John Carter 3D
Ezeken kívül még egyfajta „nagy arcot” is éreztünk a film részéről, vagyis valami olyat, mintha a belerakott sok pénz (250 millió dollár), az Avatar-ra és más népszerű filmekre való utalások, és a várhatóan érdekes 3D-s látvány egész biztosan mindent vinne, és ezért megengedhető például egy kifejezéstelen-arcú, semmi-különös, helyes színész srác főszereplőnek. Az eredmény egy olyan 132 perc lett, aminek így, Avatar-utánérzésből megírt forgatókönyve kissé gyerekesnek tűnik, amiben kaotikus a westernes kalandfilmes környezet és a Mars-os sci-fi hely összeillesztése, és aminél komolyan gondolják a Star Wars-os Jar Jar Binks-komputer figurák újragondolását.
A történet egyszerre meseszerű és komputer-játékos hangulatú (pedig a film alapjául írt regényeket Edgar Rice Burroughs írta a 20-ik század elején), John Carter egy fiatal katona a függetlenségi háborúban, aki egy pár vicces jelenet után elszökik, és egy barlangban húzza meg magát. Talál egy medált, és hirtelen egy sci-fi közegben találja magát, a Jar Jar Binks-re hasonlító magas, zöld figurákkal, egy harcos hercegnő vezetésével élő jófej Hélium-lakók, gonosz ellenfeleik, a David Lynch Dűnéjéből érkezett misztikus papok társaságában és egy irányított háború közepén.
Innen kezdődik az Avatar-hatás kifejtése, John Carter hamar bolygó-megmentő-kiválasztott szerepkörbe kerül, akit támogatnak a fura Mars-őslakók, akik nagyon magasak, és csak nyomokban emlékeztetnek az emberekre, 4 karjuk van, és a vezetőjük valami miatt sokra tartja John Carter Mars-on való ugrálási képességét. Ezeknek a lényeknek is van egy misztikus helyük (mint az Avatarban volt), ahol meghalnak, és itt is adódik egy segítő lány a törzsből. 
A cselekmény egyébként a sci-fi közeg ellenére kalandfilmes, leginkább egy sivatagi helyszínen kell csatáznia Carternek mindenféle lényekkel, a zöld törzs egyik tagjával, a Hélium-város lakóit fenyegető ellenséggel, éppen, ki adódik. Az akciók sorozatát lehet élvezetesnek is tartani valamennyire, vagyis a 3D-ben látott összecsapások látványa hathat a nézőre, de messze nem annyira, hogy elmossa a film negatívumait.
Bármennyire is régi könyvek filmes feldolgozásáról van szó, a a film filmes előképeinek tekintélyes a listája: a már említett Avatar és Star Wars mellett még a komputer-játékból kifejlődött Perzsia Hercege c. filmet is megemlíthetjük (egy herceg és egy hercegnő sivatagi környezetben), és elég hangsúlyosan David Lynch Dűnéjét. A film szemrebbenés nélkül veszi át a hős nevének megváltoztatását a Dűnéből (ott: Paul Atreides-ből Muad'Dib, itt: John Carterből „virdzsini”), a kékre váltó szemeket, a misztikus erejű papokat, a kiválasztott herceg motívumát, és az őslakosok segítségnyújtását az ellenséggel szemben. Annak, aki mind a 4 előfilmet látta, egy folyamatos deja vu-érzése van a film közben, és úgy láthatja, nem sok eredeti elem vonul fel a filmben.
Ha valaki be van indulva a kalandfilmekre, és külön szereti 3D-ben nézni az ilyen akciókat, nem érzékeny az eredetiségre, és meghatja egy olyan kevés ruhába öltözött hercegnő, aki legyőzi karddal bármelyik férfit, plusz nem vár sokat a filmélménytől, annak a John Carter a filmje, és jól fog szórakozni rajta, ellenkező esetekben már kevésbé.