hm, régebben ilyenkor a szigeten szoktunk lenni...

@Sziget 2013

A Sziget a legelején a felhőtlen, kötetlen, spontán és laza barátkozás rezervátuma volt. Kimentél oda, és mindenféle emberekkel találkoztál, egy nap alatt több emberrel, mint máskor egy hónap alatt. Sőt, a téged ért jó élmények száma is hasonlóan megnövekedett. Ez volt a kezdet.

Aztán a sziget elkezdett megnőni, és a programok lettek az érdekesek. Koncertek. Sokféle, sokféle, sokféle program – de végül is, koncertek. A programok, s nem a puszta ottlét. Az emberekkel való találkozás kezdett leredukálódni minőségben is, és térben is – térben a fő színpad mögötti zónára (ami akkor még egy laza és kezdetleges terület volt, relatíve kevés emberrel). De így is jó volt.

Szükséges volt ugyanakkor kitalálni mindenféle stratégiákat, mert a Szigettől az ember nem kapta már meg azt, amit kezdetben, csak ha NAGYON NAGY szerencséje volt. De kitaláltuk. A megoldás az volt, hogy spontán lógás, ücsörgés a fűben, meg ilyenek. Amikor valakikkel együtt elkezdesz spontán party állapotba (egy garden-party állapotába) kerülni úgy, hogy csak ott ültök valahol a fűben, az valami eszméletlen nagy dolog volt. Tudtuk, hogy ez a jó, s hogy ez kell, ezt akarjuk, ebből akarunk jó sokat. Hát törekedtünk rá, totál tudatosan.

BTW, úgy látszik, régebben sem volt lényegesen több fű, csak másképp emlékszünk

De a Sziget tovább fejlődött – tovább nőtt. Egyik programról rohantunk a másikra. Egyik helyről navigáltunk át a másikra. Nonstop túrázás. Ez lett a meghatározó. S nem volt már csónakház sem, sem zsíros kenyerek, sem olcsó sörök. Sőt, a nagyszínpad mögötti részből is egy ipari léptékű VIP zóna nőtt ki. Drága lett a sziget-idő. Amikor kint voltál, mindenáron igazolást kellett keresned, hogy „fhú, de jó, hogy itt voltunk ma is”. Ehhez pedig dolgozni kellett, és keményen. Amikor találkoztál valakikkel, azt kérdeztétek, hol voltatok, aha, és milyen volt, ja! Mi meg itt voltunk, most meg oda megyünk – nem jöttök? Sebaj, este, később összefutunk!! Majd munka után :) Amikor a kötelező fogyasztás le van tudva :)

Drága lett az idő, nem volt már olyan, hogy ücsörgés valahol, spontán a fűben, mert azalatt programokról maradtál le. Plusz, a fű is egyre kevesebb lett. Ez már nem a 90-es évek. S naná, hogy nem Woodstock, ahol az volt a jellemző, hogy a legtöbb programról totál lemaradt mindenki a nagy jó-hangulatban. A szigeten már nem volt szabad lemaradni. Emiatt pedig, ami a legjobb volt az egészben, s ami az egész alapját képezte, az, hogy csak úgy ott vagy, és mindenfélék történnek veled mega többiekkkel, kikopott a képből. A budapestinél olcsóbb árakkal együtt ez is elszivárgott.

Folyamatos lett a fogyasztói stimuláció, s a fogyasztás is. Még a Tesco és a McDonald's is kijött utánunk (a zsíros kenyerek, meg a sajtos tejfölös tészták pedig elmenekültek). Egy fesztivál pláza kivilágított sétálóutcáin találtad magad, full shopping üzemmódban. Így váltak a nonkomformista fiatalokból észrevétlenül komformista fesztivál látogatók – fogyasztók.

A történet vége ezzel együtt derűs. Hisz amint visszanyered a hallásod a nagy hangnyomás után, s amint elkezded ismét érezni az ízeket a sok por után – mindezt teljesen átvitt értelmemben értve, nem konkrétan – szóval, amint túlteszed magad azon, amit elveszítettél, egyszer csak az öledbe pottyan minden, éspedig eredeti formában.

Nézd csak: megvannak a barátaid. Megvan a város. Tele frissen locsolt zöld, füves területekkel. Ezer helyen mérik a sört s a fröccsöt barátságosabb áron, mint a Szigeten – ha véletlenül megszomjaznál. Lazán és szabadon piknikezhetsz a városban, ahogyan a fejlett civilizációkban is teszik, lásd Oslo, például. Napozhatsz, beszélgethetsz, a wireless connectivity és a biciklizés révén pedig még a spontaneitás is megvan. Bárki megkérdi, „hol vagy?”, mondhatod, hogy „itt vagyunk”, és átküldesz egy egy koordinátát meg egy képet, hogy hol: a Margit Szigeten egy gyönyörű fa alatt, és mondhatod, „ugorj ki”, és máris újra itt a spontaneitás.

És akkor leesik, hogy a Sziget nem egy sziget Budapesten, hanem Budapest maga a Sziget !! :) A városban ma még minden megvan, hogy értelmesen s kellemesen érezd magad. Azaz, elveszítettük a Szigetet, de megnyertük Budapestet.