Kergetnek – posztposztmodern “coolness”, avagy egy vadiúj Trabant videó 2023-ban…
kép a videóból
Zene+ videó: Lukin Gábor, zeneszöveg: Víg Mihály
Prózai bemutató volt :) Azaz nem, picit sem volt prózai. Finom, érzékeny, a Trabant szellemiségének megfelelő “szemérmes” videó premier volt! NAhTe53 (Vető János) feltöltötte Yt csatornájára, és voila! Hello, world! A világ-premier meg is történt!
a videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=9VaLqz4ihdA
De véletlenül sem azt hangsúlyozom, hogy pompa nélküli bemutató lett volna. Ami más volt e premierben, az ugyanaz, mint ami más volt anno is. Például az FMH-beli koncert (nem voltam ott, de ismerem a történelmet), amely nem koncert volt végül, hanem egy vetítés! Film vetítés.
// note:
FMH, nem FMK (!)... a vetített film pedig itt látható (2 darabban azért, mert amikor Vető János feltöltötte, még nem lehetett hosszabb videókat feltölteni a YT-ra)
a film első fele | a film második fele
a filmet kb. 10 éve meghívták a Berlini Filmvesztiválra, és le is lett vetítve...
// --------------------------------
A filmvetítés egy lépés a párkánytól befelé egy élő koncerthez képest. Egy szemérmes távolságtartás. Rezignált finomság. A nem-tolakodás, a nem-prezentálás finom attitűdje. Lukin Gábor volt a visszafogottság “akarnoka” – ő akarta, hogy így legyen koncert helyett. A zene a film zenéjeként ment.
Ma, ha egy 15 éves megkap egy lehetőséget, hogy fellépjen, akár mások torkát keresztülharapva is törtetni fog, hogy végre oda jusson a spotlámpa életet adó fénykörébe. Lukin Gábor másképp állt a művészethez. Nála ott volt a Hamvas Bélától ismert ókori görög hozzáállás (attitűd), a “nem-elrejtettség” motívumának alakjában. Értsd: csinálni valamit, adja magát. Előadni úgyszintén. Felvenni, rögzíteni természetes késztetés – adja magát. De elmenni a klubba, és ott mindenkit beengedni az aurájuk által határolt szakrális alkotói terükbe, amelyben együtt csináltak zenét, finom művészetet, nem okvetlenül adódik… Lehet az is, hogy Lukin egyszerűen műalkotásokat hozott létre, így tekintette, és ehhez nem tartozott okvetlenül/ közvetlenül hozzá az élő előadás… És lehet másképp is, csak empatikusan találgatok – de hátha egyszer majd olvashatjuk a Trabant zenekar / művészeti csoport könyvét, amit ők maguk írnak…
kép a videóból
Zene+ videó: Lukin Gábor, zeneszöveg: Víg Mihály
Tekinthetjük úgy is, hogy a zenét, amit akkoriban létrehoztak, azt Lukin Gábor speciel nem egy közönségnek írta, hanem maguknak, a Trabantnak, és a tökéletes előadási forma az volt, amikor együtt zenéltek. A fellépés ezzel együtt abszolút benne volt a képben. Ezért tudott létrejönni az Eszkimó Asszony Fázik is… Majd fellépnek, gondolhatták – feltételezem –, de csak majd amikor adódik… organikusan… a dolgok természetes kibontakozását követve…
a videókép és a zene
A videó “fő képe” (Yt thumb) a maszkos lánnyal nagyon-nagyon finom… Önmagában egy KÉPzőművészeti telitalálat. Benne van a korunk. Benne van a korszakváltó fordulat, 2020 és a járvány, s a járványutániság, illetve, utániság-közbeniség… Vicces, bár inkább Vető pioneer-ságára jellemző, hogy Vető már Marietta, illetve a Trabant Gödörbeli fellépése idején is időnként maszkot viselt, 9 évvel azelőtt, hogy “divatba jött volna” globálisan és végérvényesen… A maszk így vált egy új Trabant motívummá…
A fúvósok alkalmazása az elején meglepő, egyedül a Final Cut c. Roger Waters album jut az eszembe… És a Hooverphonic Eden c. csodálatos videóklipje / zenéje… meg persze Tom Waits... De nyomban előjönnek a vonósok, és a női hang... Teplán Lili... és ez már "esztrád" – stilizálva, idézőjelben, de abszolút… a “radio song” műfajának egyik típusaként… (amilyen például a Groove Armada At the River c. remix-száma, amely ugyancsak beugrik hasonló elő-élményként)... fülbemászó dallammal, amit az ember örömmel dúdolgat napközben, és felderül, amikor ismét meghallja a rádióban...
A “radio song” létrehozásnak alapértelmezett szándéka már ott van a Jó reggelt c. számban is (aka: “Bearanyozza”). Annak a szövegét (a verset) Vető János írta, de/és teljes az áttűnés, mert simán lehet azt is gondolni, hogy Víg Mihály írta :) Elmosódnak a határok, a különbségek pedig nem annyira különbségek, mint személyiségbéli finomságok… Finom határvonalak,… Így néz ki az, amikor zseniális művészek egy családot alkotnak. Az egyik arca áttűnik a másikéba, és így tovább…
A zene, mint hangsáv felépítése Lukin Gábor élettörténetét tükrözi, nem-meglepő módon :) Úgy hangzik – de simán tévedhetek, ahogyan szoktam is –, hogy az egész alján ott van egy régi felvétel... egy régi gitár sáv... Ha tényleg így van, annak oka az, hogy e videó gyökerei egészen az alapokig nyúljanak vissza, amikor még együtt voltak ők, a Trabantosok... A szám hangulata végül abszolút más lett, mint anno volt… Mert ez egy interpretáció. Egy újbóli rátekintés – az idő másik oldalán…
Az énekeslány, Teplán Lili meglepő módon “téríti el” az egészet… Amikor belép az elején, erőltetettnek tűnik… Mi van??? Miért kell így megtekerni? Miért kell ennyire “másképpen” előadni??
De mire a feléig elérünk, már meg is vagyunk véve… Már vevők vagyunk az újra… Már rá vagyunk hangolva…. a régire…
"ha nem vágysz semmire,
mondd meg, mire vársz?”
Új jelentést kap a szám eredeti szövege az utániság életélményével megküldve. Szinte úgy jön ki, hogy: "ha nem vársz semmire, mondd el, mire vársz" :) Ez a posztmodern életérzés lényege: nincs mire várni, mert már megtörtént minden.
az utániság
Az utánisághoz évtizedeken keresztül az atomháború utániság tartozott, amely legelőször a Final Cut c. Pink Floyd (Waters) albumban és hónapokkal később a The Day After c. tévéfilmben nyilvánult meg, amit az ABC network sugárzott… Aztán pedig a sci-fi filmek özönében, amiket sivatagban forgattak, a poszt-atom korban, “az atomháború” után :) Ezekben mind az volt ott, ami a mai hétköznapjainkban nonstop jelen van: az utániság. Az, hogy már minden megvolt. Az, hogy már nem nem fordulhat elő valami új, ami mindent megváltoztat.
kép a videóból
Zene+ videó: Lukin Gábor, zeneszöveg: Víg Mihály
Az “utániság” mindent elborít… A Trabant ’80-as évekbeli zenéjében a “túliság” volt a domináns… Ez most átalakult utánisággá… Minden az utániságban úszik... finoman… Teplán Lili hangja a ’80-as évek földi valóságából egy “túli” valóságba emeli át az egész számot. Mellesleg, ahogyan énekel, az sokszor olyan, mintha vokálozna… a nem-jelenlévő Víg Mihály nem-jelenlévő lezser / “laza” hangja hátterében… :) S nem is egyedül, hanem másodmagával! :)
A Kergetnek egy Trabant szám, Víg Mihály zeneszövege, Lukin Gábor zenéje. A Trabant jegyzi :) Ha Víg MIhály adná elő szólóban, simán azt gondolnánk, hogy Balaton. De ez a legszebb: a finom, árnyalatnyi határok. Egyik arc áttűnik a másikba, egyik alkotás a másikba. Ez a szám is emlékeztet arra, hogy Víg Mihály echte Trabant tag :) Mint ismeretes, Lukin Gábor, amikor disszidált, előtte csak Víg Mihálynak szólt róla, és odaadta neki a gitárját. Ezt a kétmondatban elmondható élet-filmet Víg Mihály meséli az Ott Torony Volt c. portréfilmben. Ennél finomabb megnyilvánulása az alkotótársi barátságnak két zenész óriás között aligha lehetséges.
A Trabant egykori túlisága itt és most az utániságban oldódik fel. Teplán szájából a szövegek más értelmezésben jelennek meg, tényleg úgy, mintha a görög drámák kórusát utánzó vokál énekeseket hallgatnánk, akik “reported speech”-ben adják elő a történést, kívülről szemlélve az egészet. Túliság, utániság, kívüliség…
kép a videóból
Zene+ videó: Lukin Gábor, zeneszöveg: Víg Mihály
A képi világ elképesztően jó… Hihetetlen, de mai szinten is underground! Volt egy klip, ami (talán) előzményként tekinthető, a Depeche Mode Enjoy The Silence száma feldolgozásának videóklipje, Uwe Flade rendezésében, 2004-ből (lásd). Abban a klipben “a rózsa” futó rózsa alakjában jelenik meg, és mindent benő, gyomként, és pusztulást hoz, de közben mégis az ellenkezőjét: életet. De az egész Zeitgeist “mozgalom” (forradalom) ezen a képi világon alapult, amit aztán az Avatar is képviselt, és nem is rosszul, és nem bitorlóan. Értsd: a gyom-rózsa tönkreteszi a rendszert, a kommandósok pedig hiába próbálják sakkban tartani géppisztolyokkal, helikopterekkel… A természet mindent elborít – visszaszerzi azt, ami az övé eredetileg…
idők utáni turizmus
Az új Trabant videó pontosan ebbe a vonalba lép be egy új videóként… Ezt a vonalat éleszti fel folytatólagosan, mondhatni…
A lány telefonnal mászkál a hegyek közt… kezdetben fotó kamerával, de az is "ugyanaz" – turizmus. Látszólag semmi különös, de ott van az utániság… Ott van az, hogy valamit elvileg kereshetne is… De nem keres semmit… Miközben mégis, hiszen mindenfelé mászkál… és végig ott van a kezében a telefon, ami a maszkhoz hasonlóan kor-motívum… a kívüliség megtestesülése…
Az elején egyébként úgy tűnik, a lány kiesik a szerepből, illetve nem is esik bele, mert a kirándulás elején nincs is kedve hozzá – lásd a fanyar fintort, amivel felpillant a plafonra :) A pioneer művészekkel előfordul, amikor a privát időtöltést hirtelen átfordítják alkotásba, hogy a társaik ilyen arcokat vágnak – kezdetben :) A “pioneer” szó Vető János kedvence egyébiránt… azért (is) használom…
kép a videóból
Zene+ videó: Lukin Gábor, zeneszöveg: Víg Mihály
Végül mégis összejön a kirándulás: a lány a nagybetűs TERMÉSZETBEN…, ami kihalt… de mégis élő, és ott van, minden mögött és mindenben… míg maga a lány csak egy pont… Ez az idők utáni turizmus…. Emlékezetes élmény… ahogyan a számnak ez az előadása is…
Nem tudom, hogy jött létre a videókép végül, pontosan milyen trükköt alkalmazva, de van sejtésem, a lényeg pedig az, hogy elegáns, letisztult, és gyönyörű… Ehhez a letisztultsághoz persze az is kell, hogy ma már az elrajzfilmesített képeket is szívesen nézzük… Ez jó dolog is lehet, mert a fantázia működésbe léphet…
ez a kép a "régi" Trabant felvétel videójából való (lásd)
elegáns világpremier
Pazar rendezvény-helyszín, elegáns vendégek és fotóriporterek helyett egy sima Yt videó feltöltés alakját öltötte a Kergetnek 2023-as világpremierje. Nem volt bejelentve sem sehol… Egyszer csak ott termett, látszólag a semmiből… Az elegancia éppen ez az egészben… Nem magyarázza, nem helyezi reflektorfénybe a tényt, hogy ez egy majd’ 40 éves zene feldolgozása, s videóklipje… Mi, akik ismerjük a Trabant zenekart / művészeti csoportot, szavak nélkül is tökéletesen értjük e videó jelentőségét… Értékeljük a finom gesztust, és érezzük az esemény fényét, amit a megtiszteltetés ad, hogy a barátaikként tekintenek minket, akikkel megosztják…
Megdobban az ember szíve a klip megtekintése, s hallgatása során… Nem azért, mert egykor gyönyörű művészet volt, hanem azért, mert a Trabant által képviselt attitűd ma is abszolút érvényes… Túliság, felettiség, szépség, szabadság...
Nagyon szép kirándulás…. Egy finoman szép történet, zenében s képben egyaránt… A hangszerelés derűs, bizonyos akkordokat kidomborít, ezzel meghatározva ez egész hangulatát… Egy különlegesen finom attitűdöt képvisel… mint Bach zenéje… a hétköznapi-ünnepnapi művészet transzcendens attitűdjét… a finoman összhangzó zene, és a felszabadult költészet attitűdjét…
Finoman és szépen… ahogyan mindig…