információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
2008. Oscar-díj jelölés - Legjobb Idegen Nyelvû Film
A díjnyertes orosz filmrendezõ, Szergej Bodrov, (A Kaukázusi Fogoly) lenyûgözõ történelmi opuszában Dzsingisz kán alakját kelti életre. A film tudományos írásokon alapuló, Bodrov és Arif Alijev által jegyzett forgatókönyve a nagy uralkodó megrázó élményekkel teli gyermekkorát is felidézi. Dzsingisz kán 1162-ben született Temüdzsin néven. A film, miközben Temüdzsint drámai gyerekkorától a sorsát megpecsételõ csatáig követi - többdimenziós képet rajzol a majdani hódítóról, akit nem a brutális fenevadként, hanem lelkesítõ, rettenthetetlen látnok-vezérként ábrázol. S egyúttal kivételes személyiségként, akinek nagyságát családi hátterének is köszönhette a birodalom: hiszen legbizalmasabb tanácsadója maga a feleség, Borte volt - a kán életre szóló szerelme.
Az eredeti helyszíneken forgatott film a világtörténelem egy távoli, egzotikus idõszakába repíti vissza a nézõt. Végtelen, nomád vidékre, az éghajlati szélsõségek és örökös veszély birodalmába. Szuggesztív, finoman visszafogott játékával a japán Tadanobu Asano (Utolsó Élet az Univerzumban, A Szamuráj) Dzsingisz kánját belsõ tûz égeti, melytõl végül üldözöttbõl legendás hódítóvá válhat.
Asano mellett partnerei is nagyszerû alakítást nyújtanak, így a Mongollal bemutatkozó Khulan Chuluun Temüdzsin bátor feleségének, Bortének szerepében, illetve a kínai Honglei Sun (The Road Home), aki a mongol törzsfõnököt, Jamukhát alakítja (õ a fõhõs legjobb barátja, s késõbb halálos ellensége is). Bodrov mesterien vegyíti az akciót az érzelemmel, miközben megdöbbentõen izgalmas történetet mesél el túlélésrõl és diadalról és az örök szerelemrõl.
1172-ben járunk. A kilenc esztendõs Temüdzsin (Odnyam Odsuren) számtalan lovas és édesapja, a törzs vezére (kánja), Jiszügej (Ba Sen) oldalán vágtat a széles, sík sztyeppén. Épp kockázatos látogatást tesznek a vad merkitek által uralt vidékre. A törzs nem ismeretlen számukra: évekkel ezelõtt Jiszügej elrabolta egy merkit harcos feleségét. Most békét kell kötnie az ellenséggel, ezért magával hozza a merkit nõtõl született fiát, hogy feleséget válasszon.
Egy baráti törzs mellé érkezve Jiszügej megálljt parancsol a csapatnak éjszakára. Temüdzsin itt találkozik Bortéval (Bayartsetseg Erdenebat), a pajkos tekintetû, tíz éves kislánnyal, aki szavak nélkül is elvarázsolja a fejedelmi vendéget. A találkozás hatása alatt állva Temüdzsin rövidesen közli apjával, hogy a klánból választ feleséget magának.
A fiú választása kétségtelenül még nagyobb konfliktust okozna a felhergelt merkitekkel, ám apja még dühe ellenére sem tehet mást: elfogadja fia szándékát. A következõ reggelen a törzs lányai felsorakoznak egymás mellé, hogy megmérettessenek, Temüdzsin pedig választ, természetesen Bortét. Borte apja azonnal beleegyezik a frigybe, amelyre öt év múlva kerül majd sor. Búcsúzáskor Temüdzsin elkötelezettsége jelképeként egy szerencsecsontot ad jegyesének, ami ígérete szerint mindent megad majd a lánynak, amire vágyik.
Erre az utolsó békés pillanatra Temüdzsin még évekig emlékezni fog. Miközben a csapat megáll, hogy ételt vegyen magához, Jiszügejt egy ellenséges törzs vezére megmérgezi. Fia karjai közt hal meg - a hagyomány szerint halála után õ örökli a címét. De egy Targutai (Amadu Mamadakov) nevû, végtelenül dühös harcos máshogy látja a dolgot - s máshogy is tervezi. Alig ér véget Jiszügej temetése, amikor Targutai megparancsolja a törzs csapatának, hogy támadják meg s fosszák ki a halott kán táborát lovat és egyéb lábasjószágot elorozva. Temüdzsin édesanyja, Höelün (Aliya) haragra gerjed s esküt tesz a betolakodónak, hogy fia még megbosszulja az árulást. Miközben a hitszegõk elindulnak a kifosztott táborból, Targutai megfenyegeti Temüdzsint, hogy amint a másik felnõ - megöli.
Temüdzsin tehát menekültté vált, s ha életben akar maradni, el kell hagynia a családját. Magányosan, ló nélkül nem sok esélye van, s jövõje egyre sötétebb, s ahogy változnak az évszakok, egyre nehezebb élelmet találni. Egy reggelen az eszméletlen Temüdzsinre pár fiú talál rá. Vezérük a pimasz Jamukha (Amarbold Tuvshinbayar). A két fiú villámgyorsan összebarátkozik, hiszen mindketten okosak, ravaszak, magabiztosak Örök, hû barátságuk bizonyítékaként vérszerzõdést kötnek.
Ám Targutai hamarosan Temüdzsin nyomára akad. A fiút fából készült igába vonják, amely nemcsak a nyakát tartja fogságban, hanem a vállait is, ezért a méretes kínzóeszköz a mozgásban is akadályozza, annyira, hogy még enni sem tud õrzõi segítsége nélkül. Hiába a kiszolgáltatott helyzet, a komoly, megfontolt gyermek már ekkor tiszteletet s valami furcsa sejtelmet ébreszt környezetében - legalábbis azokban, akik figyelnek rá. Majd amikor Targutai és csapata sátrat bont és maga mögött hagyja a megbéklyózott fiút, Temüdzsin sztoikusan visszasüpped magányába. Akárcsak korábban, most is a Szent Hegy felé veszi útját, amely Tengrinek, a Kék Ég Istenének sziklás szentélye. Imádkozik, hogy végre kiszabaduljon. Imája meghallgattatik.
Temüdzsinnek 1186-ig, azaz a Tûzló évéig sikerül elkerülnie ellenségét. A férfivá érett fiatalember (Asano Tadanobu) ismét az immár kán Targutai foglya lesz, s fájdalmas halál vár rá. De még ezen borzalmas körülmények között elszánt marad és nem fél, hiszen számûzetésének évei megélesítették érzékeit s képességeit. Kihasználva környezete figyelmetlenségét, pusztító gyorsasággal s félelmetes ügyességgel szökik meg börtönébõl.
Frissen szerzett lovával útnak indul, hogy megtalálja Bortét, akit a hosszú évek megpróbáltatásai alatt nem tudott, s nem is akart kiverni a fejébõl. Borte (Khulan Chuluun), határtalan örömmel köszönti a férfit, akit olyan régóta várt rendületlenül. Együtt indulnak Temüdzsin családjának keresésére, aki néma csodálattal figyeli mellette lovagoló szerelmét. Miután elidõztek Höelünnél s Temüdzsin testvéreinél, az ifjú pár felállítja saját táborát egy fennsíkon, mely a végeláthatatlan, zöldellõ tájra néz.
Ezalatt Temüdzsin és Borte házasságának híre eljut a merkitek törzséig. Höelün elsõ férje, a bosszúszomjas Chiledu (Sai Xing Ga) harcosainak csapatával Höelün táborához érkezik, hogy elrabolják Bortét, mint ahogy azt Temüdzsin apja is tette annak idején az anyjával. Temüdzsin és Borte lóra pattanva menekülnek, de amint egy folyóhoz érnek, a férfi hátába nyíl fúródik. Borte gyorsan cselekszik: férje életben marad, az ár azonban saját szabadsága lesz.
Miután felgyógyult, Temüdzsin csak egyet akar: kiszabadítani Bortét a merkitek fogságából. A támadás elõkészítése végett gyermekkori vértestvéréhez, Jamukhához (Honglei Sun) fordul, aki ekkorra már nagyhatalmú kánként gyakorolja hatalmát. Jamukha - s a mongolok - szerint egy nõ nem robbanthat ki háborút, a vértestvéri hûség és szeretet mégis ilyen sokat ér: Jamukha kölcsönadja erõit Temüdzsinnek, amennyiben a háború kiváltó oka titokban marad. Az idõpontot már maga Jamukha tûzi ki: türelemre inti barátját, hogy várjon a következõ õszig.
A könyörtelen támadáskor lovasok ezrei csapnak össze a merkitek által uralt sziklás területen. Temüdzsin, átvágva ellenségein, merkit állatmaszkot húz, hogy így álcázva magát bejusson a táborba. Itt talál rá Bortéra, aki bebizonyította, hogy ha kell, rettentõ harcos tud lenni õ is.
A legyõzött merkitek kincseit s állatait a csapat elkobozza. Mint minden mongol törzsfõnök, Jamukha, a zsákmány oroszlánrészét csak magának tartogatja, Temüdzsin azonban csak kis töredékét tartaná meg, a többit az ütközetben résztvevõ harcosoknak adná. Jamukha meglepõdik barátja hithagyó viselkedésén, ám a katonák egymás között megjegyzik a történteket.
Temüdzsin tehát elindult az úton, melynek végére mongol kán válik majd belõle. Katonáival szembeni lojalitása csak a kezdet. Nemcsak félelmet nem ismerõ harcos, de mélységes tudás, érettség, s vasakarat birtokosa is. Jamukha úgy képzelte, Temüdzsin lesz a parancsnokhelyettese, ám az nem alárendelt természet, másfelõl pedig senki sem beszélheti le arról, hogy visszatérjen az õsi földre Bortéval és kis csapatával.
Temüdzsin búcsúja nem marad következmény nélkül. Jamukha két harcosa úgy dönt, elhagyja a törzset a Temüdzsin csapatában ígért jobb körülmények ígérete által csábítva. Temüdzsin szívesen látja õket, ami Jamunkha testvérét, Taichart (Bu Ren) bõsz haragra gerjeszti. Bátyja tudta nélkül elindul, hogy Temüdzsin lovaira támadjon - ám a kísérlet közben meggyilkolják.
Taichar halála kétségtelenül háborút gerjeszt Temüdzsin és szeretett vértestvére, Jamukha között. Temüdzsin régi ellenfele, Targutai hamarosan meglátogatja Jamukhát, hogy szövetséget ajánljon neki. Bár nem örül neki, de Jamukha mégis elfogadja az ajánlatot.
Temüdzsin törzsét szorítja az idõ, hiszen tudják, hogy két masszív hadtest készülõdik ellenük. Bortét és a feleségeket katonai kísérettel hazaküldik, ám az elválás elõtt Borte visszaadja a szerencsecsontot, melyet évekkel ezelõtt kapott férjétõl: szerelmük és a visszatérés szimbólumát.
A két ellenséges hadsereghez képest csekély létszámú csapatával Temüdzsin stratégiailag brilliáns s vitézi harcot vív, melynek végeredménye nem kétséges. Jamukha a hadizsákmányt - és mind közül a legfontosabbat: Temüdzsint követeli. De amint szembekerül rabjával, rá kell ébrednie, hogy bár legyõzheti Temüdzsint, leigázni soha nem fogja. Temüdzsin alázatosan kéri bocsánatát, de Jamukha kívánsága nem teljesül: nem fog könyörögni az életéért. Ezért Jamukha a halálnál is rosszabb büntetést választ. Rabszolgát csinál Temüdzsinbõl.
Hosszú és gyötrelmes idõszak következik: a leláncolt Temüdzsint tulajdonként adják kézrõl kézre, majd végül a tangut királyságba kerül. Hiába bánnak állatként vele, borítja mocsok a felismerhetetlenségig, hiába alázzák meg s csúfolják ki - Temüdzsin izzó haraggal és töretlen méltósággal viseli a csapásokat, hiszen tudja, hogy eljön az õ ideje is.
Üzenetet küld Borténak, aki rá is talál és kiszabadítja. Már nincs messze a pillanat, hogy a világ leghatalmasabb harcosa váljon belõle Temüdzsinbõl. Az a Dzsingisz kán, aki rendeletet vetett ki a mongol törzsekre, s aki több területet hódított meg, mint bárki más, sem elõtte, sem utána.
A film készítésérõl
Az egykori Szovjetúnióban született Szergej Bodrov elõször a történelemórán hallotta Dzsingisz kán nevét. Oroszország egyike volt a mongolok által elfoglalt államoknak. Elsõ inváziójukat 1222-ben indították Oroszország ellen Dzsingisz kán unokája, Batu vezérlete alatt. "Az oroszok mongol uralom alatt éltek körülbelül kétszáz éven át - magyarázza a direktor. - A tankönyveink Dzsingisz kánt szörnyetegként ábrázolták. A könyvek természetesen egy adott kor termékei voltak, borzalmasan leegyszerûsítõ ábrázolásmóddal."
Az 1990-es években a rendezõ a kiváló orosz történész, Lev Gumilev "A fekete nyíl legendája" címû, mongolokról és törökökrõl szóló könyvét kezdte tanulmányozni. Gumilev megközelítésében egy árnyaltabb Dzsingisz kán-kép rajzolódott ki Bodrov elõtt, s arra inspirálta, hogy többet is meg akarjon tudni a férfiról, aki 1162-ben Temüdzsin néven látta meg a napvilágot. 2000-re Bodrov filmes kívánságlistája új taggal bûvölt: filmet szeretett volna készíteni Dzsingisz kánról. "Mindig is érdekelt hogy egy híres személyiség mélyére próbáljak ásni - venni egy klisét s meglátni, mi is történt a valóságban. Tudni akartam: valóban olyan szörnyû ember volt, akit milliók legyilkolásával vádolnak? Mi áll emögött? S hogyan válhatott Dzsingisz kánná. - magyarázza Bodrov. - Gyermekkora ugyanis ismeretlen. Majd a következõ információnk az, hogy elárvult, rabszolgasorba került, mindenki megpróbálta eltenni láb alól, a feleségét elrabolták - s amikor visszaszerezte, az asszony terhes volt. Ez számomra egy izgalmas személyiség lenyûgözõ történetének kezdete."
Bodrov jó pár évig kutatta a témát: mindent elolvasott, amit csak megtalált Dzsingisz kánnal kapcsolatban. Az uralkodóról született tudományos munkák persze bizonyos mértékben spekulatívak, hiszen kortárs életrajz nem íródott róla. A kor egyetlen mongol történelmi munkája "A mongolok titkos története", egy hosszabb költemény, melynek szerzõje ismeretlen, dátuma pedig 1227 - Dzsingisz kán halála után. A mongolok titkos történetét századokon át eltûntnek hitték, majd a 19. században elõkerült egy 14. századi eredetû kópia.
2004-ben Bodrov Aliyevvel - akivel A kaukázusi fogoly hozta össze - dolgozni kezdett a forgatókönyvön. A direktort továbbra is inspirálta Gumilev történetírása, mely A mongolok titkos életét egyszerre tekinti irodalmi mûalkotásnak, s egyúttal történelmi forrásnak is. "Nem állítom, hogy Gumilev szkeptikus volt, de meg volt a véleménye a mûrõl - mondja Bodrov. - Egyértelmû, hogy az író kifejezetten érzelmes, erre utal a szöveg. S amikor az ember verset ír, a szöveg gyakran sokkal fontosabb, mint a feldolgozott tények. Egy versnek nem lehet száz százalékos történelmi hûséget tulajdonítani. Gumilev számára A mongolok titkos története nem volt szent könyv. Számos, különösen a Titkos történet idõkihagyásaival kapcsolatos elméletét felhasználtam. Például van egy tíz éves hiátus Dzsingisz kán történetében: hirtelen eltûnik, s senki sem tudja, mi történt vele és hol van. Gumilev elmélete szerint talán elfogták s bebörtönözték. Én meg úgy éreztem, ez remekül illik a történetünkbe, így a Mongolban Temüdzsin jó néhány évet tölt a tangut börtönben."
A Mongol forgatókönyve a világ egyik legerõteljesebb férfijának létrejöttét vizsgálja. Ugyanakkor - s talán mindenekelõtt: szerelmi történet is. Akárcsak Bodrov számára, valószínûleg a nézõknek is hatalmas meglepetést okoz majd Temüdzsin és elsõ felesége, Borte kapcsolata. "Hihetetlen történet. Egy kilenc éves fiú kiválasztja a menyasszonyát és bár még nem tud róla, de élete örökre megváltozik - meséli a rendezõ. - Természetesen késõbb Dzsingisz kánnak több száz felesége volt, de mind közül legfontosabb asszonya Borte. Nemcsak feleség volt, de közeli tanácsadó is, akivel minden fontos döntést megvitathatott. IgazI modern partnerkapcsolat volt az övék. Ez még ma sem túl gyakori - de akkoriban teljességgel ismeretlen volt."
Amikor Borte életet adott elsõ gyermeküknek, Dzuchinak, a gyermek származásával kapcsolatban mindenféle pletykák kaptak szárnyra: sokan úgy gondolták, Borte merkit rabsága alatt eshetett teherbe. Bodrov szerint Temüdzsin kivételesen viselkedett ebben a helyzetben, s errõl a film is megemlékezik: "Az elsõ pillanattól úgy tartotta, hogy a gyermek az õ fia. S aztán saját fiaként is kezelte Dzuchit."
A Mongol szereplõválogatása világszerte zajlott, így Mongóliában, Kazahsztánban,. Kirgidzsisztánban, Japánban, Kínában. Koreában, Los Angelesben és többek között olyan orosz térségekben, mint Tuva, a Volga, az Urál vagy Szibéria.
Bodrov választása a díjnyertes japán színészre, Tadanobu Asanora esett a felnõtt Temüdzsin szerepében.
A japán függetlenfilm egyik fontos arcaként Asano olyan filmekben játszott, mint Takeshi Kitano A szamurája, Pen-Ek Ratanaruang Last Life in the Universe-e, amelyért a 2003-as Velencei Filmfesztivál legjobb színésznek járó Upstream Awardját vehette át. "A legjobbat kereste? Azt, akit nem ereszt a tekintetem, akiben megvan az a bizonyos erõ, amit keresek. Asano pedig különleges fiú. Sokoldalú színész, de zenész, mûvész és tervezõ is - méltatja színészét Bodrov. - Volt benne valami misztikum, de önérzet és méltóság is."
Noha furcsa döntésnek tûnhet, hogy Dzsingisz kán szerepére japán színészt választott - Bodrov elmondása szerint a mongol uralkodót a japánok közül sokan maguk közül valónak látják. "A japánoknak volt egy nagyon híres harcosuk, aki eltûnt, s úgy gondolják, talán Mongóliában köthetett ki, s õ lett Dzsingisz kán. Nemzeti hõs náluk. Mondhatják persze a mongolok, hogy mongol volt, de a japánok tudják, amit tudnak. De a kazahok is azt hiszik, kazah volt, a koreaiak meg azt, hogy koreai."
Az elismert kínai színész, Honglei Sun (Zhang Yimou: The Road Home, Tsui
Hark: Hét kard) Jamukhát, Temüdzsin szeretett vértestvérét s halálos ellenfelét alakítja. "Elképesztõ, klasszikus szituáció ez: a barát, akibõl ellenfél lesz - magyarázza Bodrov -, nagy szerencsénk van vele, mert Honglei Sun egyszerre ad súlyt neki s visz humort a karakterbe. Temüdzsin és Jamukha két teljesen különbözõ ember, de kapcsolatuk szoros, egymás iránti intenzív érzelmekkel."
A castingban a kazah filmkészítõ és közeli barát, Guka Omarova volt Bodrov segítségére. “Együtt utaztunk Mongóliába - meséli a rendezõ-, ahol Guka rátalált erre a hihetetlen fiúra, Odnyam Odsuren-re, aki Temüdzsint játsza." Ugyanakkor az okos Borte megtalálása kemény dió volt az alkotók számára. Bodrov egy mongol nõt szeretett volna a szerepre, de még két héttel a forgatás elõtt sem voltak biztosak a döntésben Omarovával. A casting director ekkor visszatért Mongóliába - majd egy héttel késõbb felhívta Bodrovot. "Azt mondta: ’úgy tûnik, megtaláltam, de el kell jönnöd megnézni.’ Odautaztam és találkoztam ezzel a Khulan Chuluun nevû lánnyal. Még iskolába járt, s semmi köze nem volt a színjátszáshoz. De valóban különlegesnek tûnt, az arca, a viselkedése - mindene. Tehát úgy döntöttem, vállalom az amatõr színésznõvel járó kockázatot. Ami megérte, mert Khulan csodálatos volt. - emlékezik Bodrov, majd hozzáteszi: - Tehát a Dzsingisz kánunk japán, a Jamukhánk kínai, a többi szereplõ pedig nagyrészt mongol amatõr."
A Mongol gyártása 2005-ben kezdõdött el, olyan távoli forgatási helyszínekkel, mint Kína, Mongólia vagy Kazahsztán. Ezen helyek a Mongol Birodalom részei voltak kies sztyeppéikkel és sûrû erdõikkel, melyek Temüdzsin otthonául szolgáltak. A film hitelesen ábrázolja, hogyan éltek a nomád mongol törzsek a 12. században, miközben lóháton járták a világot, évszakonként továbbköltözve táboraikkal és állatcsordáikkal.
Ez a pásztori életmód egyébként ma is él Mongóliában, ahol a nomádok õseiktõl nem sokban különbözõ módon élnek a 21. században is. Bodrov ezért hálás Dashi Namdakovnak, a Mongol látványtervezõjének, hogy segített bevezetni õt ebbe a különleges kultúrába. Namdakov nemzetközileg elismert szobrász egy, a mongol határhoz közeli orosz területen él, amely számtalan mongol kisebbség lakhelye. "Dashinak a vérében van a mongol kultúra - magyarázza a rendezõ. - Ezért tudja, hogyan érdemes megközelíteni egy ilyen alapanyagot. Mivel halálosan komolyan veszi a Dzsingisz kán-témát, mielõtt elkezdtük a forgatást, figyelmeztetett: ’Szergej, el kell mennünk Mongólia legfõbb sámánjához engedélyt kérni a filmhez.’ Jó ötletnek tartottam, mivel a sámánok nagyon fontos szerepet játszottak abban az idõszakban, s a mongolok szerint Dzsingisz kán az egyik legnagyobb sámánjuk volt."
Miután a szovjet irányítás megnyirbálta a sámánizmust, az Mongóliában tért vissza, ahol egyszerre él az ország fõ vallásával, a buddhizmussal. Bodrov és Namdakov meglátogatták a fõsámánt Ulánbátorban. "A fõtéren van a sátra, ahol az emberek meglátogathatják s beszélhetnek vele - meséli Bodrov. - Mi is elmentünk s elmondtuk, mit szeretnénk csinálni. Õ azt felelte: ’Sokan akartak már filmet csinálni Dzsingisz kánról - japánok, amerikaiak. Ti vagytok az elsõk, akik eljöttek hozzám, hogy a beleegyezésemet kérjék. S nagyon jól tettétek.’"
A Mongol forgatása a Föld legelszigeteltebb vidékein zajlott: nem volt ritka, hogy legközelebbi város 12-15 órányi rögös autóútra volt a helyszíntõl. A készítõk igyekeztek az õsi sámán szokások szerint eljárni, akárhol is forgattak éppen, így minden helyszínen meglátogatták az adott szertartáshelyet. "Ajándékokat vittünk és azt mondtuk: ’Jó szándékkal jöttünk. Kérjük a szellemek beleegyezését, hogy itt dolgozhassunk.’ - árulja el Bodrov. - Hiszem, hogy csak így lehetett megcsinálni ezt a filmet. Nem is tudom, néha hogy maradtunk egyáltalán életben. Talán mert követtük a hagyományokat. Ahogy a közmondás is tartja: ’Ha Rómában vagy, viselkedj úgy, ahogy a rómaiak!’ Egy teljesen másik évszázadban voltunk s más embereket idéztünk meg. Szerintem méltányolták, hogy követtük a tradícióikat."
Hogy a lovas jelenetek hitelesnek tûnjenek, Bodrov számos kazah és kirgiz kaszkadõrt hívott segítségül, akiket Nomád címû filmjének 2004-es forgatásán ismert meg. A profi kaszkadõrök, akárcsak az amatõr extra statiszták - saját állataikkal érkeztek. S bár helyi szervezet nem kísérte figyelemmel a munkát, a filmben szereplõ lovak jó elbánásban részesültek. "Egy ló sem sérült meg a forgatáson - állítja Bodrov. - Van egy mondat a filmben. A fiatal Jamukha azt mondja Temüdzsinnek: ’Egy mongol számára a lova fontosabb, mint a nõje.’ A kazah és kirgiz kaszkadõrök pedig valóban ilyenek, s ezért különösen odafigyeltek a lovakra."
Nem meglepõ, hogy a forgatási logisztika igencsak ijesztõ volt. Emberek százait kellett elszigetelt területekre szállítani s sátrakban elszállásolni. "A stáb körülbelül hatszáz emberbõl állt. Ezen kívül még ezer extra statiszta, lovakkal. Igazi hadsereg volt. Tényleg hadjáratot indíthattam volna velük" - anekdotázik a rendezõ. A forgatás körülbelül 25 hétig tartott nyáron, õsszel és télen két részre osztva. Bodrov Temüdzsin gyermekkorát és néhány felnõttkori évét a holland operatõr Rogier Stoffers-szel készítette, aki többek között az Oscar-díjas Karaktert s a nálunk is sikeres Disturbiát fényképezte. A forgatás második felétõl elfoglalt Stoffert aztán az orosz operatõr, Szergej Trofimov (Éjszakai õrség, Nappali õrség) váltotta fel. "Rogier nagyszerû operatõr - lelkendezik Bodrov. - Csodásan világít és keretez. Azt is tudtam, hogy rábízhatom Szergejre a film második felét, s brilliáns munkát is végzett a komplex akció-jelenetek forgatásakor. Az energia szinte tapintható."
A forgatást követõen Bodrov elfogadta Mongólia elnökének meghívását a fõvárosba, Ulánbátorba. Itt látogatott el egy nyolctagú mongol folk-rock csapat, az Altan Urag koncetrjére. "Egybõl beléjük szerettem - emlékezik a rendezõ. - Elképesztõ energiával bírnak." Megkérte a zenekart, hogy írjanak hozzáadott zenét az eredeti filmzene mellé - így Temüdzsin ellenfeleivel való találkozásának leírhatatlan ereje nekik is köszönhetõ. Az eredeti filmzene szerzõje a finn Tuomas Kantelinen, akit az erõs érzelmek és hatalmas tájak ihlettek a zene megírásakor.
Bodrov két innovatív és tehetséges vágót kért fel a Mongolhoz: az Oscar-díjas Zach Staenberget (Mátrix-trilógia) és a BAFTA-díjas Valdís Óskarsdóttirt (Születésnap, Egy makulátlan elme örök ragyogása) "Büszke vagyok rá, hogy velük dolgozhattam - lelkendezik Bodrov. - Nagyszerû emberekkel készítettem el ezt a filmet. Valamennyien szerették az anyagot, s lelkesedésük lenyûgözött. Úgy érzem, nem szokványos történelmi saga készült Dzsingisz kán izgalmas figurájáról."
"time is not money"
