respect her! tiszteld a nőt!

Anna Karina a Pierrot le Fou c. filmben

A férfiak nem tisztelik a nőket. Nem fogadják el a nőket egyenrangú felekként. Azaz, persze, elfogadják – csak... mindig van valami kifogás. „na jó, de te nő vagy”, „jó, de ő mégiscsak nő”, „azért más egy nő, mint egy férfi”. Stb, stb. Ez nem puszta hanyagság – ha az lenne, könnyű lenne kiköszörülni a csorbát. Ez a rendes napi hierarchia-harc egyik jelensége. Mindenki harcol ugyanis azért, hogy jó vagy jobb pozíciója legyen az adott közösségben.

kakaskodás, erősemberek viaskodása

A modell egyszerű: adott mondjuk 10 ember egy csoportban, 5 nő és 5 férfi. Hogyan kellene elosztaniuk a szerepeket? Ha olyan szituációt teremtenek a férfiak, amelyben a nőknek eszükbe sincs versenyezni (mondjuk pénisz méregetősdi, kakaskodás, agresszív viselkedés), akkor az 5 férfinak máris nyert ügye van. Kigolyózták a nőket, és a top 5 pozíción máris ők osztoznak. Még a legutolsó is jobb helyet kaphat, bár egyet minimum kiközösítenek, ez is része a technikának, amiben nemcsak a maffiózók jártasak.

A nők másodrendűként kezelése rengeteg előnyt jelent a férfiaknak, ezért hát eszük ágában sincs felhagyni ezzel a viselkedéssel, sőt tevékenységgel, ezzel az alattomos pozíció-harccal.

Az eredmény: erősemberek társadalma. A hierarchia kulcsa az erő, beleértve a fizikai erőt, a durvaságot, s folytatva az erős emberek szövetségével. Ez a hierarchia nem érdemeken alapul, hanem erőn, és pont ugyanolyan rendszert eredményez egy orosz hadseregben vagy maffiában, mint egy tantestületben vagy egy pártban. Az érdemeken alapuló hierarchia más társadalmat eredményez, abban a férfiak garantáltan nem dominálnának. De nehéz átállni a merito-hierarchiára, mert az erősemberek mindenütt megakadályozzák, így vagy úgy.

 
Jean-Paul Belmondo és Anna Karina (balról jobbra) a Pierrot le Fou c. filmben

nőnapi kedvességek

Mire gondol egy férfi, amikor azt mondja, „boldog nőnapot”? Természetesen arra, hogy menyire szereti és tiszteli a nőket. Ez idáig tök oké. Kérdés, hogy mit jelent ez? Hogy mi van praktikusan e tisztelet-nyilvánítás mögött?

Azt, hogy az illető férfi aláírja, nők nélkül nem lenne a világ olyan jó, amilyen? Meg hogy nőkre is szükség van, sőt, rengeteget segít a jelenlétük? Vagy, hogy a nők is tudnak ugyanolyan okosak lenni, mint a férfiak? Vagy hogy az illető férfi elismeri a nők képességeit, tekintet nélkül arra, hogy nők? Vagy annak elismerését jelenti, hogy a nőkre óriási szükség van, hiszen ők szülik a gyerekeket, akikből a jövő harcosai, üzletemberei lesznek, meg nők, akik további embereket szülnek.

A nők iránti tisztelet 2 módon mutatkozhat meg, egyrészt elviekben, racionális viták során (1 évben 1x), másrészt gyakorlatban, lásd napi rutin (24/7), amit robotpilóta üzemmódban csinálunk, nem tudatosan, nem felszíni tudatossággal, és amivel kapcsolatban úgy érezzük, nem is tartozunk felelősséggel. Ez a napi rutin az, amely során ezerszer degradáljuk a nőket, anélkül, hogy odafigyelnénk, ráadásul, ha valaki számon kéri rajtunk, még nekünk fog feljebb állni, mondván, „ez így adódik természetesen”. „Tisztelem a nőket, csak nem gondom, hogy… egyformák vagyunk”. „A nőnek megvan a helye, mint ahogyan a férfinak is”. Stb. Amikor ugyanis valaki lebuktatja a viselkedésünkben kimutatható következetlenségeket, mondhatni csúsztatásokat, képmutatást, stb-t, akkor agresszívan válaszolunk, kemény „védekező” üzemmódban.

Jean-Paul Belmondo a Pierrot le Fou c. filmben

hogyan tisztelhetjük a nőket jól

Egy szál virág, egy kis kedvesség, egy jó jó, illetve annak elismerése, hogy remek munkát végez, jó csapattag – ami egy nőnél… Szóval, nem. Ez a rossz irány, a rossz vágány, ami rossz helyről jön, és rossz helyre is vezet. A nők tisztelete nem így néz ki rendesen.

Ezzel együtt, fontos megjegyezünk, hogy rengeteg férfi tisztelte régebben, és rengeteg férfi tiszteli a nőket ma is hagyományos módon, úgy, hogy az gyakorlatilag sérti a nemi egyenlőség elvét (ami a felvilágosodás óta alapelv! lásd „egyenlőség” – értsd: a nők is… nem csak a férfiak egyenlők), mégis, ezek a férfiak jó emberek, és jóból teszik, amit tesznek. Sőt, nem is ártanak ezzel egyetlen nőnek sem konkrétan (közvetlenül).

A tisztelet új formáját a nők felé, amit a civilizáció fejlődése tett szükségessé, tanulni kell. Mindenkinek. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Gondolkodni, beszélgetni, gyakorolni – gondolkodni. Fejlesztenünk kell a gondolkodásukat, ettől lesz humánusabb, magasabb szintű (intelligensebb) a viselkedésünk. És hiába a filozófia vagy valamely konkrét társdalom tudomány doktora valaki, attól még ugyanúgy meg kell tanulnia a nőket tisztelni. Ezt mindannyiunknak tanulnunk kell. A nőknek is, a férfiaknak is. És ez nem felmentés a bunkóság bármilyen formája alól – „jó, jó, ezt még tanulnom kell” :) Hanem parancs: tanulnunk kell.

 
Anna Karina és Jean-Paul Belmondo (balról jobbra) a Pierrot le Fou c. filmben

A globalizáció utáni korszakban élünk, globális világban… Meg kell tanulnunk együtt élnünk… más élőlényekkel, más népekkel, más vallásokkal, meg kell tanulnunk együtt élni – önmagunkkal. Az emberiséggel. Meg kell tanulnunk, hogy mi mindannyian egyenlő, egyenrangú emberek vagyunk. Egy olyan „tudás” ez, amivel nem valószínű, hogy bárki is rendelkezik per pillanat. Mindenki degradál másokat, és senki nem gondolja magát egyenlőnek például egy afrikai éhezővel, sem egy budapesti hajléktalannal (oké, ez utóbbi állítás már hálistennek nem igaz!!! –- dübörög a tanulási folyamat).

kellemes nőnapot – kellemes tanulást mindenkinek 

A nők tisztelete nagyon egyszerű: meg kell értenünk, hogy a férfiakkal egyenrangúak. Ennyi.

 
Anna Karina a Pierrot le Fou c. filmben

Az egyenrangúság még konkrétabb, mint az egyenjogúság. Meg kell értenünk, hogy a nő nem a férfi oldalbordája, segítője, asszisztense, nője, hanem egy nő, akit tisztelsz, de nem azért mert nő, hanem azért, mert ugyanúgy tiszteletet érdemel, mintha férfi lenne.

És a férfiak dolga nem az, hogy „megvédjék a nőket” :) Ja, a birtokukat, meg a jószágokat a birtokon. Nem. Közös tulajdonban kell gondolkodni, és közösen kell megvédeni azt (már ha ez kerül szóba). Egy miniszterelnök például ne akarja megvédeni „asszonyainkat, lányainkat”, mert ez kamu szöveg, ez is a nők elnyomása. A törvény megvédi a nőket, ha a férfiak nem korrumpálják azt.

Nem kell se csodálni, se imádni, se szépnek látni a nőket, nem kell csokit venni nekik, hanem csak azt, amit magának is vesz egy férfi, meg azt, amit a nők vesznek a férfiaknak. Udvariasnak persze ér lenni! Előreengedni is ér! De nemcsak nőkkel. És nemcsak fiatal, „jó kinézetű” nőkkel, akik a médiában megjelenő nő-képekre legjobban emlékeztetnek, hanem molett, idős, kevésbé „szép”, más kultúrkörbe tartozó nőket is, és férfiakat is. A pusztán „jól kinéző” nők felé gyakorolt udvariasság egy durva képmutatás, ami mögött tök olcsó szexuális szándékok dübörögnek.

 
Anna Karina a Pierrot le Fou c. filmben

első lecke:

De lássunk egy nagyon-konkrét nőnapi tisztelet-leckét: tanuljuk meg vita, vitatkozás közben tisztelni a nőket egyenrangú félként, degradáló kicsinyítő megjegyzések, erőszakos tónus alkalmazása, személyeskedés, a női mivoltára utalás nélkül, teljesen megérteni a másik, a női vitapartner érvelését. Ez talán kis lépésnek tűnik, de óriási ugrás egy férfiak által dominált társdalomban.

bónusz:

Második lecke: tisztelet a hálószobában. Harmadik: tisztelet a közös konyhában. Negyedik: tisztelet a közös nappaliban, a tévéképernyő előtt.