microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2013-05-12

Schiffer Pál: Videoton-sorozat végkifejlet (Törésvonalak 3.)

multik támadása – magyar rabszolgatelep


A dokumentumfilmekről az embernek az jut az eszébe, hogy valakik beszélnek – valamiről, ahelyett, hogy egy sztorit élesben néznénk. Nos, Schiffer Pál, humanista filmes esetében ez egészen másképp néz ki, mert amikor valaki beszél, akkor éppen életének egy fontos jelenetét adja elő, életének egy nevezetes pontján nyilatkozik arról, mi az, amiben él. Egy filmet látunk, egy sztorit élesben, valódi történést, valódi életet … s a tetejébe mindennek látjuk azt is, ami láthatatlan, mert láthatatlanra lett tervezve: látjuk a rendszerváltást, s látjuk a (le)pusztító kapitalizmust …

Óriási élmény ez a film (is), gondolj csak bele, itt olyan cégek berkeibe juttat be kamerát a Schiffer-stáb, ahova aztán, például a halála, illetve 2001 után már nemigen lehetett behatolni, olyan gyárakba, ahol haditechnikát is gyártottak, meg olyanokba (például Ford vagy Philips), amelyek mint nyugati multicégek a legkeményebben védik magukat a leleplező (a hatalommal nem cinkos) kameráktól és az ilyen típusú nyilvánosságtól.

 jobboldalt: Leveleki Magdolna a Helyzet Műhely vetítése után, a beszélgetésen ...

Schiffer Pál egy eszméletlen hatékony stábot állított össze magának, illetve a filmnek, egy korábban interjúival a figyelmét felkeltő szociológuslány (Leveleki Magdolna) volt az előfutár, odament interjúkat készíteni, csak szóban, papír segítségével, korábban dolgozott a Videotonban, s így volt terepismerete. Utána jött ő és Schiffer, majd végül hívták a tévé-stábot is, és elkészültek az interjúk.

 

E zseniális módszer és persze a rendező érzékenysége révén e beszélgetések nem iszonyat hosszú, nehezen szerkeszthető, vágható anyagot adnak ki, hanem drámaiságtól vibráló intenzív beszélgetéseket, gyakorlatilag minden esetben. Még egyébként így is 40 órányi interjút forgattak le, amely a Széchenyi könyvtárban megtekinthető.

 

A film élesben jeleníti meg azt a momentumot, amikor Magyarországra betörnek a multik. A jelenség megfoghatatlan. Senkinek nincs semmiféle tapasztalata, mármint az emberekről beszélünk, akik nem értik, nem is érthetik, mi az, amibe belesétálnak. A helyzet baromi rideg, és egyre ridegebb. Kezdetben szerencsés az ember, aki munkát kap Székesfehérvár valamely multi-telepén, mindenki örül a pénznek, örül a munkának, a Fordnál pedig örülnek a juttatásoknak, hogy kapnak ebédet, van konditerem, ingyenes kólagép, meg minden.

A történet nem közvetlenül egy-egy elbeszélésben jelenik meg, hanem itt is az idő-ugrások révén. Ott van egy nő, aki főszereplővé válik … Nem (csak) az számít direktben, amit elmond, hanem a változás, az, amikor egy év múlva ugyanabban a nem-saját panelben lakik az akkor már 16 éves lányával, és egy kutyával. És persze több is. Amit elmond egy-egy felvétel során (külön érdekes, hogy szezonról szezonra más és más a haja), az is roppant érdekes, de … abban benne van még csomó minden abból, ahogyan egy ember igyekszik pozitívan értékelni saját életét … ahelyett, hogy pl. kilátástalannak nyilvánítaná …

A film csúcspontja Schiffer és egy másik nő, Brigitta beszélgetése – teljesen hihetetlen az egész, gyakorlatilag egy évtized (91-98) változás-kutatásának csúcspontja ez, amikor végre megjelenik az új rendszer valódi arca. Ugyanaz, mint az előző, sőt, kíméletlenebb és embertelenebb.


A Helyzet Műhely Schiffer Pál filmklubján a Frisco-ban (Bp, IX. Mátyás u. 11)

Az emberek olyan gyárakban dolgoznak, ahol a kezdeti juttatásokat, mint ebéd meg kólagép végül visszavonják, és a fizetéseket is csökkentik. Miféle világ ez? Az igazgatóság, illetve a külföldi nagy-kutya látogatók értéktelen rabszolgaként tekintik az embereket. Egy ízben az egyikük véletlenül beolajozza a kezét, odamegy az egyik nőhöz (tipikusan női munkaerőkről van szó, Brigitta elmondja, szerinte azért, mert a férfiakkal ezt nem lehetne megcsinálni), és beletörli a ruhájába a kezét (A filmben nem szerepel ez a jelenet). Tipikus – ma is ugyanúgy, mint akkor. Egy lány elájul, összeesik, de kap egy injekciót, és visszaáll a gépsorhoz – mert fél kivenni eü szabadságot (e sztorik nem mind jelennek meg a filmben, de korabeli és mai szemtanúk is mondják).

 

Eszméletlenül sajnáljuk a Pussy Riot két tagját, akiket büntető börtönkolóniákba küldtek, és amikor ezeket az embereket látjuk, az jut eszünkbe, basszus, ezek az emberek ugyanúgy dolgoznak full terror alatt, mint Nádja és Mása a GULAG-on. Eszméletlen szemétség, embertelenség.

 

Ezek az emberek terrorizált rabszolgák. Ki vannak szolgáltatva, plusz az ilyen multicéges környéken a vidék átalakul, az emberek kiszolgáltatott, munkára váró proletárokká válnak, a környék pedig meghal. Ezt csinálják a multik … Ennyire érdemes örülni egy-egy multi üzem ideköltözésének ….

 

Mellesleg, a multik először még komoly gépsorokat hoztak ide, ami 40 méter hosszú volt, plexivel fedett, az elején és a végén két ember dolgozott, de mindent a gépsor csinált. Aztán a cég rádöbbent a közgazdaság idióta tanainak alkalmazásával, hogy jobb nekik, ha olcsóbb gépeket hoznak ide, mert az emberek nálunk bazi olcsók … Kár gépekre költeni … Sőt, az is külön szerencse, hogy a régi gépeket van hol felhasználni …

 

Magyarország így válik újra vasfüggöny mögötti szerencsétlen, leigázott országgá (az elmúlt 23 év során, aminek nincs és nem is lesz könnyen vége, Bajnai ugyanez a rendszer!). Az új vasfüggönyt a bérszínvonal és a másod(harmad) generációs gépek ideköltöztetése hozzák létre. S vajon mit gondolunk a most (2013) beharangozott elnyomó multicég, autógyártó cég ideköltözéséről? Mennyire korszerű technikát hoztak ide az elvtársak? Ideit? Vagy valami elavultat – ami olcsó emberrel még működik? Lehet tippelni …

 
Fiatalok együtt elemzik a filmet a vetítés után Leveleki Magdolnával és Fehér János volt szakszervezeti vezetővel

Ez Magyarország. Ez volt és most is még mindig ez. De miért és hogyan lehetséges ez? Miért van, hogy amint észreveszik egy ilyen multi-gyárban, multi-telepen, hogy az emberek egy munkafolyamat bizonyos fázisainál leülnek egy székre, egyszer csak elveszik tőlük a széket? Munkás ne üljön. Úgy van beosztva az idejük, stopperórával precíziósan kimérve, hogy egy percre se fordíthassák el a fejüket, ne beszélgethessenek (ami egyébként TILOS), mert akkor nem tudják teljesíteni azt a normát, ami csak úgy teljesíthető, hogy valaki nonstop dolgozik, pihenés, hibázás nélkül, totál megfeszítve, 8 órát naponta, nappal, délutántól estig vagy éjjel, hajnalig. Volt, hogy a gépsorokon lehetett zenét hallgatni – miért ne? A munkások élvezték. A vezetőség aztán elvette – ezt is. Gulág, láger, munka-tábor, akárminek nevezzük, döbbenet …

 

Magyarországnak nagyon gyorsan ki kell hátrálnia ebből a nyomor-kapitalizmusból, mert ez embertelen. A szakszervezetek hiába küzdenek, mármint a valódiak, akik tagdíjból kapják a fizut, és nem korruptak. Csak a politika, s a gazdaságpolitika szintjén lehet módosítani a rendszert. A rendszer felzabálja a társadalmakat, meg kell állítani, mert ez csak pusztuláshoz vezet, további lepusztuláshoz. Csak rendszer-szinten állathatjuk meg a rendszert … (admin hozzáféréssel, egy vagy több új típusú párt segítségével)

 

A Videoton történethez hozzátartozik még, hogy nem kellett volna, hogy így történjen. Az állam simán megtarthatta volna, 40 milliárd forint adóssággal együtt, ma a BKV, bocs, BKK évi ca. 30 milliárdot úgy nyel le, mint valami évi fixet. Ráadásul állami cégként is megcsinálhatta volna mindazt, sőt, még ott van a cég részlegenként történő értékesítése is, a feldarabolás. De nem, nálunk senki nem állt odafent a fedélzeten, hogy odafigyeljen, hogy a társadalom érdeke egy picit is érvényesülhessen ebben a durva bedarálásban … amit rendszerváltásnak nevezünk.

 
Leveleki Magdolna társ-forgatókönyvíró és társalkotó és Fehér János volt szakszervezeti vezető

A Videotont nem egyszerűen magára hagyták, gondatlanul, hanem cinikus módon kiszolgáltatták az enyészetnek, a szétesésnek, a lepusztulásnak, végig anyagi érdektől vezérelve, meghajolva a nagy pénz (tőke) hatalma előtt. Ez volt az új rendszer, a kapitalizmus bevezetése … Schiffer Pál megörökítette ezt a momentumot – s a film végén ugyanezeket a gyárakat, 3 műszakos telepeket (10 nap egyik műszak, 3 nap pihenő, 10 nap második műszak, 10 nap harmadik műszak, és így tovább) már csak úgy tudjuk látni: kába rabszolgák mennek a munkába …

Szemétség ezt tenni egy társadalommal, szemétség ilyen helyzetbe taszítani embereket … a kapitalizmus nemcsak azért bukott meg, mert béna, ostoba, és ép ésszel védhetetlen, hanem azért is, mert az embereket, a társadalmakat olyan barbár módon szolgáltatta ki a technokráciának, mint a nácizmus … és ez megengedhetetlen …

 
Köszönjük Schiffer Pál humanista filmesnek,
hogy ezt az időkapszulát (is) elkészítette … RESPECT a humanizmusért, a filmes profizmusért, az emberi közvetlenségért, és a költőiségért … KÖSZÖNET azért, hogy ma képünk lehet arról, mint mentünk keresztül, amikor nem figyelhettünk oda (egyébként sosem figyelhetünk oda, a média gondoskodik erről). RESPECT ezért a gyönyörű, telitalálat filmért … Köszönjük – az utókor nevében …

Fotógaléria a film Helyzet Műhely-es vetítéséről:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.644168515609982.1073741828.198174736876031&type=1

-jepe-
2013-05-12

Címkék: videoton, Schiffer, rendszerváltás, multik, kapitalizmus



:::::::
  LÁSD: Törésvonalak III. - Stratégiák info-file
:::::::