információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
KEVIN SMITH:
A RENDEZÕ NYILATKOZATA
Miután majdnem tíz évig bárdolatlan lemezlovasokról, bevásárló központokban ténfergõ, életüket szinte teljesen ott élõ fiatalokról, kissé bohém felfogású leszbikusokról és az efféle nõkbe szerelmes, szexuálisan ingatag férfiakról, bukott angyalokról és a - Mad Max Riggs jóvoltából - "The Christ" néven megismert figura hasonszõrû kortársairól, az Internet kicsit furcsa, de szeretetre méltó bolondjairól írtam, úgy éreztem, itt az ideje, hogy felengedjek. Így született a Jersey Girl címû filmem.
Sose voltam oda leszbikus nõért, és bár dolgoztam szex-kellékeket árusító boltban, ha valaha is álmodoztam a vevõkkel kapcsolatban, az leginkább arról szólt, hogy mérhetetlenül sok idõt tölthetek a bevásárló központban, mint egykori alkalmazott a szex boltban. S bár a fikció, azaz egy kitalált történet, mindig sokkal érdekesebb, mint a való élet, egy igazán jó sztori csak akkor tud kipattanni az ember fejébõl, ha annak van valóságmagja is. A Jersey Girl címû film esetében pont fordítva volt: egy kis kitalált pontra, részletre volt szükségem ahhoz, hogy egy sokkal személyesebb történetet mondjak el. És ezért van az, hogy a feleségem a mai napig nem hiszi el, hogy ezt a filmet neki írtam szerelmi vallomásként - hiszen az õ alakját megjelenítõ figurának - a sztori szerint - mindjárt az elsõ tizenöt percben a halálát idézem elõ. Mindettõl függetlenül, igenis a feleségem a múzsája ennek a filmnek.
2000-ben történt, amikor azon a szerencsétlen Clerks (Shop Stop) címû rajzfilmen dolgoztam az ABC-nek. Mondanom se kell, hogy miközben csak a kezem és könyököm dolgozott, és valósággal dõlt belõlem a szószátyár fecsegésnek minõsíthetõ szöveg, a legfontosabb izmom - valami a szívem mélyén - elpuhultnak és erõtlennek érezte magát. Igaz, ami igaz, lehetett éppen az ok az a számtalan Twinky, akikkel végeztem az életemnek ebben az Atkins-elõtti korszakában; de szeretném azt hinni, hogy valójában én csak nagyon szerettem volna valami olyat írni, ami érzelmekben egy kicsit gazdagabb. Egyik este, amikor hazaértem, egy poénírással eltöltött hosszú nap után, elnéztem a feleségemet, ahogy lefektette az akkor két hónapos gyermekünket. Kettejük látványa fantasztikus volt, szinte hihetetlen: Jen, aki oly végtelen természetességgel fogadta az anyaságot, és Harley, a maga tisztaságában és tökéletességében. És mi voltam én? A fickó, aki este hazamegy. Egy turista, egy látogató. Én mindig úgy éreztem, hogy valóságos csoda, hogy nekem egyáltalán volt valamiféle filmes karrierem. De az igazi csoda ott történt, ott játszódott le a szemem elõtt. És attól a perctõl kezdve eltökélt szándékom volt, hogy a szakmai életemnek valamennyire háttérbe kell szorulnia, és nekem jobban jelen kell lennem, részt kell vennem a saját személyes életemben.
Ahogy a feleségem leoltotta a lámpát a kisbaba szobájában, szíven ütött egy szörnyû gondolat: erre a döntésre módom se lenne, ha Harley szerencsésen megszületik, de Jen nem élte volna túl a szülést. Hogyan tudtam volna elviselni a szeretteim egyikének elvesztését, miközben a másikat egyedül kellett volna felnevelnem? Aznap éjjel, amikor Jen elaludt, leültem, és két óra hosszat írtam. Az eredmény az az elsõ ötven oldal, amibõl két évvel késõbb aztán az a film lett, amit rövidesen látni fognak.
Ez nem az eddigi legmulatságosabb vagy legeredetibb filmem. Nem is a legellentmondásosabb vagy a legszellemesebb (valójában, még azt is hihetem, hogy még egyáltalán nem is készítettem olyan filmet, amire a fenti jelzõk illenének). De az biztos, hogy ez a film a legszemélyesebb filmem. Nem csak abból a hat éve tartó szerelembõl fakad, amit a feleségemmel és a lányommal éltem át, de táplálkozik abból a szeretetbõl is, ami harminc éven át kötött össze minket nemrég elhunyt apámmal. Ez a film az apákról szól, és egy olyan apa készítette, aki még mindig csak próbál beletanulni az apaságba, hogy ezzel is adózzon saját apja emlékének, aki az apaságot a mûvészet magaslatára emelte. Arról szól a filmem, hogy az egyetlen mód arra, hogy méltóképpen értékeljem, micsoda nagyszerû apám volt, az az, hogy magam is azzá válok.
De ez a film leginkább... nos, a hossza 103 perc.
Jersey Girl
A PRODUKCIÓ
Csillogó fények, nagyváros, cumisüvegek?
Ollie Trinke (Ben Affleck) sikeres újságíró, pályája gördülékenyen halad a zene világában, és úgy tûnik, hogy mindene megvan. Amikor ez a tökéletes élet váratlanul tragikus fordulatot vesz - és Ollie hirtelen egyedül marad egy kisgyermek apjaként, egy olyan szerepben, amire nincs felkészülve - a férfi élete szinte félbeszakad.
Ollie nagyvárosi élete rövidesen már csak az emlékeiben létezik. Miután állását elvesztette, és elhagyta a szerencse, vonakodva bár, de visszaköltözik apjához (George Calin) New Jersey-be, abba az elõvárosi otthonba, ahol maga is felnõtt. Ez életének a mélypontja. Õ így érzi.
Telnek-múlnak az évek, és Ollie jövõrõl dédelgetett tervei lassan szertefoszlanak. Unalmas és kilátástalan munkahelyén töltve napjait, nem látja a helyzetébõl sem a kiutat, sem a régi életéhez való visszatérés lehetõségét. De rajongva szereti a kislányát, Gertie-t (Raquel Castro), aki viszont nagyon jól érzi magát a kertvárosi élet körülményei között. Gertie számára Jersey maga a Paradicsom.
Éppen századszorra kölcsönzi ki Gertie kedvenc filmjét, amikor egy nap Ollie megismerkedik Maya-val (Liv Tyler). Maya kihívást jelent, kívánságai és tervei, jövõre vonatkozó elképzelései átgondolására készteti Ollie-t. Kezd rájönni, hogy néha el kell felejtenünk, hogy mit is gondoltunk magunkról, hogy mivé szerettünk volna lenni, és el kell fogadni magunkat annak, amik vagyunk, és hálás szívvel észre kell venni mindazt, ami örömet szerez.
Az író / rendezõ Kevin Smith JERSEY GIRL címû drámai vígjátéka egy olyan ember õszinte, szívbõl jövõ és gyakran bájos történetét mondja el, aki mindent akart, és megkapta mindazt, amire szüksége volt.
A JERSEY GIRL címû film további szereplõi Jason Biggs, Jennifer Lopez , Stephen Root és Mike Starr. A producer Scott Mosier. A forgatás helyszíne Highlands, New Jersey és New York City, a felvételek többsége a New Jersey államban lévõ Paulsboro városában és Philadelphiában készült. A kamerát Zsigmond Vilmos, a legendás operatõr kezeli. A látványtervezõ Robert "Ratface" Holtzman, a jelmezeket Juliet Polcsa tervezte.
A FORGATÁSRÓL
A forgatókönyvtõl a filmvászonig...
"A JERSEY GIRL címû filmet 1999-ben kezdtem írni." - mondja Kevin Smith író / rendezõ, aki akkoriban a Clerks (Shop Stop) címû rajzfilmen dolgozott. Valami olyasmit szeretett volna írni, "ami egy kicsit mélyebb érzelmeket érint, hogy megõrizhessem a lelki egyensúlyomat." Smith így beszél errõl: "A lányom kb. hat hónapos volt, és mi hárman (a feleségem, a lányom és én) néhány hónapig egy bérelt lakásban laktunk. A lányomra gondoltam (és a szülõi felelõsségre), aztán felmentem az emeleti szobába, és egyszerûen csak elkezdtem írni. Mintegy két óra múlva készen volt a JERSEY GIRL címû film forgatókönyvének elsõ ötven oldala." Smith így folytatja: "Ezek az elsõ jelenetek, beleértve a nagy fordulatot, ami a filmben történik, nemigen változtak azóta sem. Ott várakoztak ezek az oldalak szépen, a számítógépemben, amíg aztán egyszer egy Függetlenség napi partin voltam Ben Affleck házában, aki sürgette, hogy újra írjak valami olyat, mint a Chasing Amy (Képtelen képregény), valamit, amiben a jellemek, a figurák határozzák meg a történet alakulását. Így aztán beszéltem neki ezekrõl a megírt oldalakról, és el is küldtem neki. Miután elolvasta, Ben azt mondta, "Fejezd be! Legközelebb ezt a filmet kell elkészítenünk!" Ezért aztán ettõl a perctõl kezdve Ollie szerepét kifejezetten Ben számára írtam, és 2002. januárjára készen állt a forgatókönyv elsõ változata."
Smith, ez a termékeny író, aki egyaránt otthonosan mozog a film, a televízió és a humoros könyvek világában, leginkább talán két, általa teremtett figurának köszönheti hírnevét. Jay és Néma Bob, a két modernkori nomád Smith a Sundance Fesztiválon sikert aratott Clerks címû rajzfilmjében indultak el azon a filmes pályán, ami aztán a sorozat legújabb epizódjában, a Jay and Silent Bob Strike Back (Jay és Néma Bob visszavág) éri el csúcspontját. A JERSEY GIRL új szakaszt jelent a filmalkotó pályáján, mert ebben a filmben ezek a visszatérõ figurák nem szerepelnek. Smith ezt mondja: "Az elsõ öt film így vagy úgy, de mindenképpen kapcsolódott egymáshoz, a legnyilvánvalóbban Jay és Néma Bob alakján keresztül. Ami még szembetûnõ különbség, az az, hogy a JERSEY GIRL címû film nem néhány, állandóan a pop-kultúráról és humoros könyvekrõl szövegelõ fickóról szól. Ez egy nagyon õszinte és nagyon emberi történet. Olyan volt ez nekem, mint a légtornásznak az ugrás, háló nélkül, mert ez nincs tele viccekkel, tréfákkal, humorral, ami a többi filmemben mind központi szerepet játszik. Habár a film tragédiával kezdõdik, határozottan van benne humor, mint ahogy az élet legfájdalmasabb helyzeteiben is van."
Affleck is visszaemlékszik a JERSEY GIRL témájával való elsõ találkozására és az azt követõen kialakuló forgatókönyvre. "Nagyon tetszettek a sztori elsõ oldalai, amelyeket Kevin megküldött nekem. Ez egy csodaszép történet, és bizonyos értelemben klasszikus is. Van valami ebben a forgatókönyvben, amitõl rendkívül tradicionálisnak érezzük, ami Kevin Smith mûvei közül most elsõ ízben jelenik meg. De persze ebben is megvan Kevin mindenre fogékony érzékenysége, és ez olyan élt ad neki, és olyan nézõpontból láttatja a világot, ami egyedül és csakis rá jellemzõ."
Affleck számára az, hogy újra Smith munkatársa (a JERSEY GIRL címû film, Scott Mosier producerrel együtt, az ötödik közös munkájuk), kíváncsi érdeklõdést, ugyanakkor egyfajta bizonyosság érzését jelentette. "Nagyon izgalmas ilyen sokszor együtt dolgozni Kevinnel, és látni, ahogy új területeket hódít meg, úttörõnek számító munkát végez." - mondja Affleck. "Részt akartam venni ebben a folyamatban. Bizonyos értelemben véve ez folyamatosságot jelent, annál a puszta ténynél fogva, hogy Kevin és én már korábban is számtalanszor dolgoztunk együtt. Másrészt viszont ez vadonatúj élmény. Olyan, mintha egy régi barátoddal utaznál el valahová, ahol még sosem jártál. A Kevinnel közös emlékeink széppé teszik. Remekül megértjük egymást, és hasonló a humorérzékünk is."
Scott Mosier egyetért. A producer, aki azóta munkatársa és partnere Kevinnek, mióta a filmszakon megismerkedtek - több mint tíz évvel ezelõtt -, látja, hogy mi változott: "Tényleg nagyon fiatalon indultunk el a pályán, és az elsõ három vagy négy film esetében kicsit bizonytalannak éreztük a lábunk alatt a talajt. Ezzel a filmmel viszont úgy érezzük, mintha szilárd betonon állnánk." A Smith és közte lévõ együttmûködésrõl (ez lesz kettõjük hatodik filmje a View Askew Productions égisze alatt), Mosier egyszerûen megállapítja: "Nagyon jó barátok vagyunk, és tudjuk, hogy ezt feltétlenül, mindenek felett meg kell õriznünk. Az a mód, ahogyan együtt dolgozunk, egy kicsit olyan, mint a yin-yang, a nõi-férfi principium kettõsségének gondolata. A személyiségünk kissé különbözik egymástól, ezért megpróbáljuk kiegyensúlyozni egymás erõs oldalait és gyengeségeit. De végsõ soron õ a rendezõ, és nagyon fontos, hogy megkapja mindazt, amire úgy érzi, hogy szüksége van a filmhez."
A figurák...
A JERSEY GIRL címû filmben Affleck egy olyan férfit alakít, akit az élet, ez az érzelmekben hihetetlenül gazdag utazás, egészen átformál. A színész így magyarázza: "Amikor Ollie szerelmes lesz, az általa fontosnak tartott dolgok között elõtérbe kerül a család, aztán neki és Gertrude-nak gyermeke születik. Adva van egy fickó, aki a munkájának él, újságíró, aki rengeteg idõt tölt a zenés mûfaj világában, és nincs tudatában e világ kettõs természetének. A munkája egyrészt szórakoztató és ragyogó, ez egy pompás és szexis világ, másrészt viszont teljes mértékben elvonatkoztatott mindattól, ami a valós világban alapvetõ és lényeges. Úgyhogy valóban a gyermekéhez fûzõdõ, tényleg jelentõs kapcsolatra van szüksége ahhoz, hogy újra értékelje az életet. Ez kicsit egy Kevin Smith-féle filmhez fûzött magyarázatnak tûnhet, de ez egy nagyon hagyományos, klasszikus téma és történet, amit akárhányszor is hallunk, sosem unjuk meg, ha a történetet jól mondják el."
Liv Tyler örömmel alakította Maya figuráját, aki felesége halála után elõször kelti fel a szerelem érzését Ollie-ban. "Színészkõként ez fantasztikus volt nekem." - mondja Tyler. "A minap is ezen gondolkoztam, mert ritkán lehet ilyen nõi szereppel találkozni. Maya jópofa és hihetetlenül intelligens és érzékeny és asszonyosan nõies. Teljesen független, saját lábán álló, erõs nõ. Mindezek a tulajdonságok megférnek benne. Ahogy ezt a megírt szöveg megteremtette, és ahogy ebbõl ennek a figurának az alakját meg kellett teremteni, az tényleg nagy örömet szerzett nekem.
Ami Maya Ollie-hoz fûzõdõ kapcsolatát illeti, Tyler így folytatja: Azt hiszem Maya azt próbálja megmutatni Ollie-nak, hogy amije van, az rendben van, és azok az elképzelések, hogy mit szeretne megkapni vagy elérni, nem jelentik szükségképpen azt, hogy ezekre szüksége is van. Maya biztonságban érzi magát Ollie mellett, és segíteni akar a férfinak."
Arról, hogy ismét Affleck-kel dolgozik (a két színész az Armageddon címû filmben játszott együtt), Tyler ezt mondja: "Ezúttal tényleg nagyszerû volt, mert már megértettük egymást és a köztünk lévõ barátság is hozzájárult a munkához. És most még sokkal közelebb kerültünk egymáshoz." Tyler hozzáteszi: "Az összes férfi fõszereplõ közül, akikkel együtt dolgoztam, Ben tényleg kitûnik. Tényleg ott van, jelen van, amikor együtt játszunk, és ugyanakkor nagyszerû közönség is, aki figyeli a másikat. Válaszolunk, reagálunk egymás dolgaira, ezért együtt tudunk játszani, összecsiszolni a szöveget, megformálni a figurákat. Ben nagyon nagyvonalú ebben. Tényleg bízom benne."
Affleck hozzáteszi: "Liv tündéri és nagyon kedves. Óriási alakítást nyújt a filmben, és könnyûnek, nyugodtnak érzem magam, ha vele dolgozom. Mivel Liv és én már egy ideje ismerjük egymást, az volt az egyetlen kihívás, hogy el tudjunk vonatkoztatni ettõl, hogy megjeleníthessük ennek a két figurának a kapcsolatát. Mindent újra kellett kezdeni, ennek az új dinamikának a szellemében."
Gertie szerepére országos kutatás keretében keresték a megfelelõ kislányt. Mosier elmondja: "A Miramax ajánlására Avy Kaufmant kértük fel a munkára, aki a The Sixth Sense (A hatodik érzék) címû filmhez, és sok más, fontos gyerekszerepet tartalmazó filmhez választotta már ki a szereplõt. Avy az egész országot bejárta, sok száz gyereket nézett meg, és az általa kiválasztott gyerekeket néztük aztán meg mi, Kevin és én. Raquel-re nagyon hamar felfigyeltünk. Mindig is õ volt az, akit a szívünk mélyén elképzeltünk." Smith így magyarázza: "Raquel valahogy felkerült az elsõ helyre. Nem akartam olyan gyereket, aki olyan, a ’filmekbõl ismert kis aranyos’, olyan ’édesem’ típus. Természetesebb alakítást akartam. Raquel csiszolatlan gyémánt volt. Ráadásul, kifejezetten nem ártott, hogy határozottan hasonlít Jennifer Lopez-hez, sõt bizonyos fokig Ben-re is. (Amikor kerestük a szereplõt, a Raquel-rõl készült felvételt a Ben-rõl és Jennifer-rõl készült képek mellé tettük, és a hasonlóság szinte hátborzongató volt. Raquel úgy nézett ki, mintha kettejük gyereke lett volna.) De elsõsorban azért választottam Raquel-t, mert egész egyszerûen nem õ volt az, akit ’Hollywood’ választott volna egyértelmûen. Az alakítása sokkal szervesebb annál, mint amit egy olyan gyerektõl várhatna el az ember, aki ennyi ideig van a vásznon. Olyan az alakítása, mint egy igazi gyereké, akit a valós életében látunk."
A kilenc éves Raquel számára, aki Gertie alakját úgy jellemzi, mint "részben rakoncátlan és fiús, részben nagyon is lányos kislány", a JERSEY GIRL címû film a valóra vált álom. "Tényleg nagyon szeretek filmezni." - mondja Raquel. "Rettentõ jó híres sztárokkal dolgozni, és Kevin a lehetõ legjobb rendezõ. Tényleg jópofa, és ha valami olyat teszek, amit nem lenne szabad, nagyon kedvesen szól hozzám."
A filmbéli apjával való együttmûködésrõl szólva Raquel hozzáteszi: "Nagyon élvezem a dolgot, mert láttam Bent egy sor igazi nagy filmben, és most igazán szerencsésnek érzem magam. Ben annyira kedves és szórakoztató. Egyik nap, mikor egy konyhai jelenetet vettünk fel, elfeledkezett róla, hogy a tûzhely tényleg be van kapcsolva, nekitámaszkodott és megégette a hátsó felét. És azt mondta, ’Hûha, megégettem a sejhajom!" Mindig odajön hozzám, fölvesz és megpuszil. Tényleg olyan, mintha az apám lenne."
Affleck ezt mondja: "Sosem játszottam még olyan filmben, ami ennyire egy gyerek alakja köré épült volna. Ez érdekes, mert én magam is voltam gyerekszínész, és errõl vannak jó, de rossz emlékeim is. Úgyhogy az énem egyik fele tényleg szülõként érez Raquel irányában, aki védelmezni akarja õt, és gondoskodni akar arról, hogy a kislány biztosan tudja, hogy mit csinál és mik a kilátásai. Ebbõl a szempontból Raquel nagyszerû. Végig a film motorja tud lenni, és tényleg nagyszerû, amit tesz. És nagyon hasonlít Jennifer-re, ami, azt hiszem, nagyon hatásos. Tényleg édes kislány."
Raquel-nek öröm és igazi élmény volt a munka mindegyik színésszel. Elmondja, hogy a barátai bizony "irigyelték", amiért együtt dolgozhat Ben Affleck-kel és Liv Tylerrel. Raquel kijelenti, hogy George Carlin "hisztérikus". Amikor megkérdeztük, hogy szerinte mirõl szól a JERSEY GIRL címû film, egyszerûen megállapítja: "Hát, én vagyok a Jersey-i lány, úgyhogy, azt hiszem, tulajdonképpen rólam."
Ollie apjának, Bart Trinkie-nek a szerepét eljátszani meglehetõsen újszerû tapasztalat volt George Carlin, a legendás komikus számára. "Ez a leghosszabb, színészi alakítást kívánó szerep az életemben." - állapítja meg Carlin. De ez a szerep drámaiságát tekintve is erõteljesebb minden elõzõ szerepénél. Carlin ezt mondja: "Ollie és Bart kapcsolatában érezhetõ a sok játékos civakodás és bölcselkedõ eszmecsere felszíne alatt rejtõzködõ szeretet. Ez - és a kapcsolatuk egy sokkal komolyabb oldala is - nyilvánvalóan megmutatkozik." Nagyon kellemesnek találta az Affleck-kel való munkát, de élvezte a filmbéli unokájával készülõ jeleneteket is. "Raquel nagyon beszédes kislány, a szó jó értelmében. Nagyon okos a korához képest, és valósággal pezseg körülötte minden, annyira tele van energiával."
A JERSEY GIRL Carlin harmadik, Smith rendezésében készülõ filmje - a Dogma és a Jay and Silent Bob Strike Back (Jay és Néma Bob visszavág) címû filmek után. Ez az ismeretség megkönnyítette Carlin dolgát: "Ez az egyetlen eset, amikor egynél többször dolgoztam egy rendezõvel, és rendkívül jól érzem magam Smith társaságában. No és persze, hogy úgy mondjam, az én stílusomban írta meg a szerepet, és nagyon sokat megértettem abból, ami ennek a figurának az életében történhetett. Úgy éreztem, hogy tényleg könnyen beleélem magam a szerepbe." Arról, hogy mennyiben különbözik ez a film Smith korábbi filmjeitõl, Carlin így fejti ki a véleményét: "Kevin-ben van valami, amit talán lehetne csodálatos ’keleti’ - és nem csak Jersey-re jellemzõ - érzékenységnek nevezni, és ez nagyon összhangban van a lakosság egy részének, egy bizonyos korosztálynak az életérzésével. Kevin megérti ezeket az embereket, és ezt remekül ülteti át a film nyelvére. A JERSEY GIRL címû film az emberibb oldalunkat mutatja meg, a szerelem és az ember álmainak az ábrázolásával."
Jennifer Lopez, aki Gertrude szerepét játssza - az édesanyát, akit Gertie nem is ismer - úgy került a csapatba, hogy Ben odaadta neki a forgatókönyvet, hogy olvassa el. Habár ez kis szerep, Jennifer kapva kapott az alkalmon, hogy Kevin Smith rendezõvel dolgozhasson. "Elolvastam a forgatókönyvet, és az olyan erõteljes volt." -jegyzi meg Lopez. "Kevin tényleg nagyon különleges módon ábrázolja az életet. Ráadásul a figura váratlanul más volt a számomra, mint az eddigiek, és ez tényleg nagyon vonzott a filmhez." A film mondanivalójáról beszélve Lopez így folytatja: "A film nem feltétlenül a világban megszerezhetõ elõnyökrõl szól, hanem inkább arról, hogy mit nyerhet az ember lélekben, és szívben, és hogy ennek révén hogyan cselekedhet helyesen. Így válhatunk teljes emberré."
A szereplõgárdát Jason Biggs teszi teljessé, aki Ollie pártfogoltjának, Arthur-nak a szerepét játssza. Biggs nemrég fejezte be a munkát Smith Jay and Silent Bob Strike Back (Jay és Néma Bob visszavág) címû filmjének egy kisebb szerepében, és alig várta, hogy újra együtt dolgozhasson a rendezõvel. "Hallottam, hogy Kevin megint filmet készít, és azonnal megszereztem a forgatókönyvet, hogy lássam, van-e benne nekem való szerep." Mihelyt elolvasta a forgatókönyvet, Biggs látta, hogy a szerep tökéletesen illik rá. "Olyan volt, mintha rám szabták volna, mintha nekem írta volna a szerepet. Úgy értem engem formált meg a figurában."
A szereplõkrõl beszélve Smith megjegyzi: "Az alakítások ebben a filmben, úgy érzem, szinte fennkölt stílusúak. Véleményem szerint Ben a legjobb formáját hozta. Liv Tyler eddigi legjobb alakítását nyújtja azok között a szerepek között, amelyekben valaha is láttam, és George Carlin nem ismer lehetetlent, alakítása olyan drámai, mint amilyet még nem láttunk tõle. Jason Biggs nagyszerû, mint ahogy Jennifer is az. És persze Raquel, aki fantasztikusan jó. Rendkívül jó, teljességet adó érzés, hogy mindannyian olyan elkötelezettek a film irányában. Nekem nagy elismerésnek számít, hogy minden szereplõ kész arra, hogy a sztorin túl is azonosuljon a szerepével."
A látvány...
A JERSEY GIRL címû filmet többségében a New Jersey államban lévõ Paulsboro-ban és Philadelphiában forgatták. A helyszínek kiválasztásáról Mosier így beszél: "A film jórészt Highlands, New Jersey-ben játszódik, ahol Kevin felnõtt, és ez a forgatókönyv fontos eleme. Mivel azonban New Yorkban is sokat kellett forgatnunk, olyan megoldást kellett találnunk, ami egyúttal költségkímélõ is volt. Philadelphia olyan város, ahol megfelelõ szakembergárda és filmes infrastruktúra áll rendelkezésre. Így Philadelphia mellett döntöttünk, mert itt egy nagyvárosban dolgozhattunk, kialakítottuk a hangszínpadot és az irodákat, megvoltak a személyi és tárgyi feltételek. Ugyanakkor a Benjamin Franklin hídon át öt percen belül New Jersey-ben lehettünk, ahol pontosan az a látvány fogadott, amire szükségünk volt." Forgattak jeleneteket magában Highlands, New Jersey-ben is, és persze nem maradt ki a Big Apple, New York City sem.
Voltak napok, amikor százával sereglettek a rajongók a forgatás helyszínére, hogy csak egy pillantásra is láthassák a szereplõket, és ünnepelhessék a sztárokat. "Smith megjegyzi: "Teljesen meg voltunk rémülve. Eleinte attól féltünk, hogy zavarni fogja a forgatást, de az emberek nagyon tiszteletben tartották a munkánkat, és egyetlen felvételt sem kellett a nézõsereg miatt megismételni. Az embereket nagyon érdekli, hogy hogyan készül egy film. Mielõtt filmalkotó lettem, engem is érdekelt. Ezért tesszük azt, amit teszünk."
Zsigmond Vilmos, a legendás operatõr és a világítás-technika szakembereibõl álló csapata teremtette meg a JERSEY GIRL címû film látványát. Ahogy Mosier rámutat, ez volt a kiinduló pont Smith számára egy új nézõpont kialakításához: "Végül egy meglehetõsen nagy költségvetés és bõséges idõ állt rendelkezésünkre a forgatáshoz, és Vilmost kértük fel, akinek fantasztikus a látásmódja. Azt hiszem, amit majd a nézõk látnak, miközben figyelik a szereplõk elõttük kibomló életét, az egy simán gördülõ kameramozgásokkal csodálatosan összerakott kép." Smith ezt mondja: "Vilmos a világítás, a fény mestere, és tényleg gyönyörûen fényképezett filmet készített. Jó lenne, ha enyém lenne az érdem, de teljes mértékben az övé. Kézbe vette a forgatókönyvet, de a leírtak fölé emelkedett, és ami kikerült a keze alól, az szinte túlmutat a forgatókönyvön."
Zsigmond ezt mondja: "Egy film forgatásához mindig úgy közelítek, hogy az a forgatókönyvön alapuljon, és hogy minden egyes jelenetnek megteremtsem a hangulatát. Ebben a filmben azok a jelenetek voltak a kedvenceim, ahol Raquel szerepelt, ezek boldog és színes jelenetek; aztán világítótornyos jelenet, ami csupa hangulat; és a New York-i jelenetek, különösen a Central Parkban, ami varázslatos helyszín."
Zsigmond, az óriási szakmai tudású, legendás operatõr hangsúlyozza, hogy nem a parádés kameramozgások volt a célja. "A JERSEY GIRL címû filmben tényleg nem alkalmaztunk semmiféle különleges technikát. Engem sokkal jobban érdekel a történet elmondását célzó õszinte hozzáállás. A forgatókönyvnek mély értelme van, és érzékenységrõl árulkodik. Kevin elmondta nekem, hogy személyes élményekbõl táplálkozik, ami tényleg nagy hatást tett rám, ez nagyon tetszett benne. Ez a film a jellem fejlõdésérõl szól, olyan emberekrõl, akikben magunkra ismerhetünk."
A Smith rendezõvel való közös munkáról beszélve Zsigmond hozzáteszi: "Nagyszerû volt Kevinnel együtt dolgozni. Azt hiszem rendkívüli módon tiszteljük egymást. Õ felismerte, hogy mi lehet az én szerepem, vizuális szempontból, a film kialakításában, én pedig csodáltam a munkáját, mint íróét és rendezõét." A szereplõkrõl és a stábról ezt mondja: "Nagyszerû színészeink voltak, és én mindegyikükkel nagyon szerettem együtt dolgozni. Nagyon fontos volt a számomra, hogy a kemény munka, amivel életre keltették a figurákat, 100%-ig érvényesüljön a vásznon is. Emellett a stáb is elsõ osztályú volt. Bill O’Leary, a fõvilágosító, akivel még sosem dolgoztam együtt, és Dicky Deats, a vezetõ technikus és csapata, mind nagyszerûek voltak. És a philadelphiai stáb nem kevésbé. Nélkülük nem sikerült volna. A közös munkánk eredménye, hogy ez a történet a vásznon életre kel."
Robert "Ratface" Holtzman látványtervezõ, aki Smith legutóbbi három filmjének (Jay and Silent Bob Strike Back/Jay és Néma Bob visszavág; Dogma; Chasing Amy/Képtelen képregény) is látványtervezõje volt, ezt mondja: "Az a nagy dolog, hogy Zsigmond Vilmossal dolgozhattunk. Azt akartam, hogy vizuális szempontból Kevin legyen nyitottabb. A színek használata és az a mód, ahogy Vilmos forgatja a filmet, remekül érezteti a nézõvel az érzelmeknek azt a hullámzását, amelyen a Ben alakította figura keresztülmegy."
A hasonló vizuális megközelítést tükrözõ jelmezek megalkotásával Juliet Polcsa jelmeztervezõ (The Sopranos/Maffiózók) csodálatosnak találta munkáját a JERSEY GIRL címû filmen. Polcsa ezt mondja: "A realizmusnak azt az elemét kerestük, ami által minden természetesnek tûnik, és nem túl-ábrázolt." Az egyes figurák jellegének leírásakor Polcsa utal az Affleck által alakított figura ruhatárának változására, ahogy Ollie életútja kanyarog a történet során. Megemlíti a Liv Tyler által alakított Maya könnyedebb, kicsit bohém kinézésére, ez a figura afféle "a föld sója" típusú figura. Aztán ott van Jennifer Lopez alakításában Gertrude, akihez lágy színek palettája tartozik, és akinek a figurája egy másik korszak finoman elõkelõ nõi prototípusára utal, aki még a mai világban is elõfordul."
És végül, összefoglalva...
Figyelve a forgatás menetét, Smith és Mosier igazán büszkék lehettek. "A közremûködõk teljes körét tekintve, minden feladatra fantasztikus embert találtunk." - mondja Mosier, amikor a JERSEY GIRL címû film szereplõirõl és a stábról beszél. Smith hozzáteszi, hogy vannak dolgok, amelyek sosem változnak. Még ha új feladattal is szembesül az ember, alapvetõ fontosságú, hogy ismerõs csapattal dolgozzon: "Én mindig úgy találom, hogy legjobb azokkal az emberekkel folytatni a munkát, aki már azelõtt is a maximumot nyújtották. Ez talán közhelynek hangzik, de miért váltana az ember lovat az útja közepén?"
Ahogy Affleck fogalmaz: "Az egyik ok, amiért oly sok energia és boldog izgalom halmozódott fel a JERSEY GIRL címû film forgatásakor, az volt, hogy minden résztvevõ tényleg jól kijött egymással. Idõnként van olyan szerencsés az ember, hogy megadatik, hogy olyan filmen dolgozzon, ahol ilyen a hangulat."
"time is not money"
