nem vagy belépve:
microcspv    "peace is precious"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2015-03-04

csodálatos intelligencia: Alen Turing (Kódjátszma)

humanista himnusz-film

Már volt egy kedvenc Enigma filmünk, a 2001-es Enigma, izgalmas film volt (és az ma is), ezért úgy voltunk vele, hogy basszus, miért kell még egy? Tuti nem lesz közel sem olyan jó, mint a másik volt, gondoltuk, de a film remekül indított, és végül óriási hatást gyakorolt ránk.

Ez a nagy hatás, sőt eufória nem kis mértékben volt köszönhető annak, hogy szemben a 2001-es Enigma-filmmel, ez az ENIGMA film egy megtörtént történet, egy ember élete, valódi történet, valódi helyzetetek, valódi életek. Már éppenséggel el is készült a cikkünk, amiben minden idők egyik legfigyelemreméltóbb filmjének tituláltuk, amikor pár dolognak még utána kellett olvasnunk. Nos, ez az utánaolvasás alapjaiban változtatta meg a véleményünket (noha csak egy időre).

Aminek utána kellett olvasni: hogyan működött az ENIGMA, hogyan kellett feltörni a kódjait, illetve beállításait? Hogy volt ez a reggel hatos kezdéssel ... etc, etc... A film ugyanis egy nagyon különleges sztorit ad elő, azt, hogy minden nap éjfélkor átállították a németek az üzeneteket titkosító ENIGMA gépeiket, és következő nap, amikor elkezdték a „munkát”, reggel 6-kor jött az első üzenet, és utána az angol kódfejtőknek Bletchley-ben 20 percük volt, hogy megfejtsék, s ha ez nem sikerült, akkor emberek százai lelték halálukat félóránként, pár percenként. Ha azonban megvolt az ENIGMA gépek beállítása, akkor az egész német hadsereg összes üzenetét tisztán és érthetően olvashatták.

 

a sztori a vásznon...

A film úgy állította be, mintha az angolok minden üzenetet értettek volna, ha megtalálták az aznapi enigma kódolási beállításokat. Ez nagyon merész állítás, gondolj csak bele, egyetlen kulcs egy világháború ezer fronton zajló háborújában „nyitja” a német hadsereg összes üzenetét. A film egyébként még olyat is állított, hogy Sztálingrádot is ezért nyerték meg az oroszok, mert az angoloknak minden nap megvolt „a kulcs” az összes német kommunikációhoz. Nos, ehhez képest az első információ, amire utánaolvasás közben az ember rábukkanhat, az az, hogy minden egyes üzenet után új beállításokat alkalmazott minden rádiós (és nem ugyanazokat hadsereg-szerte!). Ha pedig ez így volt, akkor honnan van az a sztori, amit a vásznon látunk?

Hangsúlyozzuk a film roppant izgalmas, lelkesítő, élvezetes élmény. Egy humanista himnusz. Gyönyörű! A srác, Alan Turing egy zseni. Önként megy Bletchley-be, hogy megoldja az Enigma-problémát. Elképesztő elképzelésekkel áll elő. Amíg a többiek kézzel, papírral és cerkával próbálják feltörni naponta a német kódolást, addig Turing egy gép építésébe kezd, ami egy számoló gép (computing machine), bizony a számítógép prototípusa (a Turing Machine). E gép lényege, hogy döntéseket hoz. Algoritmusok alapján működik, és minden helyzetben döntéseket hoz, hogy merre tovább. Programozott számító gép !! Digitális komputer !!! Mesterséges intelligencia!!! Gyönyörű !!!!

A többiek hülyének nézik, Churchill nem, ő támogatja, egyből, de Turing magányosan dolgozik egy külön helységben, amíg a többiek a hagyományos módszerrel „támadják” az aznapi feladatot. Néha a testével kell megvédenie a gépet, amit az angol katonák (a sikertelenség miatt) szét akarnak verni. De szerencsére a társai végül a pártjára állnak, és beszállnak a gépépítő projektbe...

Elképesztő sztori! És akkor még nem említettük, hogy Turing meleg, és gyerekkori szerelme (aki meghalt) avatta be a titkosírásba, és Turing az egész gépet róla nevezi el, Christopher-ről, és nagyjából szerelmes belé, imádja az idegen típusú intelligenciáját, imádja és csodálja a gép intelligenciájának a másságát – azt a másságot ami képessé teszi arra, hogy dekódolja az enigmát, és ezzel 2 évvel rövidítse le a háborút, és 14 millió ember életét mentse meg uszkve. Egy humanista himnusz ez, és tényleg gyönyörű.

a szori a valóságban...

Számítana, ha utánaolvasás közben kiderülne, hogy a valóságban, amikor Turing kimegy Bletchley-be, már működnek ilyen számító gépek? A lengyelek készítették, és az a prototípus neve, hogy BOMBA. Nem egy, hanem több is üzembe van állítva. Turing „csak annyit tett”, hogy ezt a gépet áttervezte, létrehozva a BOMBE-t.

Ez persze picit sem kevés, de Turing-nak nem kellett senkit meggyőznie arról, hogy gépet kell építeni. A társai is végig együtt dolgoztak vele, Turing nem volt „meg nem értett zseni”, nem kellett testével védenie a gépet angol katonáktól, és nem volt szerelmes „a gépbe”, és azt nem Christopher-nek, hanem Victory-nak nevezték (a BOMBE prototípust, amiből számos példány készült). Mellesleg, Turing nem volt autisztikus alkat, ahogyan a filmben mutatják, hanem egy életvidám fickó volt, derűs, nagy hangú, abszolút volt humora (konkrétan ég és föld ahhoz képest, akit a filmben látunk). Számítanak ezek a különbségek?

Minket elsőre kissé lehervasztott e kontraszt a valóságos sztori és a filmbéli ábrázolás közt ... nem említve Keira Knightley karakterét, aki az életben nem volt bombázó, és kódfejtési, matematikai szinten sem volt kimagasló (azaz nem oldotta meg átlagon felüli gyorsasággal a rejtvényt az elején, és Turing-nak nem kellett éjszakánként kicsempésznie titkos anyagokat, hogy a lánnyal átbeszélhessék). Számítanak ezek a részletek?

hm..., szóval...

A valósághoz az is hozzátartozik, hogy a lengyel BOMBA gépek úgy kerültek az angolokhoz, hogy a lengyelek már lemondtak a gépi kódfejtésről, illetve feladták erőforrás hiány miatt, nem tudtak lépést tartani a német kódoló fejlesztésekkel, konkrétan kijött nekik, hogy na akkor most + 54 darabot kell építeni a BOMBA-ból, és ekkor mondták, hogy kösz, itt mi most kiszállunk, és visszatértek a „kézi” kódfejtéshez, ami egyébként nem papírt és cerkát jelentett, hanem egy roppant szofisztikált kriptográfiai eljárást, a lengyel Zygalsky nevét viselő mátrix-lemezekkel.


A tény tehát, hogy Turing továbbfejleszti a BOMBA-t, jóval több, mint aminek elsőre hangzik. Turing annak a lehetőségét teremti meg, hogy a gépépítés és gépi kódfejtés ténylegesen lépést tudjon tartani a német ENIGMA fejlesztésekkel. A továbbfejlesztett modell, a BOMBE nem egyszerű „upgrade”, hanem ténylegesen a kódfejtés forradalmasítása. Egyébként az angol BOMBE jó, de az igazi az lesz, amit az amerikaiak csinálnak (Turing-ot meghívva második főkoordinátornak, hogy felügyelje a tervezést és gyártást). A US Navy BOMBE már a 4 tárcsás Enigmák titkosításait is képes lesz ésszerű időn belül feltörni. a Navy BOMBE gépek 1943-tól voltak forgalomban, és titkosított távíró üzenetek segítségével végül az angolok is sokszor ezt használták, ”távmunka” üzemmódban.

Bár nem Turing ötlete, hogy számító gépet alkalmazzanak kódfejtésre, a BOMBE gépek mind az ő gyermekei, és ez még nem minden.

Amit a filmben leegyszerűsítve úgy adnak elő, hogy Turing rájön, hogy a sztenderd náci köszönés minden üzenetben ismétlődik, és ezzel megsokszorozza „az egy darab Christopher” hatékonyságát, az a valóságban bár másképp néz ki, mégsem annyira másképp, hogy a filmi ábrázolás hamis lenne.

A valóságban Turing zseniális módon bebizonyítja az amerikaiaknak, hogy az általa kifejlesztett BANBURIZMUS módszer alkalmazása révén nem kell 336 BOMBE-t építeniük (egy-egy gépet minden rotor sorrendhez), hanem elég 96 darab. Azért ez nem kis dolog idő és erőforrások, azaz az egész misszió tekintetében...
Mellesleg, ez a módszer Turing azon felfedezésén, illetve következtető hipotézisén alapult (amit a hírszerzés által begyűjtött dokumentumok szépen megerősítettek), hogy szemben a szárazföldi és a légi erő Enigma gyakorlatával, a tengerészeti enigmák egy adott napon egy táblázatból kiolvasott beállítással lettek kódolva (azaz, végül amit a film állít, hogy „elég egy beállítás”, az részben mégis igaz).

Komoly leegyszerűsítések vannak a filmben, mégis, mentségére legyen mondva, hogy az alapjául szolgáló könyvre mindenki, akinek a review-jába beleolvastunk arra panaszkodott, hogy NAGYON RÉSZLETESEN vannak benne leírva a titkosítási módszerek, és hogy emiatt a remek könyv KÖVETHETELEN, az egyharmada konkrétan olvashatatlan, érthetetlen. A forgatókönyvírónak, Graham Moore-nak tehát nagyon is volt oka rá, hogy a történetet ne csak rekonstruálja, hanem adaptálja, interpretálja is.

1 feladvány a film középpontjában...

Ami Graham Moore forgatókönyvét illeti, elsőre ez tűnik a film gyenge láncszemének. Csomó „költés” van benne (bár a sztori érintetlen, azt az élményt adja, amit a valóságos történet is), melyek közül egyik a rendőrségi cselekményszál.

Volt ilyen a valóságban? Nem! Szóval, akkor? Hamis? Meghamisítanak egy sztorit? Vagy?

A valóságban Turing melegségére egy rendőrségi kihallgatás során derül fény, jegyzőkönyvezve – akkor, amikor betörtek hozzá, meleg szeretőjének egyik ismerőse. A melegség lelepleződése tehát a valóságban is véletlenszerűen történik meg, plusz,a valóságban is volt rendőrségi nyomozás. Egyedül a detektív neve s a vele folytatott párbeszédek „kitaláltak”. Látnunk kel azonban, hogy ezt sem szórakozásból találta ki Graham Moore. Sőt, éppenséggel ez a filmnek mint kakaós csigának a kellős középpontja.

 

A nyomozás során a hatóságoknak 2 alternatíva közül kell választaniuk:

A - Turing egy meleg fickó (ami akkor bűncseléekmény volt)...
vagy ...
B - egy kódfejtő szakember, egy zseni, aki nem is beszélhet arról, amivel foglalkozik.

A nyomozás eredetileg azért indult, mert azt gyanították, hogy egy kém. A lényeg: ott van Turing, és elmondja, hogy ki ő é s hogy mivel foglalkozik. A hallgatóság számára ez a feladvány. Elhinni, hogy amit mond az igaz, és csodálni érte, vagy elmegállípítani, hogy hamis dolgokat állít, és elítélni.

összeáll a kép

Le kell hogy essen nekünk, hogy a film forgatókönyve azt a zseniális húzást követi el, hogy Turing-ot alávetik egy tesznek ... egyfajta hazugságvizsgálati tesztnek ... amit ma úgy hívnak, hogy Turing teszt. Ez a teszt azt vizsgálja, hogy egy adott beszélő „entitás” vajon egy gép, egy nemlétező személyiség, vagy egy valódi ember. Turing elbukik ezen a teszten a filmben (és mellesleg a valóságban is). Gyönyörű költői kép. A rendőr nem annak tekinti Turingot, aminek mondja magát, hanem annak, aminek ő látja – egy meleg fickónak (oké, kezdetben kémnek).

Ha belegondolunk tehát, totál nem hamis sem a tény, hogy elítélték, s az sem, hogy miért ítélték el, de még az sem, hogy a rendőrség figyelme indirekt módon irányult a homoszexualitására. Az egész felépített humanista sztori ide robban ki, ebbe a megdöbbentő fejleménybe, hogy a II: Világháború egyik vezető koponyáját, akinek a szövetségesek a hírszerzési csúcstechnológiát köszönhetik, Európa és világ pedig a békét, ami embermilliók életét jelenti, azt 7 évvel a háború után elítélik, mert homoszexuális, és vegyi úton kasztrálják. Megdöbbentő? Hátborzongatóan az.

És bár szemben azzal, amit a film állít, hogy a kémiai kasztrálás idején lett öngyilkos, Turing a valóságban egy évvel a „kúra” után követett el öngyilkosságot, a dráma nagyon is valóságos. Az, hogy a film – biztos, ami biztos – konkrétan összekapcsolja az öngyilkosságot és a barbár kasztrálást, nem igazán elítélhető „csúsztatás”, hiszen kár volna nyitva hagyni a sztori értelmezését például úgy, hogy „talán amiatt is lehetett öngyilkos, hogy kasztrálták, hogy nyilvánosan megalázták, s hogy katonai titokra hivatkozva a nyilvános elismerést nem kaphatta meg a művéért, s hogy az USA-ból kitiltották, csak úgy, ahogyan az angol hírszerzési projektekből is kizárták”. Jobb az ilyen állítást konkrétan és megfoghatóan odatenni. Óriási munkát végzett a II. világháború során, az emberiségért, a humánumért folytatott harcban, a történelem egyik legnagyobb zsenije, és barbár módon tette őt tönkre Anglia, s alázta meg az USA is. Barbár volt mind a büntetés, mind az ok, amiért e büntetést rámérték. Nem tudunk haragudni a filmre e „csúsztatásért”, leszámítva, hogy az 1952-es bírósági pert 1953-ra tették.

Nem tudunk haragudni, hiszen II. Erzsébet Királynő posztumusz kegyelemben részesítette Turing-ot a homoszexualitás „bűnével” kapcsolatban, s tette ezt pár héttel a film forgatásának kezdete előtt (s majd egy évvel azután, hogy a produkció beindult), 2013 augusztusában, azaz: a film szerepe ennek a kegyelemnek a kivívásában egyértelmű, és ez (is) óriási dolog, ez is mutatja, mennyire pontosan juttatta célba az üzenetét a film. Vajon Turing örülne, ha tudná, hogy van ez a film? Ez aligha kérdés :)

Számít, hogy további 49 ezer ember, akiket az angol bíróságok 1883 és 1967 közt ugyanilyen kasztrálásra ítéltek, nem kaptak kegyelmet ugyanekkor? Naná, hogy számít. De ez nem a film hibája! A film éppenséggel nyilvánvalóvá teszi e tényt is.

Végül oda lyukadunk ki, mint a film megtekintése után közvetlenül: hogy nagyon jó film. Visszatértünk az első benyomáshoz, és az is kiderült, hogy a film valóság-átalakítása olyan analógiák nyomán történik, amelyek nem okoznak törést, s nem hamisítják meg a valódi történetet, hanem alapvetően összhangban vannak azzal. A rendező egy festményhez hasonlította a filmet, egy impresszionista festményhez, Monet Liliomjaihoz hasonlítja, mondván, nem így néznek kii a Liliomok! Amit a kép csinál, az az, hogy azt az élményt adja át, amit a liliomok nézése ad az embernek, s nem a liliomok pontos kinézetét. Tökéletesen egyetértünk vele – bár először ellenérzésünk volt .)

Nagyon jó film ... és persze, tudj meg minél többet Turing-ról és a valóságról ... Legyen ez a film egy csodás kirándulás kezdete .)



PS:
a hosszútávfutási tehetségének ábrázolása sem hamis, Turing rendszeresen futott fel Londonba, amikor hivatták (64 kilométer), és világszínvonalú Maraton időket futott.


-jepe-
2015-03-04

Címkék: Turing, keira Knightley, Turing teszt, Turing test, artificial intelligence, mesterséges intelligencia