2008-09-17
Szerda este - Menyhárt Jenõ új könyve
Az elõzõ hétvégi 2 db Európa Kiadó koncert után Menyhárt Jenõ ismét a Gödör vendége volt, új könyvének, az Agitátornak volt a megnyitója. Az esemény egy a Gödörben szokásos asztal-körüli beszélgetés formáját öltötte és Bárdos-Deák Ágnes volt a házigazda.
Az új Menyhárt-könyv alapjáraton izgalmas fejlemény, jó hír, ráadásul, ha belegondolunk, mivel elõzõ isteni könyvét technikailag nem õ írta, hanem Para-Kovács Imre, aki a beszélgetéseket létrehozta és rögzítette (akinek az egészet köszönhetjük és köszönjük is), gyakorlatilag ez az elsõ könyve. Fura, amikor egy közösség kedvenc, kultikus mûvésze debütál - ezzel együtt a debütáció motívuma a leghalványabb mértékben sem volt jelen, mindenki úgy tekintette az új könyvet, mint Menyhárt Jenõ új könyvét. 
A könyv köztudomásúlag arról szól (legalább is fõ motívum szintjén), hogy Menyhárt Jenõt magával ragadta a Green Peace mozgalom, és annak aktivistájává vált, hogy drasztikusan megváltozott a világképe, és immár õ is azok közé csatlakozott be, akik sürgetõleg lépnek fel bolygónk, életkörnyezetünk nagy iramban történõ kiaknázása, pusztítása ellen - beleértve természetesen a széndioxid kibocsátást, amely a lista élén szerepel.
A beszélgetés során kiderült, hogy Menyhárt Jenõ nem egy hétvégenként erdõkben kirándulgató kisgyerekbõl lett felnõttként Green Peace activist, hogy most felnõtt korában sem annyira természet klasszikus értelemben vett csodálata vezetett az öko-megvilágosodásához, hanem a puszta hétköznapi matek, miszerint ennyibõl ennyi egyenlõ nulla. Elmondta, ráérzett, hogy "nem nekünk áll a bál", és hogy megdöbbentõ, hogy földünk 2/3-án az emberek nyomorban élnek, és hogy még ennél is megdöbbentõbb, hogy ha õk is úgy élhetnének, mint az átlag-amerikaiak, a föld ma forgalomban lévõ forrásai (lásd olaj) már ma nullázódnának - és nemcsak majd 30 év múlva.
A beszélgetés során érdekes volt, hogy a Green Peace-es srácok jelezték, hogy korábbról nem ismerték Menyhárt Jenõt, ami eléggé érdekes (bár biztosan úgy értették, hogy "személyesen"), de most nagyon örülnek, hogy csatlakozott hozzájuk, mert nagyon aktív. A hallgatóság soraiban jelen volt korábbi mûvészettörténet tanára is, aki meghatározó volt a számára, õ egy barátságos kérdés formájában azt a témát dobta fel a szerzõnek, hogy mi a helyzet a hétköznapokban, hogy lehet valaki zöld, ha például hetente repül? Menyhárt Jenõ ésszerûen válaszolt erre, jelezve, hogy az Atlanti-Óceánon ma még repülõvel szokás átkelni, de Európán belül 6x is meggondolná, mikor repülne. A kérdés, amint azt a jó tanároktól megszokhattuk, túlmutatott önmagán, eszünkbe juttatta Daryl Hannah-t, aki csakis elektromos autóval közlekedik (picivel nagyobb fizetésbõl gazdálkodva, mint Menyhárt Jenõ), és azon is elgondolkodtunk, hogy ha valaki a ZÖLD látásmód terjesztését tûzi fõcélul egy projekt elé, akkor miért pont könyv formájában jelenik meg, papíron? Természetesen recirkulált papír - de akkor is :) A könyv formával kapcsolatban az is érdekes, hogy másfél évig írta, és ismerve a magyar kultúr-rétegeket, mondjuk 100 ezer embernél többhöz biztosan nem fog eljutni idén - az a mozgalmi aktivizmusnak, a könyv címében szereplõ agitációnak ez holtbiztosan nem a leghatékonyabb formája.
Az est egyetlen nem túl szerencsés mozzanata az volt, hogy egy amúgy szimpatikus színész a színészektõl megszokott dramatizált elõadásmódban felolvasott a könyvbõl, ami Menyhárt Jenõ flegmatikus, aszú-ízû, urbánus arisztokrata stílusától meredeken elütött, pedig a könyveket úgy jó ám olvasni, hogy a szerzõ hangját hallod magadban - így ezek a felolvasások furcsák voltak, és a könyv reklámozása terén nem sok mindent lendítettek elõre. A második felolvasás ráadásul egy olyan kiragadott rész volt, amelyben a szerzõ az éjszaka lágy ölén egy belvárosi bérházban globális gondolatokat futtatva szerelme meztelenségében gyönyörködik - ez a rész, így, kiragadva hovatovább meghökkentõ volt, hiszen kísértetiesen hasonlított a Csupaszt Pisztoly 2 1/2 egyik jelenére, amikor a professzor a megújuló energiaforrásokról tart elõadást, és mindenki elalszik, erre fel Frank Drabin egy erotikus töltetû könyvet nyom a kezébe, hogy inkább azt olvassa, minekutána mindenki felébred. Félreértés ne essék, Menyhárt Jenõ zöld-gondolatai nem szorultak ilyenféle gyorsítóanyagra - épp ezért volt különös ez a második kiragadott rész. Mindenki tudta, hogy a könyvben a szerzõ maximálisan szubjektív lesz, hogy életének legapróbb rezdüléseibe nyerünk látogató-jegyet - de mindegy, a szó elszáll, az írás megmarad :)
A kérdést, hogy vajon a könyv sikerét miben mérjük, vajon a ZÖLD látásmóddal "megfertõzött" (update-elt) fejek, vagy inkább a könyv által nyújtott utazás élményét nagyra becsülõ fiatalok számának szaporodásában-e - már a helyszínen sikerült eldöntenünk. Úgy véljük, e könyv elsõsorban belterjes és barátságos belvárosi kultúránk szövetében hoz majd létre egy új, zöld foltot, amely a számok, a célcsoportok, a nézettség, az olvasottság és egyéb marketing mutatók dimenziójában nyilván nem jelentkezik majd nagy dobásként (szemben egy Fábry Show-val amely milliókhoz eljut egyetlen este), de akkor is ott lesz. Üdv az új Menyhárt-könyvnek!:)
A könyv köztudomásúlag arról szól (legalább is fõ motívum szintjén), hogy Menyhárt Jenõt magával ragadta a Green Peace mozgalom, és annak aktivistájává vált, hogy drasztikusan megváltozott a világképe, és immár õ is azok közé csatlakozott be, akik sürgetõleg lépnek fel bolygónk, életkörnyezetünk nagy iramban történõ kiaknázása, pusztítása ellen - beleértve természetesen a széndioxid kibocsátást, amely a lista élén szerepel.
A beszélgetés során kiderült, hogy Menyhárt Jenõ nem egy hétvégenként erdõkben kirándulgató kisgyerekbõl lett felnõttként Green Peace activist, hogy most felnõtt korában sem annyira természet klasszikus értelemben vett csodálata vezetett az öko-megvilágosodásához, hanem a puszta hétköznapi matek, miszerint ennyibõl ennyi egyenlõ nulla. Elmondta, ráérzett, hogy "nem nekünk áll a bál", és hogy megdöbbentõ, hogy földünk 2/3-án az emberek nyomorban élnek, és hogy még ennél is megdöbbentõbb, hogy ha õk is úgy élhetnének, mint az átlag-amerikaiak, a föld ma forgalomban lévõ forrásai (lásd olaj) már ma nullázódnának - és nemcsak majd 30 év múlva.
A beszélgetés során érdekes volt, hogy a Green Peace-es srácok jelezték, hogy korábbról nem ismerték Menyhárt Jenõt, ami eléggé érdekes (bár biztosan úgy értették, hogy "személyesen"), de most nagyon örülnek, hogy csatlakozott hozzájuk, mert nagyon aktív. A hallgatóság soraiban jelen volt korábbi mûvészettörténet tanára is, aki meghatározó volt a számára, õ egy barátságos kérdés formájában azt a témát dobta fel a szerzõnek, hogy mi a helyzet a hétköznapokban, hogy lehet valaki zöld, ha például hetente repül? Menyhárt Jenõ ésszerûen válaszolt erre, jelezve, hogy az Atlanti-Óceánon ma még repülõvel szokás átkelni, de Európán belül 6x is meggondolná, mikor repülne. A kérdés, amint azt a jó tanároktól megszokhattuk, túlmutatott önmagán, eszünkbe juttatta Daryl Hannah-t, aki csakis elektromos autóval közlekedik (picivel nagyobb fizetésbõl gazdálkodva, mint Menyhárt Jenõ), és azon is elgondolkodtunk, hogy ha valaki a ZÖLD látásmód terjesztését tûzi fõcélul egy projekt elé, akkor miért pont könyv formájában jelenik meg, papíron? Természetesen recirkulált papír - de akkor is :) A könyv formával kapcsolatban az is érdekes, hogy másfél évig írta, és ismerve a magyar kultúr-rétegeket, mondjuk 100 ezer embernél többhöz biztosan nem fog eljutni idén - az a mozgalmi aktivizmusnak, a könyv címében szereplõ agitációnak ez holtbiztosan nem a leghatékonyabb formája.
Az est egyetlen nem túl szerencsés mozzanata az volt, hogy egy amúgy szimpatikus színész a színészektõl megszokott dramatizált elõadásmódban felolvasott a könyvbõl, ami Menyhárt Jenõ flegmatikus, aszú-ízû, urbánus arisztokrata stílusától meredeken elütött, pedig a könyveket úgy jó ám olvasni, hogy a szerzõ hangját hallod magadban - így ezek a felolvasások furcsák voltak, és a könyv reklámozása terén nem sok mindent lendítettek elõre. A második felolvasás ráadásul egy olyan kiragadott rész volt, amelyben a szerzõ az éjszaka lágy ölén egy belvárosi bérházban globális gondolatokat futtatva szerelme meztelenségében gyönyörködik - ez a rész, így, kiragadva hovatovább meghökkentõ volt, hiszen kísértetiesen hasonlított a Csupaszt Pisztoly 2 1/2 egyik jelenére, amikor a professzor a megújuló energiaforrásokról tart elõadást, és mindenki elalszik, erre fel Frank Drabin egy erotikus töltetû könyvet nyom a kezébe, hogy inkább azt olvassa, minekutána mindenki felébred. Félreértés ne essék, Menyhárt Jenõ zöld-gondolatai nem szorultak ilyenféle gyorsítóanyagra - épp ezért volt különös ez a második kiragadott rész. Mindenki tudta, hogy a könyvben a szerzõ maximálisan szubjektív lesz, hogy életének legapróbb rezdüléseibe nyerünk látogató-jegyet - de mindegy, a szó elszáll, az írás megmarad :) A kérdést, hogy vajon a könyv sikerét miben mérjük, vajon a ZÖLD látásmóddal "megfertõzött" (update-elt) fejek, vagy inkább a könyv által nyújtott utazás élményét nagyra becsülõ fiatalok számának szaporodásában-e - már a helyszínen sikerült eldöntenünk. Úgy véljük, e könyv elsõsorban belterjes és barátságos belvárosi kultúránk szövetében hoz majd létre egy új, zöld foltot, amely a számok, a célcsoportok, a nézettség, az olvasottság és egyéb marketing mutatók dimenziójában nyilván nem jelentkezik majd nagy dobásként (szemben egy Fábry Show-val amely milliókhoz eljut egyetlen este), de akkor is ott lesz. Üdv az új Menyhárt-könyvnek!:)