Bérgavallér

A film angol címe, és a magyar fordítása is visszafogott, de pontos: egy középkorú, kedves és kissé lelassult férfit rávesz a bőbeszédű barátja, hogy megrendelésre tegyen boldoggá nőket, és a bevételen osztozzanak.



A bátortalan kezdet után egész jól belejönnek az új szakmájukba, és körülöttük egyre virulóbb nők bukkannak fel. Már az alapötlet is aranyos, hát még az az érvelés, amivel Murray (Allen) ráveszi a „dzsigolóját” a munkára: Fioravante virágkötőként úgyis földközeli dolgokat csinál, semmiből nem tart a nőket is kezelnie...))

Remek lassú tempóban halad a film, van idő mindenre: Woody Allen vicceire, aranyos beszólásaira, Turturro rejtett férfias sármjának a kibontakozására, a New York-i haszid zsidó közösség életének bemutatására. Ha belegondolunk, nem sok minden történik a filmben, de szinte mindegyik jelenete érzékletes.


Murray jártában-keltében egy fiatal haszid özvegyet (Vanessa Paradis) is megkörnyékez, majd a teljesen a vallásának és a családjának élő nőnek elmagyarázza, hogy érintésekre mindenkinek szüksége van, és hogy ő tud egy jó pszichológus-félét a számára. Fioravante érzékeny „kezelésének” köszönhetően a nő kezd megnyílni a világ felé, látjuk, ahogy apró lépésekben halad egy valódibb élet felé. Ezek mind jól kitalált jelenetek, Turturro mindigis értette a rendezői finomságokat.

És mindezek felett ott van az eredeti Woody Allen-es humor, a mindent túlbeszélő, nagyon őszinte, csavaros beszédű és vicces stílus, ami miatt annyira kedveljük a filmjeit. Itt is remekül előadja magát, vannak „zsidós” és „szexis” beszólásai, és az egésznek ő adja a humoros alapját.

Kifejezetten kellemes film a Bérgavallér, amire bármelyik családtagunkat, barátunkat elhívhatjuk, valószínűleg mindenkinek tetszeni fog.