nem vagy belépve:
microcspv    "peace is precious"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2014-05-07

Ha bírsz

Jelena itt járt – a lány, aki nemet mondott

Megdöbbentően izgalmas film a Ha bírsz... Valójában egy újfajta film prototípusa. Olyan, mint a Hímnem Nőnem, leszámítva, hogy Godard filmje a fikció irányából szociográfia, s nem a privát szférába hatoló dokumentarizmuséból, mint Szilágyi Zsófia filmje. A film egy hihetetlen intenzitású fogalmazvány a rendszerről amiben élünk, az 1990 utáni idők harmadik olyan filmje, a Simon Mágus és a Pál Adrienn mellett, amelyik jobb, mint az összes többi magyar film, s vegyük észre, ez is egy női film.

A Ha Bírsz nem egyszerű dokumentumfilm. A dokumentumfilmek általában úgy néznek ki, hogy valakik beszélnek eseményekről, és közben lehet látni a reakcióikat. A Ha bírsz egészen más, mert ez egy történet, ami miközben nézzük, úgy történik. Teljesen konkrét narráció, történetmesélés folyik. Ilyen tekintetben pontosan olyan, mint egy játékfilm (úgy is élvezzük, mint egy játékfilmet). A különbség csak annyi, hogy a főszereplő lány egy az egyben önmagát játssza, saját életének a keretein belül.

 

Valakinek önmagát játszani a lehető legkényesebb kihívás, Budapesten ez nem is nagyon szokott sikerülni. Aki önmaghát alakítja, vagy egy önmagához nagyon hasonló, analóg-karakteret, az általában nagyon erősen védi magát, lezárja magát, hogy senki ne láthassa őt meztelennek. A Ha bírsz ehhez képest döbbenetesen őszinte film, Jelenát a kamera olyan intim közelségből filmezi, hogy az tényleg elképesztő. Belelátunk az életébe, a fejébe, s a szívébe is. Hihetetlen élmény. Közben végig a saját életéről beszél, életének különböző fázisaiban. Olyan ez így, mint egy kísérlet, amit önmagán végez. Vajon meg tud-e élni Budapesten? Vajon milyen kilátásai vannak egyedül egy ilyen nagyvárosban? Vajon milyen érzés a bőrében? Vajon hogy telnek a napjai? Vajon .. vajon milyen érzés ...?

 

Olyan ez a film, mint egy lány naplója. Különböző fázisokban készülnek vele felvételek, és ebből áll össze a film ... cselekménye. Mert (szemben a dokumentumfilmekkel általában) ennek a filmnek határozottan van cselekménye, az, hogy Jelena elhagyja Budapestet, feladja, azt mondja, kösz, elég, nem bírja tovább. A jelenetek pedig, amiket látunk, korábbi felvételek. Mintegy flashback-ek. Az egész nagyon szépen van megcsinálva. Jelena csúcs, eleve egy végtelenül szimpatikus lány, és mellesleg, iszonyat jól mutat a vásznon, betölti a teret, színésznőnek kellene lennie (emiatt az üzenet miatt fordítjuk le e cikket angolra is, hátha elolvassa). Persze nem Hollywood-i vagy egyszerű játékfilmes színésznőnek kéne lennie, hanem izgalmas művészfilmekben szerepelhetne, mint amilyen Godard Hímnem Nőnem-je volt, és hátha készülnek még hasonlók majd valamikor, talán éppen ennek a filmnek az ihletésére :)

 

Jelena nem azért hagyja el Budapestet, mert Orbán meg a Jobbik miatt a város elindult a kulturális elsivatagosodás pályáján, s egy olyan lepusztulási folyamatnak van kitéve, mint Fico Szlovákiája (lásd a Köszönöm, Jól! c. zseniális filmet). Nem, Jelena nem a jobbosítás miatt ment el, sőt, nem is valami budapesti specifikum miatt, hanem azért, mert az egész rendszerben nem találta a helyét.

 

A Ha bírsz igazi feminin film, s a Bechdel tesztet is persze lazán teljesíti (van benne két szereplő, akiknek van nevük, és egymással beszélgetnek – és nem valamelyik férfiról), de ezen túl is feminin. A „történet” ugyanis arról szól, hogy a lány ott él ebben az európai nagyvárosban, tanul, próbálja felfedezni magát s a világot, és látszólag minden oké, mígnem egyszer szakít a pasijával. Egyszerű változásnak tűnik ez, ami után az ember egyszerűen átrendezi az életét, ámde kiderül, a pasi nélkül, akivel családot akartak alapítani, a puszta megélhetése is veszélybe került, és semmi nem tartja Budapesten sem többé. A történet így nem arról szól, hogy Jelena munkát keres Budapesten, hanem arról, hogy egy lány megpróbál egyedül a lábára állni, miután a biztonságot jelentő pasival szakított. Így, ezért különösen nagy mértékben feminin film.

 

Tovább fokozza e femininitást, hogy a rendező lány, sőt az operatőr is és a vágó is .) Az operatőr, Kovács Claudia valami elképesztő, a radikálisan szűk mélységélesség, a kézben tartott kamera, az ablaküvegen keresztül fényképezett menza, a buszon utazó lány, Kovács Claudia igazi Budapest-filmet hozott létre, egy olyan filmet, amiben Budapestet valóságos életen keresztül láthatjuk. De az sem kis dolog, hogy még a Szerbiában tartott családi ebéden is ott volt, tényleg lenyűgöző.

A vágás ugyancsak szuperb, Mehrli Noémi munkája. Egyszerre finom és forradalmi, a Kifulladásig felvételen-belüli vágását alkalmazta végig, plusz roppant finoman állította össze a flashback-eket is, és végig rajta tartotta a kezét a film humorán is, lásd a macska egy adott ponton történő bevágása, amikor Jelena apja róla beszél. Ez a macska mellesleg, bár egyszerű humornak is óriási, egy roppant finom vizuális megfogalmazása is valaminek, gyakorlatilag a jelenetben elhangzott gondolatok összefoglalása, e gondolatok ekkor, ebben a képben csapódnak le – az, hogy Jelena apukája mennyire röghöz van kötve, illetve, hogy Szerbiában negatív szelekció van, és akiknek kellene, azok nem képesek érvényesülni, és fordítva, és hogy Jelena apukája örül, hogy a lánya külföldön próbál szerencsét, még akkor is, ha hiányzik neki, és szívesen meglátogatná, de nem teheti, már csak a macska miatt sem. A vágás egyébként azért forradalmi, mert a jelenetekből, amelyekben a lány a kamerának beszél, hangbéli narrációt csinál, és más jelenetek képeit mutatja közben – és tényleg olyan, mintha egy játékfilmet néznénk, egy roppant izgalmas, intenzív történetmesélés. Az ilyen jelenetek vége felé viszont folyton kiderül, hogy Jelena épp hol ült, amikor mindezeket elmondta, így a játékfilm élmény ellenére minden megmarad a valóság talaján.

 

A film közepén hihetetlen erejű, manifesztó szintű, forradalmi jelenet van. Jelena profi fejvadászokhoz megy. Azok kikérdezik, hogy mit csinált, mit szeretne, menyit kereset munkát, és a többi. Jelena őszintén beszél, úgy, mint egy ... végtelenül szabad személy egy gyönyörű fiatal lány. Gondolj bele, ha a fejvadászok azt kérdik tőled, aki munkát keresel, hogy mennyire fontos neked 10-es skálán, hogy Budapesten maradhass, milyen számot mondanál? Jelena azt mondta, 4-5.
A fejvadászok elmondják neki, ha munkát akar, simán felveszik valamelyik multinál recepciósnak, irodai mindenesnek, mert kitűnő az angolja, de akarnia kell a munkát, és nagyon. Erre Jelena, megismétli, amit egyszer már elmondott, hogy szívesen elvégez ilyen munkákat is, de ez számára csak munka, és nem örül neki, és csak azért csinálja, hogy a számlákra meglegyen a pénze. Munkanélküli lány egy nagyvárosban, dolgozhatna egy multinál recepciósként – de nem szívesen tenné? És csak azért tenné, hogy megkapja a pénzt, amire szüksége van? Eléggé kemény, radikális viselkedés ez egy lánytól. Nos, ez az, ami miatt úgy alakul a sorsa, ahogyan. Azért, mert volt annyira szabad, hogy egy primitív munkalehetőséget egy multinál nem tekintett élete céljának, csak kényszerű pénzszerzési lehetőségnek, és mert kimondta: nem szívesen. Megcsinálom, abszolút, ha nincs más, de nem szívesen.

 

Ez a jelenet a rendszer közepébe talál, s így az egész film is, miközben egy tehetséges, élni vágyó, fantáziadús fiatal lány életét látjuk ... akink ki kellene bontakoznia, de sajnos, nem tud, mert nincs rá lehetősége. Hülye a lány? Megérdemli? Vagy embertelen a rendszer? A lány pedig jóról szól és szabad?

-jepe-
2014-05-07

Címkék: BUDOKU, Jelena Popović, Szilágyi Zsófia, Kovács Claudia, Mehrli Noémi



:::::::
  LÁSD: Ha bírsz info-file
:::::::  (Impass 2014.)