re: Tarr-szemle, Tarr-kiáltvány

Hol is kezdjük. Tarr Béláék Filmszövetsége ma olyan dolgokat követel, amelyeket a filmszakma fogalmazott meg a Vajna-projekt beharangozása idején. A Filmszövetség, mondhatni, a szakma érdekeit képviseli. Ez szép és jó. A szakmát képviselni, szemben egy kormánnyal, a lehető legpozitívabb dolog, nem igaz?

Mielőtt azonban bármely érdemi tételt vizsgálat alá vonnánk, érdemes megjegyezni, hogy mi az, ami mentén az un- szakma és a kormány Vajna projektje ellentétbe került. A kormány úgy érzékelte, hogy a magyar film válságban van, és hogy jó lenne egy filmes reform.

Emlékszünk, ennek egyszer már nekifutott a Fidesz, 98-2002 között is volt egy filmközpont elképzelésük, ami össznépi ellenállást váltott ki. Minket is beleértve. Készítettünk is egy interjút Káel Csabával, aki a BBS-es idők emlékére, illetve filmje, a Bánk Bán kedvéért kifejezetten barátságos interjút adott, tehát nem ellenségként kezelt minket. Mi azonban pimasz módon szó szerint ráolvastunk mindent, amit a HVG-ben lehetett olvasni akkoriban, plusz azt, hogy a szakma nem kap pénzt, de az ő filmje, meg a Széchenyi-film igen. A barátságos hangulat megmaradt, mégis nyerésben voltunk - egészen addig, amíg a kijáratnál elejtette azt a maró megjegyzést, hogy de "ti" (ballib oldal) sem tudtátok megoldani a filmfinanszírozás problémáját. Erre, a lépcsőfordulóból visszaszólva azt kellett hümmögnünk hogy hát tény, hogy nem ...

Amit mondani akarunk, az az, hogy mielőtt eldöntöd, melyik oldalhoz csatlakozol, melyik oldalt támogatod (mert Tarr Bélák kiáltványa ezt követeli az embertől), legelőször is azt kell eldöntened, hogy vajon létezik-e válság a Magyar Filmben, a filmfinanszírozásban? Hogy elhiszed-e, hogy válság van, vagy pedig visszautasítod, és azt mondod, bocs, nincs itt semmiféle válság, Vajna a válság.

Szerintünk van válság. Durva és komplex válság van. Ezer tünettel. Az, hogy Gothár Péter szó szerint lemásolhatja az Amerikai Szépség c. filmet, anélkül, hogy jogdíjat fizetne, majd ez a film megnyeri a filmszemle első díját, eléggé durva válságról árulkodik. Az, hogy egy állatgyilkosság (hoppá, akik ezt felemlegetik, szélsőjobbosnak minősülnek - bocs, hogy mégis felemlegetjük :)), nevezetesen cicagyilkosság dokumentuma megnyeri a filmszemle díját, számunkra válságtünet. Tudjuk, hogy Dániában (a legkevésbé korrupt ország) egy cicagyilkosság dokumentálása csak börtönbüntetést vonna maga után, és még ha a törvények akkor, az elkövetés idején, nem is lettek volna még hatályosak, egy szemlén az ilyen filmet tuti elítélték volna. Nálunk nem így történt. Durvának találtuk a Dolina c. filmet, amelyet pár ezer ember nézett meg, tök béna film, és százmilliókba került. Egy szabad országban élő ember erre azt mondja, erre meg ki az ördög adott pénzt? Mi is így vagyunk vele: ki adott erre pénzt?

Eközben a magyar filmeket nem kedvelik az emberek. A magyar film elidegenedett saját közönségétől, a rendezők pedig nemzeti film helyett fesztiválfilmet készítenek - ignorálva a magyar nézőt, és tegyük hozzá, a magyar kritikát is. Ha egy film bárhol a világon megnyer egy fesztiválon valamit, azt helyi (hazai:)) filmes többé nem kritizálhatja.

Mindegy, vagy elhiszed, hogy válság van, vagy nem, vagy úgy érzékeled, hogy válság van, vagy úgy, hogy nem.

Mindenesetre, az egész Vajna-projekt lényege az, az egész projekt abból indul ki, hogy válság van, hogy a Magyar Film válságban van. A Filmszövetség ezt cáfolja, mereven szembehelyezkednek ezzel az állásponttal.

a Vajna-projektről

A kormány (akik amúgy ezer durva dolgot követtek el) az alapoktól akarta újraindítani a Magyar Filmet. Nem a filmkészítés stílusát akarta megváltoztatni, hanem azt a módot, ahogyan a magyar filmek létrejönnek. Mi ezt a beavatkozást elítélnénk, ha politikusok akarnák megmondani, hogy mi legyen. Durván elítélnénk. Andy Vajna azonban - bocs - egy filmes, egy valódi filmes, és ha ő nem képviseli a filmes szakmát, akkor senki. Megnyugtatásként közöljük, hogy amennyiben elfogadjuk, hogy Andy Vajna a filmszakma egy prominense, egy olyan filmes, aki valódi dolgokat tett le az asztalra, valós körülmények közt, akkor semmiképp sem sodródunk át olyan oldalra, hogy de akkor Tarr Béla vagy bárki nem filmszakma. Tarr Béla is filmszakma, a filmszakma is filmszakma. Senki sem esik ki, jól van?:)

Vajna valódi filmszakma, Vajna egy valódi producer, valódi filmekkel (bár a Terminátor 3 durva volt), ugyanúgy, mint Tarr Béla vagy bárki. A kormány nyilván felkérhetett volna más valós producert is, például a nagyszerű Hámori Andrást (Alliance Atlantis), a helyzet ugyanaz lenne - az illető producer kitalálná, hogy mi a gond a magyar filmmel mostanában, kitalálna egy rendszert, azok pedig, akik ennek a reformnak a kárvallottjai, tiltakoznának.

Mivel a reform a filmszakma elemi működését hivatott gyökeresen megváltoztatni, holtbiztos, hogy a filmszakma egy része tiltakozni fog. Ebben nincs semmi meglepő. Ha az un. filmszakmának valami baja lett volna a filmfinanszírozással, vagy általában a Magyar Filmmel, már nyilván tettek volna ellene, amikor ők mondták meg, mi történik és mi nem. A konfliktus tehát garantált. Vannak, akik válságot látnak, vannak, akik változást akarnak, és vannak, akik ennek ellenkezőjét látják és akarják.

a kiáltványról

A kiáltvány sérelmezi, hogy a dokumentumfilmeket Vajnáék átrakták a televízióhoz, a dokumentumfilmeseket pedig tévés műsorszerkesztővé degradálták.
Szerintünk Vajnáék rendszere meglehetősen jó, ez azonban óriási hiba. Örülünk, hogy a szakma ez elleni tiltakozását a Filmszövetség felvállalja.

a kiáltvány írja:

"A Magyar Filmművészek Szövetsége egyazon rendszer részének tekinti a forgalmazást, az art-mozi hálózatot, a szaksajtót, a filmarchívumot, továbbá mindenfajta mozgóképpel kapcsolatos tudományos és oktatási tevékenységet. "

 
Szerintünk óriási hiba, rendszerhiba lenne ezt így megvalósítani - újra. Szerintünk borzasztó durva hiba, a korrupció melegágya, ha a forgalmazás, a filmes sajtó, a filmarchívum és az oktatási tevékenységek, sőt, az art-mozik is "egy rendszer" részeit képezik.

Egyáltalán, mit jelent az, hogy "egy rendszer" ?

Ne menjünk bele az elmúlt x év gyakorlatába, és csak annyiba gondoljunk bele, hogy az mennyire durva, ha filmesek saját maguk szavaznak arról, hogy melyikük mennyi pénzt kapjon.

Mennyire durva az, ha filmesek döntik el, hogy melyik filmes újság mennyi pénzt kapjon? Elvégre miért adnának pénzt olyan újságoknak, akik mondjuk lesújtó kritikát írnak egy Tarr Béla vagy Kamondi Zoltán filmről ?:) Nézetünk szerint totális összeférhetetlenség a filmes sajtó támogatásának megítélését azokra rábízni, akik a filmeket megszavazzák, elkészítik.

filmarchívum

A filmarchívum egy izgalmas intézmény - itt fontos, hogy újra-érvényesüljön az elv, miszerint a filmek KÖZÖS tulajdonaink. Nem a filmszakmáé, hanem mindannyiunké. A filmesek pénzt kapnak a közösből, filmeket készítenek - amik végül a közösben kell, kikössenek. Minden összefonódás, minden hatalmi pozíció árt a filmkultúrának. Nézetünk szerint .)

Tudjuk, a filmesek hozzászoktak, hogy mindenütt volt valaki, hogy mindenütt egy-egy ember volt az intézmény. Reméljük, hogy hamarosan az intézmények intézmények lesznek, és nem emberek hatalma alá tartozó birtokok. Reméljük, sőt, biztosra vesszük, hogy ezzel a filmesek is egyetértenek.

a kiáltvány írja:

"A szervezet a filmet nem a nemzetközi show business termékének tartja, meg van győződve arról, hogy a magyar film a hetedik művészetként a nemzeti és az európai kultúra szerves része. "

oké, rendben, vettük :)

DE ... Fontos tudni, hogy a film közös tulajdon. A társadalom pénzt ad embereknek, hogy filmet készíthessenek, a társadalom tehát megbízó, tulajdonos, producer, gyártó. A filmek a társadaloméi. Nemzetközi showbiznisz? Talán inkább hazai showbiznisz. Hazai filmkultúra. A művészet, ha valaki nem tudná - produktum. Termék, árucikk. A népnek joga van magát a magyar film közönségeként titulálni. Tarr Bélának egyébként valószínűleg annak megértése és elfogadása okoz gondot, hogy a "népnek" joga van ahhoz, hogy azt követelje, olyan filmek készüljenek, amiket valamilyen módon a sajátjának képes tekinteni (aláhúzandó: valamilyen módon).

A kommunizmus és a kapitalizmus közt az az egyik fő különbség, hogy a tulajdonos mindig definiálva van - a kapitalizmusban. Ez persze durván hangzik, ha egy rendező úgy véli, ez az én filmem és kész. A film azonban kollektív művészet, és nemcsak az alkotás szintjén (azaz nem Tarr Béla filmje, hanem Tarr Béla és alkotótársai filmje - a Kárhozatot mellesleg még így készítette, akkor még az egész stáb fotója ott volt a Filmvilágban, Menyhárt Jenő, Víg Mihály beleértve, később viszont Medvigy Gábor director of photography-t állítólag úgy aposztrofálta egyik filmjének stáblistáján, hogy a rendező vizuális koncepcióját megvalósította: Medvigy Gábor). A film, igen, a hetedik művészet, és kollektív művészet.

a Filmszövetség írja:

"Nem fogadja el, hogy az eddigi többcsatornás finanszírozási rendszer helyett egycsatornássá váljon a támogatás, hogy ez a rendszer a korábbi széles bázisú, az ízlések sokféleségét tükröző és biztosító szakmai önkormányzatiság helyett központosított elosztási mechanizmust érvényesítsen. "

Világos. Az állam adja oda a pénzt sok producernek, és majd ők adják oda a pénzt a filmeseknek, a filmekre. Vajnáék ehhez képest az állami támogatást állami támogatásként tekintik, ami az államtól jön. A régi rendszerben (amit Tarr most szeretne restaurálni) egy-egy filmet rengeteg intézmény finanszírozott. Ott volt az ORTT, az MMKA, az NKA, az NKÖM, stb. Néha még a BKV is beszállt egy-két millióval. Ettől (nézetünk szerint) semmi sem volt sokszínű, csak a finanszírozás, és az is inkább csak követhetetlen.

a filmszövetség értékrendje

"Nem fogadják el, hogy a támogatási rendszer a szakmától függetlenül működjön, hogy a filmszakma képviselői választott kuratóriumokon keresztül ne tudják érvényesíteni a teljes mozgóképszakma értékrendjét. "

Ez a legkényesebb és legkomplexebb pont. Nekünk úgy tűnik, nem támogatási, hanem finanszírozási rendszerről kellene beszélni - értsd, a "nép", az emberek nem azért adnak pénzt filmekre, mert egy fontos ügyet támogatnak, hanem azért, mert filmeket akarnak kapni.

Nekünk úgy tűnik, a filmszakma képviselői által választott kuratóriumok a filmszakmán belüli hierarchia mentén jönnek létre - és aggályosak. Mert gondolj bele, adott egy kuratórium, ami azokból a filmesekből áll, akik közt a pénzt el kell osztani. Nem durva ez? Nem arról van ilyenkor szó, hogy a filmesek maguk osztják el maguk közt a pénzt? A pénzt, amit a társadalom utalt át a számukra?

A teljes mozgóképszakma értékrendje pedig végül (a gyakorlatban) azt jelenti, hogy olyan filmek készülnek a kuratórium által megszavazva, hogy a néző a fejét fogja, "ki adott erre pénzt a közösből?". Miért? Mert a kuratórium önmaga számára oszt pénzt. Mert a filmesek így önmaguktól kapják a pénz, ami szerintük jár nekik - a táradalom egészétől.

tanulság, szerintünk

Tarr Béla tehetséges filmes, jobb lenne, ha filmezne és nem politizálna. A filmszemle kollektív ügy, és jobb lenne, ha nem arról szólna, hogy az egyik csapat támadja a másik csapatot, a Tarr-rendszer a Vajna-rendszert. A Magyar Filmnek pedig az használna, ha kinőnénk a szocializmusból, és tisztáznánk, hogy a nép tulajdonos, és hogy a film nem egy kisebbségi ügy, ami támogatást érdemel, hanem nemzeti kultúra - ami persze sokszínű kell, legyen, és sok rendező sok filmjéből kell, álljon.

A Vajna szisztéma egyik hibája, hogy csak a nagyjátékfilmekre fókuszál, és nagy költségvetésűekre, szerintünk rengeteg olyan filmnek kellene keletkeznie, amit nem százmilliókból forgattak, hanem néhány millióból, esetleg 10-20 millióból, kísérleti film, low budget film. Fura, hogy nálunk hogy feledésbe merült e két kategória. Pedig a '80-as évek legjobb filmjei alacsony költségvetésűek és kísérletiek, Kutya éji dala, Jégkrémbalett, Amerikai Anzix, Kis Valentínó.

Szerintünk a magyar film racionalizálásra szorul - ami akkor jár majd sikerrel, ha nálunk is több magyar vált jegyet hazai filmekre, mint más filmekre (lásd Lengyelország ma). A cél nem az, hogy minél több fesztiválon zsebeljenek be díjakat a magyar filmek - bár ez is fontos, ez s egy visszajelzés, de a végső és valódi visszajelzés a közönség visszajelzése (ami persze egy komplex dolog, de egy Dolina esetében, vagy Pálfi 20 milliós videó-vágási költségvetésével kapcsoltban nem az :)).

A Vajna-szisztéma még nem az igazi, lásd Szőcs Géza kézből osztogatását, lásd a dokumentumfilmek tévés műsorszerkesztéssé degradálását. Mégis, a tény, hogy forgatókönyveket támogatnak, és nem arcokat - eléggé szimpi.

Mert vagy a forgatókönyvet támogatják, vagy az illetőnek adnak egy összeget. Vagy a projektet támogatják, vagy az illetőnek adnak egy összeget. Vajna rendszere (nézetünk szerint) abban áll, hogy forgatókönyveket és projekteket támogatnak. Ez forradalmi változás. Baromi jó lenne, szerintünk, ha összejönne - végre. Ez (szerintünk) film. Az viszont, amikor "a filmesek" által megválasztott (erős emberekből álló) kuratórium elosztja "a filmesek" közt a pénzt, a lehető legrosszabb és legkorruptabb szisztéma. Bárcsak Tarr Béla inkább ismét csinálna egy filmet - mert amióta egyszer a pillanat hevében kijelentette, hogy nem csinál több filmet, azóta működése kissé destruktívnak tűnik. Legalább is innen nézve.