információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Séraphine egy tenyeres-talpas, toprongyos takarítónő, de kezében az anyag, legyen az állati májból kicsorgó vér, a templom gyertyáiból elcsent faggyú, vagy a rét virágai, csodává válik, a művészet csodájává. Martin Provost filmje Séraphine de Senlis, eredeti nevén Séraphine Louis (1864-1942), a naív festészeti irányzathoz sorolt festőnő élettörténetét meséli el.
“A film legnagyobb érdeme talán éppen az, hogy az egykor élt Séraphine de Senlis különös festményeit megmutatja a mai nagyközönségnek: a fantasztikus, lángoló színek, az egymásba fonódó, boszorkányos bujasággal összetekeredő növényi motívumok ma is csodálatot ébresztenek."
(Transilvanian International Film Festival - festival report)
A fáradságos napi munka után éjjel festett, titkos elszigeteltségben, míg meglehetősen nagy gyűjteménye felfedezésre nem került. Wilhelm Uhde, német műgyűjtő fedezte fel 1912-ben a műveket. Találkozott Séraphine egy almás csendéletével szomszédlátogatása alkalmával. Megdöbbenve veszi tudomásul, hogy a család takarítónőjének kezei, melyekkel a padlót súrolja, aranyat érnek.
A középkorú, fura tekintetű, bicegő asszony minden megtakarított pénzét fehér festékre költi és szűkös kis lakásának szentélye előtt énekkel és festéssel hódol Istenének. Furcsa alakját és a környezete által lenézett alkotásait csak új munkaadója, a német műgyűjtő értékeli. A műgyűjtő felismeri Séraphine-ben a tehetséget, de a világháború közbeszól és újra csak a szegénység és nélkülözés marad a nő számára. Séraphine azonban nem környezetétől kapja az alkotás készségét és elhivatottságát, a szűkös időben még nagyobb szenvedéllyel és megszállottsággal fest. Festményeinek gyarapodásával, elismertsége és anyagi helyzete is javul, de egyúttal őrülete is. Naiv hite és természetközelsége az alkotás őrjöngésévé és túlságává válik. Séraphine tragédiája a mindenkor alkotó művész romantikus ideáljának képévé, és a művészet erejének és hatalmának kifejezőjévé válik.
Önmagát képezve éri el művészeti eredményeit. Festményeinek színei és ismétlődő mintái sajátos intenzitással hatnak a szemlélőre. Képeit saját pszichéjének kivetüléseként is felfoghatjuk. Haragos hangulatának leképeződése, mely az eksztázisból indul, az összes érzelmi lépcsőfokon keresztül egészen a lelki betegségig ér.
Séraphine figurája a színészi alakítás révén válik igazán maradandóvá és a nézők számára átélhető valóságos alakká. A festőnő természetközeliségének és misztikus hitének művészi látomásai nem egyszerűen csak a megfestett képekben fejeződnek ki, hanem a film képi világa is ezt a misztikus szépséget, a világ buja és fenséges ornamentikáját mutatja. Természet és alkotás misztériumát tematizálja a film, de egyúttal olyan alkotói személyiséget és életművet mutat be, amelyet kevesen ismernek a művészettörténészek és műgyűjtők szűkös rétegén kívül.
"time is not money"
