információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Több, mint tíz év telt el azóta, hogy Amerikát elpusztította valamilyen rejtélyes kataklizma. Csak egy villanásra emlékeznek a túlélõk, melynek nyomában a tûzvész elpusztított minden növény- és állatfajt, megszûnt az energiaellátás, kitört az éhínség, az emberi civilizáció végállapotba került. Egy férfi és egy kisfiú indul útnak rongyaikba burkolva az óceánpartra, összes vagyonuk – a takarók, palackok, rongyok- elfér egy rozoga bevásárlókosárban. Vándorlásuk során rejtõzködniük kell a túlélõkre vadászó bandák, tolvajok, és más kétségbeesett lények elõl. Fizikai állapotuk egyre romlik, az erõltetett menet, az élelemhiány és a hideg megteszi a magáét. Mégis, ebben a sivár univerzumban is akadnak boldog percek, az emlékezés, az önfeláldozás, és a szeretet pillanatai, és ezek adnak értelmet a túlélésért való küzdelemnek.
A produkció
Az út klasszikusan az a film, melynek „el kellett” készülnie. A felszínen története egy Föld-végjáték, melyben a brutális erõszak, sõt, a kannibalizmus is szerepet játszik, s még egyéb negatív atmoszférikus elemek is, melyek nem épp a popcorn-mozik tipikus összetevõi. Ennek ellenére egyes producerek azonnal fantáziát láttak McCarthy regényében.
Nick Wechsler producer a szerzõ nagy rajongója. Annak idején, amikor a Nem vénnek való vidék jogait szerette volna megvásárolni, nem járt szerencsével, így gyorsan elõre „lestoppolta” a következõ elérhetõ McCarthy-regényt. „Az volt a szerencsénk ezzel a könyvvel – meséli -, hogy annyira sötét és sivár volt a világa, hogy mindenki más óvatosan közelített felé. Ezért megragadtam a lehetõséget s megszereztem az anyagot.”
Akárcsak a többi filmes, aki közremûködött Az útban, Wechslert mélyen megérintette McCarthy regénye. Azonnal érezte, hogy remek filmes alapanyag. „Azon az estén rögtön el is olvastam a könyvet, amikor kézhez kaptam és különlegesen erõteljesnek éreztem: az apa és fiú útja és a humanizmus, melyet a kapcsolat közvetít - fantasztikus élmény volt számomra. Sõt, néhány igazán remek zsáner-elemet is tartalmazott – teszi hozzá a producer. – A feszültség, suspense, hogy vajon túlélnek-e az apokaliptikus világban – jól mûködtetnek egy filmet, akárcsak a gyönyörû érzelmi szál.”
Amikor Wechsler felkérte Rudd Simmonst, hogy csatlakozzon a filmhez executive producerként, már biztos volt abban, hogy John Hillcoatot ültetné a rendezõi székbe. Simmons ugyan nem látta Hillcoat filmjét, Az ajánlatot, ám miután megnézte, a direktor õt is meggyõzte. „Izgalmasan oldotta meg a táj bemutatását s azt is hitelesen ábrázolta, hogy a karakterek egyenesen arról a vidékrõl származnak. Ilyen értelemben Az út hasonló történet, ám egyúttal van egy mitikus szintje is.”
Hillcoat felkészültsége és koncentrációja is nagy hatást tett a producerekre. „A legelején írt egy koncepciót – meséli Simmons -, ami arról szólt, hogy mit lát a történetben, milyen motívumok érdeklik belõle, s hogy milyennek képzeli el a filmet – még fotókat is csatolt hozzá.”
„Egy adaptáció attól lesz igazán jó – magyarázza a producer -, hogy a rendezõ talál valami olyat a könyvben, amibe szenvedélyesen bele tud szeretni, s egy bizonyos nézõpontból tudja elmesélni a történetet. John ilyen volt.”
A rendezõ koncepciójában esztétikai-filozófiai gondolatmenetekkel, tematikusan elemezte a regényt. Íme néhány gondolat a dokumentumból:
„A film több különbözõ szinten mûködik. Lehet mitikus, metaforikus utazás a lélekbe, felnõtt tündérmese a generációk találkozásáról, a halandóság elkerülhetetlen igazságáról, vagy a szülõ archetipikus, legnagyobb félelme attól, hogy gyermekünket elveszítjük, sõt: mindannyiunk félelme attól, hogy magunkra maradunk. Egy másik szinten egy moralitás-történet, egy kétségbeesett riasztójelzés arról, hogy kedvesség, bizalom, remény és hit össze kell, hogy fogjanak a borzalmak és rombolás erõi ellen.”
„Az útnak sikerül betalálnia a kollektív tudattalanba egy univerzális rémálom segítségével. Legsötétebb és legelrejtettebb félelmeinket jeleníti meg – és megmutatja, mi az, ami igazán számít” – írja máshol. „Az adaptálás legfontosabb szándéka épp a direktség és az univerzális igazság ábrázolásának összhangba hozása volt.”
Míg McCarthy bizonytalanságban hagyja olvasóját azt illetõen, mi okozta a történet eleji nagy katasztrófát, a filmesek konkrétabb irányba indultak: az adaptációban inkább a természet okozza a problémát s tesz hatalmas területeket a földdel egyenlõvé. Chris Kennedy gyártásvezetõ és Hillcoat országszerte olyan elhagyott területeket kerestek, melyek maguktól váltak kiessé, élettelenné. Az ilyen elhagyatott tájba könnyû volt a kollektív traumát okozó horrortörténetet beleképzelni.
„Volt a könyvnek egy sajátos, hihetetlen realitása – meséli Hillcoat. – Érdekes módon sem Chris, sem én nem kedveltük az apokaliptikus-filmek zsánerét, ám ez mindtõl különbözik. Azonnal ember által okozott, s egyéb természeti katasztrófák ugrottak be a sztoriról. Gyorsan el is kezdtük tanlányozni a poszt-Katrina, s egyéb katasztrófák utáni állapotokat, hogy hitelesen rekonstruálhassuk õket a filmben.”
Az Oscar-jelölt Viggo Mortensen az apa-fiú kapcsolat dinamikájára alapozta játékát. S noha abban az idõszakban, amikor felajánlották neki a szerepet, épp egy nagyon sûrû, munkával teli idõszak után szünetet akart tartani, amint kézhez kapta a forgatókönyvet, nem tudott nemet mondani. „Tipikusan az a könyv volt, amit nem lehet letenni, mert az ember tudni akarja, milyen fordulatot vesz majd a történet” – lelkesedik a színész.
Az út nemzetközi ismertté válását Oprah Winfrey segítette elõ, aki a megjelenés után rögtön bejegyezte könyvlistájára. „Azért kell minél több embernek elolvasni ezt a könyvet - magyarázza Mortensen -, mert valamiképp mindenki tud kapcsolódni a történethez. Minden szülõ törõdik a gyermekével, vannak félelmei. ’Mi lesz vele, ha én nem vagyok? Vajon jól lesz? Ha megbetegszik, mi fog történni? És ha nem vagyok mellette?’ – ezek a legfõbb kérdések, melyek felmerülnek mindannyiunkban.” Ebben a történetben mindez a legextrémebb végletekig megy el. „Itt nem hogy egy nagybácsi vagy anya - senki nem marad – mondja a színész. – Ha én elmegyek, a gyerek egyedül lesz a világban.”
Noha a történetben feltûnik egy-egy mellékszereplõ, a lényegi szál apa és fiú kapcsolata. Mortensen szerint a könyv lényegi kérdései vezették el a figura lelkének mélyére. „Olyasmiken kellett elgondolkodnom, hogy mit hoz a jövõnk. Mit jelent, ha már nem vagyunk a világon többé? Amikor már azt hisszük, minden elveszett, a gyerek még annál is többet veszíthet. Igazi jó drámai recept szerint mûködik a történet. Rengeteg teszthelyzet van a filmben, például: hogyan reagálsz, ha ijesztõ alakokkal találkozol? Elmenekülsz? Vagy ha olyanokkal, akinek olyasmijük van, ami neked nincs - vajon elveszed tõlük? Lehetséges – még ha jó embernek is tartod magad. ”
Hillcoat számára nem volt kérdés, hogy Mortensen lesz a megfelelõ az apa szerepére.”Világos volt, hogy Viggo el tudja játszani az igazi átlagembert, miközben szuggesztív személyiség is, s képes a szerep fizikai kívánalmainak is megfelelni. A karaktere érzelmek egész skáláját kell, hogy bejárja, miközben határtalan belsõ erõt sugároz magából. Ha bárki túlélhetne egy poszt-apokaliptikus világban, az biztosan õ lenne.” – mondja a rendezõ.
Miután a színész elvállalta a szerepet, intenzív felkészülésbe kezdett a karakter s a sztori exrém miliõjét illetõen. Nemcsak könyvekben talált választ a kérdéseire, hanem a társadalom szélére sodródott, hajléktalan emberek világában is elmerült. McCarthy fiához, John Francishoz fûzõdõ viszonya is sokat segített neki (az író neki ajánlotta a regényt).
„Minden színész más módszerrel dolgozik – magyarázza a producer, Simmons. – Viggo képes a környezetét minden más színésznél erõteljesebben felhasználni az érzelmei ábrázolásához. Például ha esik az esõ, kibújik az ernyõ vagy az esõkabát alól, csak azért, mert ösztönösen vizes akar lenni – s ez segíti hozzá, hogy elképesztõ érzelmi állapotba juttassa magát. Hóban, fagyban, esõben, ködben láttam õt átvedleni a szerepébe – óriási koncentrációval minden körülményt arra használ fel, hogy átalakuljon.”
Steve Schwartz producert is lenyûgözte Mortensen munkája. „Elképesztõ koncentrációval tudott a szerepben maradni – mondja. – Az elsõ pár napon ugyanabban a ruhában aludt. Minden részletre odafigyelt. Ha nem volt elég nedves a cipõje, õ maga vizezte be. Õ maga lett a Férfi.”
„Emiatt aztán nem mondhatnám, hogy különösebben vidám, beszédes forgatásunk lett volna – folytatja a producer. – A stáb például nem igazán vegyült a két fõszereplõvel. Nem tudom, Kodi és Viggo hogyan élték meg ezt, de úgy éreztük, jobb, ha inkább magukra hagyjuk õket, sõt, néha direkt negligáltuk õket, hogy megmaradjon a terük a játékra.”
Hogy a film igazán jól sikerüljön, a készítõk tisztában voltak vele, hogy a fiú szerepére a legjobb gyereket kell megtalálniuk. Számos casting-kör után – Amerika- és Kanada-szerte több száz fiút hallgattak meg - találtak rá Kodi Smit-McPhee.re, aki a Romulus, az apám címû filmben már dolgozott apa-fiú szituációkon – Eric Bana oldalán.
Kodi Smit-McPhee több szempontból is jó választásnak is bizonyult – ezek egyike a kameraérzékenység volt. A producerek és Mortensen megbabonázva észlelték a fiú tehetségét, professzionalizmusát s tiszteletet parancsoló munkaetikáját.
„Emlékszem, milyen voltam ennyi idõsen (Kodi 1996-ban született) – mondja Simmons. – Fel-alá rohangáltam, katonásdit játszottam meg ilyesmi. De ez a gyerek bejön – és napi kilenc órát dolgozik. Úgy koncentrál, mint egy felnõtt. A jelenléte pedig több mint emlékezetes. Amikor meg végez, akkor elrohan és játszik a többi gyerekkel.” Mortensen így látja kollégáját: „Kivételes színész. Úgy érzem, az alakítása történelmi lesz. Komolyan: szerintem még sok évig emlékezni fognak rá a nézõk. Valami különleges történik minden pillanatban, amikor jelen van. És jelen van: még soha nem dolgoztam senkivel – és sok remek színésszel játszottam már együtt, nagyon szerencsésnek tartom magam -, aki ilyen következetesen jelen van, minden másodpercben.”
Az út egyik jelenete jól illusztrálja a két ember közti kapcsolatot. Egy garázdálkodó bandával való találkozáskor az apa kénytelen lelõni egy embert, hogy megvédje a fiát. Késõbb elviszi a fiút egy forráshoz, hogy megmossa a haját a fagyos vízben. „A patak feltehetõen körülbelül 7 fokos, vagyis nagyon hideg – magyarázza Rudd Simmons, aki épp ott volt a jelenet felvételén. – A férfi a karjában tartja a gyereket és alámeríti a fejét a vízbe – a fiút ugyanis mindenütt a meggyilkolt bandatag vére borítja – és nagyon gyengéden lemossa róla a vért, a gyerek pedig visszatér az életbe. Így áll a forgatókönyvben.”
Simmons így folytatja: „Az történt, hogy Viggo felkapta Kodit, fejét a vízbe merítette, ami akkora sokk volt a gyereknek, hogy szó szerint fejbevágta. Olyan elképesztõen fájdalmas volt a hideg víz, hogy sírni kezdett, s nem is tudta abbahagyni. Viggo a karjába zárta és ringatta, így mintha valóban visszahozta volna az életbe. Emlékezetes jelenet. Aztán gyorsan napfényre vitte Kodit, és tovább ringatta. Innentõl kezdve elválaszthatatlanok lettek a forgatás hátralévõ részén. Valóban: mint apa és fia.” Mortensen így emlékszik a jelenetre: „Amíg a szemébe nem néztem, nem is tudtam, valójában mekkora fájdalmat is érzett, miközben a jéghideg vízbe tartottam a fejét, pedig láttam, hogy a folyó szélein megfagyott a jég. Papának szólított, sírni kezdett – de a karakterben maradt a felvétel végéig. Briliáns színész.”
Az adaptáció a regény kulcsszereplõinek jelentõségét felerõsíti, mely tudatos döntés volt a szerzõk részérõl. A Nõ (Charlize Theron), az Öregember (Robert Duvall) a Veterán (Guy Pearce) és a Rabló (Michael K. Williams) a regényhez képest nagyobb szerepet kaptak a film cselekményében.
„Könnyû volt castingolnunk a filmhez, mivel a könyv hatalmas népszerûségnek örvendett már akkoriban is – mondja Wechsler – és a mellékszerepek, noha egészen aprók, igencsak lényeges mozgatórugói a történetnek. Így minden színész, aki csatlakozott a produkcióhoz, tudta, hogy teljes élményben lesz része.
Az egyik lényeges változtatást a regényhez képest a férfi feleségének figuráján eszközölték az alkotók, aki öngyilkosságot követ el, amikor a szörnyû jövõ egyre fenyegetõbben közeledik családjához. „Elõbb vagy utóbb eljönnek értünk és megölnek minket – mondja. – Megerõszakolnak és a gyereket is… Megerõszakolnak és megölnek bennünket, megesznek és nem akarhatunk szembesülni ezzel.” A férfi úgy dönt, a tragédia után útnak indul a fiával, hogy szebb jövõt leljen a számára.
A férfi és a nõ kapcsolata flashbackekben jelenik meg a filmben – a férfi ezekhez az emlékképekhez nyúl vissza éber álmok formájában, hogy erõt merítsen belõlük, ha a vándorlás közben esetleg megfeledkezne arról, miért is van úton.
Erre a szerepre a filmkészítõk nemcsak erõteljes személyiséget, hanem sokoldalú színésznõt kerestek. Olyan nõt kerestünk – meséli a rendezõ -, aki olyan mélységgel látja el a karaktert, mely által elmesélhetõ, milyen változásokon megy keresztül egy olyan ember, akitõl mindent elrabolnak, amit egykor evidenciaként kezelt az életében. Az, ahogyan az anya az új világot elutasítja, hatalmas érzelmi váltás. Charlize pedig olyan színésznõ, aki sok oldalát megmutatta eleddig a vásznon. A rém-beli átváltozása megdöbbentõ volt. Ezt a fajta mélységet kerestük.”
Az öregember szerepére kiválasztott Robert Duvall véletlenül – s ez csak a forgatás során fel-felbukkanó véletlen egybeesések egyike – épp jól ismeri Cormac McCarthy-t, meséli a rendezõ. Duvall sajátos varázsát is beleadta a produkcióba. „Egészen különleges dolgot mûvelt az extrém nyomás alatt” – figyelte meg Hillcoat. Míg a legtöbb stáb számára egy napsütéses nap jó dolog, Az út készítõi számára ezek a pillanatok nagy zûrzavart okoztak. „Elárasztottak minket az idõjárás-problémák – meséli a direktor -. A Nap volt az ellenségünk. Ez volt a forgatás állandó poénja: míg mások örülnek, ha kisüt a nap és depressziósak lesznek a fény hiányától, addig mi akkor kezdünk örülni, amikor beborul. Robert egy ilyen gyönyörû, fényes – azaz számunkra stresszes, nyomasztó - napon egy kihalt, törmelékkel teli területen, a jelenet kellõs közepén olyan improvizációval állt elõ, amitõl megszakadt a szív és segített a szcénát is a megfelelõ irányba terelni.”
A film egyik fõ motívuma a tûz, a tûz hordozása – a visszás világ szörnyû viszonyain keresztül a reményteli jövõbe. A tábortûz-jelenetben a tüzet hárman ülik körül: a fiú, az apa és az öregember. „Három színészgeneráció – mondja Paula Schwartz -: egy fiatal színész, egy ismert sztár és egy legenda. Számomra szimbolikus volt ez a kép, s üzenetértéke is van: a tûz hordozása, a folytatólagosság kapcsolódik hozzá. Hiszen a tûz az életet jelképezi, a túlélést – s errõl szól a filmünk is. A fiú viszi a tüzet. Az apa pedig vigyáz a fiúra. Megható jelenet volt.”
„Biblikus történet ez – mondja Paula Schwartz. – A szeretet gyõzelme a gonosz felett. Azt gondoljuk, hogy a nézõk jó érzéssel távoznak majd a moziból – a tudattal, hogy van remény.”
Egy olyan filmhez, melyben a bolygó az egyik központi karakter, elengedhetetlen, hogy a filmesek megfelelõ, hiteles helyszínt találjanak. Az út változatos területeket kellett, hogy megmutasson, ahogy az apa és a fiú a hegyvidéken keresztül végezetül eljut az óceánig. Mivel pedig a Föld egy katasztrófa után van épp – elhagyatott, kihalt, lepusztult tájakat kellett találniuk. Az elõkészítés során aztán több mint 50 helyszínt választottak ki, melyek legtöbbje pennsylvaniai volt. Fontos helyszín lett az Erie-tó, a Katrina-utáni Louisiana és néhány terület Oregonban.
A napfénytõl tökéletesen megfosztott világ ábrázolását a 35-filmes veterán, Javier Aguirresarobe (Más világ, Vicky Cristina Barcelona) kapta feladatul. „Egy unalmas táj vizuálisan hatalmas kihívás, így a szakmai életem mindenképpen gazdagodott a film által, ugyanakkor nehéz munka is volt, hiszen John Hillcoat egyik elsõ döntése az volt, hogy a CGI használatát a lehetséges minimumra csökkentsük. Ez egy olyan táj volt, melyben nem létezik a zöld szín – sõt, szinte nem is léteznek színek ” – állítja az operatõr.
"time is not money"
