microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2012-07-28

Míg a Világvége El Nem Választ

világvége = Hollywood vége


Meglepően csábító film, valami, ami biztos, hogy emberi, valami, ami biztosan megnyit érzelmi csapokat is, és közben még izgalmas is, elvégre nem mindennap éli át az ember azt, hogy a Föld és annak összes lakosa elpusztul. A legtöbb embernek egyszerűen csak tetszik, mert más, és mert tényleg tesz az emberre valami hatást – a cspv laborjában azonban ízeire szedtük ezt a trip-et ... is - ahogy szoktuk …

Az eleje egy vígjáték, amelyben közepesen jó, de mégis találó jeleneteket látunk az egész amerikanizált társadalom működéséről. Férfi vágja a füvet a háza előtt, ahogy szokta – mit is tehetne mást? A Föld pusztulásának a híre eleve transzcendens, meghaladja a felfogásunkat, ráadásul minden ember bízik a közösségben, és persze a TV-ben. A show tehát megy tovább, ahogyan a süllyedő Titanic-on is.

 

A film ezután egyszer csak elkövet egy trükköt: a frissen összeismerkedett fiatal pár egy road-tripre indul. Ez okos trükk, elvégre, ha maradnának, akkor szembesülnünk kellene a pusztítással, amit a társadalom felbomlása, csőcselékesdése nyomán kapott lábra, és ehelyett, csöndes, üres helyszíneken folytathatják útjukat – mi meg a trip-et.

 A filmben végül lesz néhány nagyon komolyan megható rész, illetve momentum, például a klip az „all i need is the air that i breath” számra, éppen ez az, ami elgondolkodtat, hogy ez eredetileg egy meglehetősen jó film akart lenni.

Hogy miért nem volt jó így? Például mert Keira Knightley olyan eszméletlen módon túl affektálta, túljátszotta, túl-mimikázta, túl-gurgulázta a jeleneteket, hogy az émelyítő volt. Aztán mert partnere, Steve Carell és közte semmiféle chemistry nem jött létre - ez mondjuk nem az ő hibája :) Keira amúgy nagyon jól nézett ki, kissé teltebben, mint megszoktuk, és ez nagyon jó volt, plusz a haja is eléggé vadon laza volt, a tornacipő meg a ruha is egészen ott volt. Mégis, zavaró, hogy Keira valami őrült, dilis lányt akart játszani, és valahogy nem állt össze ez a kép, ez a karakter. Nyilvánvalóan nem az ő hibája, hanem a rendezőé – nekünk, nézőknek azonban édes mindegy, mert végül egy olyan filmet kellett néznünk, amiről, mint egy gyorséttermi kajánál, nekünk kell lepucolnunk a műanyag cukros mázat, hogy hozzájussunk a táplálékhoz (bár ez gyorsétteremben kétségkívül valószerűtlen kimenetel). Mi történhetett itt?

 

Nyilván az lehet, hogy volt egy jó forgatókönyv, amit pár ezer dollárból le akartak forgatni helyes fiatalok. Nyilván el is készítettek egy pilot-ot, és megmutatták producereknek. Csak … a projekt túl jó lett, és felkapták. Hollywood meg akarta kapni a magáét ebből a projektből is. Belemászott, felfújta, és műanyagot csinált belőle. Bárcsak ne így lett volna. Bárcsak láthattuk volna a 10-15 ezer dollárból, 6-8 szereplővel készült filmet. Még színdarabnak is jobb, mint így, Hollywood-iasítva.

 

A hatással pedig, amit a nézőre gyakorol, az a baj, hogy nem az élet szépsége az, ami hat, hanem a katasztrófa. Sőt, igaziból még csak nem is a sztori az, ami hat, hanem a katasztrófa – így tehát az emberek egy katasztrófafilmre ülnek be, amiben sok laza kis történés van (amik egy laza, minimal budget filmben tele lettek volna élettel), és ezekre figyel az ember, de végül is csak azért, mert a háttérben végig ott van, hogy elpusztul a Föld. Mindegy, a film így is jó, mert bár Keira Knightley és Steve Carell közt vibrációnak nyomát sem látjuk, és mindenen érződik, hogy valami eredetinek a másolatai – az a klip ott a tengerparton tényleg megéri, és széppé varázsolja az egészet, és ezt még Martin Sheen-es apa-jelenet sem tudja lerontani (a rendező jó érzékkel akadályozta meg, hogy Sheen és a fia szalutáljanak egymásnak búcsúzáskor :))

 

Mit mondhatnánk: jó film, bár roncsfilm, egy lehetséges eredeti film utánérzett, koppintott verziója, megfelelően marketingolható sztárokkal. Az élmény azonban még ezen keresztül is átszűrődik .. nagy kár viszont, hogy amíg egy low budget film jogát meg tudja venni egy Hollywood-i stúdió, ezt a forgatókönyvet egy 5 fős társaság tuti nem fogja tudni megvenni, hogy valaha elkészítsék rendesen, ahogy kellett volna …



PS: egy aszteroida becsapódásakor az adott pillanatban is óriási a pusztítás, utána jönnek a cunamik, meg minden – mégis, simán túlélhető, volt már rá példa. A gondot a több évig, esetleg évtizedig, vagy ki tudja meddig tartó sötétség jelenti, amit a becsapódás során keletkezett porfelhő idéz elő. A becsapódás azért durva, mert a gigantikus léptékű mozgási energia pillanatok alatt alakul át (részben) hővé, részben anyagformáló lökéshullámokká. Egy közepes méretű aszteroida, mint amilyen pl. a dinók kihalását, vagy az Atlantisz elsüllyedését okozta, sok ezer hidrogénbomba erejével ér fel. De a Föld nem pusztul el, a katasztrófa pedig nem egy pillanatig tart. Szóval … várható, hogy jönnek a további szuper-katasztrófa filmek, amelyek a Föld népességének zömét elpusztító katasztrófákról szólnak majd – ez lehet majd Hollywood új hulláma, amellyel a (lássuk be) érdektelenné vált filmiparba „életet” tudnak lehelni. Kérdés, hogy kell-e ez nekünk, és nem jobb volna-e a fiatal, low budget filmesek filmjeit nézni inkább … például ennek a filmnek az eredetijét ...

-jepe-
2012-07-28

Címkék: hollywood, keira knightley, steve carell, világvége, low budget



:::::::
  LÁSD: Míg a Világvége El Nem Választ info-file
:::::::  (Seeking a Friend for the End of the World 2012.)