információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Chris Wedge, aki Nyuszkó (Bunny) címû Oscar-díjas rövidfilmjével, és még inkább világszerte nagy sikert aratott Jégkorszak címû egészestés animációs filmjével beírta magát az animációtörténet nagykönyvébe, ismét megújítani igyekszik a mûfaját. Robotok címû alkotásában egyedülálló univerzumot teremt: olyan világot, amelynek lakói valamennyien mechanikus lények.
Még egy Lego-babáról is több érzést feltételeznénk, mint elsõ látásra Chris Wedge csörömpölõ bádogfiguráiról, ám a rendezõnek sikerült lélekkel megtöltenie a kanna- és skatulyatesteket - nem utolsósorban a szenzációs szinkronstábnak köszönhetõen. Az eredeti változat szinkronhangjait olyan sztárok adják, mint Ewan McGregor, Halle Berry, Greg Kinnear, Mel Brooks, Drew Carey, Jim Broadbent, Amanda Bynes, Robin Williams vagy Stanley Tucci, Jennifer Coolidge és Dianne Wiest.
És íme, a magyar változat impozáns névsora: Bodrogi Gyula, Mikó István, Lippai László, a Back II Black Bebéje, Judy a Groovehouse-ból, Liptai Claudia és még sokan mások....
Most pedig nézzük a robotokat, akiknek a felsorolt csillagok nem csupán hangjukat, de egynémely jellegzetes vonásukat is kölcsönözték. Fõhõsünk egy zseniális ifjú feltaláló, név szerint Rodney Réztalp (magyar hangja Lippai László), aki szeretné megjobbítani a robotvilág lakóinak életét. Imádottja Patina (magyar hangja Liptai Claudia) elbûvölõ, ráadásul meglehetõsen intelligens és rátermett robotnõszemély. Útjukat keresztezi az alávaló nagyvállalat-tulajdonos Retesz (magyar hangja Kõszegi Ákos). A továbbiakban megismerkedhetünk Fõpákával (magyar hangja Bodrogi Gyula), a rossz útra tévedt idõs kutatóval, valamint Rozsdiék csapatával, akiknek vezetõje Löksi (magyar hangja Mikó István) és Csövi (magyar hangja Bebe). Löksi némi fogyatékossággal tengeti robotéletét: feje, karja és lába rendszerint épp a legváratlanabb és legfontosabb pillanatokban engedi el magát és pottyan le doboztestérõl. A problémaérzékeny és megoldásorientált Rodney természetesen igyekszik segíteni a bajba jutott robottárson. Löksi és Rodney közt szoros barátság szövõdik. Azután ott van még Csövi (magyar hangja Judy), Löksi kishúga, aki mindenkit elképeszt maga körül döbbenetes határozottságával és makacs kitartásával.
Chris Wedge kis csapata bizonyság rá, hogy nincs az a fém, nincs az a rideg matéria, amit ne volna képes átszellemíteni a humor, a fantázia és az élet szeretete.
Hogyan festene a világ, amelyet kizárólag robotok laknak? Miképpen mûködne egy robottársadalom? Másképp, mint a mienké, embereké? Lakói másképp viselkednének vajon?
Csak néhány a kérdések közül, amelyek Chris Wedge rendezõben és alkotótársában, William Joyce látványtervezõben felvetõdtek az új rajzfilm alapkõletételekor. A két mesebarát összjátéka a vártnál is jobban sikeredett. Chris Meledandri, a Twentieth Century Fox animációs elnöke volt az, aki úgy döntött, hogy összehozza Joyce-t, számos, az Államokban népszerû mesekönyv ("Santa Calls", "Dinosaur Bob", "A Day with Wilbur Robinson", "Rollie Pollie Olie") megalkotóját Wedge-dzsel, a Jégkorszak rendezõjével. A Robotok "teremtéstörténete" Wedge és Joyce találkozásával kezdõdik. "Számos film és rajzfilm vezet bennünket gépek és más futurisztikus lények világába, legtöbbjük nagyszerû sci-fi, ám valamennyi az emberi élethez viszonyít, s szinte kivétel nélkül mindben szerepel a mechanikus lények megalkotója, maga az ember is. Bill és én egy, a mienkétõl teljesen független, színes robotgolyóbist képzeltünk el, ahol még csak szó se esik a humán létezésrõl. Egy szó mint száz, teljességgel mesterséges világot szerettünk volna ábrázolni - mondja Chris Wedge. - Természetesen tisztában voltunk azzal, hogy ekképpen mindent magunknak kell kiagyalnunk és megteremtenünk. Mindent: a kavics nem úgy kavics többé, mint minálunk, a felhõ, ha létezik egyáltalán, nem úgy és azért úszik az égen... És így tovább. Szándékoltan referenciapontok nélküli munkába fogtunk, egy abszolút üres papíron kezdve a vázlatok megrajzolását."
Joyce, akárcsak Wedge, nem kis izgalommal látott e kivételes munkához: "Tudtam, ha a mienkétõl teljes mértékben független univerzumot akarunk létrehozni, akkor alkotás közben valamiféleképp meg kell feledkeznünk önmagunkról. Hogy aztán elégedetten szemlélhessük, miképp mûködik a magunk képére formált valóság" - teszi hozzá nevetve a látványtervezõ.
Miután a fõbb kérdésekben megegyeztek, Joyce nekilátott a látványtervnek, Wedge pedig egy animációs tesztprogram segítségével elkezdett dolgozni a robotfigurákon. Mielõtt azonban a lényegi alkotómunkába belefoghatott volna, Chris Meledandri felkérte Wedge-et egy másik rajzfilm elkészítésére. Ez a rajzfilm egy mamut, egy lajhár, egy kardfogú tigris és egy apró embergyerek találkozásáról szólt, a Jégkorszak címet kapta, és 2002 legnagyobb kasszasikere lett. (A Jégkorszak második része jelenleg készül.)
A Jégkorszak bombasikerével a háta mögött Wedge és Joyce visszatért a Robotok munkálataihoz. Joyce, aki az új rajzfilmnek nemcsak látványtervezõje, de executive producere is, inspiráció után kutatva keresztül-kasul bejárta az Államok szemét- és gyártelepeit, autóbontóit, használt mûszaki cikk kereskedéseit. Ösztönzõleg hatott rá többek között a saját konyhájában talált idejétmúlt húsdaráló szemlélése, valamint a gofrisütõ tanulmányozása is.
Wedge és a Robotok társrendezõje, Carlos Saldanha a Jégkorszakkal már bizonyították, hogy együttmûködésük gyümölcsözõ lehet, és - bár egyikük sem kívánta alábecsülni a Jégkorszak érdemeit -, mindketten egyetértettek abban, hogy a Robotok kivitelezése lényegesen összetettebb feladatot jelent. "A történet, a figurák, a díszlet, minden saját elképzeléseinken múlott - mondja Saldanha -, nem úgy, mint a Jégkorszak esetén, ahol a mamutnak vagy a lajhárnak azonosíthatóan mamutnak és lajhárnak kellett lennie, amely felismerhetõen a Föld valamely táján kellett játszódjon a történelem elõtti idõkben stb. Ezúttal sajátosan egyedi környezetbe kellett helyeznünk sajátosan egyedi figurákat, sajátosan egyedi viszonylatokkal és történettel."
A film páratlan látványvilága nagyrészt a Blue Sky stúdió szabadalmazott technológiájának köszönhetõ, mely a legmodernebb a maga mûfajában, és amely lehetõvé teszi, hogy a filmkészítõk az animált miliõben valóságos fény-árnyék hatásokkal kísérletezzenek. Ez a speciális technika figyelembe veszi a fény változatos viselkedését az adott tereptárgyak különbözõ anyagának megfelelõen, vagyis segítségével élethû fényviszonyok hozhatók létre. "A fények játéka rendkívül fontos a Robotokban - mondja Carl Ludwig, a Blue Sky egyik alapítója -, annak, aki elõször megpillantja a gépek világát, elsõként is a rengeteg fémfelület sajátos csillogása tûnik fel."
Míg a legkorszerûbb technika az egyedülálló külsõt biztosította, a Lowell Ganz & Babaloo Mandel forgatókönyvíró-páros a színvonalas és szórakoztató tartalomról gondoskodott. Ganz és Mandel Hollywood egyik legmegbecsültebb vígjátékszerzõ csapata, nevükhöz olyan filmek kapcsolódnak, mint a Micsoda csapat!, az Irány Colorado!, a Vásott szülõk vagy a Fox legújabb produkciója, a "Fever Pitch". A Robotok az elsõ animációs munkájuk.
"Egy kicsit magunkat is beleírtuk a történetbe, Rodney sorsába elrejtettünk egy-két vonást a magunkéból is. Különösképp közel áll hozzánk az a mozzanat, amikor Rodney édesapja áldásával elhagyja az otthonát, hogy megvalósíthassa álmait - meséli Ganz. - Jó néhány esztendõvel ezelõtt mi is így hagytuk magunk mögött New Yorkot, hogy szerencsét próbáljunk Kaliforniában."
"Rodney hisz önmagában és követi álmait. Története a felnõtté válás hétköznapi története - teszi hozzá Mandel. - A sors hívószava kamaszkor és felnõttkor küszöbén mindenki számára ismerõsen cseng. Azután ki-ki saját ereje szerint követi azt."
ISTEN HOZTA ROBOT CITYBEN!
A hatalmas Robot Cityt, Rodney álmai megvalósulásának színhelyét az alkotók sok-sok rétegû, vertikálisan épített metropoliszként képzelték el, melynek legalsó szintjein a robottársadalom alja, legtetején pedig a krémje található. A legalsó szint középkori állapotokban rekedt kerületében található Madamme Szimering rettegett Chop Shopja. Nehéz gerendák, massziv tartószerkezetek meredeznek mindenütt, baljós és makacs szürkeség ül ezen a környéken.
Egy szinttel feljebb haladva rozsdiék otthonába érkezünk, ahol az egyszeri robot küzd mindennapi betevõjéért. Ez a városrész talán a legotthonosabb valamennyi közül: színes, forgalmas és életszagot áraszt.
Ezt követõen keresztülhaladunk a robotközéposztály városrészén, majd elérkezünk a Robotváros felsõ tízezrének világába. Talán mondanunk sem kell: errefelé minden makulátlan tisztán, hûvösen és elegánsan csillog.
"Robotváros szociális szempontból épp úgy épül fel, mint bármelyik nagyváros - mondja Steve Martino mûvészeti vezetõ. - Ami pedig a külsõt illeti, szintén kölcsönöztünk egy-pár kelléket a mi városainktól, mint például az Art Decót, néhány 50-es évekbeli gépkocsi dizájnját stb."
A Robotokban mindennapi használati tárgyaink kerülnek vadonatúj megvilágításba. Így például - hogy a világításnál maradjunk - szemtanúi lehetünk, amint az utcai lámpaoszlop, miután letelt a mûszak, vagyis végzett az aznapi világítással, fogja az uzsonnásdobozát, és hazaballag, vagy amint a tûzcsap figyelmezteti az arra járó kutyát, hogy végezze el kötelességét...
"Kiragadtunk néhány szokványos szerkezetet mindennapi környezetünkbõl, és életet leheltünk beléjük - mondja Joyce. - Máskor olyan tárgyakat csempésztünk a filmbe, amelyekhez valószínûsíthetõen nézõk sokaságának kötõdik valamilyen emléke, így például szerepeltetünk néhány régi játékot, amely, mondhatni, eleve át van lelkesítve emlékeink által."
UTÓMUNKÁLATOK
Az utómunkálatok fõ elemei a vágás, a hang és a zene voltak. John Powell zeneszerzõ, akinek olyan nagy sikerû filmek szerepelnek az életrajzában, mint a Shrek, a Shrek 2., Az olasz meló vagy A Bourne-rejtély, a csilingelõ-csörömpölõ, érces és kongó-bongó közeg ihlette kísérõzenét komponált a történethez. Ne afféle dübörgõ, fülsértõ külvárosi futuro-zenére számítsunk azonban: a Blue Man Group dobosai és ütõsei által megszólaltatott dinamikus szerzemény egyszerre szól fémesen és barátságosan, szögletesen, mégis vidáman.
Powell közvetlen munkatársa, Becky Mancuso-Winding zenei vezetõ - aki a Robotokat megelõzõen olyan filmekben dolgozott, mint a Városi cowboy vagy a Gumiláb - számos ismert elõadót meghívott a produkcióba, így többek közt a Virgin Records egyik csillagát, Ricky Fantét. Fanté énekli a végefõcím alatt futó "Shine" címû dalt, amely a rajzfilm alapgondolatát tükrözi: még egy robot is képes ragyogni, ha mégoly rideg anyagból készült is.
Ismerõs dalok is elhangzanak majd a filmben, így például a Fountains of Wayne "Tell Me What You Already Did", a Steriogram "Walkie Talkie Man", Stacie Orrico "More to Life", Fatboy Slim "Wonderful Night" vagy az Earth, Wind and Fire "Love Dance" címû száma.
A hangeffektekért felelõs Sean Garnhart, aki a Jégkorszakban is dolgozott, nem csupán a robotvilág hangjait komponálta meg, de minden egyes karakterhez külön zörejt rendelt. "Csukott szemmel is felismerhetõ, melyik robot szerepel a vásznon - mondja Garnhart -, akkor is, ha épp nem beszélnek a figurák."
Az utómunkálatok másik kulcseleme a film IMAX® digitális újrafelvétele volt. E technológiának köszönhetõen a film az úgynevezett IMAX Experience® minõségben is forgalmazhatóvá válik, vagyis speciális (Magyarországon egyelõre nem létezõ) IMAX-mozikban is vetíthetõ lesz. Az IMAX jelentése: maximum image, vagyis a jelenlegi technikai feltételek közt létrehozható legnagyobb kép, amely betölti a nézõ teljes látóterét. Az IMAX-vászon mintegy háromszor akkora, mint a hagyományos, 35 mm-es vászon, 4500-szor nagyobb, mint egy átlagos tévéképernyõ, de fogalmazhatunk úgy is, hogy olyan széles, mint egy futballpálya. Természetesen speciális vetítõgép és -terem szükséges hozzá. Az Egyesült Államokban már 107, Európában 41 ilyen mozi található.
A Robotok a Twentieth Century Fox második IMAX DMR filmje A klónok támadása imax-változata (The IMAX Experience) után. A rajzfilm az IMAX-termekben 3650 méter szélességben látható, és 12,000 wattos tiszta digitális hangon hallható majd.
"time is not money"
