információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
INTERJÚ JEAN DUJARDIN-NEL
A soha ne mondd, hogy soha c. filmben a fiatal és elbizakodott Valentin szerepét játssza...
Elbizakodott, önpusztító, kiábrándult... egyben nagyon modern is. Ez egyrészt a magyarázata annak, hogy meg akartam csinálni ezt a filmet. Persze van sok más is: Eric Civanyan olyan jól ismeri ezt a témát, hogy tõle én is kedvet kaptam; találkozhattam Mélanie Doutey-val és Gérard Jugnot-val; egyébként meg a kosztümös film a mi westernünk. Itt volt a lehetõség, hogy ezt is kipróbáljam, hogy ösztönösen játsszak, és több színben jelenítsem meg ezt a személyiséget: egy homályos oldalról, Valentinként, és egy másik szerepben, Fréderic-ként, ahol önmagát játssza, mint Herceg.
Nem félt egy kicsit belevetni magát egy kosztümös filmbe?
De. Rengeteg kérdést tettem fel magamnak ezzel kapcsolatban, annál is inkább, mivel a forgatás kezdete után tizenöt nappal érkeztem. Ráadásul azért ez mégiscsak Alfred De Musset, be kell vágni a szöveget, nem lehet improvizálni mai szavakkal: "Hát öööö..." vagy "Hát tudod...". Persze ez egy kicsit ijesztõ, de végül is elég, ha önmagát adja az ember, mert a téma modern: harmincas férfi, aki nem akarja elkötelezni magát, aki kérdéseket tesz fel magának a nõkrõl, akiket addig összegyûjtött. De azért az is igaz, hogy amíg nem álltam a kamera elõtt kosztümben Gérard Jugnot-val az oldalamon, addig nem tudtam, hogy is lesz ez az egész.
A ruha segít, hogy beleélje magát a szerepbe?
Nekem igazán sokat segített: fûzõben voltam. Ebben az idõben a férfiaknak nagyon lágy vonalaik voltak, csakúgy, mint a nõknek, szûkszárú nadrágot és gyûrût hordtak. Persze, mindez nagyon sokat segít. Ruha teszi a... Valentin-t.
Egy olyan szerepet játszik, ami sok színészbõl irigységet válthat ki: a világi hódítót...
Ez az, amit én egy filmben keresek, a változatosságot: megölni az unalmat. Egy ilyen szereppel soha nem unatkozol: egyik nap lovagolni mész, másik nap egy kuplerájban henteregsz a nõkkel! Nagy mozgásteret biztosít a film, kedved van, hogy a legtöbbet kihozd magadból, nagy a megfelelni vágyás. A forgatás végén a testem azt mondta: "Stop! Most hagyd abba, pihenned kell!" De nagyon megérte a fáradságot. Én szeretem a pörgést. Nagyon-nagyon jól éreztem magam.
A külsõségeken túl azért figyelni kell a De Musset szövegekre is...
A film az eredeti darab nagyon szabad feldolgozása. Azt hiszem tíz vagy húszszázaléknyi eredeti Alfred De Musset van benne. De az egész modern marad, túlzások nélkül. Nagyon jól át tudtuk volna dolgozni 2005-re is, de akkor kevésbé lett volna izgalmas. A kösztümös film teszi, hogy kedvünk van moziba menni: nincs kedvünk mobiltelefont látni a filmben, inkább vágtató lovakat szeretnénk, hogy visszavigyen minket az idõben legalább egy óra negyven percre. Hogy azt mondjuk: "Ok, kifizettem 9 eurót, moziban vagyok."
SOHA NE MONDD, HOGY SOHA
Rövid idõn belül nagy népszerûségre tett szert. A siker megváltoztatta?
Én mindig visszahúzódó leszek, így neveltek. Nekem sok is a sikerbõl. Nem szükséges, hogy bárki is mondja, hogy sikeres vagyok. Nagy szerencsém volt. Nem mondom, hogy ami velem történik, az valaminek a következménye, hogy ez így van rendjén, egyszerûen szerencsém volt. Ugyanazokkal az emberekkel, a jó idõben és a jó helyen gondolok egy jó filmre. Az a helyzet, hogy most egész jól összejöttek a dolgaim. Persze ez megváltozhat. Az, hogy az embernek sikere van nagy luxus, ami idõt is ad. És ebben a szakmában az idõ nagyon fontos, mivel ha nincs sikered, minden ajánlatot el kell fogadnod, hogy pénzhez juss, s ha mindent elfogadsz, semmi szabadidõd nem marad.
INTERJÚ GÉRARD JUGNOT-VAL
Ha röviden kellene összefoglalnia a filmet, mit nevezne a fõ témának?
Ez egész egyszerûen három ember története, akik futnak a szerelem után... kivéve, hogy sokkal több ennél!
Mi vonzotta ebben a projektben?
Nagyon szeretem a kosztümös filmeket, mivel úgy találom, hogy az idõbeli távolság segítségével sokkal egyetemesebb dolgokat lehet elmondani annál, mintha 2004-2005-ben játszódó eseményekrõl beszélnénk, ahogy ez a KÓRISTÁK, vagy a MONSIEUR BATIGNOLE esetében volt. A SOHA NE MONDD, HOGY SOHA címû filmben általam alakított figura egyrészrõl olyan, mintha egy Louis de Funès filmbõl lépett volna ki, ugyanakkor patetikus is. Egyfajta Harpagon, egy kereskedõ, aki számára az érzelmek nem léteznek (többé). Másrészrõl ez a film logikus folytatása Eric-kel való munkámnak. Már két olyan darabban is játszottam, amit õ rendezett színpadra. Régóta foglalkoztatta õt ez a téma: Musset nagyon szabad adaptációja, egy olyan nyelvezettel, ami neki nagyon kedves, ugyanakkor mégis tele modernitással. Elég izgalmas dolog kosztümös filmet csinálni. Az ember lovon, vagy fiákeren közlekedik, ott vannak a kosztümök, a statisztéria, mindez nagyon kellemes. Ugyanakkor mindennek egy nagyon erõs történethez kell kötõdnie, és én úgy találom, ez a vígjáték nagyon modern és nagyon "ütõs".
Eric tökéletesen mozog ebben a világban. A téma is nagyon fontos számára: a megállapodás, a szerelemben való elkötelezõdés bizonyos fajta lehetetlensége, a csapongás vágya. Mindannyian mindig a szerelemrõl álmodozunk, de minden egyes alkalommal szeretnénk újra szerelembe esni. Ez egy univerzális téma. A film nyelvében van bizonyos poézis, aztán ott van a látvány, a kosztümök, a díszletek... Mindaz, amit szeretek, mindaz, amitõl az embernek kedve lesz filmet csinálni: hogy jelmezt lehet ölteni, álruhába lehet bújni. Nem szabad, hogy az emberek úgy érezzék, ez a film õket nem érinti, mivel a 19. században játszódik. Az AMADEUS remek film volt, nagyon modern, ami a zenérõl szólt. Bár a cselekmény a XVIII. században játszódott, a RIZSPOROS INTRIKÁK is csodálatos film volt.
BESZÉLGETÉS MÉLANIE DOUTEY-VEL
Hogyan írná le az Ön által megformált karaktert?
Cécile De Mantes, egy nemesi sorból származó lány, 23-24 lehet abban az idõben, amikor a Monarchia éppen felbomlóban van. Találkozik Valentin-nel, elbizonytalanodik, szerelmes lesz belé. Fiatal lány, tele szerelemmel és lázadással is, régi típusú neveltetése ellen, mindaz ellen, amire az anyja tanította (apja nincs). Tele van ambícióval, szerelemmel, teljes ember. Nagyon becsületes, nagyon egyenes személyiség, aki imádja az életet, tele a feje álmokkal, a végsõkig el akar menni.
Úgy gondolom, nem arra vágyik, hogy egyenlõ legyen a férfiakkal. Csupán a függetlenségét keresi, annak lehetõségét, hogy saját álmait valóra válthassa.
INTERJÚ ERIC CIVANYAN RENDEZÕVEL
Hogyan foglalná össze néhány szóban a film lényegét?
Az alapszituáció elég egyszerû. Adott egy csirkefogó, egy züllött szépfiú, aki szeret inni, dohányozni, szereti a nõket, és abszolút nem hisz az életben. A létezés nem nagyon érdekli, nem találta meg benne a számítását. Így aztán egy kissé depresszív alkat. És van valami, amire egyáltalán nem gondol, ez pedig a szerelem. Azt gondolja, hogy a szerelem kívül esik az õ világán. S aztán találkozik valakivel, akinek hatására megváltoztatja a véleményét... soha semmit nem szabad megfogadni! (nevetés)
Vajon a szerelmet egy egész életre kell tervezni, vagy egy rövidebb idõszakra? A szerelem választ jelenthet-e az életre? Ezek olyan témák, amelyek elég mélyen érintenek.
A film egyszerre komédia és történelmi film - akkor is, ha a történeti hûség nem az elsõdleges szempont: hogyan próbálta megteremteni e két kategória nem mindig magától értetõdõ kapcsolatát?
Az én szememben ez egy romantikus komédia. Hogy komédia, ez magától értetõdik: vannak benne mulatságos dolgok, van egy ritmusa, teljes szívbõl lehet nevetni rajta, aztán ott van a romantika, de az igazi romantika, vagyis a fekete romantika. A romantika valahol az exisztencializmus felé vezetõ elsõ lépcsõ volt. A XIX. század negatív életérzése azt jelentette, hogy az emberek rosszul érezték magukat a bõrükben, kérdéseket tettek fel a létezésükkel kapcsolatban. A romantikusok voltak az elsõk, akik ezeket a kérdéseket fel merték tenni. A film erre a kettõsségre alapoz: romantikus komédia. A cselekmény valójában 1830-ban játszódik, ez a történelmi háttér. De én ezt úgy kezelem, mintha egy modern díszlet lenne. Gondot fordítok a kor leírására, de ami igazán fontos, az az elmesélt történet. Nem áltathatjuk magunkat, a világ legszebb képei is csak 2-3 percre ragadják meg a figyelmünket, ha semmi nem történik elõttük, ha nincsenek érzelmek, nevetés és könnyek, nem törõdünk velük többé: ami fontos, az a történet.
"time is not money"
