microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2012-07-02

Pride

világok harca


Srdjan Dragojevic szerb rendező legújabb filmje elvileg egy tolerancia-vígjáték, amiben a belgrádi meleg közösség tagjai haverkodnak össze egy ex-kommandóssal, egy homofób volt gengszterrel, aki végül megszervezi számukra az esedékes belgrádi Büszkeség Menet védelmét. A sok komikus helyzet mellett végül is egy dráma bontakozik ki, aminek ráadásul az élet adta az alapját.

A film eleje vicces stílusban mutatja be a főszereplőt, a magyarra Citrom-nak fordított Limunt. Ő egy volt katona, aki a testén levő tetoválások szerint is harcolt a délszláv háborúban, és aki jelenleg is egy bunkerszerűen védett házban él, klasszikus maffiózós stílusban.



A lakás több pontján tart kiélesített fegyvert, a susogós melegítő 2010-es évekbeli megfelelőjét viseli, a dolgokat csakis sutymerák-egyszerű módon, erőből tudja kezelni, és a meglőtt kedvenc kutyáját kezelő állatorvost életveszélyesen megfenyegeti, ha esetleg meghalna a keze között a kutya. Ezzel kezdődik a meleg állatorvos (Radmilo) és Limun „barátsága”, ami - egy sor konfliktus és esemény mentén- nagy hatással lesz Limunra.



Radmilo szerelme, Mirko (aki esküvőszervezőként keresi a kenyerét) a belgrádi meleg közösség egyik fő alakja, és az aktuális Büszkeség Menetet próbálja pár barátjával megszervezni. De ez egy olyan országban, mint Szerbia, egyáltalán nem megy könnyen, a nagyszámú futballhuligán- és szélsőjobboldali csoportok fizikailag fenyegetik a homoszexuálisokat a hétköznapokban is, de erre a felvonulásra még külön „készülnek” is, már a Pride sajtótájékoztatóját is szétverik, és véres összecsapást ígérnek a Menet napjára. Mindeközben a korrupt rendőrség nem hogy nem avatkozik bele, de visszautasítja a meleg közösség felkérését is arra vonatkozóan, hogy demokratikus alapelveknek megfelelően biztosítsa a rendőrség a Pride védelmét.



Miután Limun-nak valahogy vissza kell szereznie a menyasszonyát, aki a homofóbiája és merev erőszakossága miatt hagyta ott őt, egyezséget köt Radmilo-val: Mirko megszervezi az esküvőjüket, ha Limun az ex-katona barátaival megvédi a Pride-ot.
Már eddig a pontig is több humoros, ironikus jelenet szólt arról, hogy hogyan tudja kezelni az alapvetően előítéletes, egyszerű sémákban gondolkodó és hivatalból macsó Limun az új meleg barátai társaságát, de a megegyezés után ebből még több következik. Miután a szerb ex-katonatársak sehogy sem hajlandóak védeni a meleg felvonulást, Limun egy utazást tervez Horvátországba és Koszovóba, ahol a háborúbeli ellenfelei között található barátait akarja beszervezni a védelmi akcióba. Radmilo és Limun útrakelnek, és a közös utazásuk továbbviszi Limun jellemfejlődését, a macsó kommandós egyre több dolgot ért meg meleg barátja világából, egyre nyitottabb és árnyaltabb lesz a világszemlélete, szinte számára is észrevétlenül.

Bár a film szinte a végéig megmarad a vígjátéki szinten, azért több olyan „komoly” jelenet is felbukkan, ami által a néző át tudja érezni a Belgrádban élő homoszexuális kisebbség helyzetét. El lehet menekülni a mindennapos megaláztatások elől egy toleráns országba (mondjuk, Kanadába), de a rendező nagyon finoman érzékelteti azt az érzést, amit pl. a Belgrádban született és ott felnőtt Mirko érez, aki nem akar azért elszakadni az otthonától, hazájától, kulturájától és a gyökereitől, mert a saját társadalma még nem tart ott, hogy kezelni tudja a másságot, és meg tudja fékezni az előítéletes gyűlöletet.

Nagyon jó, hogy az író-rendező nem erőlteti a vígjátéki elemeket, és így jó ritmusban követi egymást a többféle hangulatú jelenet: láthatjuk, milyen Limun menyasszonya, a Gyöngyikének fordított Biserka valójában, a műkörmök és a szőke cica külsőségek mögött, kapunk egy képet Limun tinédzser neonáci fiának az életéről is, nevethetünk az önvédelemre kiképzendő meleg társaság bénázásain, vagy izgulhatunk a főhősért is (akit addigra már eléggé megkedvel a néző).

Úgy érezzük, Srdjan Dragojevic rendezőnek szinte mindent sikerült beleplántálnia a filmjébe, amit akart, sikerült egy olyan drámai vígjátékot létrehoznia, aminek segítségével bele tudjuk képzelni magunkat egy belgrádi kisebbség helyzetébe, és átélni azt, hogy mennyire fontos lehet valakinek egy szombat délutáni felvonulás, ha az a felvonulás az ő és barátai szabadságáról és szabad önkifejezéséről szól. Jó film a Pride, ami a pozitív végfőcím ellenére is sajnos valóban megtörtént eseményeken alapul...

A valóság:


fotó: bbc.co.uk ( a 2010-es belgrádi Pride-ról)

  • Belgrádban 2001-ben rendeztek meg először Büszkeség Menetet, az első Belgrádi Pride-ot homofób futballhuligánok és szélsőjobboldali csoportok támadták meg, és verték szét.

  • Ezután 2009-ig nem merült fel, hogy Pride-ot rendezzenek a szerb fővárosban, a 2009-ben meghirdetett felvounlást végül a kormány az utolsó pillanatban betiltotta, a neonáci csoportok komolyan veendő fenyegetései és a rendőrség nem együttműkődő magatartása miatt.

  • A 2010-es Belgrádi Pride szintén véres összecsapásokba fulladt. Ez a felvonulás már rendőri védelem alatt állt, de a szélsőjobboldali csoportok fegyverekkel (molotov-koktélokkal, kövekkel, vasbotokkal) támadták meg a Menetet, illetve a rendőröket, plusz a kormányépületet és média létesítményeket. Több százan sérültek meg az összecsapásokban, leginkább rendőrök, egy ember súlyosan, több száz embert letartóztattak. A csuklyás és maszkos neonáci ellentüntetők ezeket kiabálták a Menet felé: „ A vadászat megkezdődött! Halál a homoszexuálisokra!”

  • 2011-ben a kormány 48 órával az esemény tervezett kezdése előtt fújta le a Pride-ot, biztonsági problémákra hivatkozva. 2011 őszén jelent meg Srdjan Dragojevic Pride c. filmje.

  • 2012-ben szeptember 30-tól október 7-ig kerül megrendezésre a hivatalos Belgrádi Pride Parádé, ami a felvonuláson kívül workshop-okat, divatbemutatókat, vitaesteket, kiállításokat és előadásokat is felvett a programjába.

-Sys-
2012-07-02

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Pride info-file
:::::::
 Parada 2011.