Szakértők

 

 

A hatvanas években terjedt el a “titán elvtársak” szókapcsolat, apámtól hallottam akkoriban. Nem értettem tizenévesen a jelentését, arra gondoltam, hogy olyan emberekről lehet szó, akik kemények, céltudatosak, döntéseik megkérdőjelezhetetlenek. Később rájöttem, hogy abban az időben a párt kádereket hívták így, akik a párthoz való hűségükön kívül nem bírtak különösebb szakértelemmel. Amikor kiderült, hogy a gyár igazgatónak, téesz elnöknek kinevezettek nem bírnak a terület megkövetelte feladatokkal, a párt más területre küldte őket, azzal a jótanáccsal, hogy “ti talán elvtársak, tudtok valamit kezdeni vele”. Ők voltak a Titán elvtársak. Volt még egy meglepő mondata az ilyen figurákra, azt hiszem, a badacsonyi borászatban is megjelenhetett egy ilyen “ejtőernyős” (ez is jellemző szavajárása volt), “Talajvíz elvtársnak” hívta, magyarázatként hozzátéve, hogy feltört, mint a talajvíz. Persze, ezt csak szűk családi körben mondta, a hatvanas évek elején ez veszélyes mondás volt, különösen attól, aki alíg tizenöt évvel ezelőtt a gyűjtőfogház vendége volt kuláklistás múltja miatt.

 

Az ország jelenlegi vezetőinek jó része valami ködös ábrándot kerget, a két háború közötti időszakot, a Horthy kort tartva követendő iránynak. Vitézeket avatnak, egyházi nagybirtokok létesülnek, uradalmi viszonyokat teremtenek és cselédeket tartanak. Kultúrára, oktatásra, egészségügyre nem jut, akik párthűségükről bizonyosságot tesznek vagyoni helyzetük lehetővé teszi a magán iskola és magán kórház költségeinek megfizetését.

 

Spíró verse félelmetes aktuálissá vált alig negyven év múltával. “Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint”. S ha úgy érzik, fellöknek. A filmes és színházi szakma megosztottsága, a pedagógusok melletti össztársadalmi kiállás hiánya a hatalmi arroganciát táplálja. Fortélyos félelem igazgat, a Titán elvtársak kora újra eljövend.