bunkószex – újabb dózis ostobaság a szegény magyaroknak (a Szürke 50 árnyalata)

A film 2 dologról szól egymással párhuzamosan. Az egyik dolog a BDSM, amit a 444 magazin úgy titulál, mint a „legmocskosabb szex”. Nos, köszönjük, a fiúknak ismét sikerült taplóság atombombát robbantaniuk, hűen az anyacég, az index.hu szellemiségéhez, akiket ezerszer kellett megkérnünk, hogy hagyjanak fel a buzizással, négerezéssel. A lényeg az, hogy a BDSM valószínűleg a legkevésbé mocskos szex, s ennek rövid úton utánajárhat bárki ... A BDSM (bár az SM konkrétan „szado-mazo”-ra utal) semmilyen körülmények közt nem azt jelenti, hogy egy szadista hajlamú ember kiéli a szadizmusát valakin, aki „élvezi”, ha szenvedhet. A BDSM játék, és kifejezetten az intelligens emberek játéka, már csak azért is, mert az egész tényleg az odafigyelésről szól. A 444 tehát rondán mellélőtt, de nemcsak azért, mert így hangzatosabb lehet a cikkük, hanem azért is, mert mind a film, mind a könyv (bár ez utóbbi csak tipp a részünkről) teljesen torz módon áll hozzá a BDSM-hez. Ezzel együtt a 444 feladata az lett volna, hogy utánaolvassanak, ahogy mi is tettük, és a végén számon kérjék a filmen a csúnya torzítást.

A másik dolog, amit a film vászonra visz, sokkal keményebb, ez pedig egy nő alárendeltsége egy férfival szemben. Az egyetlen „mocskos” rész ez. Ha úgy vesszük, a film még jó is, hiszen egy nagyon általános jelenséget dolgoz fel, azt, ahogyan a lányok ki vannak szolgáltatva a pasiknak, és rengeteget lehet tanulni, okulni ebből.

Ma, 25 év globalizáció után az un. feminizmus már nem az, ami egykor volt. A rendszer kifejlesztette e progresszív mozgalom ellen az immunitást, és ma már mindenkinek a fejében a leghülyébb kép van arról, hogy „feminista”. Ma, ebben az antifeminista világban lányok és nők és asszonyok milliói élnek totálisan alárendelt életet valamely férfi oldalán (hűen a sötét középkorhoz, az oldalbordájukként mintegy). Ezt az alárendeltséget, illetve azt, ahogyan egy pasi a barátnőjét kezeli (kevésbé intelligens pasik és állítólag totál intelligensek egyformán ideértve), biztos, hogy nem lehet egy ilyen kis cikk keretein belül érdemben kifejteni. Ezért csak utalunk rá.

Ennek az újból, megvalósult középkornak az eredménye az, hogy lányok óriási százaléka (70-80% .. SZTP - szerkesztőségi tipp, ez is) él úgy, hogy ha összeveszne a pasijával, akkor az egész élete omlik, és él úgy, hogy nem akar összeveszni, mert békét és nyugalmat akar, azt hogy kitalálhassa az életét, elképzelhesse a jövőjét, stb. A férfiak ezt a „gyengeséget” kiszagolva pedig a végsőkig elmennek, kezdve a lányok emailjének, sms-einek, facebook és google accountjainak totális lehallgatásával, folytatva azzal, hogy bármikor megcsalják őket, s folytatva a „vagy megteszed ezt most nekem, vagy pedig ki vagy rúgva” kimondatlan zsarolással. A lányok 70-80%-a ma azt hiszi, hogy ez a normális. Azt hiszik, hogy ez normális, hogy egy pasi ennyire meghatározza az életüket – mint valami keret-intézmény.

A film erre játszik rá, és tesz még rá egy lapáttal. Egy iszonyat durva lány-pasi viszonyt vázol fel. A pasi milliárdos, és nem is néz ki direkt rosszul. A lány pedig, köszönhetően annak, hogy a srác bizonyította előtte, hogy valamiféle felületes irodalmi műveltséggel rendelkezik (bár Jane Austen nevét emlegetni anélkül, hogy Virginia Woolf-ot szóba hoznánk, ciki és átlátszó), el van olvadva ettől a milliárdostól. De miért? Miért kell egy lánynak élete hirtelen jobbrafordulását egy pasitól várnia? S ha ez megtörténik, miért nem megy a szép és érzékeny lány ki a mosdóba és dobja ki a taccsot?

A film (és valszeg a könyv is) három szakaszra osztható. Az elsőben a srác előadja a durvát, azt, hogy milyen szerződést fog kötni a lánnyal (a lány totál alárendelt lesz, még ha alkotmányba ütközik is egy ilyen szerződés, azaz semmis), és hogy milyen rideg módon fog bánni vele. A második részben persze ezek a szerződésben említett pontok, csakúgy mint az, hogy nincs együtt alvás, nincs barátkozás, mind felülíródnak. A lényeges fordulat azonban mégis a harmadik rész, a végkifejlet. Ekkor van az, hogy a lány eldönti, hogy mi lesz a kapcsolatuk jövője. Nos, a 444 lehet, hogy bunkó, de a lány, illetve a film még billiószor bunkóbb. A film végére ugyanis oda lyukadunk ki, hogy adott egy deviáns srác, szadista hajlamokkal, a lány pedig eldönti, hogy ez neki belefér-e, vagy nem ... de nem azt dönti el, hogy a BDSM szexuális gyakorlata oké-e neki, hanem azt, hogy a srác undorító-e a számára, vagy bevállalható. Nos, ilyen ez a film. Egyik serpenyőben egy pasi szadizmusa, a másikban az, hogy milliárdos .. OUCH!

A filmmel a legnagyobb gond az, hogy egy lány prostituálódását természetes folyamatként állítják be. Azt, hogy egy lány szíve elkezd dobogni, és beharapja az ajkát egy olyan srác jelenlétében, aki milliomos, hiper durva dolog. Ilyen egy valódi irodalomszakos bölcsésszel nem történne meg, ez is egy csúsztatás, nem is akármekkora. Reméljük, a lányokban, akik megnézik, egy egészséges önvédelmi mechanizmusokat indít be majd a film. S reméljük, hogy akik nem nézik meg, de a pasijuk megnézte, azok rövid úton le fogják állítani a pasit, mielőtt még jobban eltévesztené a házszámot a „ki kinek a szolgája” c. pasi-játékban.