microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2012-01-20

Faust

orosz "Faust"


Amikor valaki megnézi egy regény filmes feldolgozását, a regény olvasásakor keletkezett élményt, illetve annak egy verzióját várja, illetve azt kéri számon. Ezzel együtt a legfontosabb dolog nem a hűség, hanem az, hogy a film jó legyen, önmagában, önmagától. Nos, ez az orosz "Faust" ... duplán durva. A Fausthoz semmi köze, ráadásul kínzóan borzasztó élményt nyújt a megtekintése ...

Már az első percek megrázóak - mert kiderül, hogy itt aztán durván bánnak majd a nézővel, és persze Goethe zseniális művével is. Ami ezt illeti, Sokurov rendező természetesen csak az első rész megfilmesítésére vállalkozott, ami köztudottan egy nemcsak friss és tökéletes darab, de szemben a második résszel, még csak nem is túlságosan komplex, plusz tele van szenvedéllyel, egyszóval gyakorlatilag kínálja magát a feldogozásra. Értsd, ha egy gimnáziumban kiadnák feladatnak, hogy minden osztály készítsen egy Faust előadást vagy videót, akkor szinte biztos, hogy 10-ből 9 feldolgozás kifejezetten izgalmas lenne - jó lenne nézni, és közben megcsillanna a fiatalok tehetsége, gondolatvilága, látásmódja, plusz, mindenki kapna egy jó kis Faust-élményt.



A Faust 1. körülbelül egy olyan friss és univerzális alapmű, mint filmek közt a Man In Black. Egy Faust-feldolgozást mégis könnyű elrontani, bár a gimnazisták, egyetemisták nem valószínű, hogy elrontanák, ez a felnőttebbekkel, befutottabbakkal nagyon is könnyen előfordulhat. A tipikus hiba például, hogy valaki nem tesz hozzá semmit, és unalmas, szolgai módon ragaszkodik a szöveghez - ahelyett, hogy a szöveg olvasásakor felszabaduló elsöprő élményt próbálná visszaadni. Sokurov rendező feldolgozása, "Goethe után szabadon" látszólag nem esik ebbe a kategóriába, hiszen a Fausthoz gyakorlatilag semmi köze. Mégis idesoroljuk, lévén, hogy a komolynak szánt, komolykodó feldolgozásokról beszélünk, amelyek garantáltan bukók. Ez az Orosz "Faust" ezerrel komolykodik, sőt, még tovább is megy. Folyamatosan sokkol és undort kelt. Amit a vásznon látsz, az egy rémálom, egy unalmas, fárasztó, horrorszerű, mocskos és trutyis rémálom, aminek nagyon nem akar vége lenni. Komolykodik, taszít, undort kelt, és eközben eltéríti az egész művet, értsd, hijack, műeltérítés,  mű-rablás. Ha Goethe élne, Sokurov nem úszná meg egy csinos kis per nélkül.



A film megdöbbentően nyomasztó. Hullaboncolás, minden mocskos és trutyis és büdös, és beteges és torz. Az undort keltő, sovány, de mégis Michelin-baba testű "ördög" (Mefisztóhoz nincs köze neki), aki a saját testének kinövéseit csócsálja, a nemiszerve a fenekére nőtt, foltokban kopasz és elmebeteg hangon beszél, mint egy kísértő lidérc vagy manó valami rajzfilmben, folyamatosan hozzádörgölőzik "Fausthoz" - és tulajdonképen erről szól az egész film, ez Sokurov "találmánya". Ezen alapszik az egész feldolgozás, hogy a Faust nevű fickó tehetetlenül sodródik végig a sem sztorinak, sem cselekménynek nem nevezhető "izén", a film történésén. Ez a legfőbb hatás-elem, hogy kis helyen összezsúfolódnak, egymáshoz dörgölőznek, olyannyira fetrengve a mocskos közegben, hogy a néző már-már levegőért kapkod (többen ezt úgy oldották meg, hogy felálltak, és elhagyták a nézőteret, 15-ből legalább 4-en döntöttek így, pedig aki ide beül, nem egy Flashdance-re számít).
Ehhez a hatásgyakorláshoz sokkolóan ócska zene, és átlátszó szándékkal sokkolóra és nyomasztóra kikevert hangok szőnyegbombázása társul. Van, hogy a képben megjelenik néhány macska, csak azért, hogy a nyávogásukat a folyamatos nyöszörgés és mindenféle nézőt kínzó hang-kavalkád még macskanyávogással is meg legyen spékelve. Mindent a nézőért :)

A film csúcspontja, amikor a Faust nevű fickó megharapja az ördög undorító testét :((  Mindegy, Sokurov a Faust-ból alig vett át valamit, szöveget szinte semmit, csak foszlányokat, a cselekményt pedig ostoba módon szétporlasztotta, mint egy buta befektető, jól feldarabolta, és csak a látványosabb fordulatokat tartotta meg, azokat is összevissza.

Auerbach pincéjében ölik meg például Margit fiútestvérét, Bálintot, összekeverve a sztori elejét és végét. Margit megöli az anyját, és előtte még azt is elmondja, hogy utálja, és ehhez a gondolathoz (Sokurov nyilván élvezi ezt) Faust is csatlakozik, hogy igen, mindenki utálja az anyját, mert olyan öregek, rossz a leheletük, stb. Ezzel szemben a Faustban Margit véletlenül öli  meg az anyját, mert Mephisto túl kemény adag altatót kever ki neki. Altatóra azért van szükség, hogy mélyen aludjon, s közben a lány fogadhassa szerelmét hálószobájában, szerelmét, a fiatal és sármos idegent, Faustot.

Ha már itt tartunk, érdemes leírni, hogy a Faust cselekménye hogyan alakul, nehogy valaki ebből a filmből induljon ki, amit ebben a filmben lát. Margit terhes lesz, de szakítani kell Fausttal, hisz ő ölte meg közvetve az anyját, közvetlenül pedig a bátyját is, és így Margit középkorra (is) jellemző módon, a megesett lányok tragédiáját azzal tetézi, hogy megöli a gyermekét. Végül természetesen nem Faustot kell megmenteni a két sötét lóval hajnalban - hanem Margitot, a kivégzése elől. De a lány képtelen Fausttal menni, megbomlik az elméje, és egyszerre látja a szerelmét, a vonzó férfit, és a csábítót, aki megölte a testvérét és az anyját, és közben minden gyilkosságért (amit egyáltalán képes felfogni - tehát a gyereket nem) magát okolja. A hajnal pedig közeleg, és az karakter-változtató Mefisztó, aki ekkor valóságos férfibarát, szól neki, hogy sietni kell, "lovaim dideregnek" ...  és itt a a vége .. Goethe Faustja nem véletlenül lett klasszikus ...



Ennek az orosz "Faust"-nak annyira semmi köze a Fausthoz, és annyira szándékosan durvára, szétesettre, nyomasztóra, undorítóra van kikeverve, hogy miközben nézzük, a Faustot érdemes egy az egyben elfelejteni. Az undorkeltéssel kapcsolatban pedig még érdemes megjegyezni valamit (amely témát kéretik maximális tapintattal kezelni).

A problémánk az, hogy undorkeltésre a legkülönbözőbb módokon mozgássérült, vagy születési rendellenességgel rendelkező embereket, és a rákos betegekra "hajazó" alakokat alkalmaz. Roppant könnyű úgy látni, hogy a vásznon "torz" és "undorkeltő" emberek ijesztgetik a nézőt, és itt máris megtörtént, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. A film abba a ronda lélekölő hibába taszítja a nézőt, hogy embereket torznak és undort keltőnek látnak és a "nyomorék" szó is könnyen felmerülhet. Ez valódi horror, igazán borzasztó élmény, és fontos belegondolni abba, hogy mindenkivel előfordulhat, hogy valaki, akit szeret, egy betegség áldozata lesz, vagy eleve valamiféle rendellenességgel jött a világra. Pont az a jó bennünk, emberekben, hogy aki beteg, vagy más, esetleg "rendellenes", arra nem undorral tekintünk, hanem plusz szeretettel. Egy ilyen film pedig rengeteget árt, ahol a chemoterápiás kopaszodással kezdődik az ördög undorító kinézetének megalapozása, és ehhez jön hozzá az előrehaladott rákra jellemző sovány, csont és bőr arc - amit a film vége felé, a hajával együtt már a végtelenségig fokoznak. Ez nem játék, hiszen nyilvánvaló, hogy az ördögöt a lehető legundorítóbbnak akarta ábrázolni (simán lehetett volna öltönyös üzletember is), ezért ez a hatásvadászat elfogadhatatlan. No, mindegy, szerencsére nem valószínű, hogy túl sok ember fogja megnézni ...



Már csak egyetlen kérdés maradt hátra, hogy egy ilyen film egyáltalán hogyan jöhetett létre?
Nos, ezt sem túl nehéz elképzelni, az ember szinte látja lelki szemeivel a folyamatot, ami ide vezet. Először is, akárcsak a pénzvilágban, a művészetben is az van, hogy mindenki csak a munkáját végzi, és a katasztrófáért senki sem vállalja a felelősséget (még akkor sem, ha a feladata, amit sikeresen elvégzett, és ezért előléptetéssel is megjutalmazták, az volt, hogy mondjuk emberektől elvegye a pénzt, megmentse az emberektől, és átmentse a cég egy másik számlájára, és ezért ezeknek az embereknek tönkrement az élete, és esetleg megölték magukat) (visszautalás egy előző napi szerkesztőségi vitára - a szerk.). Mindenki csak  a munkáját végzi.

Ennek az Orosz Faustnak nyilván volt egy színházi verziója. Ha volt, akkor pedig nyilván nem sikeres volt, mint támadott és vitatott (ha pedig nem volt, akkor a forgatókönyv tervéről lehet ugyanezt elmondani). (Nem volt, de mégis volt előzménye, hiszen ez a negyedik része Sokurov filmsorozatának, amit ma már tetralogiának neveznek  - a szerk.)


Egy sokat támadott film olyan lehetőséget kínál, amit roppant könnyű kihasználni, van rá egy komplett formula. Elég behozni a globalizmust, elég a globális szellemi tőkéhez fordulni segítségért, és amint kiviszi a rendező külföldi fesztiválokra a helyiek számára durva és elfogadhatatlan filmet, ott mindjárt akad majd valaki, aki egyszer csak azt mondja, "nekem egyébként tetszett". S amint ez beüt, a vírus elszabadul. Kávézókban, étkezőkben, sima, tele szájjal folytatott futólagos beszélgetések sorában bukkan majd fel ennek a filmnek a címe csak azért, mert megmagyarázhatatlanul más, megmagyarázhatatlan, hogy hogy kerül oda erre a fesztiválra. A kritikusok és film-mogulok gyakorlatilag úgy ugrálják körül az ilyen "megmagyarázhatatlan" filmeket, mint a majmok, bocs, emberszabásúak a monolithot a 2001 Űrodüsszeia elején. Apró kis látszat csevejek ezek - de a hatásuk óriási, sziklát lehet velük repeszteni, akár a levegőbuborékokkal, amelyek vízben szétpukkanva, például egy vízesés alatt mikrorobbantások milliárdjaival formálják a köveket.

A végeredmény az, hogy az egymással versenyző kritikusok végül azt fogják mondani és gondolni is, hogy az illető "megmagyarázhatatlan" film különleges. Sőt, még magyarázat is keletkezik hozzá, arról, hogy miért ilyen "különleges", hogy miért ilyen nehezen nézhető,  éspedig az, hogy a rendező -nem kímélve magát, sem a nézőt- (akitől ugyanolyan katonás fegyelmet vár el, mint önmagától, aki e szenvedéseken legelőször  is keresztülment), minden kompromisszumot elutasít. Ebből kiderül az is, hogy az isten háta mögötti ország szuper hely, hiszen hagyják az ilyen tehetséges, zéro-kompromisszumos rendezők kibontakozást, lehetőséget, sőt, pénzt és karriert biztosítanak a számukra. Totális happy ending. Ez a külföldi-fesztivál mechanizmus az, ami (a globalizáció másik negatív vonzataként) lehetővé teszi a garantáltan rossz filmek létrehozását nemzetileg, iparilag ..

Ez az "easy money" az, ami miatt producerek és alkotók teljes vehemenciával cuppannak rá egy-egy ilyen zéró-kompromisszumos projektre (ha van rá pénz). Ha bejön: nagyot robban, és akkkor óriási hírnév profitot lehet besöpörni, és akkor egyszer akár egy Batman-t is megrendezhet, vagy készíthet további nézőgyötrő filmeket odahaza :)

Mefisztó uzsorás
Forgatókönyv szintjén nyilván nehéz lett volna eladni a projektet, mert abban nyilván nem lett volna szabad leírni, hogy mi a rendezői koncepció (az egymáshoz dörgölőző emberek, a horror-motyogás, a nyöszörgések, jajveszékelés, macskanyávogás és a háttérben a "filmzene"). Mégsem írhatják le, hogy   "iszonyatos, undorkeltő, kínzó jeleneteket fogok mutatni, úgy, hogy a néző azt is megbánja, hogy jegyet váltott". Ilyet nem lehet leírni, ezért kellett, hogy legyen valami más, ami miatt az egész projektet komolyan lehetett venni annyira, hogy emberek munkát, cégek, intézmények pedig pénzt öljenek bele (szó szerint). Ez a valami lehetett a projekt kulcsa. Ez pedig nem más, mint az, hogy "Mefisztó uzsorás". Hm .. Ez az a koncepció, ami miatt mi is megnéztük - plusz a helyes orosz modellcsaj, aki a filmben olyan jelentéktelen karakter, mintha egy olcsó videoklipet látnánk, pedig eredetileg ő a főszereplő. A csaj minden fotón ott van, sőt, a plakáton is ő látható - pedig  a filmben tényleg elenyésző a szerepe.

Így már világos, a "Mefisztó egy uzsorás" - mottó az, amiből kinőtt ez az egész projekt, és persze jellemző módon a film NULLA szinten foglalkozik a piac és a közgazdaság, meg a pénz, meg a pénznyomtatás problémájával. Értsd, ez is olyan átverés, mint az orosz modellcsaj, mindösze hívó-motívum. Ez az Orosz "Faust" ugyanúgy nem szól arról (érdemben!!), hogy Mefisztó uzsorás, mint ahogyan nem szól magáról a Faustról sem. Mindössze annyi történt: tartoztunk ezzel a körrel - egy orosz ördögnek  :((

-jepe-
2012-01-20

Címkék: faust, orosz, sokurov, szokurov



:::::::
  LÁSD: Faust info-file
:::::::