információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Manuel Huerga hosszú szinopszisa
Az 1970-es évek elején az Ibériai Felszabadítási Mozgalom elnevezésû, néhány nagyon fiatal spanyol és francia radikális alkotta baloldali csoport rablások sorozatával hívta fel magára a rendõrség figyelmét Katalóniában, mert így akartak pénzt szerezni a munkásmozgalom harcos szárnya számára.
Kezdetben a szemtelen, provokatív és látványos akciók sikere a legyõzhetetlenség érzését keltette a fiatal tagokban, de hamarosan jött a csalódás, amikor 1973 szeptemberében a Szociopolitkai Brigád elnevezésû csoport csapdát állított a mozgalom két tagjának. A letartóztatás során tûzharc tört ki, amelyben egy fiatal nyomozó életét vesztette.
Salvador Puig Antich súlyosan megsebesült: elõbb kórházba került, majd a Modelo börtönben várta, hogy hadbíróság elé állítsák Barcelonában.
Nõvérei és ügyvédei az elsõ perctõl fogva versenyt futottak az idõvel, hogy megmentsék a fiatal aktivista életét; harcukat általános közöny kísérte.
Ám 1973. december 20-án az ETA meggyilkolja a Franco kormányzat elnökét, Carrero Blanco admirálist, és a Franco-rezsim egyes csoportjai Salvador Puig Antich ügyével akarnak példát statuálni.
A hadbírósági tárgyalás felér egy bohózattal, és az ifjú Salvadort halálra ítélik.
Az életének megmentésére tett valamennyi kísérlet, köztük egy hajmeresztõ és lehetetlen szöktetés, kudarcba fullad, és Puig Antich 1974. március 2-án garotte által hal meg. Kegyetlen kivégzése és tragikus halála hosszú évekre bevésõdött egy nemzedék emlékezetébe, amelynek a tagjai máig felteszik maguknak a kérdést: vajon nem tehettek volna többet a szörnyû és értetmetlen kivégzés megakadályozására?
Lluís Arcarazo jegyzete
1974. március 2-án az Ibériai Felszabadítási Mozgalom (Movimiento Ibérico de Liberación) fiatal katonája, Salvador Puig Antich volt az utolsó politikai fogoly, akit Spanyolországban garrotte-tal kivégeztek. Ez itt az õ története és azé a harcé, amelyet a családja, a bajtársak és az ügyvédek folytattak a megmentéséért.
Vászonra vinni SALVADOR PUIG ANTICH történetét gyönyörû feladat, hiszen minden alkotóelem megvan benne, ami egy világszerte megérthetõ és egyetemes érvényû nagy filmhez kell. Elõször is a hõs valóságos élete. Egy olyan fiatalember élete, aki tudatosan választja, hogy harcolni fog a szabadságért, és hajlandó érte megfizetni a legmagasabb árat, vállalva a tragikus és aránytalan büntetést is a tetteiért, és akinek a története ily módon egy egész nemzedék szimbólumává vált. Fiatalsága, vonzó és karizmatikus személyisége, romantikus, egyszersmind érzéki lénye, gazdag és változatos kapcsolatai a családjával, szívügyei, a bajtársakkal véghezvitt akciói a mozgalomban és természetesen a kivégzésig vezetõ utolsó óráinak hatalmas drámája bõséges anyagot szolgáltatnak egy izgalmas filmhez.
Amihez még hozzáadódik a hitelesség értéke, mivel a közelmúlt spanyol történelmének, a Franco-rezsim végének pontosan dokumentált valóságos eseményeire épül, ami viszonylag fehér foltnak tekinthetõ a moziban. Mindez lehetõvé teszi számunkra, hogy szélesebb társadalmi perspektívába helyezzük a történetet, amelynek ott van a helye a kollektív emlékezetben: nemcsak azokéban, akik átélték azt a korszakot, hanem a fiatal nézõkében is, akik azonosulási pontokat találhatnak a figurában. A jó okkal lázadó hõsben, aki jobb életre vágyik annál, mint ami megadatott neki, és minden erejével küzd az igazságtalanság, a középszerûség és a komformizmus ellen.
Ebbõl a szempontból a film új és hatásos felszólalás a halálbüntetés ellen, ahogy a fennálló rend mindazon szûklátókörû elõírásai ellen is, amelyek nem állnának meg a történelem ítélõszéke elõtt.
Filmünk nem nosztalgikus utazás egy elszigetelt, helyi érdekû és anekdotisztikus eseménysorba; sokkal inkább a fõszereplõk abszolút értékét kívánja bizonyítani, függetlenül a történelmi vagy földrajzi keretektõl. Sajnos Puig Antich esete újra meg újra aktuálissá válik a világ különbözõ pontjain, néhol szó szerint, a legdurvább és legnyilvánvalóbb módon, míg másutt a hõs alakjának életigenlése kap jelentõséget. Ezért döntöttünk a “modern" nyelvhasználat mellett, ami közelebb áll a mai közönség igényeihez és elvárásaihoz, hogy ezzel is megkönnyítsük az azonosulást, és empátiát ébresszünk a fõszereplõk iránt, anélkül hogy beleesnénk a világ fekete-fehérben láttatásának, a hõs vezérként vagy mártírként való beállításának csapdájába; Salvador nem naív idealista, hanem normális, hétköznapi fiatalember, akinek megvannak a maga ellentmondásai, kételyei, tévedései, kudarcai és sikerei, de van ereje hozzá, hogy fellázadjon egy tûrhetetlen helyzet ellen.
"time is not money"
