információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
HOSSZÚ SZINOPSZIS
A HERCEGNÕ címû film a 18. század végén játszódik Angliában, fõszereplõje Georgiana Spencer, Devonshire hercegének elsõ felesége. A hercegnõ szépsége, varázslatos személyisége és divatot teremtõ stílusa nagy hatást gyakorolt a kortársakra, erényei a társasági élet meghatározó alakjává emelték. Páratlan hírnevét azonban elhomályosította költekezõ életvitele, játékszenvedélye és titkos szerelmi kapcsolata Charles Grey-jel.
Georgiana Spencer fiatalon ment feleségül Devonshire hercegéhez, a nála idõsebb, távolságtartó angol arisztokratához. A házassági szerzõdés kimondta, hogy Georgiana tisztes vagyon ellenében fiú örököst köteles szülni férjének.
Devonshire hercege magas politikai körökben mozgott, miniszterek és hercegek bizalmas tanácsadója volt. A házasságkötés után Georgiana Spencer a legnemesebb szalonok és paloták vendége lett, stílusával és öltözködésével divatot teremtett. A szép és szellemes hercegnõ okosan eligazodott a politika útvesztõiben, nagy népszerûségnek örvendett a Whig párt politikusainak körében. Gazdagok és szegények, mûvészek és átlagemberek egyaránt rajongtak érte. Az állandó társasági kötelezettségek ellenére odaadó és szeretõ anyja volt gyermekeinek.
De Georgiana sokak által irigyelt, mozgalmas élete valójában nem a hírnévrõl és a népszerûségrõl szólt.
A HERCEGNÕ címû film bemutatja, mi történhetett a kastélyok, fõúri otthonok legbelsõbb szobáiban.
A film a szerelem utáni vágy és kétségbeesett keresés megrázó története. Georgiana férjét sokkal jobban érdekelik a szolgálólányok és kutyái, mint saját felesége. A csalódott fiatal nõ beleveti magát a társasági életbe. Elsõ lányuk születése tovább növeli a férfi érdektelenségét, mert a herceg kizárólag fiú örökösre vágyik.
Georgiana barátságot köt Bess Foster-rel. Bess boldogtalan, mert férje elszakította tõle gyerekeit és nem engedi, hogy láthassa õket. A kétségbeesett asszony egyetlen reménye Georgiana befolyásos férje, a segítségével szeretné visszakapni szeretett fiait. Georgiana megsajnálja Bess-t és meghívja otthonukba.
Richard B. Sheridan A rágalom iskolája címû vígjátékának bemutatóján Georgiana megismerkedik Charles Grey-jel. Bess Foster szemtanúja a két ember lelkes egymásra találásának. A politikai körökben népszerû Georgiana támogatja a fiatalember politikai ambícióit.
Bess terve, hogy a herceget elcsábítva visszaszerezze gyermekeit, sikerrel jár. Georgiana nagyon megrendül Bess és gyermekei találkozásakor. Bess, a fiúk és a herceg örömét látván, elkeseríti a felismerés, hogy õ képtelen boldoggá tenni a herceget.
A hercegnõ és Grey grófja között szerelmi kapcsolat szövõdik. Georgiana egyezséget akar kötni férjével: õ áldását adja Bess és a herceg viszonyára, férje cserében elfogadja kapcsolatát Charles Grey-jel. A herceg felháborodottan utasítja vissza az ajánlatot, mert fél, hogy fiú örökös nélkül nevetség tárgyává válhat. Felindulásában megerõszakolja feleségét, majd közli az asszonnyal, hogy amint fiút szül, úgy élhet, ahogy akar. A hercegnõ kénytelen szakítani szerelmével. Hamarosan fiú örököst szül, de boldogtalan, mert nem találkozhat a szeretett férfival.
Bess segít megszervezni a szerelmesek találkozását, és a hercegnõ néhány nap felhõtlen boldogságot élhet át. A gróf megadja neki mindazt a szerelmet és gyengéd odafigyelést, amire oly nagyon vágyakozik. Gondtalan boldogságuk gyorsan véget ér, mert a herceg és Lady Spencer megjelennek és követelik a szakítást. Férje megfenyegeti, hogy ha nem hagyja el szerelmét, véget vet a férfi politikai karrierjének és a gyerekeit sem láthatja soha többé. Georgiana képtelen gyerekei nélkül élni, ezért úgy dönt, visszatér a családi kastélyba. Megszüli szerelmétõl fogant gyermekét. A herceg elszakítja tõle a kislányt és Grey gróf családjához viteti.
A herceg önfeledten figyeli játszadozó gyermekeit. Georgiana elõször érez együtt férjével, s közben ráébred, hogy férje társadalmi helyzetének rabja, a kötöttségek alól pedig a családja sem kivétel. Georgiana megérti helyzetét és igyekszik elfogadni azt.
A hercegnõ egy társasági eseményen összefut egykori szerelmével. Az emberek botrány szagot éreznek, de a gróf ügyes beszédével leszereli a feléjük áradó kíváncsi tekinteteket. Grey közli szerelmével, hogy megnõsül, és egy olyan nõt vesz el, akivel csak kétszer találkozott életében. Mesél kislányukról is, elmondja, milyen nagy szeretet veszi körül a családjában.
A HERCEGNÕ címû film témái örökérvényûek, a szenvedélyes, de kudarcra ítélt vonzalom és a bonyolult szerelmi háromszög kérdése a mai kor emberét is ugyanúgy foglalkoztatja. A film egyaránt szól hírnévrõl, népszerûségrõl, illetve annak következményeirõl és a szerelem utáni õszinte és csillapíthatatlan vágyról.
A PRODUKCIÓRÓL
Georgiana Spencer 1757-ben született Althorp-ban. Tizenhét éves korában lett Devonshire hercegnõje, a Chatsworth-ház úrnõje. A herceg gazdagsága és politikai hatalma a figyelem középpontjába emelte, a társasági élet koronázatlan királynõje lett. A népszerû hercegnõt hol körülrajongta, hol kifigurázta a korabeli sajtó. Richard B. Sheridan drámaírót a hercegnõ ihlette A rágalom iskolája címû vígjáték Lady Teazle figurájának megalkotására.
Georgiana Charles James Fox politikus szövetségeseként fontos szerepet töltött be az angol whig párt életében, korteskedett a párt színeiben az 1784-es választások alkalmával. A közéleti sikerek elfedték szenvedésektõl gyötört magánéletét, házassága formális volt és boldogtalan. Férjét köztudottan nem vonzotta felesége szépsége, annál jobban érdekelte Georgiana barátnõje, Lady Elizabeth Foster, aki elcsábította a herceget és belopta magát a szívébe. A boldogtalan hercegnõ Charles Grey karjaiban ismerte meg a szenvedélyes szerelem érzését. Amikor teherbe esett a gróftól, férje számûzte otthonukból. A szülés után visszatért és a korábbi szerelmi háromszögben élt együtt férjével és barátnõjével.
A HERCEGNÕ címû film Amanda Foreman életrajzi regényén alapul, ami 1997-ben elnyerte a rangos irodalmi Whitbread-díjat az életrajz kategóriában. Foreman életrajza hónapokig szerepelt a brit könyveladási listák élén. Gaby Tana producer a könyv megjelenése után, 1998-ban szerezte meg a filmes jogokat. "Régóta ismerem Amandát, és amikor elolvastam a könyvet, teljesen magával ragadott, úgy éreztem, nagyszerû alapanyag lenne egy filmhez. Többen érdeklõdtek megfilmesítés ügyben Amandánál, de én elõnyt élveztem, mert barátnõk vagyunk. Ugyanakkor tetszett neki az elképzelésem. A produkció létrejöttében nagyon sokat jelentett a segítsége, mert minden történetbeli karaktert alaposan ismer. Amikor a szereplõkrõl beszélgettünk, Amanda elõvarázsolta õket a múlt homályából és életet lehelt beléjük. Rengeteg, a történelmi korral kapcsolatos tudást osztott meg a stábbal, sokat tanultunk tõle."
Tana-t nagyon magával ragadta Georgiana sorsa. "A hercegnõ különleges asszony lehetett, nagy hatással volt rám az élete. A felszínen minden tökéletesnek látszott, de a valóságban egészen más volt a helyzet. A kiváltságokkal rengeteg kötöttség is járt, a dolgok körülötte messze nem olyanok voltak, mint aminek látszottak. Eredeti, önálló személyiség volt és nagyon okos. Bizonyos értelemben a szabadakaratú nõ elõfutára: komoly szerepet vállalt a társadalmi változások elõidézésében és a korabeli politikai közéletben. E különleges személyiségrõl alkotott kép mögött azonban megbújik egy másik ember, a dekadens, megrögzött szerencsejátékos, aki milliókat veszít káros szenvedélyének áldozva. Ellentmondásokkal teli ember volt, ez teszi a hercegnõ történetét valóban izgalmassá. A külsõ szemlélõnek ezek a láthatatlan belsõ harcok teszik Georgiana alakját érdekessé."
Foreman könyve felöleli Georgiana egész életét, a film producere azonban túl akart lépni az életrajz mûfaján. "Amanda egy csodálatos életrajzot írt, de minket nem a teljes életmû megfilmesítése foglalkoztatott. Egy játékfilmes szempontból érdekes történetet kerestünk. Végül a házasság témájánál kötöttünk ki, annak is egy bizonyos szakaszára koncentráltunk. A történet a 18. században játszódik, de maga a történet idõtlen. Elképesztõ, hogy az emberek manapság is ugyanazzokkal a problémákkal küzdenek, mint kétszáz évvel ezelõtt. A téma örök, és remélem, hogy a mai közönség is élvezi majd a történelmi képekben megfogalmazott örökérvényû mondanivalót."
A szakértõként közremûködõ Foreman örömmel vett részt a könyv megfilmesítésében. "A producerek általában tartanak az író reakciójától, félnek, hogy megharagszik, ha a könyvét nem szó szerint, oldalról oldalra jelenítik meg a filmben. A szó szerinti megfilmesítés nagyon ritka, mondhatni lehetetlen. Az írók többsége tisztában van vele, hogy a film esetében csak az számít, amit a vásznon lát, az a drámai igazság. A könyv egy irodalmi utazásról szól, a film viszont egy érzelmi utazás élményét nyújtja. A HERCEGNÕ címû film véleményem szerint hû maradt a könyvhöz és tökéletesen tükrözi Georgiana életét."
Gaby Tana (Magnolia Mae) és Michael Kuhn (Qwerty) producerek Saul Dibb rendezõt kérték fel a film megrendezésére. Gaby Tana így emlékszik vissza az elsõ megbeszélésre: "Ugyanúgy közelítette meg a történetet, mint mi. Õt is egy olyan történelmi film izgatta, ami korokon átível, modern tartalommal bír és a jelenrõl is szól. Rengeteg ötlete volt a forgatókönyvvel kapcsolatban, és folyamatosan bizonyította, milyen jól választottuk. Olyan rendezõt kerestünk, aki felrázza a történetet és motorja a produkciónak. Úgy éreztük, hogy Saulban megvan az a bizonyos friss erõ."
Saul Dibb párhuzamot látott A HERCEGNÕ és nagysikerû elsõ filmje, a BULLET BOY között. "Mindkettõ dráma, mindkettõ hûen szeretné ábrázolni a fõszereplõket, életük egy fontos mozzanatát. Közös az élethelyzetük is, mindkét karakter ki akar törni a társadalmi erõk szorításából. Amikor megkaptam a forgatókönyvet, úgy éreztem, nem hagyományos kosztümös filmet kell forgatni. Az angol történelmi filmek, amiken felnõttem, nem feltétlenül a kedvenceim. Ez a könyv valahogy más volt: egy sötét történet bonyolult vonatkozásokkal egy asszonyról, aki a szülõk által elrendezett házasságának áldozata. Ennek olyan érzelmi töltete van, ami túlmutat az angol életstílus nosztalgikus ábrázolásán. Sok történelmi film az érzelmi dimenzió hiánya miatt vérzik el."
Dibb érdeklõdéssel és lelkesedéssel nyúlt az adott történelmi korhoz, ugyanakkor a legfontosabb számára az volt, hogy a lehetõ legközelebb kerüljön a történet érzelmi gócpontjához. "A történetet Georgina szempontjából akartam megmutatni, a nõ sorsára, érzelmi utazására koncentráltam. Olyan filmes megfogalmazásra törekedtem, hogy mindenki könnyen beleképzelhesse magát Georgiana helyzetébe. Egy intim és bensõséges filmélmény volt a célom. Dokumentumfilmes múlttal és a BULLET BOY után az érdekelt, hogyan tudok igazi életet lehelni a történetbe. Minden olyan rétegtõl meg akartam szabadulni, ami a nézõket eltávolíthatja a lényegtõl - legyen szó nyelvezetrõl, díszletekrõl, kosztümökrõl vagy sminkrõl - valós embereket akartam ábrázolni összetett élethelyzetekben és szövevényes kapcsolatokban."
A producerek hangsúlyozzák, milyen szerencsésen alakult Keira Knightley felkérése a fõszerep eljátszására. Gaby Tana így emlékszik vissza: "Egy kismadár azt csiripelte, hogy Keira éppen szerepek után kutat, úgyhogy gyorsan megkerestük, mert ritkán kínálkozik ilyen remek alkalom. Minden a megfelelõ idõzítésen múlik. Szerencsések voltunk, hogy abban a pillanatban elérhetõ volt, és megtetszett neki a szerep. Úgy hallottam, hogy aktuális filmjének forgatásán olvasta el A HERCEGNÕ forgatókönyvét, és nagyon magával ragadta a történet. Keira a tökéletes színésznõ a szerepre."
A forgatókönyv, a szerep és az életrajzi regény együttesen keltették fel Knightley érdeklõdését a produkció iránt. "A forgatókönyv izgalmas, a nõi fõszerep nagyon erõs, úgyhogy amikor ilyen szereppel kínálnak meg, nem igazán tudok nemet mondani. Többször szerepeltem már szépirodalmi mûvek filmváltozatában, de életrajzi regényen alapuló produkcióban még nem vettem részt. Úgy láttam, hogy a forgatókönyvben, illetve az életrajzban szereplõ karakter sokban eltérnek egymástól. A regény fantasztikus és annyi minden szerepel benne, hogy több filmet is lehetne belõle forgatni. A forgatókönyv ezzel szemben nagyon okosan megírt és egyetlen történetszálra koncentrál: Georgiana reménytelen házassága áll a középpontban. Minden színésznõ örömmel játszaná el Georgiana szerepét, mert egy kivételes karakter elképesztõ életvággyal."
Saul Dibb rendezõ nagy hangsúlyt fektetett a szereplõk kiválasztására. "A legnehezebb feladat általában a megfelelõ színészek megtalálása, akik a lehetõ legjobban tudják életre kelteni a szerepet. Lelkesen vetettük bele magunk a szereplõválogatásba. Olyan két színészt kellett találnunk, akik a kétszáz éve élt párhoz hasonlóan hatnak egymásra. Amikor Keira és Ralph elõször léptek együtt a kamera elé, borzongás futott végig rajtam, mert annyira tökéletesen testesítették meg a két figurát. Nagyon furcsa párt alkotnak, és tulajdonképpen ez volt a film alapötlete."
Dibb áradozik a fõszerepet alakító színésznõrõl, Keira Knghtley-ról: "Keira sok mindent megtestesít Georgiana tulajdonságai közül: ragyogóan okos, gyönyörû és õ is ünnepelt híresség. Bizonyos értelemben Keira is sérülékeny, és benne is megvan a hercegnõre jellemzõ nyitottság és szenvedélyesség. Sokat olvasott színésznõ, tökéletesen megérti Georgiana gondolatait és érvelését. Nagyon nehéz olyan színésznõt találni, akiben mindez egyszerre megtalálható."
"Komoly kihívást jelentett érdeklõdést kelteni egy 200 éve élt nagyon gazdag, szép és fiatal arisztokrata nõ iránt" - meséli a rendezõ. "Hogyan vegyük rá a közönséget, hogy elfelejtse az adott korszakról kialakult képet és azonosuljon az övétõl oly sokban eltérõ élettel? Úgy érzem, Keira tökéletesen megoldotta a feladatot és elérte, hogy a nézõk átérezzék Georgiana életének nehézségeit és buktatóit."
Saul Dibb rendezõi tehetsége és meggyõzõ ereje nagy hatást gyakorolt Knightley-ra. "Láttam a BULLET BOY címû filmjét, csodálatos a színészi játék és nagyszerû a rendezés, nagyon tetszett. Izgalmasnak találtam, hogy A HERCEGNÕ producerei olyan rendezõt szerzõdtettek, aki legutóbbi filmjében egy ízig-vérig modern, dél-londoni történetet filmesített meg. A valóságban úgy történt, hogy elolvastam a forgatókönyvet, találkoztam a rendezõvel, nagyon szimpatikus volt, majd kaptam tõle három óriási fehér strucc tollat. Akkor arra gondoltam, hogy érdemes lenne olyan emberrel dolgozni, aki aranyszalaggal átkötött strucc tollakat küld felkérésképpen."
Knightley partnere Devonshire hercegének szerepében Ralph Fiennes. A film producerei mindent megtettek, hogy Fiennes-t megnyerjék a szerepre. "Egyértelmû volt, hogy Ralph a megfelelõ embere a herceg szerepére" - meséli Tana. "Ralph meggyõzése hosszabb ideig tartott, de elszántak voltunk és egy nemleges választ nem fogadtunk volna el."
Saul Dibb szerint Fiennes számára fontos volt, hogy karaktere kerek egész legyen. "Ralph nem akart egysíkú figurát játszani, tartott attól, hogy a herceg az elfojtott angol arisztokrata karikatúrája lehet. Amikor elolvasta a forgatókönyvet, valószínûleg látta, hogy jól megírt szereprõl van szó és lehetõség van árnyalt színészi játékra. Meg akart bizonyosodni, hogy elegendõ szabadságot kap a figura kiismerésében, hogy lehetõsége nyílik megérteni, ki rejlik a néha rémesen viselkedõ, titokzatos ember álarca mögött. Felvetett gondolatai meggyõztek, hogy Ralph a lehetõ legjobb választás a herceg szerepére. Minden egyes jelenetben kerülte a színészi kliséket, a túlzott egyértelmûséget. A szereppel kapcsolatos elképzelései, választásai arra irányultak, hogy egy kifinomult és sokrétû figurát építsen fel."
Fiennes szerint a herceg egy bonyolult szerep: a férfi cselekedeteit az adott történelmi korra jellemzõ társadalmi elvárások és viselkedési normák határozzák meg. "Általában fenntartásokkal kezelem a kosztümös filmeket. A HERCEGNÕ viszont megtetszett, és jónak találtam a töténetet is. Nagy hatással volt rám a herceg alakja, és úgy tûnt, hogy lehetõségem nyílik a szerep elmélyítésére, összetettebb értelmezésére. A forgatókönyv szerint merev, meglehetõsen hideg személyiség, nem érzeleg és idõnként elég kegyetlen. De a herceg saját korának hõse és lenyomata. Bizonyos értékek mentén közlekedik a világban, amit elõször meg kell értenünk, hogy helyesen ítélhessük meg."
A herceg-hercegnõ kapcsolatról Fiennes így nyilatkozik: "A herceg felesége egy éleseszû, érzelemmel teli fiatal nõ. A férj valahol mélyen nyilván érez iránta valamit, de tartja magát az adott kor diktálta viselkedési normákhoz, mert fontosnak tartja azokat. Mai szemmel kissé képmutatónak látjuk, és könnyû lenne így elkönyvelni magunkban. De én az adott korra jellemzõ értékrendszer alapján próbáltam viselkedését megérteni."
A fõszereplõk sokat dolgoztak azon, hogy a kapcsolat összetettségét és mélységeit megmutassák a filmvásznon. "Nem akartuk, hogy már a film legelején kiderüljön, mennyire nem mûködik ez a házasság" - meséli Keira Knightley. "A történet elveszítené varázsát, ha az elejétõl fogva egyértelmû lenne, hogy a herceg a rossz fiú és a hercegnõ a jó kislány. Szerintem a film két egymáshoz nem illõ emberrõl szól, akik képtelenek megérteni egymást. A hercegnek fogalma sincs arról, hogyan kezelje feleségét, ez az ellentmondás adja kapcsolatuk különös dinamikáját."
Fiennes-re nagy hatást gyakorolt a fiatal színésznõ. "Nemrég láttam a VÁGY ÉS VEZEKLÉS címû filmjét, nagyon tetszett. Keira csodálatos tehetség. Mély benyomást tett rám elhivatottsága, lelekiereje, fegyelmezett játéka és az erõs jelenlét, ami a vászonról árad. Bájos természetéhez fegyelem és koncentráltság párosul, játéka széles érzelmi skálán mozog. Úgy tûnik, nem csinál semmit, közben millió gondolat fut át arcán és szeme tükrözi a gondolatok mélységét. Élvezetes volt a vele való közös munka."
"A herceg, hercegnõ és Lady Spencer szerepére három elismert színészt kerestünk" mondja Dibb. "Charlotte Rampling lenyûgözõ és egyben felkavaró jelenléttel bír a filmvásznon, úgy láttam, emlékeztet Keirára, azonos termetûek és a testtartásuk is hasonló. Bess és Grey szerepére olyan fiatal tehetségeket kerestünk, akiknek színészi pályája most van felívelõben. Nem olyan színészeket akartunk, akiket a közönség azonnal felismer. A SZÉPSÉG VONALA címû filmemben már dolgoztam Hayley-vel, és úgy éreztem, tökéletes lenne Bess szerepében. Nagyszerû színésznõ. Tehetsége abban rejlik, hogy nem mindig tudod eldönteni, mi jár a fejében. Bess esetében pont ez volt a fontos: határozott terve van, de nem akartuk, hogy teljesen nyilvánvaló legyen. Hayley nagyon ért ehhez a lebegtetõ modorhoz. Nagyon csinos, és van benne valami ördögi vonzerõ, ami az emberek többségét leveszi a lábáról."
"Tetszett a forgatókönyv, meghatott a történet, különösen azért, mert valós történet volt" - meséli Atwell. Bess egy olyan figura, akit könnyen körmönfontnak és számítónak neveznek. De rátaláltam egy Bess életérõl szóló könyvre (Elizabeth and Georgiana), ami õszintén mutatja be õt. Bess egy összetett személyiségû, sok bajt megélt asszony lehetett, aki a túlélésért küzdött és megpróbált a felszínen maradni. Egyetlen célja az volt, hogy visszakapja a gyerekeit. Olyan nõ volt, aki a gyerekeiért bármit megtett volna. Ez az önfeláldozó anyai érzés nagyon meghatott."
Amanda Foreman mindig elérhetõ volt, hogy a színészek munkáját tanácsaival segítse. "Kettõs szerepem volt a produkcióban. Egyrészt, mindig a színészek rendelkezésére álltam, ha valamit meg akartak tudni karakterük gyerekkoráról, vagy kíváncsiak voltak, milyen érzéseik lehettek egy adott szituációban. Másrészt, háttérinformációkat adtam a 18. századdal kapcsolatban, hogyan jártak, beszéltek, viselkedtek. A színészek annyira kiválóak és mûveltek, hogy nem igazán volt szükség a segítségemre, de örömmel osztották meg velem gondolataikat és én boldogan válaszoltam."
Saul Dibb rendezõre nagy hatással volt a színészek elhivatottsága és érdeklõdése, hogy minél jobban megismerjék az adott történelmi korszakot és a szereplõket. "Keira egyáltalán nem sajnálta az idõt, hogy a szerepérõl gondolkozzon, és minél teljesebben megértse Georgiana személyiségét és indítékait. Mindent beleadott, hogy a hercegnõ alakját hûen megformálja. Nagyon sokat dolgozott és rengeteget kutatott a témában. Amanda Foreman könyvét többször elolvasta. Ralph hasonlóan állt hozzá. Az öltözõkocsija falán mindenhol 18. századi hercegek képei lógtak, és amikor benyitottál hozzá, korabeli zene szólt. Az ilyen apróságok sokat segítenek egy színésznek, hogy megérthesse, milyen lehetett az adott korban élni."
"Amikor Chatsworth-ben forgattunk, Devonshire jelenlegi hercegnõje megmutatta nekem Georgina néhány személyes holmiját: leveleket, ékszereket, festményeket és a hitelezõk feljegyzéseit, mennyivel tartozott nekik. A hercegnõ félt, hogy kiderülhet, milyen hatalmas az adóssága és meg volt gyõzõdve, hogy férje elválna tõle, ha megtudná tartozásairól az igazságot. Halála után a herceg csak annyit mondott: ‘Ez minden?’. Van valami nagyon szomorú Georgiana sorsában. Úgy érzem, önmaga áldozata lett, ártatlanságának és naivitásának. Áldozatul esett azoknak az embereknek, akik saját céljaik elérésére használták. Lenyûgözõ a történetében, hogy mégis megtalálja az utat, hogyan lehet ilyen körülmények között élni. Rájön, hogyan gyõzedelmeskedhet, hogyan szerezhet némi hatalmat egy olyan társadalomban és korban, amikor a nõknek kevés esélyük volt az önérvényesítésre."
Fiennes is sokat olvasott, hogy megértse a herceg alakját. "Elolvastam Amanda Foreman könyvét, ami igazán nagyszerû, de a herceg alakja meglehetõsen titokzatos marad benne. Aztán rátaláltam a hercegrõl és Bessrõl szóló könyvekre, amibõl egy kicsit árnyaltabb képet kaptam róla. Nagyon visszafogott ember volt, az érzelmeit sohasem mutatta ki társaságban, de azok, aki igazán ismerték, azt tartották róla, hogy hihetetlenül tájékozott és értelmes férfi volt. Ha egy társaságban vita kerekedett, a herceg szava és véleménye mindig mérvadónak bizonyult."
2007. õszén kilenc hétig tartott a forgatás. A filmben három fõbb helyszín szerepel: a Devonshire család londoni otthona, a Devonshire-ház, valamint két vidéki birtokuk Chatsworth-ben és Bath-ban. Több helyszínbõl sikerült rekonstruálni a korabeli miliõt, a stáb a következõ helyeken forgatott: Kedleston Hall Derbyshire-ben, a Bristol Old Vic Színház, a Bath Assembly Rooms, Holkham Hall Norfolkban, Osterley Park, Greenwich Naval College és a Somerset-ház Londonban. Forgattak a Devonshire család õsi fészkében is Chatsworh-ben. Devonshire jelenlegi hercege és hercegnõje a mai napig ebben a kastélyban él.
A történemi helyszínekre szervezett forgatás sokat segített a színészeknek. Évszázadokat utaztak vissza az idõben, ami nagyon hasznosnak bizonyult, hogy megismerjék és megértsék az adott korszakot. "Valós helyszíneken forgatni és magad körül érezni a kor hanglatát, fanasztikus érzés" - meséli Fiennes. "Nemcsak az épület, de annak minden tere és berendezési tárgya, folyosók, kertek, könyvespolcok, festmények, mind elbûvöltek és magunkba szívhattuk történelmi levegõjüket. Pusztán az adott térben létezés beindítja az ember fantáziáját. Ez persze teljesen ösztönös módon történik, de tény, hogy a hely szelleme magabiztosságot adott. Chatsworth segített abban, hogy átéljem, milyen érzés egy ekkora birtokot örökölni, rengeteg szolgával és gazdagsággal. A mai gondolkodástól sokban eltérõ mentalitást kellett elképzelnem."
"Összehasonlíthatatlan érzés eredeti helyszíneken forgatni, bejárni a tereket, elképzelni, milyen lehetett a korabeli épület. Teljesen más, mint a stúdióbeli felvételek. Tényleg ráérzel, hogyan élhettek, és ez egyszerûen lenyûgözõ."
Nemcsak a színészekre voltak nagy hatással az eredeti helyszínek. "Anglia-szerte forgattunk szebbnél-szebb kastélyokban" - meséli Gaby Tana. "Az volt az érzésem, hogy valamit újraélünk és életre keltünk azokból a rég letûnt idõkbõl. A filmben szereplõ emberek ezekben a termekben éltek, a filmbeli események itt történtek meg velük. Van ebben valami kimondhatatlanul izgalmas."
A legnehezebb feladat a ma már nem létezõ londoni rezidencia, a Devonshire-ház kialakítása volt. A belsõ jeleneteket a Kedleston és Holkham Halls-ban, a külsõket a londoni Somerset-háznál vették fel. "Már a legelején eldöntöttük, hogy valós helyszíneken fogunk forgatni" - meséli Saul Dibb. "A helyszínek fontosak a filmben, ezért sok idõt töltöttünk a megfelelõ helyek kiválasztásával. Az eredeti Devonshire-ház hatalmas, szigorú külsejû, börtönszerû erõdítmény volt, amit néhány ma is meglévõ épületbõl sikerült összeraknunk. A Kedleston Hall-t variáltuk a Norfolkban található Holkham Hall-lal. Az elõbbinek csodálatos bálterme és nagyon egyedi hangulata van. Habár az épületeket két külön építész tervezte, mégis hasonlóan néznek ki. Szerintem Holkham építésze láthatta a Kedleston kastélyt, és valami ahhoz hasonlót akart tervezni. Így viszonylag könnyen össze tudtuk rakni a herceg szigorú kinézetû, de mégis elbûvölõ agglegény szállását."
Georgiana Spencer Diana Spencer egyenesági nagynénje volt. A történetük idõnként hátborzongató párhuzamokat mutat, de a film készítõi munkájuk során nem erre koncentráltak. "Párhuzamok valóban fellelhetõk kettejük életében, különösen abban látok hasonlóságot, ahogyan a sajtót befolyásolták" - meséli Gaby Tana. "Georgiana nagyon jól tudta, hogyan alakíthatja a dolgokat, és ezt fel is használta politikai célok elérésére. Georgiana elsõsorban ünnepelt hírességnek számított saját korában, a celeb szó mai értelmében. Amikor szerepelt az újságokban, minden példány azonnal elkelt. A paparazzik akkori megfelelõi, a karikaturisták tömege kísérte mindenhova. Divatikonnak számított, az emberek odavoltak érte. Úgy gondolom, ezek a furcsa hasonlóságok hátborzongatóak, de mégsem erre koncetráltunk a film elkészítésekor."
"Georgiana valahol Marilyn Monroe és Lady Diana között helyezkedik el" - folytatja Amanda Foreman. "A hercegnõ egy igazi sztár, ünnepelt híresség, de ugyanakkor egy tragikus sorsú nõ, legbelül rendkívül félénk, aki kétségbeesetten küzd az emberek figyelméért. Nagyon intelligens és tehetséges ember. Georgiana történetében a legfontosabb momentum, hogy elszántan próbálja definiálni magát egy olyan környezeteben, ahol a férfiak, különösen a sajtó képviselõi, olyannak próbálják beállítani, amit õ nem fogad el. Diana hercegnõ és Georgiana is intelligens és befolyásos asszonyok voltak, akiket apró darabokra szaggatott a korabeli sajtó, és azért harcoltak, hogy olyannak állítsák be magukat, amilyenek voltak és lenni akartak. Georgiana életének egyik ma is nagyon fontos aspektusa, hogy állandóan a figyelem középpontjában, vizslató tekintetek kereszttüzében kellett léteznie. Figyeltem Keirát, ahogyan Georgianát játszotta, és megdöbbentem, hogy az állandó média figyelem ellenére mindig meg tudta õrizni lelki nyugalmát. Nem lehet könnyû feladat, valami hasonló miatt szenvedhetett Georgiana Spencer a 18. század végén."
"Nem törekedtünk tudatosan arra, hogy Diana történetét mutassuk be Georgiana sorsán keresztül" - mondja a rendezõ. "De mindenki tudja, és naiv dolog lenne tagadni, hogy Diana hercegnõ Georgiana egyenesági leszármazottja. Georgiana, Devonshire hercegnõje, Spencernek született Althorp-ban, akárcsak Diana és több párhuzamot is találhatunk a két asszony életében. Georgiana saját korában celebnek számított, nagyon fiatalon ment hozzá egy bonyolult személyiségû, visszafogott arisztokratához. Kis idõ múlva már hárman voltak a kapcsolatban, de ez egy egészen más szerelmi háromszög volt, mint Károly herceg feleségéé. Két különbözõ emberrõl van szó, ezért az egyezések is csak bizonyos mértékig igazak. A hasonlóságok életük fontos eseményeiben mutatkoznak meg és nem a személyiségükben. Ha valaki össze akarja hasonlítani õket, nyugodtan tegye meg. A film elkészítését azonban nem befolyásolta Diana története, nem állt szándékomban az életére hivatkozni filmemben."
"time is not money"
