információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
REJTELMES DOLOG KÖZELÍT
A MICIMACKÓ ÉS A ZELEFÁNT a harmadik egészestés Micimackó-mozifilm a 2001-es Tigris színre lép és a 2003-as Malacka, a hõs után. Az alkotók ezúttal is A.A. Milne Micimackó (1926) és Micimackó kunyhója (1928) címû regényeit vették alapul a történethez. A könyvek világszerte nagy népszerûségnek örvendenek évtizedek óta, több mint 50 millió példányban keltek el, és legalább 31 nyelven olvashatók.
A Disney új filmjében valami rejtelmes dolog közelít a Százholdas Pagonyhoz, mire Micimackó és társai úgy vélik, szeretett erdei otthonukat veszély fenyegeti. "Azt hiszik, ezek a ’rémületes’, ámbár általuk még sosem látott teremtmények - vagyis a Zelefántok - a Pagonnyal határos területrõl lopóznak be, és megpróbálják elfoglalni - magyarázza Evan Spiliotopoulos forgatókönyvíró. - Nyuszi vezeti a társaságot a völgybe, hogy elriasszák a Zelefántokat. A kis Zsebibaba is szeretne velük tartani, de a felnõttek nem engedik, mert túl fiatal. Õ azonban elhatározza, hogy egyedül is elindul, és elfogja a lényt." A társaság végül neki köszönhetõen fedezi fel, hogy a betolakodó egy barátságos, fiatal elefánt.
A filmet Franks Nissen rendezte, aki korábban a Tarzan és a Dínó címû filmekben dolgozott. "Egy olyan mûhöz, mint a Micimackó, nagy tisztelettel kell közelíteni - mondja. - Az a legcsodálatosabb benne, hogy tele van sokoldalú szereplõkkel és sok-sok érzelemmel."
A filmkészítõket az villanyozta fel leginkább, hogy egy teljesen új szereplõt kellett beépíteniük Micimackó és barátainak világába. Ugyanakkor ijesztõ feladat is új elemet hozzáadni egy 75 éve változatlan történethez. "Ahhoz, hogy ezt megtehessük, teljesen biztosnak kellett lennünk abban, hogy a figura hû Milne többi szereplõjéhez - mondja Evan Spiliotopoulos forgatókönyvíró. - Nyugodtan állíthatom, hogy Ormi figurájával sikerült elérnünk ezt a célt."
Az új szereplõ, Ormi bájos, ártatlan, energikus lény, kuncogása és játékossága egyformán ellenállhatatlan - összességében pedig olyan, mintha maga Milne találta volna ki.
EGY TELJESEN ÚJ ZSEBIBABA
Az aprócska kenguru a Százholdas Pagony legfiatalabb lakója, de senkit ne tévesszen meg a méret! Zsebibaba mozgalmas életet él, rendkívül kíváncsi és játékos, és nagy örömet talál az élet csodáinak felfedezésében. Õ a film egyik sztárja. Naiv és ártatlan világlátása segíti abban, hogy barátságot kössön Ormival, és sokkal bölcsebbnek bizonyul életkoránál. Végül pedig, a korábbi Micimackó-meséktõl eltérõen, ebben a történetben a "kicsik", Zsebibaba és Ormi azok, akik megtanítják a felnõtteket egy-két dologra. "A Micimackó-történetekben a fontos gondolatokat és üzeneteket gyakran Nyuszi, Tigris vagy más, ’felnõtt’ figura közvetíti - mondja Frank Nissen. - Úgy éreztem, hogy mivel Zsebibaba és Ormi annyira fontos részei a történetnek, ebben az esetben nekik kellene tolmácsolniuk a fõbb gondolatokat."
Nissen számára alapvetõ volt, hogy ebben a filmben a legfiatalabb szereplõk kerüljenek a középpontba. "Zsebibaba meglátja a Zelefánt lábnyomait, és míg a többiek vad elméleteket gyártanak róla, õ az egyetlen, aki valóban körülnéz, és komolyan elgondolkodik azon, hogy mi lehet ez. Magához ragadja a kezdeményezést, áldozatot hoz, és olyasmit kell tennie, amit általában nem szokott. Ezért gondoltam, hogy minden fontos dolgot a gyerekek lépnek meg ebben a történetben. A többi szereplõ jobbára az üzenetek fogadója. Közönségünket zömmel gyerekek alkotják, akik gyerekeket akarnak látni a legfontosabb szerepekben. Zsebibaba és Ormi a vezetõik ebben a filmben, és elsõsorban ezekkel a fiatal szereplõkkel fognak azonosulni."
Zsebibabának nem kis feladat összebarátkozni Ormival. Egyértelmû, hogy egy új, magabiztosabb Zsebibaba áll elõttünk a film utolsó jelenetében. "Zsebibaba egy monológgal zárja a filmet, mely néhány mondattal elmagyarázza, hogy miért nem voltak a többiek tettei, elképzelései és viselkedései megfelelõek - mondja Jessica Koplos-Miller producer. - Az egész társasággal szemben kiáll új barátjáért. Ez igazán lelkesítõ."
ÉLETRE KEL A ZELEFÁNT ZUGOLY
Don MacKinnon, a tapasztalt animátor 35 éve dolgozik a filmiparban, ebben a filmben õ vezette az animációs munkálatokat. "A szereplõket mindenki jól ismeri, nem kellett tovább fejlesztenünk õket - mondja. - A minta megvan, a mi dolgunk annyiból állt, hogy hûek maradjunk a korábbi filmekhez. Ez egy nagyon finom animáció, semmi vadság vagy szertelenség. Már tudjuk azt, amit mindenki tud: mit tenne Tigris, mit nem tenne Malacka. Ehhez kellett igazodnunk."
Az animátorok számára tehát az igazi mûvészi kihívást a Zelefánt Zugoly, egy eddig teljesen feltérképezetlen terület megalkotása jelentette. "Meg kellett teremtenünk a hely hangulatát - magyarázza Nissen. - Azt akartuk, hogy jelentõsen különbözzön a jól ismert Százholdas Pagonytól. Itt még sosem jártak a szereplõk, ezért kicsit félnek. Ugyanakkor drámai feszültséget is kell hordoznia a helynek. Zsebibaba legyõzi a félelmeit és elõítéleteit, hogy elindulhasson ide, hogy felkutasson valami olyasmit, amirõl fogalma sincs, kivéve a többiektõl hallott vad történeteket. Nem tettük igazán ijesztõvé a helyet, de azért igazi erdõ. Sokkal idõsebb és elhagyatottabb, mint a Százholdas Pagony, és így jó lehetõségünk nyílt, hogy nagy, bütykös fákat és más gazdag részleteket rajzoljunk."
"Az ötlet az volt hogy egy öregebb és burjánzóbb erdõt alkossunk, melyet nem jártak még be olyan sokszor - mondja Tony Pulham mûvészeti vezetõ. - Kicsit vadabbnak tûnik, mintha sose lehetne tudni, mi vár ránk a következõ fa mögött. Amikor átlépjük a határt errefelé, minden sötétebbnek és borzongatóbbnak tûnik."
A Százholdas Pagony viszont - melyhez a dél-kelet angliai Ashdown erdõ szolgáltatta a mintát - olyan, mint mindig: világos és vidám hely. "Kellemes, békés környék, virágokkal és napsütéssel - mondja Pulham. - Nincsenek sziklák, és nem lehet belefutni semmi veszélyes dologba."
MI AZ A ZELEFÁNT?
A Százholdas Pagony lakói közül még soha senki nem látott elefántot, találkozni pedig végképp senkinek sem akaródzik vele. "A regényben az elefánt javarészt Micimackó és Malacka képzeletének szüleménye - mondja a rendezõ. - Valójában sosem jönnek az erdõbe; inkább csak a szereplõk fantáziájának ijesztõ alakjai, amikor éppen rájuk tör a félelem."
"Az elefánt egy rémálom volt Micimackó világában sok évvel ezelõtt - mondja Koplos-Miller. - Most egy kicsit megváltoztattuk ezt a figurát, és a mi elefántunk valóságosan érinthetõ, lélegzõ, bámulatra méltó figura, akit Frank tervezett."
"Sajátos kihívást, ugyanakkor ritka élvezetet jelentett egy teljesen új szereplõ bemutatása - mondja Nissen. - A film készítése során a legnagyobb öröm az volt, ahogy láttuk Ormit fokozatosan megelevenedni, és egyre gazdagabb, egyre érdekesebb szereplõvé válni."
Már a munkák kezdetén számos megbeszélés elõzte meg a figura legapróbb részleteinek tervezését is. "Kettõ vagy négy lábon jár? Ezen a ponton egyfajta válaszút elé értünk, és döntenünk kellett - mondja Koplos-Miller. - Ez egy nagyon fiatal és játékos szereplõ. Tehát azt látjuk a filmben, hogy néha egy lábon ugrál. Máskor meg felbukik. De rendszerint négy lábon jár. Minden ilyen részletet alaposan át kellett gondolni."
"Elragadó és vicces figura, mindannyian nagyon büszkék vagyunk rá - teszi hozzá Evan Spiliotopoulos. - A Micimackó-rajongók is szeretni fogják, és ebben nagy szerepet játszik a szereplõválasztásunk is. A kisfiú, aki a hangját adja a szereplõnek, igazi felfedezés."
Ezt a kisfiút, a szövegeket és a dalokat elõadó brit Kyle Stangert hosszas nemzetközi válogatási procedúra után választották ki.
Új szereplõ az elefántmama is, akinek eredetileg Brenda Blethyn kölcsönözte hangját. Szerinte a film egyik kulcsfontosságú üzenete, hogy sok gyerek nehezen szedi össze a bátorságát. "Mindannyian követünk el hibákat, és vannak leckék, amiket meg kell tanulnunk - teszi hozzá a színésznõ. - Orminak haza kéne mennie, amikor hallja az anyja hívását, de õ nem teszi, és természetesen óriási slamasztikába kerül. Figyelnie kellett volna az anyjára. Mindannyiunknak ezt kellene tennünk."
A ZENE: HARMÓNIA A SZÁZHOLDAS PAGONYBAN
Egyetlen Disney-film sem lehetne teljes emlékezetes dalok nélkül. "A történet kidolgozása során úgy gondoltuk, hogy három vagy négy dalt szeretnénk a filmbe - mondja Spiliotopoulos. - Forgatókönyvíróként ezt állandóan észben kell tartani. Amikor az író és a rendezõ úgy érzi, hogy adott ponthoz kívánkozik egy dal, akkor beleírják a forgatókönyvbe. A dal jellege abból adódik, amit a pillanat megkíván."
A filmben három vadonatúj dal hangzik el: Ormi kedvence, a "The Name Game"; a "Little Mr. Roo" címû altató, melyet Kanga énekel; és a "The Horribly Hazardous Heffalump", melyben a Százholdas Pagony összes lakója részt vesz.
A díjnyertes Carly Simon írta a dalok zenéjét és szövegét, és néhányat maga is ad elõ közülük. Nem ez az elsõ ilyen jellegû munkája, hiszen korábban már írt zenét a Malacka, a hõs címû rajzfilmhez és más filmekhez is. Már a munkák kezdetén konzultált az alkotókkal, átnézte a storyboardot és figyelemmel kísérte az egész folyamatot. Simont elbûvölte a történet, és ösztönzõen hatott rá a témája. "Micimackó és barátai rájönnek, hogy a Zelefántról alkotott eddigi elképzeléseiknek semmi közük a valósághoz - mondja. - Amikor találkoznak vele, a szereplõk végül átölelik egymást. A film tehát az elfogadásról szól, s ez nagyon fontos dolog világunkban."
A "Shoulder to Shoulder" a film egyik érzelmi tetõpontja. "Mivel Zsebibaba és Ormi barátságát ünnepli, szerettük volna minél nagyobbá és hatásosabbá tenni - mondja Nissen. - Behívtunk néhány gyereket, hogy erõsítsék a fõ szólamot, és innen már csak egy ugrás volt az ötlet, hogy miért ne állítsunk fel egy teljes gyerekkórust, hogy igazán nagyot szóljon. Mindenki rögtön ráharapott a dologra."
A film nyomán világossá válik, hogy Micimackó és barátai története miért állta ki az idõk próbáját és marad meg világszerte a gyerekek és a felnõttek szívében. "Minden körülményességük és gyarlóságuk ellenére ezekben a figurákban van együttérzés egymás iránt - magyarázza Frank Nissen. - Valóban törõdnek egymással, és szívük mélyén igazi jó barátok."
A film szereplõi egy másik üzenetet is közvetítenek, melyet Brenda Blethyn fogalmazott meg: "Ha kapcsolatot teremtünk és megismerjük a társainkat, akkor minden a helyére kerül, és egyáltalán nem ijesztõek többé. Mindannyian nagyon hasonlóak vagyunk."
KIS MICIMACKÓ-TÖRTÉNELEM
1921-ben a kis Christopher Robin Milne egy Edward nevû játékmackót kapott elsõ születésnapjára. Az elkövetkezõ néhány évben további játékokkal gyarapodott gyûjteménye: egy szamár, két kenguru, egy kismalac és egy tigris került a csapatba. Amikor Christopher négyéves lett, szülei elvitték a londoni állatkertbe, ahol barátságba keveredett egy Winnie nevû fekete medvével. Ez a vonzalom ihlette az akkor már neves színpadi szerzõként és újságíróként mûködõ apukát, A.A. Milnét, hogy felesége unszolására belefogjon a Micimackó-történetek leírásába. 1925. december 24-én jelent meg az elsõ epizód a London Evening News lapban, és a mese olyan népszerûnek bizonyult, hogy már másnap leadta a BBC rádió.
***
Milne 1882-ben született Londonban, több regénye jelent meg, és sikeres színpadi szerzõnek számított. Éveken át írt humoros esszéket a Punch magazinnak és a James’s Gazette-nek. Az elsõ Micimackó-történeteket elsõsorban a maga mulatságára írta. JM Barrie és Lewis Carroll nyomdokain haladva a saját gyereke inspirálta.
Milne két Micimackó-könyvet írt: a Micimackót (Winnie-The-Pooh, 1926) és a Micimackó kuckóját (The House at Pooh Corner, 1928), melyek Karinthy Frigyes nagyszerû fordításában olvashatók magyarul. A könyvek rajzos illusztrációit, melyek a Disney-filmek számára is kiindulópontot jelentenek, E.H. Shepard készítette. A könyvekben szereplõ helyszíneket szintén valóságos helyszínek ihlették: a szerzõ sussexi lakóhelye körül található az Ashdown erdõ és a Five Hundred Acre (ötszáz holdas) erdõ; ezekrõl mintázta az erdõt és a Százholdas Pagonyt.
A valódi Róbert Gida, vagyis Christopher Robin 1996 április 20-én halt meg. A halála elõtti években komoly erõfeszítéseket tett, hogy segítsen megóvni az egykori lakhelyük körüli erdõket, amelyekbõl apja inspirációt merített a meséihez.
***
Walt Disney 1961-ben vásárolta meg a Micimackó-könyvek jogait. Az elsõ rövidfilm, a "Winnie the Pooh and the Honey Tree" 1966-ban született, a második, a "Winnie the Pooh and the Blustery Day" 1968-ban követte, és legjobb rajzfilm kategóriában Oscar-díjat kapott. Hat évvel késõbb Micimackó visszatért a vászonra a "Winnie the Pooh and Tigger, Too" címû filmben, melyet Oscar-díjra jelöltek. Ebbõl a három filmbõl készítettek 1977-ben egy egész estés mozifilmet Micimackó címen. A negyedik, "Winnie the Pooh and a Day for Eeyore" címû kisfilmet 1983-ban mutatták be. Ezt két mozifilm, a 2000-ben készült Tigris színre lép, és a 2003-as Malacka, a hõs követte.
"time is not money"
