Ígéret Földje

Bár hangulatában, stílusában nem, de témáját tekintve hasonlít a film Soderbergh Erin Brockovich c. filmjéhez, amiben egy nagyszájú háziasszony egy nagy cég hatalmas környezetkárosító és emberekre veszélyes működését leplezi le. Az Ígéret Földjében Matt Damon egy gáz-kitermelő cég ügynöke, akinek az a feladata, hogy levajazza a „helyiekkel” a terület-kisajátításokat, és az egyszerű, családjuknak a legjobbat akaró családok átverésével hatalmas profitot termeljenek a cégüknek.

Matt Damon karakterét (Steve) nagyon gondosan kitalálták: a koncepció szerint maga is egy falusi környezetből érkezett, és ő is megtapasztalta a farmok elszegényedését, a válság hatását, és tulajdonképpen hisz abban, amit csinál, és hiába dörzsölt tárgyaló, nem veszi úgy, hogy közben átveri az embereket. Steve karakterének változását apró lépésenként követhetjük le, Gus Van Sant tulajdonképpen erre tesz fel majdnem mindent, a főhős elveinek, értékeinek, preferenciáinak a bemutatására, és arra változásra, amit Steve átél a McKinley nevű kisvárosbeli ténykedése során.

Nem unalmas a film, bár tény, hogy kissé kényszeredett dramaturgiai csúcspontok tagolják a cselekményt, amikor már kezdene túlságosan kiszámíthatóvá, ismerőssé válni Steve és kolléganője (Frances McDormand) működése, akkor bedob a sztori egy új elemet, vagy eseményt, és ezzel zökkenti tovább a cselekményt.

A mellékszálak jók, és a szereplők motivációi is világosan átláthatók, de azért nem mondhatjuk kifejezetten jónak a végeredményt. Egyszerűen nem történik annyi minden a filmben, ami indokolná a 106 perces filmidőt, és sokszor erőltetett Steve reakciója is. A cinikus pénzhajhászat és a kisemberek becsületes életmódja áll egymással szemben, a környezetvédelem és a gátlástalan környezetszennyezés. A kérdés, hogy fel tudja-e venni valaki a harcot ezekkel a vállalatokkal, és érdemes-e harcolni egyáltalán, vagy érvényes a gyakran hangoztatott demagóg mondat, miszerint ha nem ők, majd mások teszik tönkre...itt most pl. az amerikai vidéket, és az emberek környezetét.



Mindenesetre a film alaposan körbejárja ezt a problémát, figyelem-felkeltő, és mint ilyen, jó célt szolgál. Matt Damon és John Krasinski remekül játszanak, és tényleg külön értékeljük, hogy ez a film saját-projektjük volt, ők találták ki, hogy erről kellene filmet csinálni, úgyhogy bár csöppet sem hibátlan és egyenletes ritmusú a film, attól még mindenképp érdemes megnézni.