Államérdekből
A főszereplő egy közlekedési miniszter, az ő pár napját követhetjük végig egy furcsa végkifejletig. 
Tulajdonképpen egy dráma keretében zajlanak a történések, de ezt is nehéz belőni, mert a film 4/5-ig mintha szó szerint nem történne semmi. A miniszter jön-megy, felveszi a sajtótitkárát, tárgyal a tanácsadóival, beszédírójával, közben él egy kis magánéletet a feleségével – nem tudjuk, mire megy ki a játék. Ha hosszasan kell ilyen nullához közelítő cselekményt néznünk, automatikus arra számítunk, ez egyfajta hosszabb bevezetés lesz egy drámai fordulathoz, valami nagy horderejű eseményhez, de nem, itt nincs íve, vagy valamiféle mondanivalója a filmnek. Megelégszik azzal, hogy egy frusztrált politikus beszélgetéseit, napjait és az új sofőrjével való barátkozását mutatja be, megspékelve a tanácsadó valóban közhelyszerű és semmitmondó politikai eszmefuttatásaival. 
Látszik az író-rendező azon szándéka, hogy egy fiktív francia politikai vezetés általa elképzelt, korrupt és cinikus világát bemutassa, de ehhez rosszak voltak az eszközei, és végül semmitmondó unalomba fuladt a kisérlete. Az alap érdektelen cselekményben adódnak még plusz furcsaságok, ilyen pl. az a jelenet, amikor a beszédíró bemegy egy kávézóba, rendel, iszik, miközben a kamera erősen a pult közepénél ülő ismeretlen fickót pásztázza. Úgy tűnik, valami nagyon titkos konspirációt látunk éppen, ami reményeink szerint megbuktat majd valakit (vagy bármi, csak történjen már valami érdemleges), de nem, hinnénk-e, hogy egy sima munkaerő felvétel zajlott csak, a beszédíró felmondta a fickónak az életrajzát, majd távozott, és pár perc múlva felvették a miniszter irodájában az ideiglenes sofőrjének. Az ilyen rosszul kitalált és furcsa jelenetek még levesznek a film minőségéből, amit a hiányzó cselekmény amúgy is elég alacsonyra lőtt be.
Pierre Schöller író-rendezőnek ez már a harmadik filmje (az előző, Versailles volt Guillaume Depardieu utolsó filmje, a romániai forgatás alatt elkapott valami fertőzést, és belehalt), de nem látszik a munkáján a tapasztaltság vagy a kész koncepció, sajnos semmilyen képet nem kaptunk tőle a francia politikai életről (sem fiktívet, sem semmilyet), az ottani politikusok működéséről, helyette egy furcsa drámát láttunk, aminek nem értjük a mondanivalóját. Nem működik a film, sajnos, és így elég nehéz végigülni.