Napos Oldal

A Silver Linings éppen erről szól, egy kizökkent életről, pontosabban kettőről, amelyek a maguk öntörvényű módján végül egymásnak hoznak megnyugvást. A film címe egy angol mondásra utal:

"Every cload as a silver lining", ami kb. annyit jelent, hogy minden rossz helyzetben van egy kis reménysugár. A főhős, Pat (Bradley Cooper) egy pszichiátriai intézetbe kerül, miután a felesége szeretőjét kis hiján megölte. Az orvosok bipoláris személyiségként diagnosztizálják, és valószínűleg évekig a kórházban tengődne, ha a talpraesett anyja nem szabadítja ki onnan a saját felelősségére. Ezzel elindul a családi rehabilitációja, ami úgy néz ki, hogy a szüleivel él együtt, az apja (Robert De Niro) szigorú gondoskodása alatt, napközben sokat fut a környéken és sokat olvas.
Ez még a film eleje, de már eddig is érdekesnek találtuk a történetet, semmi különös, egy "hétköznapi" drámai helyzet, mégis kiváncsian figyeljük, mi sül ki belőle. És tessék, egészen jó lett a végeredmény. Bradley Cooper most egy visszafogott karakter alakít, visszafogottan, ami éppen ezért hatásos. Pat útkeresését teljesen át tudjuk érezni, és azt is, milyen fontos számára az, hogy amikor telítődik a mindennapi súrlódásokkal, akkor el tudjon menni futni, ez a futás-motívum elég hangsúlyos lesz, és elég jól működik. Aztán egyik nap megismerkedik egy különc (fekete körömlakkot használó) fiatal lánnyal, aki nemrég veszítette el a férjét.



Bár mindketten sérültek lelkileg, és egyikőjük sem akarna egy új kapcsolatot magának, valami miatt mégsem tudnak egymástól szabadulni, Pat azt hiszi, Tiffany segítségével vissza tudja szerezni a feleségét, a lány pedig egy táncversenyen akar indulni, amihez partnerre van szüksége. Így elindul köztük egy furcsa menet, amit veszekedések tarkítanak, de ami alatt végülis közel kerülnek egymáshoz.

Nem hibátlan a történet, akadnak benne kifejezetten erőltetett jelenetek és kiszámítható fordulatok, de összességében mégis eléggé érdekes ahhoz, hogy lekösse a figyelmet. Jennifer Lawrence (aki hihetetlen népszerű lett az Éhezők Viadala c. filmjével) nem nyújtott nagy alakítást, de ezzel a jó-közepes játékkal jól illett Bradley Cooper-hez, igazából elmondhatjuk, hogy egyikőjük sem vitte túlzásba a dolgokat, de mintha ez itt, egy drámában inkább jól vette volna ki magát.

Biztos sokan lesznek, akik csak Lawrence miatt nézik meg a filmet (a tinirajongók főleg), és lehet, hogy ők egy kicsit csalódnak, mivel ez tényleg egy dráma, az életről, valóban létező családon belüli konfliktusokról, elvesztett utakról, kizökkent személyiségekről. De annak tudatában, hogy ez nem egy vidám-szórakoztató film, simán bele lehet vágni a filmnézésbe, végülis szól valamiről a film, és amit akart, sikerült kifejeznie. Ez pedig nem rossz eredmény.