nem vagy belépve:
microcspv    "peace is precious"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2014-01-25

Jack Ryan: Árnyékügynök

derék reklámfilm a CIA-ről .)

Vannak olyan filmek, amelyek végül pontosan annak bizonyulnak, mint aminek eredetileg elképzeltük őket, vagy mint amilyennek a film elején láttuk őket, és vannak olyan filmek, amelyekről a képünk az utolsó percig változik. Nos, a Jack Ryan pont ez a típus. Komolykodó kémfilmként indul, a harmadik harmadban viszont már egy Szupercsapat (televíziós sorozat a 80'-as évekből) szintjén leledzik, s pontosan azt a logikát is alkalmazza, utólag pedig egy egyszerű CIA reklámfilmként tekintünk vissza rá. Hogy mit keres ebben az angol starlet, Keira Knightley? Valószínűleg pénzt.

A nézőnek az az érzése, hogy a film megcsúszik egy banánhéjon, és innentől végigszánkózza a teljes műsoridőt, valójában azonban ez tervezve van. A helyzet az, hogy a gagyiságot fokozatosan vezetik be. Először van egy villanás, aztán .. egyre több. A vége felé pedig már készpénznek vesszük, hogy ez a film ilyen. Körülbelül ennyi. Most elsősorban néhány emlékezetes megcsúszást említenénk fel, ez minden bizonnyal elég lesz ahhoz, hogy képet tudj alkotni a film minőségéről.

 

Először egy kis fizikai probléma adódik, ez a banánhéj, amivel minden kezdődik. Adott egy 150 kilós fickó, akivel az egyetemi tanársegéd testalkatú főhősünknek el kell bánnia. Világos, hogy ez lehetséges, de az is világos, hogy nem úgy, ahogyan a filmben látható. Először is, egy bérgyilkos ha egy szobában elővesz egy pisztolyt, akkor picit fura, hogy ha nem sikerül eltalálnia a tőle 3 méternél közelebb lévő célpontot. Másodszor, ha egy 150 kilós alakkal akar valaki elbánni, akkor talán nem birkóznia kellene, mert abban sok esélye nincs. Mindegy, ezek a filmek már csak ilyenek, a cél nem az, hogy bármi értelmeset a vászonra vigyenek, hanem csak hogy rágógumiztassák a szemed, cserébe a jegy áráért.

 

Ennél durvább persze az a rész, amikor Jack Ryan azt mondja az őt beszervező CIA ügynöknek, hogy de magukat nem kedvelik az emberek, fogolykínzások, miegymás, és utána várja, hogy a CIA-s mondjon valamit, amivel valami magyarázatot ad arra, hogy mitől lennének ők a jófiúk, de nem mond semmi értelmeset – a forgatókönyvíróknak nem jutott eszükbe semmi:) Erre Jack Ryan: tud maga ennél jobbat is, nemde? Persze tudok, mondja a CIA-s – csak most nem mondom meg .) Konkrétan átugorják ezt a részt.

 

Később, amikor Keira Knighley megtudja, hogy a pasija CIA-s, azt reagálja, hálistennek, én meg már azt hittem, hogy megcsalsz. Nehéz megtippelni, mennyire tartották humorosnak ezt a fordulatot forgatókönyvírás közben, de valószínű, hogy nem a frappáns és humoros jellege miatt tartották mg, hanem azért, mert cél volt a „cég” image-ének a reparálása (a mi – állítólagos – szórakoztatásunk leple alatt).

 

A filmben figyelemreméltó, hogyan csináltak Oroszországból újra ellenséget. Új világháborút jelentettek be, amelyben az USA ellenségei tönkre akarják tenni a dollárt. Miközben az átlagpolgár popcornt helyez a szájába, és szórakozottan rágicsál, a fejébe szépen beinjekciózza a film a töltetet, miszerint bármilyen eszközzel meg kell akadályozni a dollár árfolyamának zuhanását, plusz, kőkemény elszántsággal igyekszik belevésni a néző fejébe, hogy ismét terrorveszély van.

 

Nos, mit mondhatnánk ... reméljük, nem lesz annyira sikeres, hogy tévésorozatot csináljanak belőle (mert a harmadik harmadban már nyíltan a Szupercsapatot koppintotta), másfelől viszont tökmindegy, mert ha ne ebből lesz ember-butító sorozat, akkor valami másból. A film miatt a következő „művészeket” írtuk le: Keira Knightley, Kenneth Brannagh, Kevin Costner. Basszus, menyi K-betű ..


-jepe-
2014-01-25

Címkék: keira knightley, kenneth branagh, kevin costner



:::::::
  LÁSD: Jack Ryan: Árnyékügynök info-file
:::::::  (Jack Ryan: Shadow Recruit 2014.)