microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2012-04-19

Magyarország 2011

szoc-reál: filmesek szociális érzékenysége 2011 :)


A 2010-es kormányváltás egyik pozitív fordulata, az ellenkultúr-harc egyik pozitív megvalósulása ez a helyzetkép, amit filmesek a magyar valóságról generáltak 2011-ben. Kitűnő alapötlet, és a magyar átlagot tekintve meglepően jó a megvalósítás is. Persze, felmerül a kérdés, hogy minek köszönhető ez a sikersztori - mert az is lehet, hogy a kezünkbe került valami jó dolognak a receptje ... !!:)

A filmek minőségüket tekintve vegyesek (ami jó hír az egyöntetűhöz képest). Ráadásul műfajilag is vegyesek, ami szintén üdítő. Kedvenceink például (Forgács Péter és Flieaguf B. filmjei) kifejezetten a videóművészet, ill. a 2010-es évek újfajta FREE filmjének műfaji tartományába esnek.


Szabó Simon filmje

Ami az összes kisfilmben közös, az az, hogy lesújtó állapotokról számolnak be. Tény, hogy megtehették volna ezt picivel korábban is, de jobb későn, mint soha. Az értelmiség könnyen beleesik a csábító csapdába, hogy ha a kormány rendesen költ kultúrára (azaz az értelmiségi életforma megnyilvánulásaira), akkor cserébe elnéző lesz, és nem rója fel a társadalmi, szociális problémákat, szóval a nyomort, amiben az emberek nagy, vagy bármekkora része él. Problémánk tehát nem azzal van, hogy most érzékennyé váltak a filmesek, hanem azzal, hogy korábban (a másik kormány alatt) ezt elmulasztották - ezzel együtt készek vagyunk bízni abban, hogy amikor legközelebb egy baloldali kormány lesz, akkor is ugyanilyen filmek fognak majd keletkezni.

Akinek a filmjére leginkább kíváncsiak lettünk volna, az Jeles András, de nem voltak reklámok a sajtóvetítésen, s így néhány perc késés is elég volt, hogy lemaradjunk róla. Jeles András minden idők legjobb magyar filmrendezőinek az egyike (a kettő közül - Bódy Gábor mellett), amit legutóbb láttunk tőle (vagy 10 éve), az meglehetősen okkult volt - őrült beszéd, de volt benne rendszer. Bárcsak gyakrabban nyúlna kamerához és színészekhez ... Érdekesség, hogy a filmet Jeles és Jancsó filmjei keretezik, két nagy öreg - ami persze egyfajta félreértés, lévén, hogy Jancsó Miklóshoz képest Jeles egy fiatal generáció, értsd, amikor a '80-as években Jancsó már rég befutott, nagy magyar filmes volt, Jeles akkor "még" a rendszer ellenében filmet készítő fiatal, underground filmes zseni volt - akinek sikerült rávennie a rendszert, hogy a csodálatos Álombrigád-ot betiltsák. Mi lehet ennél nagyobb siker egy valóság iránt elkötelezett filmes számára? MI lehet ennél nagyobb ajándék a filmkultúra számra, mint egy olyan film a rendszerről, a valóságról, amit a hatalom betilt?

Ami azt illeti, Jeles e műve, az Álombrigád ma is meglehetősen aktuális, és simán el lehetne készíteni a második verzióját, ugyanúgy, ahogyan a Gyurcsány időszakban a Mosoly Birodalmának lehetett volna sequel-je .)) Az Álombrigád tömören, és szociológiailag arról szól, hogy elvileg mindenkinek lehet egy általa választott élete az országban - de a valóság más, mert egy vidéki fiatal, ha feljön Pestre munkásszálláson lakni, stb, akkor sosem fog annyi pénzt összegyűjteni, hogy vásároljon egy lakást, azaz a rendszer átverés, van az elit, és van a nyomorban, viszonylagos nyomorban tartott nép. Sok szempontból is forradalmi film volt ... és példátlan szociális érzékenységgel, ezért említjük most fel .)

 

Kocsis Ágnes filmje a hajléktalan nőről és a kutyájáról egy társadalmi célú hirdetés színvonalán valósult meg, ami egyáltalán nem rossz. Láttunk már hasonlót a TASZ-tól, ami ennél rövidebb is volt, meg jobb is, de ez is megteszi. Kár azonban, hogy a szociográfia helyett játékfilmes stílusban készült, értsd, megy "egy hajléktalan az utcán" - de nem tudunk meg többet a hajléktalanokról, mint azt, hogy többségük tiszta ruhában jár, sok van, aki diplomás, vannak barátaik, összetartanak, és az alkoholizmus csak egy kisebbséget érint - kevesebb az alkoholista hajléktalan, mint az alkoholista lakással rendelkező ember Mo-on. Mégis, a film ezzel együtt rendben van, elvégre sikerült egy hajléktalan főszereplőt alkalmaznia, és valódi helyszíneken forgatni, nagyjából élesben, amitől a kisfilm mégis megérdemli a jó minőségű szociográfia titulust :) Ráadásul a film azzal is el tud számolni, hogy miért "2011"-ben merül fel ez a probléma - tudniillik korábban ez nem létezett, mármint a hajléktalanok kriminalizálása.

http://www.youtube.com/watch?v=jUy7gX1_wqs&feature=player_embedded

Mészáros Márta filmje megdöbbentően durva és didaktikus, az ember nem érti, miért kell ezt, és azt sem, hogy "mit akar kifejezni" - úgy értve: mit állít a film? Mi az, amit a film állít? Azt, hogy szegény lányok anonim formában leadják egy ügyeleten az újszülöttjüket, és arra jár egy gazdagabb nő, aki persze már nem kapja meg a néző szimpátiáját, mert elmúlt 40 és különben is. Végén pedig ott hever egy halott csecsemő - ez valami parabola akar lenni? Az MSZP-SZDSZ leadta a kormányt, mert már nem tudták megengedni maguknak, hogy tovább kormányozzanak - erre jön a gonosz Fidesz, de az meg nem ért hozzá, és ezért legalább fél percig egy halott csecsemőt kell néznünk? Reméljük, nem erről van szó - de végül is mindegy :(

 

Ha már durva filmeknél járunk, Szabó Simon filmje eléggé durva, valószínűleg a legdurvább, ráadásul színvonalát tekintve is az. Nyitójelenet: Orális szex, erőszakos motívumokkal. Mindez csak annak bevezetéseként, hogy az átlag-magyar fiatalt megtestesítő kopasz srác kérótlanságát bemutassa. Utána az jön, hogy a srác dolgozni szeretne, de a magyarok csak leszedik azokat, akik külföldre rajtuk keresztül akarnak kimenni. Mi tagadás, van benne valami, amire nagyon rá lehet ismerni. Így, bár minden ízében ocsmánynak találjuk ezt a filmet, egy valóságról szóló alkotásként mégis meg kell hajolnunk előtte. El kell ismerni, talált, süllyed. Utáljuk, mégis elfogadjuk, hogy jó film - mert sikerült keresztülszakítani egy burkot, hogy amint Rátonyi Róbert arcát megcsapta a díszlet-falon ütött résen át beáramló friss levegő az Álombrigádban, itt és most a néző arcát csapja meg valami a nagy b**s magyar valóságból. Nem tetszik - de ez van.

 

Török Ferenc filmje a Törökország, ill. bocs Isztambul c. filmjéhez hasonlóan egy poénkodás, itt most a Moszkva Tér a főszereplő. Alkalmi kis mű, egy videó, szöveg és képek összevágva. Átgondolva nincs különösebben (ezért gondoljuk, hogy poén, azaz elsősorban a vicces alapötlet akármilyen szintű megvalósítása lehetett a cél, és nem egy komplett kompozíció megalkotása), de egynek jó, az emberek csinálnak ilyet, bárcsak gyakrabban tennék ... Kép és hang szabad összerendezése, nincs is ennél jobb :)

Pálfy György filmje is ötletfilm, de ennél a filmnél már kellemetlen volt az ötlet megtekintése. Egy fiktív film eleje főcímjét, majd hirtelen ugrással a credits listáját látjuk, csomó kitalált névvel, satöbbi. Arról szól, hogy létrejöhetett volna akár egy ilyen óriás produkció is - de nem adtak rá pénzt. Pálfy, mint ismeretes egy banálisan egyszerű videómű megvágásáért 20 millió forintot számlázott ki az államnak. Ez volt az ő 2011-es nagyjátékfilmje. Ezek után különösen nem fair úgy beállítani, hogy szegény rendező nem kapott pénzt - és ezért a közönség jól lemaradt egy "szuperprodukcióról" (ami a stáblista alapján valószínűleg egy Honfoglalás szerű gagyi cucc lett volna amúgy is :))

 

Forgács Péter filmje ugyancsak videó mű, egy korábbi művének az újradolgozása. Subtillis videó effektekkel - gyönyörű. Az egyszerű felvételek (egy kukából kilógó kecskeholttesttel birkózik, ide-oda pakolgatja) és az idézett szövegek közt fantasztikus izgalmas vibráció jön létre. A film (videó mű - ma már nincs igazán különbség, mindent videó formájában nézünk meg, akár a tévénken, akár a youtube-on, ill. a monitorunkon keresztül) kompozíciója kihasználja a 4:3 formátum által kihasználatlanul hagyott felületet feliratok elhegyezésére, s így összességében, a feliratok vizuálisan a mű szerves részét alkotják. Ez a mű pontosan ott van az Álombrigád szintjén.

 

Siroki László is egy videóművet készített. Eléggé egyszerű ötlet - de nagyon jól működik. Ráadásul szépen van fényképezve, így nem marad puszta ötlet-megvalósítás, hanem egy kidolgozott kompozícióként értékeljük befogadás közben. Két helyszín hang-atmoszféráját cserélte ki. Egy nagyváros forgalmas belvárosának, valamint egy periférikus, elhagyatott, romák lakta kis faluét. Bár egyszerű - mégis igazán jó szociográfia.

 

Fliegauf B. filmje (bár már picit halványan emlékszünk az első 3 percére) kiemelkedően jó. A legjobb az benne, hogy a hosszú mozgó porté módszerét alkalmazta, amit Godfrey Reggio talált fel a Kizökkent Világban (egy vadászbombázó pilótát, meg Las Vegas-i pincérnőket fényképezett így). A legeslegjobb az benne, hogy az emberben az elején felmerül a kérdés, hogy igen-igen, de hol van a kép másik fele ? És ekkor váltás, és megérkezik a másik fele ugyanannak a képnek. Először egy falut láttunk, romák lakta falut, később pedig átváltottunk egy városi képre -a csúcspont pedig egy kollégiumi, intézeti szoba, ahol roma gyerekekről készítettek gyönyörű portrékat. Az egészhez pedig egy eszméletlen jó zene társul Fliegauf és barátja által.

 

Salamon András filmje lehetett az a "börtönfilm", amelyben börtönben lévő embereket mutat, portrészerűen, s mindenki egy-egy sort mond a Felszállott a Páva c. népdalból - aminek a lényege, hogy "ha kérdik, hogy vagyok, mondjad, hogy rab vagyok". Hogy ennek a börtönportré összeállításnak mi a 2011-re vonatkoztatott apropója, vagy hogy egyáltalán mi az üzenete - nehéz megmondani. Látványosnak látványos - de nincs megfogható üzenete. Egy pillanatra feltűnt egy nő, akiről eszünkbe jutott Geréb Ágnes - nos, ha ő is szerepelt volna ... akkor máris lett volna üzenete.

 

Jancsó Miklós zárófilmje teljesen jó volt, Czinkóczi Zsuzsa egy táncdarabot adott elő szocreál környezetben - de ez még csak a próba volt. A végén pedig Jancsó bemondja az unalmast, hogy tudniillik nem lesz forgatás - ebben az országban nem forgatni kell, hanem sírni. Nos, ha nem is értünk vele egyet, megértjük, mit mond és miért. Csak persze a művészetnek az Álombrigád mintájára nem a hatalom által propagált képet kellene támogatnia, és nem a minőségi szórakoztatás funkcióját kellene betöltenie - hanem valóság-alapú, valóságot bemutató művek létrehozásán kellene fáradoznia. Értsd, ha a művészet egy reprezentáció - az kevés. Az kevés, hogy ha akkor, amikor van pénz művészetre, akkor forgatunk, amikor pedig nincs, akkor sírunk. Ilyenkor inkább kell forgatni, mint valaha - de ... láss csodát, Jancsó nem egy kocsmában mondta be az unalmast, hanem egy friss és finom etűd végén, azaz forgatott - és még a valóságot is kritizálta, mert felhívta figyelmet, hogy csomó ember rossz körülmények közt él, és ebben a környezetben a nézőnek szinte fáj, ahogyan a táncoslány lábujjhegyre áll, és általában fáj minden lépése - azaz nemcsak Jancsó Miklós által előadott szavakat kell figyelni, és akkor a történet vizuálisan abszolút komplett .)))

 

Tanulság ...

Nagyságrendekkel jobb filmek jöttek létre így, spontán, alkalmi formában, mint amilyenek létre szoktak jönni a régi arcra-és-nem-forgatókönyvre kiadott támogatási rendszerben. Nagyságrendekkel jobb filmek keletkeztek, mint az utóbbi X évben valaha, mármint 8 filmből volt két briliáns, és gyakorlatilag csak egy volt nagyon béna. Ráadásul, holtbiztos, hogy ezekért a filmekért senki sem vett fel 20 milliót, még Pálfy sem - mert ha ezért is elkérte volna a 20 milliót, akkor az egész 160 millióba került volna...

Nézetünk szerint évente legalább egy ilyen filmprojektben részt kellene vennie minden rendezőnek ... mert az igazi filmek itt kezdődnek a függetlenségnél és a low budget-nél. Friss és izgalmas filmek keletkeztek - a filmes alkotók pedig azt tették, amit ... filmes alkotók tesznek: filmet készítettek ... tekintet nélkül arra, hogy "mennyi pénz van rá" ... és közben a valóság felé fordultak ...

Szép történet - várjuk a folytatást ...

-jepe-
2012-04-19

Címkék: 2011, szkeccs, forgács, jeles, kovács ágnes, mészáros márta, szabó simon, török ferenc



:::::::
  LÁSD: Magyarország 2011 info-file
:::::::