információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Mézengúz (Bee Movie) címû film biztosan megváltoztatja eddigi elképzeléseinket a méhekrõl. A buzgó rovarok világába egy Barry B. Benson nevû méhecske szemén keresztül nyerhetünk bepillantást, aki többre vágyik, mint ami neki és összes többi társának megadatott: egész életében mézet gyártani a Honex nevû cégnél. Miután Barry befejezi a fõiskolát, boldogan él a lehetõséggel, hogy kirepüljön a kasból. New York Cityben felfedez egy olyan világot, amirõl addig álmodni sem mert. Megismerkedik egy manhattani virágárussal, Vanessával, és mindjárt meg is szegi a méhek egyik alaptörvényét: nem szabad az emberekkel beszélni! Hamar összebarátkoznak, és Barry megtud egyet s mást az emberek világáról... Rájön, hogy a mézet bárki megveheti a boltban, vagyis az emberek ellopják és pénzzé teszik a méhek munkájának gyümölcsét! Barry felháborodik és elhatározza, hogy beperli az emberiséget gaztettei miatt.
A Mézengúz Jerry Seinfeld, a népszerû amerikai komikus elsõ kiruccanása az animációs filmek világába. A színész a film eredeti változatában a hangját kölcsönzi a fõszereplõnek, valamint forgatókönyvíróként és producerként is részt vett a munkálatokban.
A FILM KÉSZÍTÉSÉRÕL
Jeffrey Katzenberg, a DreamWorks Animation vezetõje több mint egy évtizeden át próbálta Jerry Seinfeldet, a Seinfeld címû vígjátéksorozat sztárját becsalogatni az animációs filmek világába. Seinfeld számos elfoglaltsága miatt még meggondolni sem ért rá az ajánlatot, és különben sem volt ötlete arra, hogy milyen témájú animációs filmen dolgozna szívesen. Mindez akkor változott meg, amikor egyszer Steven Spielberggel vacsorázott.
A vacsora közben rövid idõre megszakadt a beszélgetés, és Seinfeld akkor bökte ki hirtelen, hogy egyszer szívesen csinálna egy méhekrõl szóló filmet, amelynek azt a címet adná, hogy "Bee Movie". (A cím a Hollywood aranykorában készült alacsony költségvetésû filmek nem túl hízelgõ elnevezésére, a "B movie"-ra utal, míg a "bee" jelentése "méh".) Spielbergnek annyira megtetszett a cím ötlete, hogy azonnal felhívta Katzenberget, aki pedig másnap felvette a kapcsolatot Seinfelddel. - Aztán már csak arra emlékszem, hogy rábeszéltek, hogy megcsináljam - mondja Seinfeld. - De egyáltalán nem volt ötletem a filmhez. Csak a címe volt meg. Szerencsére mégis jól alakult.
Bár a Spielbergnek elejtett megjegyzés hirtelen jött, a film történetének kidolgozása annál tovább tartott. Seinfeldet mindig is érdekelte a méhek világa. - Szerintem nagyon érdekes a társadalmi hierarchiájuk, a munkájuk menete és a geometriájuk. És a mézkészítés elég nagy feladat egy rovarnak!
Seinfeld tehát úgy döntött, hogy a Mézengúz ezeknek a némileg félreértett rovaroknak a világát mutatja majd be, a mézzel a középpontban. - Rájöttem, hogy a legérdekesebb történet azon a tényen alapulhat, hogy az emberek ellopják a méhektõl a mézüket. Õk annyira keményen dolgoznak, hogy elõállítsák, mi pedig egyszerûen elvesszük a tudtuk nélkül. Õk azt hiszik, hogy maguknak csinálják, mi pedig elvesszük, üvegekbe töltjük és felcímkézzük. Mi kapunk érte pénzt, pedig õk dolgoznak érte. Ezért döntöttem úgy, hogy errõl fog szólni a történet.
Simon J. Smith veterán számítógép-animációs és filmrendezõnek elõször fenntartásai voltak Seinfeld tervével kapcsolatban, hogy a méhek és az emberek világát egybegyúrja, ám a történet elolvasása után megváltozott a véleménye. - Az tetszett benne, hogy Jerry Seinfeld humorát és látásmódját közvetítette a filmbeli méhecske, és ilyet eddig még nem láttunk. Az pedig fantasztikus, hogy a történet valójában rólunk szól: a társadalmunkról, a viselkedésünkrõl, és arról, hogy tulajdonképpen többnyire milyen nevetségesek vagyunk.
Steve Hickner animációs rendezõnek is elnyerte tetszését Seinfeld és a méhek találkozása egy filmben. - Jerry nagyon jól ért ahhoz, hogyan kell az emberi gyarlóságot olyan új megközelítésben bemutatni, ami mindannyiunkat megnevettet. Jerry egyértelmûen része Barry Bensonnak, de nem az a karakter, akit Jerry alakított a sorozatában. A tévésorozatok milyenségébõl következik, hogy a jellemfejlõdést nem tanácsos lezárni, mert akkor vége a sorozatnak. Egy film esetében azonban ezt meg kell tenni. Így Barry megmutatja nekünk Jerry Seinfeld azon oldalait, amelyeket eddig nem láthattunk.
Seinfeld számára a film lehetõséget adott arra, hogy a nyugati kultúrát egyedi és humoros formában mutassa be. - Barry frissdiplomás méh, és - akár a Diploma elõtt (The Graduate) címû film fõszereplõje - nem tudja pontosan, hol is van a helye a világban - magyarázza Seinfeld. - Az események sorozata oda vezet, hogy elhagyhatja a kast, és odakinn megismerkedik az emberi kultúrával, amikor összebarátkozik egy nõvel. Nagyon izgalmasnak találja a mi világunkat, és teljesen elvonja a figyelmét arról, ami méhecskeként a feladata lenne.
Míg az emberi kultúra örökké változik, a méhek nagyjából 27 millió éve ugyanolyanok. Megszületnek, iskolába járnak, lediplomáznak, dolgoznak, majd meghalnak. Ez nem annyira rossz, ha közben lehetõség nyílik választani is bizonyos dolgok között. A filmbeli méhkolóniában azonban egy méhnek nem sok választás adatik. Csak azt döntheti el, hogy melyik munkát vállalja el a méhtársadalom minden területét uraló nagyvállalatnál, a Honexnél, amely természetesen mézet gyárt. A cégnél háromezer állás vár betöltésre, köztük "melegítõ", "hûtõ", "sûrítõ", "kavaró", "öntõ", "szennyezõdéseltávolító" stb. Miután egy méh választott valamit, az lesz a munkája élete végéig. Nincs elõléptetés, nincs nyaralás, nincs szabadnap, és nincs felmondás. Barrynek pedig semmi kedve ehhez. Szeretõ szülei, Martin és Janet Benson titkon azt remélik, hogy fiuk apja nyomdokait követi, és "kavarónak" áll, ám Barry gondolataiban csak az kavarog, hogy milyen jó lenne látni a kason kívüli világot.
Csak egy út vezet kifelé, ami akkor nyílik meg egy méh elõtt, ha beáll a "pollenfickók" elnevezésû elit alakulatba. Ezeknek a bátor méheknek a feladata a nektár begyûjtése és a virágok beporzása. Komoly férfimunka. Barry átlagos méretû méh, mégis vállalja a kalandot, ami végül meghatározza az életét. - A filmünk kedvéért nagyon sok méhtörvényt találtunk ki - mondja Seinfeld. - Egy animációs film készítésekor egy addig nem létezõ univerzum jön létre, aminek a film készítõi határozhatják meg a törvényeit. Mi olyan törvényeket alkottunk, amelyek például tiltják a furcsa formákat, mint amilyen a kör és a háromszög - csak a hatszög engedélyezett. A méhek találták fel a hatszöget. Aztán egy másik törvény kimondja, hogy nem szabad este hat után zümmögni, amikor az emberek kezdenek nyugovóra térni. A legfontosabb alapszabály pedig az, hogy - bár a méhek mindig is tudtak beszélni - tilos az emberekkel beszélniük, hiszen anélkül is éppen elég bajt okoznak nekik azok a lények.
Barry szemét felnyitja az expedíció, amelyen részt vesz a "pollenfickókkal". Az emberek világa még annál is izgalmasabb, mint amilyennek valaha is képzelte, tele fantasztikus formákkal és színekkel - és rengeteg emberrel. Miután túlél egy ijesztõ kalandot egy teniszpályán, tanulságos dolgokat hall egy teherautó szélvédõjére ragadt rovartól, és elázik az esõben, végül egy nyitott ablakon át betéved egy barátságos manhattani virágárus, Vanessa lakásába. - Barry úgy ismerkedik meg Vanessával, hogy a nõ megmenti az életét, amikor a vendégei megpróbálják megölni a lakásában - mondja Seinfeld. - A méhecske úgy érzi, hogy ha valaki megmenti az életét, akkor azt meg kell köszönni - nem illendõ csak úgy elrepülni. Ahhoz, hogy köszönetet mondjon, beszélnie kell, akkor is, ha ezzel megszegi a törvényt. Úgy dönt, hogy ez a helyes lépés, mert túl udvariatlan lenne nem megköszönni azt, hogy megmentették az életét.
Barry és a virágárus barátsága Seinfeld szerint a film szíve és lelke.
- Az egész filmben a kedvenc jelenetem az, amikor Vanessa és Barry tekintete találkozik, miközben a nõ óvatosan a párkányhoz viszi a méhecskét egy pohárban, hogy ledobja, de a méhecske kapaszkodik, mert nem akar menni, aztán rápottyan a levélre - mondja Hickner a nõ és a méhecske kapcsolatáról.
Barry képviseli a filmben a szabadelvûséget, míg legjobb barátja, Adam mindennek az ellenkezõjét. Adam elégedett méhecske-életével, és nem próbál lázadni a rendszer ellen. Egyáltalán nem bánja, hogy egész életében mézet kell gyártania, és az sem igen érdekli, hogy mi a munkája. Számára csak az a fontos, hogy hasznos tagja legyen a kolóniának.
A film látványvilágának megtervezésével Alex McDowellt bízták meg, aki korábban többek között a Különvélemény (Minority Report), a Charlie és a csokigyár (Charlie and the Chocolate Factory) és A halott menyasszony (Corpse Bride) címû filmeken dolgozott. A Mézengúz két világban játszódik: a méhkasban, ami a méhek mértéhez képest hatalmas metropolisz, benne a jókora Honex gyárral; és New York City, az emberek metrpolisza, benne a Central Parkkal, Vanessa lakásával, üzletekkel és utcákkal.
McDowell és a mûvészek a Honex gyárat helyezték a méhkas középpontjába. A város szó szerint arra épül, minden más épület a gyár tetején áll. A történet szerint a városnak vannak belsõ kerületei és kertvárosa is. Az utóbbi megjelenítése kihívásokkal járt, hiszen a kertvárosban tágas terekkel találkozhatunk, amelyek azonban egy méhkasban nem léteznek. A problémát úgy oldották meg, hogy a kertvárosi rész a kas függõleges falaira épült, és minden otthon kapott egy városra nézõ erkélyt.
A Honex gyár és az azt körülölelõ méhvilág formáját részben a New York-i JFK repülõtér furcsa, lekerekített formájú TWA terminálépülete ihlette. A méhek világában a formák természetesek, nincsenek bonyolult gépek, és minden mézbõl vagy viaszból készült. A különbség a kas belseje és a kinti világ között akkor a legszembetûnõbb a nézõ számára, amikor Barry elõször repül ki a macsó "pollenfickók" társaságában a külvilágba. Christina Steinberg producer szerint éles kontrasztot akartak teremteni a méhkas belseje és az emberek világa között. Barry elõször a Central Parkot pillantja meg, élénk színeket, virágokat, füvet és az égboltot. Ehhez képest a kas belsejében nagyon kevés színárnyalat létezik.
A film szereplõinek, a méhek és az emberek megtervezése ugyanannyi (ha nem több) munkát igényelt, mint a digitális városok felépítése.
- Fontos volt számunka, hogy Barry jól illeszkedjen az õt körülvevõ világba, hiszen nem realisztikus a kinézete - mondja Steinberg. - Ki kellett találnunk, hogyan lehet õt beilleszteni a film látványvilágába és az emberi karakterek közé. Alex McDowell és Christophe Lautrette, a mûvészeti vezetõnk felbecsülhetetlen értékû munkát végeztek ezen a téren, és Christophe volt az, aki segített nekünk áthidalni a szakadékot az emberek és Barry között.
Simon Smith rendezõ ezt mondja: - Hosszú ideig tartott, míg Barry karaktere úgy nézett ki, ahogyan most. Végül a ruhái tették méhecskévé. Sok gondunk volt vele, hiszen barátságos kinézetet kellett neki kölcsönöznünk, nem lehetett túl rovarszerû.
A végeredmény az lett, hogy a méhecskéknek nincsenek vállaik (hogy ne legyen túl humanoid formájuk), vannak viszont apró karjaik, kedves arcuk, csápjaik, duci testük, emberi ruházatuk a felsõtestükön, szõrös altestük és mókás cipõjük (Barry esetében tornacipõ, mert Seinfeld azokat szereti).
- A tornacipõ fekete-sárga színû, így jól illik a méhecskéhez - mondja a karakterek animációjáért felelõs Fabio Lignini. - Barry csíkos pulcsija pedig különösen emlékeztet egy csíkos méhecskére. Az is fontos, hogy a pulcsi hosszú nyakú. A korai tervekben vékony nyaka volt, ami túl emberszerûvé tette. Így, hogy nincs nyaka, jobban hasonlít egy méhre. Ezen kívül a hatalmas szemek is fontosak.
- A méhek követik a divatot - teszi hozzá Seinfeld. - Csakhogy nem térhetnek el a feketétõl és a sárgától. Azon belül azonban mindegyikük stílusosan öltözködik. A korai karaktertervek szerint Barry hasonlított rám pulóverben, de az nem tetszett, így végül teltebb és mókásabb külsõt adtunk neki. (Összesen több mint nyolcszáz Barry-változat készült, mielõtt kiválasztották a véglegeset.)
Vanessa megteremtése ugyanennyi kihívással járt, bár más okból. Realisztikus emberi karakter, amit számítógépen nehéz megjeleníteni, és végül az õ megtervezése igényelte a leghosszabb idõt. Az animátorok feladata olyan alak megteremtése volt, aki realisztikus ugyan, de nem annyira, hogy kilógjon a filmbeli környezetébõl.
A vizuális effektusokért felelõs csapat vezetõjeként Doug Cooper körülbelül száz ember munkáját irányította, akiknek feladata a film világítása és a speciális effektusok megalkotása volt. Cooper felelõssége volt együtt dolgozni a rendezõkkel, a látványtervezõvel és a mûvészeti vezetõvel, és biztosítani azt, hogy kreatív elképzeléseik megjelenjenek a filmvásznon.
- A világítás egyik szerepe a jelenetek érzelmi aláfestése - mondja Cooper. - Ezen kívül a színeket és a fényt arra is használtuk, hogy a közönség figyelmét oda irányítsuk, ahová nézniük kell, hogy könnyen megtalálják azt a karaktert, amelyik a jelenet szempontjából a leglényegesebb.
Cooper és csapatának feladata volt egy olyan effektus kidolgozása is, amellyel a méhek szárnycsapásait meg lehetett jeleníteni. (Ezek a kis rovarok másodpercenként 180-225-ször csapnak a szárnyukkal.) A stúdió elõször a Shrek 2 címû film készítése közben szembesült a "szárnyproblémával", amikor a tündér-keresztanya karakterét kellett megalkotniuk, akinek a renderelése elképesztõen hosszú ideig tartott. A Mézengúz címû filmben más megoldásra volt szükség, hiszen ezúttal nem csak egy karakternek vannak szárnyai, hanem több százezernek. A effektusokért felelõs részleg egy "szárnyelmosódásnak" elkeresztelt módszert dolgozott ki, amely az elõzõ megoldásnál hatásosabbnak bizonyult. A csapatot a klasszikus kétdimenziós animációban használatos szárazecset-technika ihlette meg. A kidolgozott rendszer lehetõvé tette csaknem egymillió méhecske csapdosó szárnyának megjelenítését abban a jelenetben, amikor a repülõgép földet ér, valamint megõrizte a szárnyak finom részleteit, mint például ahogyan a fényben csillognak.
A film üzenetérõl Steinberg ezt mondja: - A filmnek több üzenete van. Az egyik - ami Jerry számára nagyon fontos volt, és szerette volna, ha átjön - az, hogy bármi is a munkád, ha jól végzed, akkor sokat ér, és te is sokat érsz. "Méhecskeként gondolkodni" azt jelenti, hogy egy célért, közösen és jól dolgozunk. Ez sokat számít, és kikövezheti az utat a pozitív változás felé. Jerry gyakran hasonlítja a mi DreamWorksnél végzett munkánkat ahhoz, ahogyan egy méhkolónia mûködik - mindenki keményen dolgozik és együttmûködik másokkal, hogy közösen megalkossunk valamit, ami remélhetõleg sokaknak tetszik majd.
- "Méhecskeként gondolkodni" a méhek mantrája - teszi hozzá Hickner. - A kezdetektõl benne volt a filmben, és fontosnak tartottuk, mert ez az egyik dolog, amit Adam mond Barrynek. Barry nem biztos benne, hogy a mézgyárban akar-e dolgozni egész életében, és ugyanazt a munkát végezni, amíg csak él. A film alatt azonban lassan megtanulja, hogy mennyire fontos méhecskeként gondolkodni és méhecskének lenni.
- Hihetetlen volt, amikor elkezdtünk mi is "méhecskeként gondolkodni" - veszi át a szót Smith. - Elmondom, mi volt a legmegdöbbentõbb. Amikor nagyjából fél éve dolgoztunk a filmen, kezdett bûntudatunk lenni, amikor mézet ettünk, mert megtanultuk, hogy mennyit dolgoznak a méhek, amíg elkészítik. Nagyon-nagyon keményen dolgoznak. Aztán ez eszünkbe jutott akkor is, amikor elmentünk a boltba bevásárolni, és késõbb, amikor mézet tettünk a teánkba. Aztán egy idõ után már nem ettünk mézet. Nagyon furcsa volt, ahogy a viselkedésünk megváltozott. Kezdtünk csíkokat látni mindenütt. Meg hatszögeket.
Jerry Seinfeld egy életre szóló tanulságot is levont a filmbõl. - Az egyik dolog, amit tudni kell a filmrõl, hogy utal arra a tényre is, hogy ha egy méh egyszer megcsíp valakit, akkor neki vége. Ha megcsípsz valakit, meghalsz. Ezért elég komoly döntés kell hozzá. Nagyon kell uralkodni az indulataidon. Nem lehet csak úgy megcsípni valakit, mert felidegesített, hanem meg kell fékezni magad. Engem ez elgondolkodtatott arról, hogy mennyire fontos a uralkodni magunkon.
"time is not money"
