Az Apokalipszis Angyalai - Bíbor Folyók 2. (2004)
információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Niemans érzése szerint az a férfi, akit az egyik Lorraine-i kolostorban befalazva találtak, nem egy szokványos áldozat. A körülötte található ezoterikus jelek és furcsa, szertartásszerû feláldozása mást sugallanak ...
Egy templom tövében Reda, a fiatal rendõrkapitány egy Jézusra tökéletesen hasonlító félholt emberre bukkan. Eleinte csak azt hiszi megmentett egy életet, ám hamarosan ráeszmél, hogy ez az ügy kapcsolatban áll Niemanséval, aki az õ kiképzõje volt a rendõriskolában.
A környéken a halálesetek száma megnövekszik. Minden esetben titokzatos, természetfeletti erõvel rendelkezõ szerzetesek ölnek meg, látványos módon, ismeretlen embereket, majd nyomtalanul eltûnnek. Teljes homály övezi az ügyet mindaddig, míg Niemans és Reda fel nem fedezik azt, hogy mindegyik áldozat keresztneve és foglalkozása megegyezik az apostolokéval...
A vallástörténetek szakértõjének, Marienak segítségével próbálják meg leleplezni ezt az elképesztõ összeesküvést. Kicsodák a félelmet keltõ Apokalipszis Angyalai? Mi az összefüggés a Bibliában olvasható jóslatokkal? Miért érdeklõdik annyira a hatalmas Heimmerich Von Garten a kolostor és annak földalatti járatai után ? Niemans és Reda elhatározták, hogy megválaszolják a kérdéseket, ám ehhez mélyen bele kell ásni magukat a századok óta rejtegetett titok belsejébe, amelyre valaki, úgy tûnik megállíthatatlanul sóvárog...
BESZÉLGETÉS OLIVER DAHAN rendezõvel
Miként kapcsolódott be a munkába?
Érdekelt a forgatókönyv. Eddig, négy, egymástól teljesen különbözõ filmemben, a gyermekkor és az elhagyatottság témakörét taglaltam. Késznek éreztem magamat mást csinálni. A LA VIE PROMISE c. filmem után úgy éreztem lezártam egy ciklust.
Próbálok összefüggést teremteni, kapcsolatot fenntartani egyik filmemtõl a másikig. Felajánlották számomra a Bíbor folyók 2. rendezését, és nekem kedvem volt egy olyan darabba bekapcsolódni, amelyiket nem én írtam és nem is én kezdeményeztem. Szintén inspirált, hogy egy mû második részérõl volt szó. Egy filmet nemcsak története alapján vállalunk el. Biztosnak kell lennünk abban, hogy jól meg tudjuk rendezni.
Érzett kihívást a feladatban?
Tiszteletben kellett tartanom ezt a már létezõ filmbéli univerzumot, de úgy, hogy közben saját egyéni stílusommal is felruházzam. Bizonyos tényezõk megmaradtak, viszont ugyanabban az atmoszférában, újabb szereplõk, új ritmusban kapcsolódtak be a történetbe. Azonban ez nem korlátozott engem, épp ellenkezõleg. Sajátomnak érzem a filmet. A megkötések még inkább motiváltak. Érdekes volt az is, hogy egy olyan szereplõt kellett újra mozgásba hozni, akit sokan ismernek és szeretnek.
Mi volt a véleménye a forgatókönyvrõl?
Luc Besson forgatókönyve tartalmazott olyan jeleneteket, amelyekben egy rendezõ valóban meg tudja valósítani önmagát. Voltak benne eredeti elemek. Luc kutatásokat folytatott a Maginot-vonalról és Lotar-ról, melyek a történet két fontos mozgatórugóját képezik. Ilan Goldman és én azt szerettük volna, ha a film a Bíbor folyók lelkivilágát idézné, de mégis saját identitása lenne.
Anélkül, hogy Luc-et cserbenhagytam volna, átírtam, újradolgoztam bizonyos képsorokat és párbeszédeket, azért, hogy hatásosabb legyen a cselekmény, mint bizonyos magyarázó jelenetek.
Hogyan határozná meg a Bíbor folyók világát?
Ez egy külön lelkiállapot, egy légkör. Kezdetben mindkét filmben, két rendõr folytat nyomozást látszólag két különbözõ ügyben, amelyek késõbb összekapcsolódnak. Ezek mindig különös ügyek, melyek a fantázia határát súrolják. Ebben a filmben nagyobb teret kapnak az akciójelenetek és új elemként jelennek meg benne az ezoterikus dimenziók. Ez egy thriller.
Miként zajlott a szereplõválogatás?
Természetesen Jean Reno is részese volt a kalandnak. Ilan és én hamar döntöttünk, hogy Reda szerepét Benoit fogja alakítani. Én már dolgoztam vele együtt, a szerepre tökéletesen megfelelt, és kedvünk is volt a közös munkához.
A nõi szerepet már nehezebb volt kiosztani. Sok színésznõ, még a rutinosak is vállaltak próbaszereplést. Némelyikük minden bizonnyal szintén jó lett volna, de én megérzés alapján választottam Camille Nattát. Mindig hallgatok a megérzéseimre.
Nagyon erõs vizuális látásmód jellemzi filmjeit. Hogyan képzelte el ezt a filmet?
Luc a cselekmények jó részét Lorraine-ben , a Maginot-vonalhoz kötötte. Ez káprázatos, látványos díszlet tele történelemmel. A légkör elég sötét, fojtogató, épp olyan, amilyen a film hangulatához illik. A többi díszlet kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy a film világa kissé lehangolt, szomorkás legyen. Célom az volt, hogy a valós környezetet emelkedettebb, átszellemültebb képekben mutassam meg. Ez kissé úgy fest mintha egy fantazmagórikus, misztikus Lorainne jelenne meg a filmen.
Gyakran forgattunk egyedi, különleges hegyszíneken, mint a Fort de Fermont kolostorban, melyre Auvergne-ben bukkantunk rá, és amelyiket szinte teljesen átformáltunk makettek segítségével.
Az egyik érdekesebb üldözéses jelenet, szokványos házsoroktól indul a vonatsínek mentén, és egy hatalmas elhagyatott gyárnál ér véget. Mondhatjuk, hogy az útvonal a film szellemiségét ábrázolja. A normális életbõl folyamatosan csúszunk át a kies világba.
A rendõrõrsön játszódó jeleneteket egy nagy Art Deco stílusú, majdnem romos épületben, a luxemburgi határ mentén rögzítettük. Ehhez a helyszínhez "teljes harci díszben" kellett kivonulnunk.
Ezeket a helyszíneket nagy gondossággal kellett kiválasztani, hogy az általam elképzelt mûvészi felépítéssel összeegyeztethetõ legyen. A film légköre a megfelelõ helyszínek és azok filmezésének módszerébõl születik.
Hogyan kezd hozzá egy ilyen film mûvészi vezetéséhez?
Miután megismerem a történetet, a film univerzumának felépítése, a díszletek, hátterek kiválasztásával kezdõdik, legyen az természetes vagy stúdióban felállított. Meghatározzuk a lámpák számát, színét típusát. Majd a szereplõk ebbe a környezetben olvadnak bele. Jelen esetben kizártuk az okker árnyalatait, a föld színeket és néhány fajta zöldet, a meleg sárga, rozsda színeket, mert a régió bányászati övezet.
A vallási szimbólumok mindenütt jelen vannak a filmben. Hogyan viszonyul ehhez a szemlélethez?
Mindig szerettem a katolikus mûvészetet. Akár az építészetrõl, festészetrõl, vagy a középkortól a XVIII. századig terjedõ ikonfestésrõl van szó, mindig kedveltem ezt a mûvészeti ágat. Ez hatással volt rám a díszletek kiválasztásánál.
Pályámat egyébként nem filmes, hanem mûvészeti iskolával kezdtem. Öt évet az életembõl szinte csak a festészetnek szenteltem. Ez egy természetes vonzódás, ami a kezdetektõl fogva elkísér.
Úgy tûnik a film minden alkotói stádiumában részt vett...
A film egész egységet alkot. El sem tudom képzelni, hogyan lehetne másként - mint globális egységként - gondolni rá. A rendezõ egyfajta karmester, aki a saját elképzelés körül vezényel egy nagy csapatnak. Felelõs a filmért. Engem minden érdekel! Számomra a rendezés éppúgy magába foglalja a kamera mozgását, mint a díszlet kiválasztását, vagy a színészek jó alakítását. Szóval a film mindegyik folyamatában részt vettem, az elõkészületektõl kezdve a zenéig, amihez egy darabot én magam komponáltam.
Azért tértem át a mozi világába, mert vágytam a kommunikációra. A filmmûvészet egyszerre ad otthont többféle mûvészi jellegnek. Számomra ez a legkevésbé félrevezetõ médium.
Miként folyt a színészekkel való közös munka?
Én nem tartok próbát. Csináltunk egy összeolvasást Jeannal, Benoit-val és Camille-lal. Mindenki elmondta a véleményét és én azt figyelembe vettem. Ezek után rögtön maga a forgatás következett.
Szándékosan egy éjszakai jelenettel kezdtünk, azzal amelyikben a magát Jézusnak képzelõ ember felbukkan és meg próbál bemenekülni egy templomba. Ez az egy jelenet már önmagában is meghatározza a film ritmusát, hangulatát. Jó ötletnek bizonyult ezzel kezdeni a munkát.
Mindig van határozott elképzelése az egyes jelenetekrõl?
Storyboard nélkül dolgozom. Reggel mikor megérkezem, többször is átolvasom a jelenetet, amelyet forgatni fogunk, így a dolgok elrendezõdnek a fejemben. Átgondolom, milyen díszletre lesz szükségünk, kb. fél órát elmélkedem, amíg a többiek készülõdnek. Útbaigazítást adok a többieknek, kicsit átbeszéljük a dolgokat, és azután mindenki kiteljesedhet a munkában. Ha egy ötlet jobb, mint az enyém, akkor azt elfogadom. Gyorsan hozom meg a döntéseket, az ösztöneimre hallgatva, tudva, hogy az idõ mindig sürget. És aztán belevágunk.
Ebben a filmben a szereplõk filmezésénél kedvem volt kipróbálni az alsó gépállást (a kamera felsvenkjét), amit eddig még soha nem alkalmaztam. Sok jelenet játszódik éjszaka vagy a földalatti folyosókon és gyakran a sötétben kellett dolgoznunk. Nagyon különleges élmény volt.
Csak két jelenet volt storyboardon elkészítve, mert ezeket az utómunkák során, a vágásnál technikai eljárással kiegészítették, ezért a csapatnak tisztában kellett lennie az eseményekkel azért, hogy összhangban legyenek a késõbbi pótlásokkal.
Hogyan dolgozott együtt Jean Reno és Benoit Magimel ?
Az elsõ perctõl kezdve remekül! Ismerték már egymást. Megnyugtató olyan emberekkel forgatni, mint Jean Reno és Benoit. Sosincs elõre kidolgozott rendezési tervem, de bármi legyen is az, amit kitalálok, tudom, hogy õk jól fogják eljátszani. Nem azonos módon filmezem a színészeimet, próbálok mindegyikük egyéniségének megfelelni. Szeretem filmezni a színészeket, azért amilyen a saját személyiségük, és nem azért amilyen karaktert játszanak.
Milyen módon dolgozik például Jean Reno-val?
Jean lenyûgözõen precíz, hatékony, ám mértékletesen józanul játszik. A legapróbb kérésemet azonnal megjeleníti a játékában. Játékának titka a rájátszás, túlreagálás hiánya, ugyanis tudja, hogy a legcsekélyebb mozzanat is észrevehetõ.
Teljes mértékben uralja szerepét, alig kell erõfeszítést tennie ahhoz, hogy az általa alakított szereplõ életre kelljen.
Mi a helyzet Benoit Magimel-lel?
Elsõ közös filmünk a DEJA MORT óta hat év telt el. Azóta finomított játéktechnikáján, és fejlõdött fogékonysága. Örültem neki, hogy újra közösen dolgozhatunk. Vele más a helyzet, még így is, hogy játéka szintén visszafogott. Ebben a filmben voltak elõször akciójelenetei, ez egy másfajta megmérettetés, amely fizikai erõt igényel, éppúgy az edzések, mint a forgatás alkalmával. Színészi munkájának ezt a részét is nagyon komolyan vette.
És Camille Natta?
Ilyen nagyszabású filmben ez volt az elsõ szerepe. Meg kellett találnia a helyét Jean és Benoit között, ami nem könnyû feladat, de minden simán ment. Mivel õ kevesebb gyakorlattal rendelkezik, rá kicsit jobban odafigyeltem.
Milyen volt a hangulat a forgatás alatt?
Nagyszerû! Tíz éve dolgozok ugyanazokkal az emberekkel. Nagyon jól ismerjük egymást. A színészeknek és a csapatnak köszönhetõen rendkívüli élményt jelentett a forgatás. Ráadásul volt több különleges mellékszereplõnk is. Boldogság úgy rendezni, hogy olyan színészek vesznek körül, mint Christopher Lee vagy Johnny Hallyday.
Meg tudja mondani milyen emléket õriz a filmmel kapcsolatosan?
Minden tekintetben nagyon mély élmény volt. Hiába volt ez egy felkérés, nem írtak elõ számomra semmit, és én épp annyira érzem magam e film alkotójának, mint korábbi, teljesen saját filmjeimnél.
Még nem készítettem elég filmet ahhoz, hogy megunjam õket, de éppen ezért óvatosságból minden alkalommal más hangvételû filmet forgatok. Minden film megtanít valamire. Ez a film az akciójelenetekben való részvételt tett számomra lehetõvé. Fantasztikus élmény volt!
FILMJEGYZET
EGY ÚJ FEJEZET KEZDÕDIK
Ilan Goldman, a film producere meséli: " A Bíbor folyók végeztével, felmerült a folytatás ötlete. Jean Reno biztosított arról, hogy neki nagyon tetszik az általa megszemélyesített figura és ez egyfajta lökést adott számomra. Még azelõtt, hogy az elsõ rész moziba került volna, már játszottam a folytatás gondolatával."
Jean Reno (Niemans) így emlékszik vissza: "Abban az idõben örültem az olyan élményeknek, amelyeken Vincent Cassel-lel és Matthieu Kassovitz-zal keresztül mentünk. Ám a folytatás ötlete nem merült fel benne, nem szoktam ilyesmiken gondolkodni. Nekem mindenekelõtt az a fontos, hogy kikkel dolgozom együtt. Az utolsó napokban Vincent felvetette a folytatás gondolatát. Végül a terv Oliver Dahan és Benoit Magimel részvételével valósult meg."
Ismét Ilan Goldman meséli: "Az a tény, hogy a film mindenütt sikert aratott, ahol csak moziba került, még inkább motivált bennünket. Az ALIEN (Nyolcadik utas: a halál) sorozatra gondoltam. Négy film, négy különbözõ történet egyazon univerzumban. Ridley Scott, James Cameron, David Fincher és Jean-Pierre Jeunet váltották egymást saját verziójuk megvalósításával, ám azonos konfliktushelyzettõl vezérelve. Ez pedig nem más, mint egy idegen lény jelenléte egy zárt világban. Õk nem kizárólag rendezõi, hanem nagyon tehetséges írói is voltak saját filmjeiknek. Ez a típusú megvalósítás nagyon tetszett nekem."
Ilan Goldman folytatja: "A BIBOR FOLYÓK olyan hangulattal bír, mely lehetõvé teszi különbözõ lelkivilágú emberek számára a történetek újrafogalmazását. Így több rendezõ lehetõséget kaphatna kifejteni mondanivalóját, saját verzióját.
A közös alaptételt egyszerû felállítani: két különbözõ nyomozás, melynek szálai összefutnak, valamint újra találkoznánk Niemans nyomozóval, újra érezzük a halálos veszélyt és egy titkokkal teli világot."
"Oliver Dahannal a DEJA MORT címû filmje óta szerettem volna együtt dolgozni. Szerintem ezt a filmet remekül fényképezték, és a költészet és a modernitás hangulata egyaránt átjárta. Figyelmesen követtem õt a pályáján egészen a LA VIE PROMISE címû filmjének elkészítéséig, melynek nyitó képsora a Bíbor folyók 2. elejének képeire is inspirálták õt."
"Jean-Christophe Grange, az én útitársam. Õ a hõsök és a történetük szellemi atyja. Nagyon hamar beavattam õt a tervembe és felajánlottam neki, hogy írjon meg egy újabb cselekményt. Több hónap is eltelt már, de mégis hiába vetette bele magát a munkába, melyet hajdan õ kezdett el. Most nem talált olyan témát, amelyrõl írhatott volna. Luc Besonnal véletlenül futottunk össze a Cannes-i Filmfesztiválon. Terveinkrõl beszélgetve, én elmondtam neki, mire készülök, ill. azt is, hogy Jean-Christophe nem kívánja megírni a második részt."
"Három héttel késõbb találkoztam Luc-el, hogy elmeséljen nekem egy történetet. Ezt én kiválónak találtam, és javasoltam, legyen õ a forgatókönyvíró. Beleegyezett, tetszett neki az írás gondolata. Késõbb abba is beleegyezett, hogy õ legyen a film forgalmazója az Europacorp nevû cégén keresztül."
Ilan Goldman tovább folytatja: "Amint lehetett, elolvastam Oliver Dahannal a forgatókönyvet. Nagyon tetszett neki is, de azt kérte had írja át saját ritmusára és stílusára. Az átírt változat rögtön megtetszett Jean-nak. Benoit, akivel mindannyian szívesen dolgoztunk volna együtt, szintén nagyon hamar beleegyezését adta a dologra. Mindannyian lelkesedtünk és ez jó jel volt."
Jean Reno: "Régi szerepem ismét életre kelt egy folytatásban. Niemans újra találkozik egy tanítványával a rendõrképzõbõl, és együtt próbálják megoldani, egy a képzelet határát súroló, összehangolt nyomozást. Tetszett a történet, a hangulat és az is, hogy együtt dolgozhatok Olivier Dahannal. Tehetség kell ahhoz, hogy a jó ötleteket, jó filmmé változtassák. Itt nem egyszerûen folytatásról volt szó, hanem egy újabb közegrõl, újabb szereplõkrõl. Nekem fontosabbak az emberek, mint a papírra vetett ötletek."
A fiatal rendõrkapitány Reda nyomozásának szálai egyszerre összefutnak volt kiképzõ tanárának nyomozásával. A Redát alakító színész, Benoit Magimel vallja:" Természetesen láttam a BÍBOR FOLYÓKAT és állatira tetszett. Amikor Olivier Dahan, akivel ezelõtt 6 évvel, a DEJA MORT forgatásán dolgoztam együtt, felajánlotta, hogy legyek én Niemans társa, nagyon boldog voltam, ám a figura még kidolgozás alatt állt. Még fel kellett ruháznunk õt, egy személyiséggel. Én találtam neki nevet, azután meg a többiekkel együtt egy Niemans-éval valahol közös múltat. Szerettem úgy gondolni Redára, mint aki hasonlít a kezdõ Niemansra. Olivierrel együtt én is belebonyolódtam a szerepem, a párbeszédek és az akciók megformázásába.
EGY ÚJABB KALAND, ÚJFAJTA MEGKÖZELÍTÉSE
Ilan Goldman kommentálja: "Olivier Dahannak nagyon különös a rendezõi közelítése. Õ egy festõ! A képhez eleganciával és költészettel közelíti. Ez még egy olyan komor környezetben is látható, mint amilyen a BIBOR FOLYÓK 2. világa. Mindegyik beállítása szép. Hihetetlen érzéke van a megvilágításhoz, a mozdulatokhoz."
Jean Reno állítja: " Olivier látásmódja természetesen különbözik Matthieu -étól, de Niemans figuráján nem változtat. Nem ugyanazt lehet érezni, amikor egyikük ill., amikor másikuk áll a kamera mögött. Mindketten a maguk módján mûvészek. A feladatom az, hogy mindkettõjük világában életre keltsem Nieamans alakját. Olivier-vel szépen, nyugodtan haladtunk. Az õ kéréseinek megfelelõen pontosítottam a részleteket. Nem kellett sokat magyarázkodnunk ahhoz, hogy megértsük egymást."
"Olivier egy kicsit olyan, mint azok a prédikátorok, akik átkeltek a sivatagon. Megvan a saját ritmusa, stílusa, amelyben elõadja magát. Õ egy rendkívül figyelemreméltó ember. Fiatal és mégis olyan öreg. Én egy öreg medve vagyok, mindig is az voltam. De vannak olyanok, akik egész életükben fiatalok maradnak. Ez csak karakter kérdése. Olivier olyas valaki, aki látja a dolgokat, mûvészi véleményt alkot, felelõsséget vállal, szüksége van arra, hogy minden pillanatban újabb döntéseket hozzon. Lehet, hogy ez öregbít, de szerintem Oliviert erre találták ki."
Benoit Magimel magyarázza: "Olivierrel meg van a lehetõségünk arra, hogy jól megismerjük és értékeljük egymást. Hat éve nem forgattunk együtt, és azóta mindketten fejlõdtünk a saját szakmánkban. Amikor újra találkoztunk a BÍBOR FOLYÓK 2. forgatásának alkalmából, volt egy közös pontunk: mindketten újoncok voltunk ebben az elõttünk már létezõ világban. Biztos voltam benne, hogy Olivier ki fog teljesedni ebben a homályos, furcsa világban. Dahan vegyítése a BÍBOR FOLYÓK koncepciójával csábító társulás volt. Számomra úgy tûnik, hogy ez a film rendelkezik minden olyan dimenzióval, amelyek kölyökkorunkban elkápráztattak bennünket. Keveredik benne a kaland, a rejtély és mindezt két, a szokásostól eltérõ rendõrrel éljük át."
A MÛFAJOK KEVEREDÉSE
Ilan Goldman meséli: "A kedvenc jelenetem mégiscsak az marad, ahol Jézus hasonmásának elfogása után, Benoit szerepe szerint áll egy templom lábánál és azt mondja: "Mi a fene folyik itt?" mindezt úgy, hogy alsó kameraállásból van felvéve. Ez nem éppen egy bravúros jelenet, de ez az egy pillanat remekül illusztrálja a BÍBOR FOLYÓK 2. filozófiáját: A mindennapi élet mozgásba lendül, kibillen helyérõl, és nincs menekvés a változások elõl."
Benoit Magimel: "Ez egy thriller, amely fantasztikus, ezoterikus síkon játszódik."
Lassanként a két egyszerûnek tûnõ nyomozás összekapcsolódik és onnan kezdve az ügy folyamatosan halad egy szakadék mélye felé. Közeledünk az ördög barlangja felé, minden újabb információval növekszik a talány, és a cselekmény egyre mélyebb homályba burkolódzik. Lenyûgözõ a mûfajok keveredése. Ahogy halad elõre a film egyre inkább rájövünk, hogy a zsaruknak nem sorozatgyilkosságokkal van dolguk, hanem egy fondorlatos összeesküvéssel. Az erõ kérdése, hogy ki fog gyõzni, mind anyagi, mind pedig szellemi értelemben. Nagyon izgalmas a normalitás és a szélsõségek keveredése.
Marie-t a vallástörténetek szakértõjét, aki Niemans és Reda nyomozását segíti, Camille Natta alakítja: "Bámulatos a rendõrségi nyomozás és a misztérium kutatásának keveredése. Ez a típusú film lehetõvé teszi, hogy a hétköznapok mögött meghúzódó rejtélyek világába merüljünk. Az a dolog, ami napi hírként indul, átváltozik, a világ túléléséért folytatott harccá. Ez olyan típusú történet, amilyet mindenki szívesen megnéz. Kíváncsian, türelmetlenül várjuk, hogy mi fog történni."
Bennoit Magimel folytatja: "A legendák, a szentírás, az isteni hatalom még inkább erõsítik képzeletünket. Niemans és Reda a mi kalauzunk ebben a kalandban, amely messzire, nagyon messzire, a hétköznapokon túlra repít minket."
Ilan Goldman hozzáfûzi: "Luc forgatókönyve, igen erõteljes alapokat állított fel, mint például az áldozatok és az apostolok közötti összefüggést. Olivier ennek mentén homályosította el a cselekményt és terelte egy akciókkal teli thriller irányába. Ezt a légkört még inkább megerõsítette a szokatlan forgatási helyszínek kiválasztásával.
Jean Reno nyilatkozta az által megszemélyesített figuráról: "Pierre Niemans magán visel egy keveset abból a szenvedésbõl, amelynek minden nap szemtanúja. Látszólag a rossz ellen kötelezte el magát, ám mégis nem lehet meggyõzni, csak meggátolni szerencsés esetben. Erõsnek kell lenni ahhoz, hogy tisztán lássunk, és hitünket meg tudjuk tartani. Ha Niemans ért valamihez, akkor ez az. Más szempontból a tapasztalata az, ami irányítja. Õ olyan férfi, aki csak a végsõ esetben veszi elõ a fegyverét. Számára a rendõrség tagjának lenni, nem a rend betartása vagy a bûntény elleni fegyveres fellépést jelenti, hanem felvállalni és néha könnyíteni az emberi szenvedésen. Saját pozíciójában tanúja a világ legmocskosabb dolgainak és ez látszik is rajta. Szerintem ez a helyzet minden zsaruval. Nem lehet az élet sötét oldalát büntetlenül járni."
"Niemans-nak van egy fatalista oldala is, tudja, hogy fölösleges a dolgok elébe szaladni, mert a problémák így is úgy is utolérnek bennünket. Amolyan teveféle, szépen lassan, makacsul folytatja útját. Ez egy érdekes aspektusa a filmnek. Kissé hasonlít rám, de nem ugyanabban a világban élünk. Õ gyakran találkozik a halállal, én viszont nem. Persze ez a film jellegébõl következik. Természetesen jelen van az erõszak, de érdekes módon még így is, hogy ebben a részben több az akciójelenet, kevésbé érezhetõ.
Jean Reno így folytatja: " Ezekben az újabb kalandokban Niemans személyiségérõl több mindent megtudunk. Még a hajviseletét is megváltoztatja! Sosem tudtam volna elképzelni rövid hajjal. Minden bizonnyal nyitottabbá akart válni."
"Az a tény, hogy új partnere van szintén befolyásolta a viselkedését. Társa egyfajta csodabogárként tekint rá. A Benoit által megszemélyesített figura nagyon különbözik a Vincent által játszott szereplõtõl. Egy kicsit James Dean-re hasonlít, elszánt arra, hogy munkáját tisztességesen, a legkisebb hiba nélkül lássa el."
"Ilan Goldman: "Amikor Jean újrakezdte a forgatást azt mondta: "Hiányzott már." Megkérdeztem mirõl beszél és azt felelte "Niemansról". Nagyon megható pillanat volt." "A mozifilmekbõl megismert rendõrök között Niemans egy külön világot alkot. A jó védelmének érdekében a legrosszabb emberi tulajdonságokat is meg kell ismernie. Pillantásában van valami végzetes, mert õ tudja, hogy mire képes az ember és fõleg, mert van tapasztalata a rosszal kapcsolatosan. Õ egy valódi hõs. Meg van benne a késztetés arra, hogy szakmájának utódokat neveljen, még akkor is, ha ez nehéz feladatnak bizonyul."
Jean Reno folytatja: "Ahhoz, hogy Niemans szerepét eljátsszam nem kell ismernem a múltját. Nincs jelentõsége, és még az is lehet, hogy ártana neki. Az, hogy Korzikáról vagy Párizsból való, nem változtatna a dolgok kimenetelén. Az emberi oldalát kell megéreznünk. Õ az az ember, aki a különleges ügyekben nyomoz. A filmben az egyik rendõr a következõ megjegyzést teszi: "Ilyen esettel még soha nem találkoztam.." Niemans a következõt válaszolta: "Jobb is ha nem."
REDA
Benoit Magimel, Redával kapcsolatban a következõket mondja: "Fiatal zsaru, 30 évesen már rendõrkapitány, ami azt bizonyítja, tehetséges. Önfejûség, makacsság jellemzi. Nem hagyja magát."
"Azért, hogy a szerepet hitelesen játszhassam, Alain Figlarz-al kívántam együtt dolgozni a kaszkadõrjeleneteken. Vele a NID DE GUEPES címû filmben már dolgoztam már együtt. Õ koreografálta az akciójeleneteket. Megkértem segítsen nekem különbözõ gyakorlatokkal, hogy jó rendõrré válhassak. Hiába láttuk a TV-ben és a moziban, a valóságban nem is olyan könnyû mit kezdeni a bilinccsel vagy a pisztollyal. Szerettem volna ezeket a dolgokat egyszerre tiszteletben tartani, és magamévá tenni, azért, hogy a szerepemre tudjak majd koncentrálni. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a színészi munkának ez az oldala nem a legnemesebb, de ahhoz, hogy a figura létezni tudjon, ez egy alaptétel. Amúgy ez nagy élvezet és legalább olyan igényes munkát kíván, mint egy szerzõ a színpadon."
Két hónapig készültem arra, hogy hiteles kapitány legyen belõlem. Még arra is volt lehetõségem, hogy néhányszor igazából járõrözzek Párizs utcáin. Nem mondom, hogy erre mindenképpen szükség van, ez nem kötelezõ. Nekem fontos volt, hogy jól érezzem magam a szerepben. "Ez a gyakorlás nagyon hasznos volt Reda viselkedésbeli megszemélyesítése végett, mivel a testi játékkal nagyon sok mindent ki lehet fejezni. A testi mozgásokat belsõ tartalommal kellett feltöltenem, és mindezt Olivier rendezésével kellett összeegyeztetnem."
"Volt idõm, hogy az általam alakított figura jellemvonásait megismerjem. Azzal a jelenettel kezdtünk, ahol egy templom lábánál elfogom "Jézust". Elég hamar ráéreztem a szerepemre, annak ellenére, hogy kezdetben mindig lépésrõl-lépésre haladok. Reda, több mint egy héttel a forgatások megkezdése után találkozott csak Niemans-szal, a rendõrkapitányságon. Egy kiváló színésszel mindig könnyû együtt dolgozni. Jean olyan ember, aki ad valamit, megosztja tudását másokkal, mint minden nagy színész. Ösztönösen közel álltunk egymáshoz. Azonnal megtaláltuk a módját, hogy miként viszonyuljunk egymáshoz: Amikor úgy kellett, teret engedtünk egymásnak, amikor arra volt szükség, egymásra támaszkodtunk. Függõ viszonyban állunk egymással, épp úgy a cselekményben, mint a színészi játékunkban."
"Lebilincselõ Reda szerepét eljátszani, mert õ nagyon sokoldalú személyiség. Felfedezi azt a világot, amelyikben Niemans él. Naiv és néha ironikus ellenpontot képvisel társa fatalista elképzeléseivel szemben. Humoros és õszinte is ugyanakkor."
"Idõnként a komikus jelenetekben spontánabbul kellett volna viselkednem, kevésbé visszafogottan. A gúnyolódás meglehetõsen új volt számomra, az elõzõ filmjeimhez képest. Jean még ezekhez a feladatokhoz is fantasztikus partner volt. Ennél a filmnél, Jean és Olivier között biztonságban éreztem magam.
Ilan Goldman: "Reda jó zsaru és Benoit csodálatosan formálja meg. Ez a film lehetõséget ad neki, hogy tehetségének más oldalát is feltárja elõttünk. Õ korosztályának egyik legjobb színésze, mindent el tud játszani. Meg van hozzá az ösztöne, fizikuma és a szellemi képessége. Hála neki, Reda játéka érthetõ és erõteljes. Benoit egyfajta nagylelkûséggel és bátorsággal ruházza fel, amolyan D’Artagnant modorral.
MARIE
"Camille Natta meséli: "Marie-nak nincs olyan nagy gyakorlati tapasztalata, mint Redának és Niemansnak, de rajong saját szakterülete iránt. A fiúknak szükségük is lesz az ismereteire. Azonnal közel éreztem magam a szerepemhez. Nekem sincs olyan gyakorlati tapasztalatom, mint Jean-nak és Benoitnak, de elhatároztam, hogy a maximumot hozom ki magamból."
A színésznõ így folytatja: "Marie a rendõrség tagja, de eddig még soha senkit nem tartóztatott le. Õ a teológia szakértõje. Vallásokat, szent szövegeket tanulmányozott. Inkább egyetemi hallgatónak néz ki, mint nyomozónõnek. Ám mindaz, amirõl eddig csak az öreg könyvekben olvasott, most nagyon is élethûvé válik. Azzal az odaadással, mellyel kutatásait végzi, kiharcolja helyét Niemans és Reda között."
"Van valami erõteljes az õ személyiségében, nem csak úgy elvbõl van itt, nem azért mert szép, õ a kirakós egyik darabját képviseli. Azért, hogy közeledjek a szerepemhez, múzeumokba és könyvtárakba jártam, hogy jobban megismerjem a vallásos szent dolgokat. Olivier Dahannal kifejezõ ékszereket választottunk számomra, egy ezoterikus jelekkel díszített gyûrût és egy kulcsra hasonlító medált."
"Marie világát a szimbólumok, enigmák és rejtélyek alkotják. Niemanst és Redát segítve, azokhoz a dolgokhoz közeledik még jobban, amelyek a leginkább elbûvölik õt magát. Kapcsolatuk elsõsorban szakmai, de tagadhatatlan, hogy számára Niemans egy apa modellt képvisel, akinek nem akar csalódást okozni. Ami pedig Redával való kapcsolatát illeti, ha nem egy katasztrófa sürgõs elhárításán dolgoznak, akkor minden bizonnyal beleszeretett volna..."
Benoit Magimel megjegyzi: "Cammille elsõ ízben játszott nagyjátékfilmben. Nem volt magától értetõdõ egy ennyire férfias világban kitárulkoznia, de ez nagyon jól sikerült neki. Egyéniségével elõrébb vitte a történetet. Színházi tapasztalata minden bizonnyal segítette. Úgy gondoljuk, jól érezte magát velünk. Nagyon kellemes volt vele forgatni."
A színésznõ visszaveszi a szót: "Rengeteget tanultam ebbõl a filmbõl. Folyamatosan kíváncsi és lelkes voltam. Annak ellenére, hogy egy nagy produkcióról volt szó sosem éreztem úgy, mintha gépies folyamat része lennék. A hangulat családias volt. Jean, Benoit és Olivier hihetetlenül kedvesek voltak hozzám. Sokat segítettek, bátorítottak. Meleg és szenvedélyes hangulat uralkodott. "Elsõ jelenetemet hajnali háromkor Lorraine-ben forgattuk. Vacogtam. Azonnal a téma mélyére hatoltam, eljátszva azt a két jelenetet, amelyben felfedem Niemans és Reda felé a szimbólumok jelentõségét. A körülmények sürgetõek és titokzatosak voltak. Nem hibázhattam."
A FILM VILÁGA: KOMOR, LÁTVÁNYOS ÉS FENYEGETÕ
Ilan Goldman közli: "Ha a forgatás jól elõ van készítve a producernek oda sem kell mennie. Ebben az esetben számomra inkább jutalom volt kimenni a helyszínre. Lorraine nagyon jellegzetes vidékeket tárt elénk. Annyi meghökkentõ hely volt ott... A Maginot-vonal nagyon látványos építmény, egy elképesztõ labirintus, az ember õrültségének és zsenialitásának bizonyítéka. Andre Maginot ösztönzésére, 1929-1936 építették. Ez a megerõsített védelmi vonal, melynek kezdetben Franciaországot kellett volna megvédenie, az Északi-tengertõl a svájci határig, valójában csak két, egyenként 70 km hosszú szakaszon épült meg. Ez több mint 58 sánc, melybõl 22 el van látva nehéztüzérséggel, 410 kazamatával, 152 lõtoronnyal, 1536 haranggal és több mint 100 km földalatti folyosóval. Ez a védelmi vonal mégis feleslegesnek, használhatatlannak bizonyult, amikor 1940-ben a német csapatok megszállták Franciaországot.
Jean Reno mondja: "Ez egy elképesztõ hely. Amikor lemegyünk, eltávolodunk az élettõl. Ilyen mélyen, nem találkozunk többé semmivel, még egy rovarral sem. Víz van, de fény az nincs. Nehéz elhinni, hogy emberek éltek itt, a föld alatt és mindezt semmiért. Összesen egy halott volt, egy szegény alak, aki egy nyíláson nézett kifelé...!"
"A BÍBOR FOLYÓK hangulatával összeegyeztethetõ ez a hely. Szorongást okoz és elbûvöl. A film végének egy része itt játszódik. Fizikailag elég megterhelõ volt itt forgatni, mind az akciójelenetek feszültsége, mind az elõadásmód miatt.
Sok víz, speciális hatások - ez összetett feladat volt. A helyszínek általában nagyon fontos szerepet kaptak, talán ennél a helynél ez leginkább igaz. Forgattunk elhagyatott iparterületeken. Egy XIX. századbeli ipari örökség helyszínén, amely lassanként el fog tûnni."
Benoit Magimel: "A díszletek és a forgatási helyszínek a film erõsségei.
Ezek a díszletek több mint meghökkentõek, ezek lenyûgözõek. A "kolostor", "a föld alatti bunker", "az elhagyatott üzem", és "az erdõ a lõtoronnyal" részekhez Olivier élethû helyszíneket választott, amelyeket a stáb segítségével átalakított. Az eredmény megtévesztõ. A hiteles történelmi eseményekkel terhelt helyszínek köré varázsol egy misztikus aurát. A végeredmény magával ragadó."
A színész megjegyzi: "Ilyen típusú filmben szerepelni, ami akció jelenetekkel, díszletekkel, csatákkal és különleges efektekkel teli, ez egy kicsit olyan, mint egy gyermekálom. Még ha sokat dolgozunk is, van benne valami játékos. Olyan dolgokat teszünk meg, amit más körülmények között sosem tennénk.
Jean Reno kommentálja: "Ez a film nemcsak a színjátéknak adott lehetõséget, hanem a találkozásoknak is. Van egy jelenetem Johnny Hollyday-el. Õt nagyon szeretem. Ragaszkodott hozzá, hogy õ játssza a szerepet. Éppen két repülõút között volt, de így is fantasztikus volt vele forgatni.
Ami Chritopher Lee-t illeti, õ egy legenda. Az õ rutinja mindenképpen hatással van az emberre. 84 évesen nagyon sok dolgot tud, folyamatosan a világot járja. Vitatkoztunk a Gyûrûk ura címû filmmel kapcsolatosan arról a korszakról, amikor egy ismert színész is elegendõ volt ahhoz, hogy egy filmet sikerre vigyen. Az élet nem volt ilyen gyors abban az idõben."
Benoit Magimel hozzáteszi: "Õ egy mûemlék. Mindent és mindenkit ismer. Egy kész mozi-enciklopédia. Sosem hagyta abba a forgatást, játszott Errol Flynn-nel és ma is a csúcson van. Nagyon kedvesen beszélt velem a Király táncol címû filmrõl, ami végtelenül tetszett neki.
"time is not money"
