microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2012-03-24

Az Éhezők Viadala

gyerekek gyilkolnak gyerekeket – íme, egy sikerfilm


Az Éhezők Viadala egy tiniknek szóló könyvtrilógia alapján készült, ami azt jelenti, hogy tizen-és kora-huszonéveseket célzott meg a bestselleré vált könyv, és most a nagy bevételre készülő filmfeldolgozás is. Az, hogy a történet szerint a 12-18 év korosztály tagjai egy fiktív verseny keretében egymást kell, hogy lemészárolják, láthatóan nem vet fel semmiféle aggályt az alkotók körében, sőt, a kritikusoknál sem, arról nem is szólva, hogy az USA-ban 13 éves korhatár-besorolással megy a film.

A film épít arra, hogy olyan fiatalok a nézői, akik már hallottak a könyvről, vagyis ismerik a történetet, mert az elején egyáltalán nem magyarázzák az alaphelyzetet, egyszerűen csak belecsöppenünk a sci-fi szituációba, ami szerint egy gazdag város és 12 szegény körzet él egymás mellett valamikor a jövőben, és az előbbi uralkodik az utóbbin. A város kitalálta, hogy puccos külsőségek közepette minden évben kivégeznek 23 fiatalt (12 és 18 év között), viszont a kivégzést másra bízzák – magukra a fiatalokra, egy „vetélkedőt” szerveznek, amely során a 24 induló egymást öli meg, pontosabban csak 23, mert ahogy a Hegylakók szokták mondogatni, „csak egy maradhat”.

Igazán ötletes sztori, érthető is, miért lett bestseller a könyv-trilógia a tiniolvasók körében... Azok a nézők, akik nem ismerik előre a sztorit, csak azt érzékelik, hogy a nyomorban élő gyerekek rettegnek attól, hogy őket válasszák ki, és egy kiválasztás láthatóan felér egy halálos ítélettel. Miután a főszereplő lány (Katniss) a legjobban a húgáért aggódik, nem meglepő, hogy éppen a húgát választják ki a „viadalra”, és az sem, hogy Katniss lép a helyébe. A lány a szerelmére, Gale-re bízza az anyját és a húgát, és elindul egy Peeta nevű fiúval a tömegmészárlás helyszínére.

A történet és a film azzal igyekszik „komolyítani” a sima horror-cselekményt, hogy megpróbál valamiféle „társadalomkritikát” belecsempészni, azzal, hogy a város népét túl-színes, túl-stílusos, szívtelen népségnek állítja be, egy dekadens és romlott csapatnak, akiknek csak a szórakozás számít, és gyerek-gyilkosságokon szoktak a legjobban szórakozni.

A sima horrorcselekmény pedig annyi, hogy tizenévesek ölik meg egymást, a túlélésért, az győz, az lesz a legjobb, aki vagy minél több társát tudja megölni, vagy valahogy úgy intézi, hogy ők öljék meg egymást, és ő majd csak utolsóval -utolsókkal-végez, de a lényeg, hogy mindenképpen gyilkolnia kell. Ez a film cselekménye ...



Ne legyen illúziónk, a megcélzott tini-közönség nyilvánvalóan nem sokat foglalkozik azzal, milyen mesterkélt filozófia miatt végzik ki a fiatalokat a filmben, ők csak annak látják a sztorit, ami: fiatalok gyilkolnak fiatalokat. A sztoriban pedig annyi érdekesség kínálkozik a számukra, hogy velük egykorú lány legyőzhet mindenkit, 23 másik fiatalt, a cinikus felnőtt társadalmat, és a saját félelmeit egyaránt, és egy nagyon véres film végén ő lehet a legtalpraesettebb túlélő. Egy felmérés szerint az USA-ban a 25 év alatti lányok 96 %-a tud/hallott a filmről, ami elképesztő lefedettséget jelent, és ami nagyon nagy bevételt fog produkálni a film gyártóinak.


A film pszichológiája egyszerű, a fiatalok könnyen azonosulnak egy ügyes tiniszereplővel, és a film által kínált kaland-élmény is természetszerűen izgalmas csalétek a számukra - az, hogy lehetséges 17 évesen legyőzni a természeti elemeket, ésszel és ügyességgel szó szerint túlélni egy perverz „versenyt”.

Egy értelmes társadalomban persze fontos lenne, hogy az ilyen bombabiztos
csalétkek, amikre a fiatalok 100%-ig ráharapnak, ne jelenjenek meg a kulturális piacon.
Mert valahol talán az is számít, hogy milyen hatást tesz egy ilyen film a nézőire. Milyen hatást tesz egy 13 éves mozinéző kislányra, amikor azt látja, hogy vele egykorú szereplők halomra öldöklik egymást, és hogy az a legjobb, aki a legjobb gyilkos?

Bár többen hasonlítgatják a könyv-trilógiát (és a filmet) a Twilight-sorozathoz, szerintünk ennek nem sok köze van ahhoz, azon kívül, hogy a Twilight is véres, nem annyira brutális és lecsupaszítottan erőszakos, mint ez a film (plusz van benne romantika), az egyetlen közös pont az a tinik megcélzása, és még az, hogy a Hunger Games-ben is van egy halvány szerelmi háromszög-motívum.



Nem hat meg minket Stanley Tucci főporondmesteri előadása, az, ahogyan Katniss érzelmeit igyekszik eladni a verseny közönségének, mert ebben sem dereng fel semmiféle rendszer-vagy társadalomkritika, sem a média beteges hatalmának érzékeltetése. Az egész csak egy geg, ahogy Tucci kimaszkírozottan, villogó fogsorral, cinikusan lecelebrálja a versenyt.

Úgy tűnik, remekül teljesít a film, már eddig is nézettségi rekordokat ért el, a tinédzserek tömegesen nézik meg (mivel öldöklés van benne, nemcsak a lányok, hanem a fiúk is ezerrel tolognak a pénztáraknál). A kritikusok világszerte elismerően beszélnek róla (leginkább a film pénztermelő képességéről), és nyilván lesz most nálunk is, és a Hunger Games egy újabb kultfilm lesz, amit egyszerűen „nem hagyhatnak ki” a kb. 14 év felettiek (nálunk 16-os korhatárral megy a film).

Mindenki boldog tehát - csak kár, hogy a film brutálisan romboló hatású, mert az holtbiztosan nem tesz jót egy tizenévesnek, ha egy filmben tizenéveseket lát vérben fetrengeni, akiket tizenéves társaik, vele egykorú srácok gyilkoltak meg, és kizárt, hogy ez az erőszak-élmény ne hasson vissza nagyon durván és negatívan rájuk.
De mindegy, a lényeg, hogy a könyv-trilógia után most már a film is nagy kassza-siker, és tervbe van véve már a folytatás is...

-Sys-
2012-03-24

Címkék: tinik, erőszak, horror, gyilkolás, hunger games, twilight, Tucci, Katniss



:::::::
  LÁSD: Az Éhezők Viadala info-file
:::::::  (The Hunger Games 2012.)