microcspv    "time is not money"
logo Marilyn



2012-05-14

városrész revitalizáció (projekt)

városi köz-kávézók, civilizációs implantátumok - a biciklizés életet visz a városrészekbe ...


Egy-egy városnak vannak szebb, élettel telibb részei, és persze vannak lepusztult negyedek is. Egy civilizált városban, mint amilyen Bécs, a külsőbb kerületek is civilizáltak, amíg Budapesten a néhány szép központi kerület és a kívül eső zónák közt hatalmas szakadék tátong. A lepusztultság az ilyen városokat fenyegeti leginkább - egyes városrészek konkrétan elhalnak. Kérdés, hogy nem lehet-e tenni valamit ésszel, ami ezeket a zónákat is visszahozná a civilizáció vérkeringésébe?

Gondolj csak a Keleti környékére. Mondjuk a Blahától lefelé sétálsz a Rákóczi úton. Az ember tényleg érzi, hogy egy elhalt szövet belsejében sétál. Egyszerűen nincs ott semmi, ami egy városra emlékeztet. Nem is lehet ott semmit csinálni, amit egy városban szívesen csinál az ember - egyszerűen csak van egy járda, és van egy úttest, és kinek-kinek épp mit diktál a szükség, gyalog vagy autóval keresztülmegy ezen a zónán. A dolog szépsége, hogy Kossuth Lajos utca detto ugyanez, mindössze az árnyalatok vannak kicsit eltolódva - azaz már az elején látszik, hogy a közlekedés (modernista autópályásítás) döntő szerepet játszik egy városrész lepusztulásában.

Vannak bonyolultabb esetek, amikor gettósodás révén szegény emberek gyülemlenek fel egy-egy kerületben, a tehetősebbek elköltöznek, a legvégén pedig maradnak a szegények és romák, és a maffia. Az ilyen városnegyedek visszacsatlakoztatása a civilizációba még sokkal nagyobb kihívás, ez már műtéti beavatkozást igényel, s a siker még akkor sem garantált (elvégre nem tudunk újraélesztett kerületekről Budapesten). Mielőtt azonban a jelenség általános lehangoló volta lezsibbasztana bennünket, érdemes felfigyelni egy érdekes jelenségre: a biciklizés és a városrészek lepusztultsága közt hihetetlen érzékeny a kapcsolat ... ami akár egy természetes gyógymódot is adhat a kezünkbe .)

 

Először is, a Keleti környékén a lepusztultsággal elsősorban úgy szembesül az ember, hogy nem tudja hol kikötni a biciklijét, és otthagyni mondjuk reggeltől estig (az egész cikk ötlete innen jött :)). Mármost, ha a bicikli kikötése ilyen érzékeny civilizáltsági fokmérő, akkor tényleg érdemes elgondolkodni, mit tehet a városért a biciklizés ... Értsd, ha egy városrész lepusztult, mert (egyebek közt) nincsenek olyan helyek, ahol kiköthetnéd a biciklid, akkor máris adja magát a gyermeteg ötlet, hogy érdemes olyan dolgokat létrehozni ott, amelyek lehetővé teszik a biciklis parkolást - és ettől a városrész máris civilizáltabb lesz .)

a biciklizés életet visz a városrészekbe

Oké, gondoljunk bele konkrétan. Mi kell ahhoz, hogy mondjuk reggeltől késő estig ott merd hagyni a bringád valamihez kikötve? Világos például, hogy egy sima utcai biciklikikötő önmagában még nem old meg semmit. Amire szükség van, az a civilizáció fénye, s a civilizált emberek tekintete, amelyek együtt bevilágítanak a dzsumbujba.

Értsd: ott jó kikötni egy bringát, ahol van egy nagy ablakos hely, ahonnan civilizált emberek kitűnő rálátással bírnak a parkolóra (a Sirály teljesen más eset, és az ottani lopásokba a rossz lakatok, lezárók alkalmazása is nagyban belejátszik).

a civilizációs csomópontok, implantátumok

Képzeljünk hát el egy létesítményt, amely nagy ablakaival az utcára néz, megvilágítva a járdát, ahol több bringa-parkoló áll egymás mellett, és fürtökben lógnak a biciklik. Egy ilyen helyen az ember már nyugodtan leparkolna. Felmerül hát a kérdés, hogy vajon nem volna-e érdemes ilyen helyeket létrehozni? Ha a hajózást és a kikötést Alexandriában forradalmasította a világítótorony, akkor Budapest sötét dzsumbuj zónáiba behatoló civilizáció fénye is csodákra lenne képes.

Már csak azt kell kitalálni, hogy milyen létesítmények legyenek ezek. Itt valójában számos dolog közül lehet válogatni, sőt, még az sem szükségszerű, hogy minden ilyen "implantátum" létesítmény pontosan ugyanazt a funkciót töltse be.


ilyen "volt" ..

városi WIFI-s köz-kávézók

Példaként először is egy kávézó-beszélgető bár jut az ember eszébe. Egy amolyan WIFI-s kávézó, amiben az a speciális, hogy a város kávézója, a város által működtetett láncolat - fix, barátságosan nyomott "hatósági" árakkal. Alkoholt nem árulnak, a pohár víz pedig ingyen van - "one on the city" - lehet csak forróvizet kérni teához, a toillette pedig elsőosztályú. Ezeken a helyeken, ezekben a kávézókban lehetne nyelvet tanítani (nem kellene a McDonalds-ba menni), lehetne filmeket nézni, nagy képernyős tévén, fejhallgatóval a filmekért 1 Eurót kellene fizetni - összesen. A WIFI és a jó és olcsó kávé miatt rengetegen lennének ott, s a helynek még nagyon szép bevétele is lehetne. Ami viszont fontos, az az, hogy a város tegye be oda a lábát, és ne egy szegény vállalkozó egyedül. Ha a város teszi be oda a lábát, akkor tényleg egy sikeres implantációt lehet végrehajtani, arra viszont, hogy egy szegény, elhagyatott zónában egy vállalkozó a maffia által uralt környéken majd csinál egy ilyet - hiába várunk. Ilyen kávézót csinálni senkinek nem érdeke. Közben viszont mégis, a városnak érdeke, és még csak nem is kerülne sokba. Érdeke a városvezetésnek és a városlakóknak - mindenki jól járna.


ilyen lehet -  Toldi mozi .))

Az ilyen városi, közösségi kávézókat úgy érdemes létrehozni, hogy a civilizációtól ne legyenek elszigetelve, elvágva (ne legyenek túlságosan távol), hanem hidat létesítsenek a civilizáció és a korábban lepusztult városnegyed között, hogy elmondhassuk, a civilizáció behatolt ebbe a zónába.

a biciklis infrastruktúra menő, és bekapcsolja a városrészt a vérkeringésbe

Egy-egy ilyen implantátum helyet meg lehet (és kell) támogatni szép narancssárga biciklisávokkal, hogy a belvárosból kényelmesen és biztonságosan oda tudjon gurulni bárki. Ha belegondolunk, alig kell valamit tenni, és máris kialakul egy új gócpont, ahol a kultúra, a civilizáció megveti a lábát.

Az egészben a legmegdöbbentőbb az, hogy a biciklizés terjesztése, a biciklivel közlekedők révén kapcsoljuk be a lepusztult városrészt a vérkeringésbe. A biciklizés életet visz a városrészekbe ...


a Toldi mozi .)

Budapestet tönkretette a sok-sok pláza, amelyek már az elején, a Duna Pláza idejében nagyobbak voltak, mint a maximum, amit Párizsban akkoriban engedélyeztek. A plázák elszívták a város vérkeringéséből a vért, egész utcák bolttalanodtak, néptelenedtek el, váltak sivatagos perifériává a plázák vonzáskörzetében. A plázák és a tesco-k adják a gócpontokat, és így a város vérkeringését kiváltotta egy mesterségesen telepített hálózat, a plázák, tesco-k hálózata. Óriási sok a tennivalónk, Kaliforniában a sivatagtól próbálják visszaszerezni a területeket vízhálózat segítségével - nekünk könnyebb a dolgunk, nálunk tényleg elég egy kis civil összefogás - a többi már jön magától ...

Már ma érdemes elkezdeni az "implantátumok" telepítését, mert az idő nagyon keményen ketyeg - lásd a Kálvin téren már megjelentek a prostituáltak.

Nulladik lépésként érdemes lenne a 8. kerületben biciklisávokat felfesteni ... amivel a város jelezhetné, hogy nem mond le ezekről a területekről ... nem adja át őket a maffiának és az enyészetnek ...

Nulladik előtti lépésként pedig érdemes volna létrehozni egy laza kis konferenciát, szimpóziumot a témában .))

-jepe-
2012-05-14

Címkék: városrész revitalizáció, urban, közkávézók