Nap-Nap fesztivál – egy megvalósult álom

Ugyanaz a város, de mégsem ugyanaz semmi… Kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba… Sokszor pedig még kevésbé… Hihetetlenül nehéz elképzelni, hogy felszállsz egy (ma?) 65-ös buszra a Kolosy téren, és ott landolsz egy elvarázsolt fesztivál zónában. Még nehezebb azt elképzelni, hogy az volt a posztmodern, a minden utániság (magyarul: posztminden) kezdete.

Woodstock puszta említése olyan viccesen csengett volna bármelyikünk fülében, mintha azt mondtuk / mondták volna, “1920”, vagy “Leonyid Brezsnyev”, vagy “Leonardo Da Vinci”. Mert már minden fikció volt. A megvalósult űrkorszak jelenében éltünk…

ufók, haza! :)

Fura múlt időben beszélni egy űrkorszakról, nemde? Tényleg az! Akkoriban mindennaposak voltak például az UFO ellenes tüntetések. Nem gyűlölet- vagy idegen-ellenes alapon, hanem csak azért, mert tényleg roppant mód elszemtelenedtek – mint ma a turisták. Mindenütt ott voltak, az emberek meg csak ámultak, “hú, azta, UFO-k!”, külön tévéműsorokat szerveztek a számukra. Nah, ebből lett elege egy humanista aktivistának, Tódornak, aki nemcsak úgy volt aktivista, hogy imádta a kultúrát és az embereket, de úgy is, hogy tele volt a Marx Tőke az UFOKKAL :) Így szervezte meg a humánoknak drukkoló, humanista (az UFÓk elleni) kampányt, hogy “UFÓK HAZA!”. Szórólapokat, plakátokat helyezett el városszerte. Nagy lehetett a nyomás az UFOk-on akkoriban :)

Hogy a helyzet még kafkaibb legyen – a Men In Black egyebek közt azért zseniális mű, mert az intergalaktikus barátságosság és univerzális megközelítés alapköve, plusz, mert kimutatta, hogy az UFOk leggyakrabban postai alkalmazottként kapnak munkát – Tódor maga is minden bizonnyal UFO lehetett, bár nem volt postás… Az első UFO, aki UFOk ellen szervezett kampányt :) Az első és utolsó is egyben, erre mérget vehetünk…

a Vörösmarty téren (köszönet a fotóért Grits Barbarának)

Tódor fura és provokatív srác volt, fura kinézettel és folyton provokatív gondolatokkal. A Tilos az Á-ban egy viszonylag ismert “író” (én nem olvastam, és nem is tervezem), és aznap esti társa, Krausz, akit később is bírtam, odajöttek Tódorhoz és hozzám, a galéria lépcsőjén ültünk, és a kék haja miatt az “író” fazon lebuzizta, majd amikor kifejtettem, hogy a gondolatmente hibás és rossz, orrba vágott, úgy, hogy vérzett, majd arrébb sétált a 120 kilós “értelmiségi”. Tódor akkor épp a húgommal járt, de amúgy is családtagként gondoltam rá, mint sokan mások, mert karizmatikus volt, és nagyon jó volt az üzenete. Plusz, Uzsi, a kutyája tündéri volt. Amúgy, az akkor kék haja ellenére, mindig arany sárga hajjal gondolok rá, mint a Kis Hercegre.

Woodstock említése a NAP-NAP nevű modern, sőt, posztmodern fesztiválon vicces lehetett, de nem sokan emlegették, mert képtelenség lett volna elképzelni azokat az ősrégi időket. 1969?? Ember, ez már a '90-es éveeeek!!!! Azok a tinik ma már nagymamák! Ráadásul, akkor, a '90-es években még nem “tinikről” beszélt mindenki, mint ma, hanem fiatalokról, ami nem is volt korhoz kötve. Plusz, a '60-as / '70-es években a huszonévesek totál felnőttek voltak, férfiasak, nőiesek, felnőttek, kifejlettek, határozottak, lásd Zabriskie Point őrizetbe vétel jelenete, a filozófia professzorral (pontosabban: történelem professzor).

őrizetbe vétel jelenet a Zabriskie Point-ban (lásd)

BTW, e professzor kinézete – a szakállas, baloldali, azaz, kapitalizmus ellenes, társadalmilag tudatos – ma a belépő a tini / huszonéves pasik körében, és bármely turista megkapja bármely barber shop-ban Budapesten, á la klónozás és tömeggyártás. Ha a duplikáció és multiplikáció jelentéskioltás, akkor e professzornak a jelentése trilliószorosan ki lett oltva.

álom fesztivál, egy utópia (könnyed) megvalósulása

Annak ellenére, hogy a történelem éppen ismételte magát, ott, a NAPNAP-on, senki nem tudta volna elképzelni Woodstock-ot. Fura lett volna minden összehasonlítás, hiszen a NAPNAP egy (akkori) mai modern fesztivál volt.

NANAP poszter az Art Cafe-ban

Mielőtt bárkiben felmerül, mitől volt különleges a NAP-NAP FESZTIVÁL: ingyenes volt. Ingyenes és sok tekintetben önszerveződő, organikus, mondhatni. Mindenki nagyságrendekkel kevesebbet ivott (szemben a majdani Sziget^{TM R} alkohol “mentes” söreire, amikből sokat kellett inni, 6-ot simán megihattál naplemente előtt, tünetek nélkül), és sokszorosan kevesebbet is evett. És persze ma bármely szakállas filozófus (kinézetű srác) egyből felteszi a kérdést, “mi vt a bznsz modell?” (nem pazarolják a magánhangzókat). De…

De Kelényi Krisztián Tódor – hogy nevén nevezzük a felnőttet – biznisz modellje az volt, hogy először működjön, és aztán majd biztosan lesz belőle bevétel is. Első az álom megvalósítása. A NAP-NAPPAL, a napforduló / nap-éj egyenlőség idején rendezett fesztivállal, ami azt illeti, nem a saját álmát valósította meg, hanem mindannyiunkét.

A NAP-NAP (vagy NAPNAP, a plakáton így szerepelt) egy álom fesztivál volt. Az ingyenesség roppant fontos volt, de senkit sem érdekelt igazán. Mert természetes volt. Így volt természetes. Nem az ingyenesség miatt volt álomfesztivál, hanem amiatt, hogy tökéletes volt. Ennek pedig része volt az ingyenesség is, akárcsak Woodstock-ban, amire ott senki sem gondolt (szemben a Szigettel^{TM R}, ahol minden tudósításban / hírben szerepelt Woodstock, és tudatosan). A non-kommerciális, nem-kereskedelmi koncepció totál utópia volt, és mindenki imádta.

A NAP-NAP FESZTIVÁL ingyenes volt, de nem voltak sokan, vagyis sokan voltak (voltunk), de nem túl sokan, ennek pedig az egyik oka, hogy a média még nem szállt be a bizniszbe. A Rogers Görbe x-tengelyének “bal oldali” lakói vettek benne részt, az innovatív kisebbség és a korai adaptorok. A korai tömegek s a késő tömegek, illetve a totál késők tömegei egyáltalán nem vettek részt. Avantgárd fesztivál volt. Tisztán :)

a '92-es NAPNAP fesztivál plakátja (utólag színezett kép)

Tódor és Kistamás elterjesztették, hogy jön Lou Reed. És mindenki várta is, számított rá, meg persze az is ott volt, hogy “tényleg? de hát hogyan lehetséges ez?”, de amikor bemondták, hogy Lou Reed üzent, hogy mégsem tud jönni, mindenki nevetett, mert jó volt az egész… Mindenki élvezte a szabadságot… amit a fesztivál látványosan előhívott mindenkiből, illetve mindenki számára biztosított.

Plusz, ott volt az Embersport! :) Egy koncert egy kb. 10-15 centi magas színpadon, nappali fényben, Zsiráf zenekara. Volt Pepsi Érzés is. Nemcsak alacsony volt a színpad (több színpad is volt, a NAPNAP tényleg a Sziget^{TM R} esszenciális előképe volt), hanem kicsi is. De tökéletes volt.

Csak halványan emlékszem a koncertekre, hiszen rengeteg élmény volt, alapvetően egy nagy party volt a fesztivál, rengeteg beszélgetéssel. A második vagy harmadik évben volt egy Kontroll Csoport koncert is, ami rendkívüli esemény volt, de a véletlenek alakulása miatt mégsem láttam. A büfében töltöttem éppen azt az időt odafent, de a katlan-szerte kihelyezett klasszik BEAG hangszórók révén nonstop tájékozódhattam, hol tart a remek és rendkívüli esemény. Imádtam a Kontroll Csoportot is, bár a Bizottság és az Európa Kiadó és hát a Trabant voltak a kedvenceim. De a lényeg az, hogy amikor láttam Ang Lee csodálatos filmjét Woodstock-ról, ismerős volt, hogy a fejek végül el sem jutnak a színpadig az egész fesztivál során. :) Barátommal, Kiersten-nel beszélgettem, és aznap este, miután hazaértünk, készítettünk is egy filmet, egy 10 perces videót, ami egy igazán tökéletes darab.

utána az özönvíz: a tömegszerűség

Amikor a Sziget Fesztivál ^{TM R} megjelent, egy évvel az utolsó NAP-NAP után ('93-ban), nem tudtam másképp látni, mint akként, hogy az volt a profi, kommerciális verzió. Tudom, hogy Müller Péter Sziámi nem Tódor és Kistamás László és Csernátony Dóra (és barátaik, pl. Július Gyula) NAP-NAP fesztiválját tekintette előképnek, hanem a a saját szervezésű Sziámi táborát (ami nem Budapesten volt, illetve nem Óbudán), de számomra a Sziget, amikor megjelent, a NAP-NAP egyeneságú leszármazottja, folytatása volt, ráadásul Óbudán. Egy GIGA-biznisz születése. Ez az, amiből Tódor nem kért egy falatot sem… illetve amitől megkímélte a fesztivál vendégeit.

Egy NAP-NAP FESZTIVÁL ma nemcsak a Sziget Fesztivál^{TM R} miatt lehetetlen, hanem elsősorban amiatt, hogy már mindenütt tömegek vannak. A média csak odamutat, és kész. Ha van valami valahol, oda tömegek mennek. Tömegek mennek, és tömegként tudnak csak megnyilvánulni. Tömegszerűen. Trillió darab filozófia professzor klón fesztiválra megy – mindig volt valami félelmetes feLugossy Laca Albert Einstein klónjaiban a Jégkrémbalett-ben, most végre megvan, hogy mi: a klónozás.

Lou Reed nem jött el, de ott volt az Embersport, Hazai Attila, Reich Péter, és csomó szuperjó fellépő, és hozzá csomó fesztivál látogató, de nem mindenki, nem minden ember, nem bárki. Mindenki kultúrán belüli volt, beavatott, lumpenek pedig egyáltalán nem voltak.

a humanizmus hiánycikk

Visszatérve a cikk elejéhez, a könyv, amit az anyám spontán megvásárolt a minap – Konrad Lorenz: Ember és Kutya – egy bizonyos nevű kiadó gondozásában jelent meg anno. Lásd az illusztrációt:

Konrad Lorenz: Ember és Kutya (kiadó: Katalizátor Iroda)

Tódorék (Tódor, Kistamás László, Csernátony Dóra) fesztiválja nem egy kezdetleges fesztivál volt, “még a Sziget^{TM R} előtt”, hanem a tökéletes fesztivál, amit a Sziget ^{TM R} max megpróbálhatott volna utánozni, ha nem egészen más koncepción alapult volna eleve.

nem lehet 4x ugyanabba

Egy NAPNAP Fesztivál ma már nem lehetséges, sem Tódor nincs itt, sem senki nem gondolkodik eladásoktól/bevételektől függetlenül, not-for-profit üzemmódban. Senki nem “álmodik”, hanem számol, és számít, a kereskedelmiség alapértelmezett.

Plusz, ma már mindenben benne van a nagy pénzek mellett a média is, és az emberek nem organikusan értesülnek egy szubkultúra körein belüli eseményről, körről körre, koncentrikusan kifelé haladva, mint egy tóba dobott kavics keltette hullámok esetében, hanem a hír egyből tömegekhez jut el, az emberek már eleve egy tömeg tagjaiként vannak megszólítva. Mindenhova tömegek mennek el, vagy senki. Így lesz minden közönség tömeg, és nem közösség (ami organikusan szerveződne), és minden fesztivál tömegfesztivál.

"napnap fesztivál" plakát az egykori Art Cafe-ban

És akármilyen jó volt a Sziget^{TM R}, mert jó volt(!!), eleve másról szólt, és eleve “hibás” volt, meghackelt, feltört. Felemás koncepció. Amikor a vége felé a Tesco^{TM R} is ott volt a Szigeten^{TM R}, meg a McDonalds^{TM R}, az nem eltérülés volt, hanem az eredeti koncepció kiteljesedése. Ne feledjük, a Sziget^{TM R} közepén eleve nem a nagy színpad volt, hanem a bevásárló utca, “Váci utca”, és a nagy színpad. Így volt kitalálva, így volt felépítve. És fura belegondolni, hogy a sok-sok szabadságot kereső (és oly sokszor meg is találó) fiatal számára normális kellett legyen, hogy a fesztiválon beugrik a Tesco-ba vásárolni, plusz, hogy a folyamatos vásárlás állapotában van. Amennyire jó volt a Sziget, az mind amiatt volt, hogy az igazi fesztiválra emlékeztetett, amit a NANAP-pal Tódorék meg is valósítottak.

A történészek (akiket mindig ma üzlet-emberek bíznak meg) ma azt mondanák, a NAP-NAP egy vállalkozás volt, ennyi és ennyi befektetett pénzzel, reklámmal, idővel, ennyi és ennyi bevétellel. Miközben a NAPNAP egy napfényes forradalom volt, szemben a kereskedelmiséggel. Olyan, mint Woodstock, csak Budapesten, és anélkül, hogy azt bárki másolni akarta volna. Egyike az avantgárd (élvonalat megelőző) Kelényi Krisztián Tódor humanista műveinek.

Basszus, de jó volt!!! Hol parkoltam le az időgépem???