a Critical Mass forradalom volt
A Critical Mass forradalom volt, de az alap az, hogy nem értjük a forradalom jelenségét, mert mindig vért és erőszakot látunk. Pedig a forradalomhoz ezeknek semmi köze, csak maximum járulékosan. A forradalom egy tudatmódosulás, ami egy újfajta (progresszív) gondolat virális terjedése révén zajlik.
Budapest 2005
forradalom volt
A Critical Mass forradalom volt. 1992-ben indult San Francisco-ban, mozgalomként. Jellemző mellesleg, hogy mint más korábbi kulturális fellegvárak, amilyen például Párizs volt a jobboldali tömegmozgalom, a nácizmus / fasizmus térnyerése előtt, és amilyen New York azután, San Francisco a mai napig rendelkezik a progresszivitás fényével. Ez holtbiztosan nem független a Critical Mass-tól, de persze fordítva is megközelíthető – eleve progresszív helyi kultúra volt, a CM is ezért tudott ott kitörni :)
Az első Critical Mass demonstráció -- rendes utolsó pénteki "ride" -- mellett voltak installációk is, például egy köztéren egy autó-ajtó, és mellette egy földbe fúródott biciklis, felhívva a figyelmet a tipikus balesetre. Ez a köztéri szobor installáció nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy “hé, emberek, óvatosan közlekedjünk az utakon bringával, mert az elmaradott autósok képesek, és ránk nyitják az ajtót!”. Ez pedig nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy "hé, mindenki, a közlekedés a városban nem autót (car) jelent, vagy villamost (city car), vagy taxit (yellow car) hanem vagy ezeket, vagy/és biciklit! Biciklit, kerékpárt, bringát!"
Amit a San Francisco-i fiatalok csináltak, teljesen meghökkentő volt. Biciklivel a városbaaan???? Ember, ez nem falu!!! Ez San Francisco!! Sok sávos utakkal! Autók hömpölygő folyamaival!
Dánia (Koppenhága) napjainkban
De a srácok felvállalták a “fura szerzet” karaktert is – “scorcher”. Az üzenetük pedig jelmező módon forradalmi volt: a nagyvárosban a bicikli az egyik legjobb közlekedési eszköz. Ehhez hozzájött az, hogy ha mindenki autót vezetne, az katasztrófa lenne. És az, hogy ki kell szállni ebből az egész autós modernizációból, mert hamis és kártékony.
Franciaországban az üzenet az volt, hogy miért mozgatnak az emberek egy 1 tonnás fémet ahhoz, hogy egy 70 kilós ember közlekedjen? Eléggé racionális kérdés, ami azt illeti…
Forradalom volt, rendszeres demonstrációkkal. A poszt modern éra egyik első forradalma. És vegyük észre, ugyanazt célozta, amit a ’68-asa forradalmak: a hatalom által teremtett hagyomány megkérdőjelezését, a “fogyasztói társadalom” nevű rendszer felszámolását. Ugyanezt propagálta a gazdasági növekedésre és a hamis DGP-re, mint indikátorra fókuszálva a Nemnövekedés mozgalma is…. Forradalom volt…
… itt ugorjunk egyet… időben …
a 2010-es fordulat nálunk
Mozgalomként indult, forradalom lett belőle, aztán mozgalom ismét… Aztán valahogy vége lett… Ez egybeesett azzal, hogy a politika ráérzett a “ZÖLD” kamuszövegek hatékonyságára, és beemelte a népet-lenyugtató, közmegelégedettséget sugárzó kampánymotívumai közé a “biciklizést is”. Ez nálunk abban nyilvánult meg, hogy Vitézy Dávid (Orbán egyik rokona) a BKV nagy átalakítása után a vezérigazgató lett. Bár Vitézy egy mozgalomban tűnt fel (VEKE), és egyebek közt azt célozták, hogy a Kossuth Lajos és Rákóczi úton ismét járjon a villamos a 73-tól egyeduralkodó buszok és autók helyett, ebből nem lett semmi.
Dánia (Koppenhága) napjainkban (2019)
A MOL azonban – MOL = benzinkút hálózat – a biciklizés és a ZÖLD közlekedés pioneer-ja lett :) A budapesti közbicikli rendszert (city bike) nálunk MOL BuBi-nak keresztelték el, azaz, Budapest hiányzott a nevéből, de a MOL neve ott volt – ott van. Az ellenség meghekkelte az ellene irányuló rendszert. De amit mondani akarok: országszerte egyre-másra jelentek meg a modern biciklisávok. Azaz, elmondhatjuk, hogy a mozgalom, amit San Francisco-ból indult, gyakorlatilag célba ért…
… itt ugorjunk még egyet ….
amikor még volt nálunk CM
A Critical Mass nálunk nem mozgalom volt, hanem egy szervezet, és egy tömegrendezvény. A szervezet mögött a Kerékpárosklub állt. A budapesti tömegrendezvény – például a Föld Napján – a világ legsikeresebb Critical Mass eseménye lett.
Visszatekintve azonban érdemes átgondolnunk, mi a különbség a mozgalom és a tömegrendezvény között.
Mozgalom:
a résztvevők vitatkoznak, célokat fogalmaznak meg, és elért sikereket elemeznek… van stratégia, van diskurzus, van összehangolt tevékenység
a résztvevők be vannak csatolva a mozgalomba
Tömegrendezvény:
a résztvevők kikapcsolódásként vesznek részt az eseményen… de közben tudják, a Föld Napja van, és fontos a biciklizés, mert a tiszta levegő is fontos…
még akár az is lehetséges, hogy akik részt vettek, azok közül sokan semmiféle tudatváltozáson nem mentek keresztül… és következő nap úgy folytatják az életüket, mint előtte…
a résztvevők nincsenek becsatolva sehova, és a rendezvény végén elégedetten távoznak… és lehet, hogy azt hiszik, csak olyankor lehet biciklizni a városban, amikor tömegrendezvény van, és le vannak zárva az utak :) A résztvevők passzív vendégei az eseménynek… tudatosság nélkül – azt tudni, hogy “a biciklizés jó”, meg hogy “a friss levegő jó” kevés, csak két hangzatos banalitás.
ugorjunk ismét az időben….
Dánia (Koppenhága) napjainkban (2019)
a helyzet ma:
Megjelentek a multinacionális közlekedési vállalkozások, amelyek a városok saját közösségi közlekedését térítették el – akár a plázák egykor a kereskedők botjait, beszippantva őket a közös térből, a város utcáiról, magánterületre…
Alternatív eszköz, pattanj biciklire! És fizess Dunkey RepublicTM R szolgáltatást működtető cégnek. A MOL közbicikli (micsoda csikorgó fogalmi kreáció!) nem volt sikeres. Mármint, a MOL image-e szuper lett, “super green”. Csak a köz-biciklizés nem lendült fel. Káposztára bízni a kecskét? Az alternatívának könnyű dolga volt, ziccerhelyzetben tudták elindítani a bizniszüket.
Dánia (Koppenhága) napjainkban (2019)
És jöttek a scooter-ek. A scooterek motoros kétkerekűek. Röviden: motorok. De mi “rollerekként” tiszteltük őket, és e fedőnév alatt elfoglalhatták a várost – nemcsak Budapestet, egész Európát. NOTE: a scooter bizniszekre utalok itt. A saját scooterek rendben vannak, és nem járulnak hozzá semmilyen durva dologhoz, amit a scooter invázió képvisel.
A scooterek (a scooter bizniszek) a ZÖLD kamu rizsa ernyője alatt hovatovább a közösségi közlekedés részeként reklámozzák magukat. Az a kamu fikció, hogy a közös scootereket közösen használják, “sharing” :) A valóság persze az, hogy adott egy multicég, fiatal, gátlástalan üzletemberekkel, akik röhögnek a városokon, miközben elfoglalják őket. De az egész nem lenne lehetséges, ha az embereknek lenne tudatosságuk, mint ahogyan nincsen. Az egész nem lenne lehetséges, ha a biciklis kultúra kifejlődhetett volna….
a biciklizés kultúrája
A Biciklizés lényege a közösségiség. Dániában a Cycle Chic mozgalom eléggé primitív volt: szexi csajokat kellett fotózni, és az ő képüket nézve elképzelni, hogy majd mindenki biciklivel közlekedik. Nonszensz. A scooter chic “mozgalom” (ellenforradalom) is pontosan ebből nőtt ki, a vak trendiségből – azaz, abból, hogy mi hat trendibbként a tizen-huszonévesek szerint. Illetve, hogy mi képvisel a tizen-huszonévesek szerint magasabb szabadsági fokot. A scooter jobb, mint a bicikli, mert erősebb, gyorsabb, mint a bringák, és mert egy sokkal hanyagabb magatartást tesz lehetővé. A hanyagság, az oda-nem-figyelés a fogyasztói játék, illetve a turista üzemmód lényege. Mindenki ignorál mindenkit. Akit ignorálsz, az alacsonyabb rendű, és te máris egy szinttel feljebb léphetsz a “game”-ben. A bérelt scooter eldobhatós, 40-nel lehet menni, ketten is egyszerre, és minden járókelőnél 1 fejjel magasabb, aki scooteren áll. Plusz elsőbbséget élvez, és még indexelni sem kell – aki scooteren hasít, egy vidámparkban érezheti magát, a város pedig az ő kizárólagos játszótere, amiben a többi ember csak díszlet, statikus bábuk.
Dánia (Koppenhága) napjainkban (2019)
A biciklizés lényege a közösségiség, sőt, a szocialista szellem. Az, hogy elfogadjuk, hogy egyenlőek vagyunk a többiekkel. Együtt közlekedünk. Egyformán. Azonos szinten. Dániában szocializmus van – mondta Bernie Sanders. Dánia a biciklizés révén is mintakép. De amiatt is, hogy a nyamvadt scooterek (scooter bizniszek) ellen rendesen fellépnek, közösségi, önkormányzati szinten. A saját scooterekkel – ismétlem – semmi baj, hacsak nem 50-nek megy valaki, állig bukósisakban a 15-20-szal bicikliző békés városlakók között….
Dánia mintakép, és majdnem teljesen hibátlan a közlekedési kultúrájuk, mert a biciklizésben minden városlakó, minden polgár egyenlő. Egyenlő, és nem zavarja, hogy egyenlő a többiekkel. Nálunk a legbiciklisebb város a legtöbb biciklissel és a legjobb kultúrával például Mezőkövesd. Nem Budpest…
Budapest ma ugyanaz, mint az előző Kádár rendszerben: akkor a zsigulisok lenézték a hülye trabantosokat, plusz a női vezetőket, meg a “gyalogokat”. Mindenki lenézett valakiket. A mai Kádár rendszerben a scooteres lenézi a gyalogost, a biciklist és az autóst, és a város eredeti lakóit, akik nem turisták, mit ő. A biciklis lenézi azt, aki lassabb nála – és a 15-tel vidáman közlekedő biciklis jelensége nálunk nem is létezik. Mindenki ideges, görcsöl, és igyekszik lealázni, legalább is, maga alá rendelni a másikat. Mindenki leelőzi a másikat, ha tudja. Ha nem tudja, őt előzik le – de így is, úgy is azt mondja, “seggfej!”.
A bicikliseket lenézik az autósok is, akik talán csak a scootereseket tekintik partnernek, mert maguk is scootreznek. Nos, igen, a biznisz scooterek (rent a scooter) pontosan azoknak kínálnak két-keréken szabad közlekedést, akik utálják a bicikliseket, és utálják az ő szabadságukat. Előkapják a buta telefonjukat, és kibérelnek egyet, és már mehetnek is, ihatnak alkoholt, és elfoglalhatják biciklisek évtizedek alatt kisírt biciklisávjait, visítozva, üvöltözve, tömegesen, meg amit még lehet.
Az istenek egy csodálatos közlekedési eszközt adtak a kezünkbe, a biciklit, amely révén felemelkedhetnénk az autós-motoros, rivalizáló, ellenséges kultúrából egy derűs, napsütéses, szabad levegőjű kultúrába, amelyben mindenki egyenlő, és mindenki értelmes – nem lumpen. De ez nekünk nem jön össze. Aki teheti “elektromos biciklit” – valójában motoros biciklit vásárol. Ezzel feljebb kerül a többieknél az ellenséges verseny-hierarchiában. Egyenlőség és testvériség – és kulturált közlekedés helyett… lumpen tömegek marják egymást az utakon, még a biciklisek közt is…
Koppenhágában mindenki biciklizik, a házak előtt biciklik állnak, mindenütt. Mindenkinek van biciklije, és rengeteg bicikli még a ’70-es években készült – értsd, nem a 2-300 (4-500) ezer forintos szuper biciklik társadalma. Egyszerű biciklik, melyek szépek… és praktikusak.
Dánia (Koppenhága) napjainkban (2019)
Dániában béke van és nyugi. Nemcsak a szexi csajok bicikliznek, és nem is direkt tűsarkúban, hanem mindenki. A 70-80 éves felnőttek ideértve… és az ovisokat sem kell félteni, mert a közlekedés náluk, a megvalósult szocializmusban nem harci tevékenység… és az autókban is olyan emberek ülnek, akik a kultúra tagjai – nem lumpenek.
Volna mit tanulni Dániától, de még Mezőkövesdtől is. Azt kellene megbecsülni, ami a kultúra építőeleme, és nem azt, aminek a révén az egész eladható a tömegeknek.
Na, most kellene kezdődnie a Critical Mass mozgalom második menetének… egy biciklis felvilágosodás formájában… Magyarországra holtbiztos, hogy ráférne…