információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A film rendezői munkálataiért Tornatore-t tavaly Arany Oroszlán díjra nominálták a Velencei Filmfesztiválon, és végül elnyerte a Pasinetti díjat. A Baaria-t idén a legjobb idegen nyelvű alkotásnak járó Golden Globe-díjra is jelölték.
Giuseppe Tornatore, az Oscar-díjat CINEMA PARADISO (1989), valamint az Oscar-jelölt THE STAR MAKER (1995) rendezője, a történetmesélés mestere, aki főleg arról a képességéről ismert, hogy elképesztő érzékkel látja meg, és ábrázolja az élet varázslatos pillanatait. A legújabb, BAARÌA című filmje megható tiszteletadás Tornetore szicíliai szülővárosa előtt. A gazdag, napérlelte képkockákon három szicíliai generáció története bontakozik ki, a történet az 1930-as évektől az 1980-as évekig kalauzolja nézőit.
SZINOPSZIS
A BAARÌA Giuseppe Tornatore buja, és egyben romantikus története egy férfiról, aki felnő, megházasodik, felneveli gyermekeit, megöregszik, és mindeközben hihetetlen élettapasztalatra tesz szert. Emellett a kisvárosi élet szórakoztató illusztrációja is, a filmbeli faluban, ahogy az lenni szokott, mindenki ismer mindenkit, és mindenki beleüti az orrát a többiek dolgába.
A történet főhőse egy Peppino nevű fiú, aki az 1930-as években Baarìa (Tornatore Bagheria nevű szülőfalujának helyiek által használt neve) kíméletlen, kemény világában próbál meg érvényesülni. A forró, poros szicíliai helység gyakorlatilag egyetlen főutcából áll. A fiú itt számtalan kalandot él meg, de kevés igazán emlékezetes dolog történik vele. Legfontosabb emléke, ahogy a férfiakat figyeli, akik a főtéren szerencsejátékot játszanak, majd elmerül a némafilm vetítés varázslatában, eközben kecskék megeszik a tankönyveit. A felhőtlen kalandoknak az utcán, fekete uniformisban masírozó fasiszták, a II. világháború, és a felszabadulás eksztatikus pillanata szolgáltat történelmi hátteret.
A kisfiúból hamarosan férfi, és igazi egyéniség lesz. A háború utáni, kaotikus Baarìa forgatagában a már idősebb Peppino (Francesco Scianna) csatlakozik a Kommunista Párthoz.
A szegény családból érkezett férfi, aki a helyiek megszégyenítésének szemtanúja volt, úgy gondolja, csakis a szocializmus lehet az igazságosabb világ felé vezető út. Ekkor beleszeret a hollófekete hajú Manninába (Margareth Madè), akinek szülei pont a fiú párttagsága miatt ellenzik a kapcsolatot. Az öregedő Peppino megtapasztalja, ahogy a sikerrel együtt jár a bukás, és a boldogság fájdalommal vegyül. Baarìa falujában az élet néha egyszerű, néha nagyon bonyolult, néha vidám, néha szomorú; egy biztos, semmiképpen sem unalmas. Tornatore imádja ezt a világot, a karaktereit, és a tájat, mindez varázslatosan életre kel egyetlen érintésére. Hihetetlen képességel idézi meg az ifjú, meggyőződéséért küzdő főhős álmait és vágyait. A BAARÌA egy egész életnyi lét csodáját a nézők elé tárja.
- Részket a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál katalógusából
A RENDEZŐ ÁLLÁSFOGLALÁSA
A számtalan etimológiai lehetőség közül az egyik szerint Bagheria elnevezése az arab Bab el Gherid kifejezésből ered, melynek jelentése: "a szél átjárója". Mi mindenesetre már időtlen idők óta csak Baarìa néven emlegettük egymás között.
Baarìa Palermo megyében helyezkedik el, ebben a kisvárosban születtem, és éltem, egészen 28 éves koromig. Túlságosan későn, legalábbis Don Fabrizio Salina, Lampedusa hercegének "A leopárd" című műve szerint, mely azt állítja, az ifjú férfiaknak legkésőbb 17 éves koruk előtt el kell hagyni Szicíliát, csak így úszhatják meg, hogy a szicíliai emberekre jellemző jellemvonások, hibák megfertőzzék őket.
Nekem volt időm az összes jellemvonás elsajátítására. Először is, mind azt hisszük, hogy a szülőhelyünk a világ közepe, gyakorlatilag a világ maga. Végül, de nem utolsósorban az emlékeinkben merülünk el azon nyomban, amint rájövünk, hogy a világ mindig is valahol máshol volt, és egyetlen pillanatra sem állt meg, csak forgott szüntelen.
Már 20 éve tervezem, hogy készítek egy filmet, amely megmutatja, hogyan veszítettem el az ártatlanságom azon a napon, amikor elhajóztam Szicíliából, illetve arról az egyedi, és időtlen időszakról, amikor az univerzum számomra a Via Gioacchino Guttuso 114. szám alatt kezdődött, majd a Piazza Madrice és a Corso Umberto I° sikátorain keresztül húzódva a Roundabout di Palagonia-ban végződött. Ez így együtt csak néhány száz méter ugyan, de ha éveken keresztül ezeket az utcákat járod, többet tanulhatsz, mint amennyit az egész világ tanítani tudna neked.
"time is not money"
