információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
SZINOPSZIS
A megözvegyült, nyugdíjas Ali úgy érzi, megszabadulhat a magánytól, amikor találkozik a prostituált Yeterrel. Azt javasolja török honfitársnõjének, hogy havi juttatásért cserébe költözzön hozzá.
Ali könyvmoly német professzor fia, Nejat kezdetben nem nagyon örül apja döntésének, de idõvel egyre jobban megkedveli Yetert, kivált, amikor megtudja, hogy az asszony a nehezen megkeresett pénze jó részét hazaküldi Törökországba a lánya egyetemi tanulmányaira.
Yeter váratlan halála még nagyobb érzelmi és fizikai szakadékot teremt apa és fia között. Nejat Isztambulba utazik, hogy szervezett keresést indítson Yeter lánya, Ayten után. Úgy dönt, hogy Törökországban marad, és lakást cserél egy német könyvesbolt tulajdonosával, aki hazatér Németországba. Ám Nejat azt nem tudja, hogy a huszonéves politikai aktivista Ayten már Németországban van, mert menekülnie kellett a török rendõrség elõl.
Az egy fillér nélkül magára maradt Ayten barátságot köt egy német diáklánnyal, Lottéval, akit egy pillanat alatt levesznek a lábáról a fiatal török nõ bájai és politikai kiállása. Lotte otthonába fogadja a lázadó Aytent, aminek nem túlzottan örül konzervatív gondolkodású anyja, Susanne. Aytent végül letartóztatják és hónapokra bezárják, miközben arra vár, hogy politikai menedékjogot kapjon. Miután a kérelmét elutasítják, Aytent visszatoloncolják Törökországba, ahol bebörtönzik.
A szenvedélyes Lotte úgy dönt, hogy mindenáron segít Aytennek.
Törökországban azonban fennakad a bürokrácia hálóján, és egyre reménytelenebb vállalkozásnak látja Ayten kiszabadítását. Egy véletlen könyvesbolti találkozást követõen Lotte Nejat lakótársa lesz. Közben egy tragikus esemény arra készteti Susannét, hogy Isztambulba menjen és segítsére legyen a lányának. Végül Susanne adja meg Nejatnak az érzelmi indíttatást, hogy az elidegenedett fiú felkeresse az apját, aki most a Fekete-tenger mellett él Törökországban.
FATIH AKIN
Író-rendezõ
NEM AKAROK KIESNI AZ ELSÕ KÖRBEN
A FALLAL SZEMBEN (GEGEN DIE WAND) elkészítése annyira lekötött, hogy amikor befejeztem, fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek. A korábbi filmjeimnél más volt a helyzet: még az elõzõn dolgoztam, de már tudtam, mi lesz a következõ. Most viszont tanácstalan voltam. Paradox módon csak nehezítette a dolgot, hogy a Fallal szemben nagy sikert aratott. Erre nem számítottam. Akármilyen nagyszerû érzés is a siker, nem old meg mindent. Én még jobban leblokkoltam tõle. Nagy terhet rakott rám, mert úgy éreztem, hogy legközelebb még jobb filmmel kell elõállnom. Mûvészi értelemben is elõre akartam lépni és be kellett bizonyítanom magamnak, hogy tudok még annál is jobbat, mint a Fallal szemben. Szeretek sporthasonlatokkal élni, így most azt mondogattam magamban: nem akarok kiesni az elsõ körben. Szembe kellett néznem azzal a kihívással, hogy rátromfoljak a Fallal szembenre.
Gyorsabbnak kell lennem, mint Carl Lewis. Ben Johnsonnak kellett lennem.
SZÜLÕVÉ VÁLNI
Nagy hatással volt rám, amikor apa lettem. A fiam 2005-ben született. Egyszeriben felelõsséget kellett vállalnom és gondolnom kellett a holnapra. Azelõtt afféle rock ’n’ roll csávó voltam. A fiam születése enyhítette azt a kreatív nyomást, amely rám nehezedett. És egyértelmûen befolyásolta az írásmódomat. A tanítás a hamburgi egyetemen, ahol megoszthattam a tapasztalataimat a hallgatókkal, szintén segített. Attól is enyhült bennem a feszültség, hogy elkészítettem az ÁT A HÍDON - Isztambul hangjai címû dokumentumfilmet. Igazi terápia volt Törökországba menni és találkozni az ottani énekesekkel és zenészekkel.
MEGTANULNI A LECKÉT
A filmrendezés fontos része az életemnek, de eltörpül az olyan nagy kérdések mellett, mint a születés, a szeretet, a szerelem és a halál. Úgy érzem, három filmet kellett elkészítenem ahhoz, hogy felnõjek. Nevezzük trilógiának, ha úgy tetszik, de alapvetõen három olyan filmrõl van szó, amelyeket a szerelem, a halál és a gonosz témája köt össze. A FALLAL SZEMBEN a szerelemrõl szólt. A MÁSIK OLDALON a halálról. Abban az értelemben, hogy minden halál egyben születés is. Mert minden halál és minden születés új dimenziókat nyit meg. Úgy érzem, A másik oldalon esetében eljutok egy újabb szintre, de még mindig hiányzik valami. Ami majd a gonoszról szóló harmadik filmemben lesz benne. Úgy érzem, ezzel teszem ki a pontot a végére. Ez a három film az én leckém, csak akkor léphetek tovább, ha ezt megtanultam. Talán zsánerfilmeket fogok rendezni, film noirt, westernt vagy akár horrort.
A SZERETET MÛVÉSZETE
Erich Frommtól "A szeretet mûvészete" nagy hatással volt rám. Lenyûgöznek az emberi kapcsolatok. Nemcsak a "boy meets girl" vagy a szexualitás értelmében, hanem a szülõ-gyerek kapcsolat is. Minden emberi kapcsolat. Hiszem, hogy azért vannak háborúk szerte a világban, mert az emberiség nem úgy használja a szeretetet, ahogyan kellene. Azt gondolom, hogy a gonosz a lustaság terméke. Könnyebb gyûlölni valakiket, mint szeretni õket.
FORGATÁS TÖRÖKORSZÁGBAN
Végül 2006. május elsején elkezdhettem a forgatást. A MÁSIK OLDALON-t Németországban - Brémában és Hamburgban --, illetve Törökországban - Isztambulban, a Fekete-tenger partján és Trabzonban forgattuk, közel 10 héten át. Törökország nagyszerû hely egy filmrendezõnek. Németországban jóval kevésbé érdekes forgatni. Vannak itt is vonzó helyszínek, de erõsen kell õket keresni vagy megteremteni magadnak. Törökország földrajzi helyzetének köszönhetõen fantasztikusak a fényviszonyok. Nekem Isztambulban forgatni olyan volt, mintha New Yorkban lennék. Mindkét város egyszerre vonzó és kozmopolita. Mindkettõ megalopolisz. Szeretek nagyvárosokban forgatni, hiszen magam is nagyvárosi gyerek vagyok. Ezt ismerem.
Ebben a filmben Isztambul városa az egyik szereplõ. A külföldi Lotte, aki nem beszéli a nyelvet, elveszettnek érzi magát, amikor szembesül Isztambullal. De azért szerettem volna
megtörni a nagyváros képeit a vidék és a tengerpart képeivel.
KÉT KULTÚRA KÖZÖTT
Nekem van egy török és egy német hátterem is. Németországban születtem, de a két kultúra között létezem. Európában nevelkedtem, de török nevelést is kaptam a szüleimtõl. A török kultúra mindig is része volt az életemnek. Gyerekkorom óta minden nyáron elutaztunk
Törökországba a szüleimmel. Mivel én magam e két kultúra között létezem, természetes, hogy a filmjeim is ezek között mozognak.
GYÛLÖLNI ÉS SZERETNI TÖRÖKORSZÁGOT
Egyszerre szeretem és gyûlölöm Törökországot, nagyon bonyolult kapcsolat fûz hozzá. Azután támadt bennem erõsebb érdeklõdés az ország iránt, hogy 1995-ben befejeztem az iskolát. Úgy döntöttem, hogy ott készítem el az elsõ rövidfilmemet (WEED, 1996). Akkor egy másik arcát ismertem meg Törökországnak, és egyre jobban elbûvölt. Törökebb lettem tõle. A Törökországban forgatott filmjeim minden egyes méterével azon igyekeztem, hogy egyre jobban megismerjem és megértsem az országot. De minél többet értettem meg belõle, annál szomorúbb lettem. Gyûlölöm a politikát, a nacionalizmust. Elég megnézni, hogy mi történik abban az országban. A történelem ismétli önmagát. Ugyanazt a hibát követik el újra meg újra. Szeretem Törökországot, de az ottani forgatás rengeteg energiát, könnyet és véres verítéket kíván.
A TÖRÖK BÜROKRÁCIA
A MÁSIK OLDALON nemcsak erõs képet fest a törökországi bürokráciáról, hanem egyenesen kafkait. Ez nem bírálat akar lenni, hanem maga az igazság - kommentár nélkül. Amikor a filmben - Ayten szeme láttára -- letartóztatják a politikai aktivistát, a tömeg boldogan ujjong. Az a szomorú helyzet, hogy ez természetes módon alakult így a próbán: a statiszták automatikusan eldezdtek tapsolni. Mindez csak úgy lehetséges, ha a letartóztatottakat valóban az "állam ellenségeinek" tekintik. A fasizmus létezõ dolog és nagyon is jelen van Isztambul utcáin.
TÖRÖK ZÁSZLÓERDÕ
A filmben rengeteg török zászló látható. Aki nem hiszi, számolja meg õket.
Sejtem, hogy a nacionalisták ezt a Törökország iránti szeretet jelének fogják tekinteni, pedig én egy zászlót sem tettem oda. Azok mind ott voltak. Én nem változtattam a helyszíneken. Úgy filmeztem le õket, ahogy voltak. Talán túl messzire mentem, de tényleg annyi török zászló van ott!
AZ INTELLIGENCIA SZEXI
Az intelligencia szerintem szexi, ezért csináltam professzort a Nejat nevû szereplõmbõl. Ráadásul egy török származású német professzor szembemegy bizonyos sztereotípiákkal, amelyek még mindig léteznek Németországban. A törökök ma jelentõs szerepet játszanak a német kultúrában, politikában és tudományban. Nem csak az utcán lézengenek. Yeter szemében annyira fontos a tanulás, hogy még a maga prostituálása árán is hozzá akarja segíteni a lányát. Nejatot is ezen a tudásvágyon keresztül lehet megközelíteni. Kedvemre volt a sorsnak az az iróniája, hogy amikor Nejat Isztambulba megy, helyet cserél egy német értelmiségivel, akinek könyvesboltja van ott.
A TANULÁS MENTHETI MEG A VILÁGOT
A mûvelõdés, a tanulás kiemelt szerepet kap a filmben. Nejat és az apja konfliktusában egy könyv válik szimbolikus tárggyá. Melyik könyv legyen az? A kérdés nagyon nehéz döntés elé állított. Nem akartam a "Siddarthát" (Hermann Hesse), sem "A babót" (Tolkien) vagy más olyat, ami tele van párhuzamos jelentéssel. Ezért arra gondoltam, hogy inkább a barátom fantasztikus könyvét fogom reklámozni. Így lett a kritikus könyv a Tochter des Schmieds, Selim Özdogan mûve. A filmben kulcsszerepet játszik az olvasás. Az olvasás tanulást jelent. És egyedül a tanulás mentheti meg a világot.
HANNA ÉS TUNCEL
Elképzeltem ezt a német anyát, amint Isztambulba utazik, hogy megkeresse az eltûnt lányát. Már a korai szakaszban Hanna Schygullát láttam ebben a szerepben. Belgrádban találkoztam vele elõször 2004-ben és teljesen elvarázsolt. Nagyon beleéltem magam az ötletbe, hogy vele fogok dolgozni. Egyes német újságírók Fassbindert emlegették velem kapcsolatban, bár én egyáltalán nem így látom. Én az utcáról jöttem, nem a színházból. Yilmaz Güney inkább tekinthetõ az elõdömnek, mint a normákkal szembemenõ, független alkotó. Ami Fassbindernek Hanna, az a színész volt Güney számára Tuncel Kurtiz, akit szintén elég korán kiválasztottam A másik oldalon szereplõjének. De nem az volt a célom, hogy a Fassbinder és Güney filmjeibõl ismert ikonokként használjam fel õket. Önhittség lett volna részemrõl azzal próbálkoznom, hogy nálam úgy jelenjenek meg, mint még senki másnál. Nem akartam, hogy ilyen szempontok befolyásolják a rendezésemet. Számomra ez a munka történetmesélést jelent. Hanna és Tuncel pedig beleillett ebbe az elképzelésbe, ezért játsszák õk a szülõket a filmben.
SAMPLING
Filmkészítõként azt tartom kihívásnak, hogy ne ismételjem önmagam. Szeretnék meglepetést okozni magamnak, de legfõképpen a közönségnek. Remélem, hogy valamennyi filmem másmilyennek tûnik. Azt hiszem, ez öt film után már megítélhetõ. Amikor ötleteim támadnak, egyszerre jön elõ mind, bár számos különbözõ forrásból származnak. Sõt újra feldolgozom õket, valahogy úgy, mint a "sampling" a hiphop zenében, amit szeretek. Ismert basszus alapokkal újat alkotnak valami régibõl, ami ugyanakkor egyfajta hommage is. A másik oldalon egyes témáit az Át a hídon - Isztambul hangjai címû filmembõl emeltem át. A politikai aktivista Ayten figuráját az ottani kurd énekesek ihlették. Nekünk itt, nyugaton nem kell harcolnunk a szólásszabadságért. De Törökországban még folyik a harc az igazságért.
A SZENVEDÉLY SZEXI
Szenvedélyesen küzdeni valamiért szexi. És nekem szükségem volt egy szexi szereplõre a filmben. Ayten nagyon érzelmes. Talpraesett és nagyon vonzó. Politikus alkat. Az õt játszó színésznõ, Nurgül Yesilçay kezdetben nem tudott otthonosan mozogni a figura politikai közegében. Amikor végül elfogadta, már ment minden, mint a karikacsapás. Lenyûgözött, hogy milyen jól ismeri a figurát. Én sok olyan nõt ismerek, mint Ayten, és Nurgül nem tartozik közéjük. Ayten az én nõi alakmásom. Hisz valamiben, de késõbb a saját meglepetésére megváltoztatja a nézeteit.
POLITIKUS ALKAT VAGYOK?
Meg akarom változtatni a világot -- akkor politikus alkat vagyok? A filmemtõl azt várom, hogy megváltozzon a világ - ez politizálás? Talán inkább filozófia, de úgy gondolom, a mai világban minden politika. Olyan korban élünk, amelyben lehetetlen szétválasztani az életet, a politikát és a mûvészetet.
Én mindig hiszek abban, amit csinálok, de lehet, hogy holnap már mást fogok gondolni. Igyekszem elkerülni a dogmatizmust. Bármiben is hisznek az emberek - legyen az vallás vagy politika -, mindennek megvannak a határai, minden egy irányba tart. És én most arról akartam filmet rendezni, amikor túllépünk ezen és átmegyünk a másik oldalra. Megpróbáltam némi távolságot tartani, mint egy külsõ szemlélõ. De úgy tûnt, hogy ez nem lehetséges. Néha nem a fejünk után megyünk. Azt hiszem, nekem is van egy irracionális részem, nevezzük szívnek.
NÉMETORSZÁG ÉS TÖRÖKORSZÁG
Susanne és Lotte németekként az Európai Uniót képviselik, míg Ayten és Yeter
Törökországot. Minden, ami a filmben közöttük történik, a két rendszert reprezentálja. Jól szórakoztam Susanne és Ayten vitáján az Európai Unióról. De nem az a lényeg, hogy én hol állok. Ezt a dialógust azoknak a véleményeknek az alapján írtam meg, amelyeket gyakran hallottam a környezetemben forgó emberektõl.
A film végére a német Susanne és a török Ayten egyaránt azzal szembesül, hogy alaposan megváltozott a látásmódja és a gondolkodása. Az utolsó könyvesbolti jelenetben, amikor megölelik egymást, csak a vágásnál figyeltem fel egy apró részletre. Nem messze a nõktõl van két kis zászló, egy német és egy török. A barátom és a partnerem, Andreas Thiel, aki
a forgatás utolsó hetében hunyt el, tette oda õket. Ezek valamit szimbolizálnak. Azt, hogy A másik oldalon a két ország kapcsolatáról is szól.
"time is not money"
