microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2012-01-20

Suszter Szabó Baka Kém

hideg/meleg háború


Angliában óriási siker, mind a regény, mind a film. Nálunk is megjelenik a könyv (ami mozijeggyel kedvezményes), és nálunk is várhatóan nagy siker lesz mindkettő. Mindez szép és jó, már csak egy problémánk van, hogy elégedetlenek vagyunk a filmmel, beleértve az egész történetet. Közepesen izgalmas- és közepesen érdekes alattinak látjuk, és az alábbi cikk is ezt fogja tükrözni. Elnézést a rajongóktól.

Vannak filmek, amelyek kifejezetten idegesítőek, kifejezetten kellemetlen őket nézni, mert az egész ostobaságon alapul, vagy ostoba módon van kibontva, lásd A Ravasz, az Agy, és két füstölgő puskacső. A Tinker Tailor egyáltalán nem ilyen. Ezzel együtt izgalmasan kezdődik, bevonja a nézőt a történetbe, és amikor Gary Oldman ott úszik abban a tavacskában, úgy, hogy már X perce ő a főszereplő, és még meg sem szólalt, a társa pedig már meghalt - nos, nem mondhatnánk, hogy a film nem képes finom eszközökkel feszültséget teremteni. Bárcsak végig kitartana ezen a szinten.



Kifejezetten jó koncepció, olyan, mint nálunk a Vizsgáé: egy kémfilm, kémtörténet, de nem James Bond-os lövöldözésekkel, akciókkal, nem Brosnan-ekkel, és Craig-ekkel, hanem szolidan, a történések drámaiságára helyezve a hangsúlyt. Visszavenni a tempóból, hogy részletek egy egész új rétegét nyerjük cserébe. Működik. Sőt, már láttunk is ilyet működésben, éspedig a Foyle Háborúja c. televíziós filmsorozatot (nem tévésorozat:)). 

A Foyle Háborújára egyébként tényleg kísértetiesen hasonlít ez a film, tekintve, hogy ott is úgy oldódik meg egy-egy ügy, hogy nyomozás, nyomozás (semmi fejlemény), aztán hirtelen Foyle megmondja, hogy mi van, és az idő, amely addig megállt, hirtelen előremozdul egy egységet. A Tinker egyébként a Foyle-tól vette a vizuális koncepciót is, vagy vehette volna, de nehéz elképzelni, hogy Tomas Alfredson rendező ne látta volna Anglia kedvenc tévé filmsorozatát (amelynek 2002-től 2010-ig készültek az epizódjai).
A Suszter Szabó lehetne akár jó is. Ha élénkebb kapcsolatot ápolna a valósággal. Annak ugyanis, hogy ki a kettős kém egy kémszervezet főhadiszállásán, sok érdekessége nincs. Annak meg, hogy  a kémszervezetek, az MI6 és a KGB sakkjátszmát folytatnak egymással, ugyancsak kevés a valóságtartalma. Elnézést, ami a valóságban zajlik, annak nyilván van köze egy sakkjátszmához, de csak látszólag és csak a nép körében, hiszen a sakk egész másról szól, a sakkban az ellenfél lépései, sőt, állása is kristálytisztán látszik. A kémtörténetekben pedig pont az az izgalom, hogy senki nem tudja biztosan, hogy a másik mit tud, sőt azt sem tudja, hogy egyáltalán mi az állás, és hogy kinek hány figurája van és hol - ez egy egészen más játék, hírszerzési stratégiai játék. No, mindegy.
Az, hogy a KGB és az MI6 egymással tulajdonképen "sakkoznak", azért nem szimpatikus, mert túl leegyszerűsítő, sőt, a kém-közhelyek felé viszi el az egész kontextust.



Kérdés persze, hogy hogyan lehetne köze a valósághoz egy kém-fikciónak? Nos, erre több mód is kínálkozik. Lehetne, hogy a Foyle Háborújának mintájára a történelem, a történelmi valóság hétköznapi sztorijaiból futtatnának egyet-egyet a háttérben (például az ételjegy-rendszer, vagy a léggömbös őrségek működése, amelyek a bombázást előrejelzik, vagy a lőszergyárakban dolgozó nők munkájának részletes bemutatása, beleértve, hogy megtudjuk, heti 3 fontot keresnek).
Vagy lehetne az, hogy a korszak kémszervezeteinek és a nagyhatalmak működésének olyan részleteit mutatná be, amelyek átélhetővé és érthetővé teszik a megtörtént eseményeket. Itt azonban az egész kémhistória csupán a sztori alapjául szolgáló miliő, az egész film története pedig csupáncsak egy 10 kicsi indián típusú sztori, és korántsem olyan izgalmas, mintha Agatha Christie írta volna.


a film elején Budapesten is látunk jeleneteket  :))

A film vége a Keresztapa epizódok végének mintájára pörög fel: zenét hallgatsz, miközben megtörténnek az események. De amíg Keresztapánál ezek a filmvégi összehangolt történések súlyos drámaisággal zajlanak, addig a Suszter Szabó-nál már a jeleneteket összekötő zene is konkrétan fárasztóvá válik. Még az a kicsi is, ami összeállt a filmből (a hangulat, a fényképezés, a színvilág, Gary Oldman érdekes karaktere) szertefoszlott, és frappáns befejezés helyett azt kaptuk, hogy minden leegyszerűsödött és kiüresedett.

Végül az egész filmben az összes specifikum annyira redukálódik, hogy ezek a kémek nagyjából mind melegek (legalább is férfiakhoz fűzik őket a legszorosabb érzelmi szálak), s így férfiszerelmek hálójában vergődő kémférfiakat látunk, akik közül az angol fő figura az orosz fő-kémfigurába szerelmes, aki bár a Karla nevet viseli, természetesen férfi - ugyancsak. Az ember egyszerűen nem érti, hova tűntek a nők?:))

Van azonban jó hírünk is azok számára, akik olvasták a könyvet és bejött nekik: a film láthatóan , tapinthatóan profin és hűségesen dolgozta fel a könyvet, fokozott figyelmet tulajdonítva a szövevényes történet követhetőségének. A film ebben a tekintetben kiváló.

-jepe-
2012-01-20

Címkék: Gary Oldman, suszter, tinker, Foyle Háborúja, Vizsga



:::::::
  LÁSD: Suszter Szabó Baka Kém info-file
:::::::  (Tinker Taylor Soldier Spy 2011.)