Nathalie Második Élete
Ahogy az eredeti cím is utal rá, a főszereplőlány egy különleges személyiség, az okos és érzékeny Nathalie elveszíti élete szerelmét, és ettől még zárkózottá is válik, ez a kombináció pedig csábítóvá teszi őt. 
A „La Délicatesse” mégsem egy nagymenő francia menedzsert (vagy kit) választ, hanem egy langaléta svéd fickót, aki elvileg se nem helyes, se nem különleges, Markus mégis jó választásnak bizonyul Nathalie részéről. Markus-t egy olyan színész (François Damiens) játssza, akit eddig legtöbbször idétlen, jelentéktelen szerepben láthattuk csak (Szívrablók, Finánc a Pácban), és csak most tűnt fel, mennyire jó színész, mert Markus-ként belopta magát minden néző szívébe.
A történet annyi, hogy Nathalie egyik nap mindenki (saját maga számára is) váratlanul megcsókolja svéd kollégáját, ami kizökkenti őt és Markus-t is az addigi mederből. Egy nagyon visszafogott közeledés indul be kettejük között, amit kellemes végigkövetnünk, miközben folyton felvetődik a gondolat, mitől lesz két ember szimpatikus egymás számára, min múlik, hogy egymásra tudnak hangolódni?
Miközben elvagyunk a remek zenékkel aláfestett romantikával, Nathalie feloldódásával és Markus szuper-jófejségével, adódik egy-két igazán vicces jelenet is, amin nem tehetjük meg, hogy nem nevetünk felszabadultan (ezek mindegyike Markus-hoz kötődik).
Jó tempóban és érdekesen haladunk előre a cselekményben, bár adódik egy-két kevésbé átgondoltan megrendezett jelenet, amikben nem világosak a motivációk (ilyen Markus és Nathalie legjobb barátnőjének első találkozása), de ez lehet azért is, mert ketten rendezték a filmet (egy testvérpáros), és ezek szerint nem mindig állt össze a koncepció.
A film legvégét sajnos nem tudták jól lezárni, majdhogynem elrontották, egy túl szentimentális, a film addigi hangulatához nem illő jelenettel zárták le a rendezők a történetet, de ezért sem haragszunk igazán, mert végül is az egész film teljesen rendben volt.
Audrey Taotou finom lány-karaktere most is működött, és eredeti gondolat volt egy skandináv fickóval összehozni, mert így a kulturális és személyiségbeli különbségek remekül érvényesültek a sztoriban, és az Ikeás humorok is a helyükön voltak...