* * Kutya éji dala – filmajánló * *
A Kutya éji dala egy kult film, azaz, éveken, évtizedeken át fontos filmként gondoltak rá a kultúránk rezidensei. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindig és mindenkinek tetszett. A Kutya éji dala egy szofisztikált kompozíció, és jellemző módon mindig csak kevesebbeknek tetszett, és sosem a többségnek. Ez normális, lásd a Rogers Görbe “működését”, illetve azt, amit az leír: újdonságok terjedését. A Kutya éji dala jellemzően az innovatív kisebbségnek és a korai adaptoroknak teszik leginkább. Nem közönségfilm, hanem egy echte művész film, azzal a specialitással, hogy bárki meg tudja nézni. Mindenki azt lát benne, amit a látásmódja kínál, és éppen ez tette lehetővé, hogy egyáltalán megjelenjen a mozikban…
A Kutya éji dala ugyanis egy olyan műalkotás, ami rendszerellenes… Az ilyen műveket pedig szokás volt betiltani – lásd Jeles Andás Álombrigád c. filmjét, amely ugyancsak 1983-ben készült el, és dobozba zárták egyből, csak 1989-ben engedték levetíteni. Felmerül tehát a kérdés, hogyan csinálta Bódy Gábor, hogy ez a film átment a cenzúrán? De tényleg! :)
A válasz erre egyszerű: ez egy intelligens kompozíció. Mindenki érti, csak mindenki mást lát benne. Bódy találmánya, kedvenc művészi eszköze, a “szeriális jelentéstulajdonítás” – lásd fundamentális filmnyelvi tanulmányát –, ami úgy működik, hogy nemcsak két egymást követő “snitt” vagy jelenet között jön létre montázs, hanem gyakorlatilag bármi és bármi között, ami a filmben felbukkan. Azaz: a film is pont úgy működik, mint egy videóklip. Minden, amit látsz, montázsban van mindennel.
Bódy ezt a technikát az első perctől kezdve “uralta”, játékosan és virtuóz módon alkalmazta. Bement egy vágószobába, és a kidobott híradó filmszalagokból kivett néhányat a kukából, és összerakott belőle egy néhány perces kisfilmet: Vadászat kis rókákra. Ezt a címet adta neki, és egy filmfesztiválra is elküldte, és nyert is vele valami díjat. Ez volt az első filmje, illetve a nulladik.
Hogyan csinálta? A felvételeken lehetett látni rendőröket, akik tüntetőkkel szemben felvonulnak, és lehetett látni kis rókára vadászó vadászokat, és egy vadászt, amint durván felrúg egy kis rókát. Az intuitív néző pedig “összerakta” a KÉPET, és nem tudta a rendőröket másképp látni, mint brutális vadászokat, akik kis rókák helyett fiatalokra vadásznak.
Ma, a videó klipek korában teljesen normális a szeriális jelentéstulajdonítás. Aki ma leül egy vágóprogram elé, hogy összerakjon bármilyen anyagot – jó esetben közösségi fejlesztésű, FREE és open source programokat / alkalmazásokat használva, mint a KDENLIVE – , egyből tudja, hogy hogyan működik… Ahogyan Bódy is egyből tudta… Az egészhez nem kell más, csak intuíció, empátia és szabad gondolkodás… Azaz, intelligencia és érzékenység…
Aki a tüntető diákokkal szimpatizált / empatizált, brutálisnak látta a kis rókára vadászó férfiakat, a rendőröket pedig hozzájuk hasonlónak, sőt, még náluk is durvábbnak. Aki nem, az egy “kis színes” hírt látott, tüntető diákokkal, meg vadászgató vadászokkal, meg egy másik hírt buldózerekkel… Azaz, az élet apró, színes mozzanatait :)
Bódy ezt a “trükköt” egy dokumentumfilmjében is bevezette – Ifivezetők volt a címe. Abban régi KISZ vezetők találkozóján forgatott, akik akkor már középkorú párttagok voltak. Egy vadászházban vacsoráztak, Bódy pedig nagyokat hallgatva interjúkat készített velük a múltról, meg minden. A film végén pedig rávette őket, hogy dobjanak el néhány füstbombát a látvány kedvéért… A hatás frenetikus. De a párttagoknak nem tűnt fel, hogyan ábrázolták őket…
Bódy imádta a füstbombákat… lásd a Kutya éji dala hadgyakorlat jelenetét, ahol nulla darab katonát látunk Derzsit és a futárt leszámítva… Csak egy kerítést látunk, és füstbombákat, gyönyörűen megvilágítva – Bódy úgy szúrta ki a cinematográfus lányt, Johanna Heer-t egy filmfesztiválon, hogy nagyon tetszett neki az, ahogyan a lány a fényeket használja. A mágikusan szép piros fény és felvillanó robbanások mellett remek hangokat is hallunk… A hangsáv, kezdve a kerekesszék és a csillagvizsgáló kozmikus hangjaival, vagy a kavicsok gurulásának hangjával, hogy a pattogó pöttyös labdát ne említsük, az egész filmen végighúzódó külön “mű”… Ez is része a “mágikus montázsnak”, a szeriális jelentéstulajdonításnak. Abszolút… Ha van kedved, néha állítsd meg a filmet, és jegyezd le, milyen hangokat használnak egy-egy jelenet alatt… Elképesztő :) Briliáns, ami azt illeti :)
A hadgyakorlatnál egyébként szerepel egy tank is, bár az egy játék tank, de egy valódi harckocsi hangja van “alátéve”… Ez a kis tank azonban túl azon, hogy a hadgyakorlatot is megjeleníti, sokkal érdekesebb a “pszichoanalitikus”, mondjuk így: Freud-i vonzata miatt…
A kisfiú ugyanis ekkor veszíti el az anyukáját, aki felmegy Pestre, és ez a tank, ott, a szobájában, az éjszaka közepén meglehetősen kifejező a benne lejátszódó érzelmi hullámok tekintetében… A pszichoanalízist egyébként azért említem, mert később is felbukkan a filmben hasonló: a rendőröknek meséli el, mit érzett, amikor látta az ufót felszállni…
A film teljesen hétköznapi, de közben – köszönet a virtuóz jelentéstulajdonításnak, a mágikus montázs technikának – hihetetlenül kifinomult is… kezdve mindjárt “a gravitáció” megjelenítésével :) Csak nézd meg a film elejét: egy kickoff-fal kezdődik. Egy szabó családba / szomszédokba illő jelenet – “Jancsi, nem tudom elzárni a vízcsapot” – a katonatiszt pedig már most is frusztrált, és utálja, hogy ezzel kell foglalkoznia, és dühösen elrúgja a pöttyös labdát, a kisfiú labdáját…
Mátraszentimre pedig egy hegyi falú.. tele lejtővel… a labda pedig pattog és pattog – közben Vidovszky László (és Szalay Sándor?) zseniális szintetizátor hang effektjeit halljuk – lefelé a hegyoldalon… a gravitáció vonzásának, a gravitáció törvényének engedelmeskedve… Mint minden cselekményszál minden filmben (Bódynak van egy ezt megvilágító elmélete is, amit a Pszichokozmoszok c. filmjében előad), itt is minden egy nyugvópont, energetikailag stabil állapot felé törekszik…
A szeriális montázs révén gyakorlatilag azt látjuk, azt érzékeljük, hogy a gravitációnak engedelmeskedik a tüdőbajos lány is, amikor leendő gyilkosa karjaiba fut… az extravagáns, modern lánynak, aki a kultúrházban dolgozik… és aki felajánlja a tüdőbajos lánynak, hogy megcsinálja a haját… A tüdőbajos lány pedig köhög, miközben A végzet hatalma c. áriát halljuk… A barátnő pedig a “vége a szép időknek” c. Mozart áriát dúdolgatja :) De a lényeg: a gravitációt látjuk munka közben… amint összerendezi a szereplőket a lejtőn… És igen, szegény tanácselnök is egy lejtőn gurul lefelé kerekesszékében éppen… Ha pedig esetleg úgy érzed, mintha csak álmodtad volna ezt a dolgot a gravitációval, Bódy gondoskodik róla, hogy konkrét legyen, mert a furán működő álpap a kertben, ahol szabadon nőnek a gyomok, a növények, meditáció közben nem egyebet tesz, mint a mágikus “gravitációs alap pontot” szuggerálja… illetve fordítva: a gravitációs alap pont vonzza a tekintetét mágnesként :))
A filmben a gravitáció, persze, már a kerekesszék és a kavicsok miatt is főmotívum, de máshol is jelen van… Igaziból egy idő után megtanuljuk látni a gravitációt, érezni az erejét… Ez a szeriális jelentéstulajdonítás mágiája :) Amikor például az álpap a valódi pappal beszélget, mindketten egy megdöntött síkban ülnek, szemben egymással… szinte azt várjuk, hogy elkezdenek csúszni :)
A Kutya éji dala komplex film, de az intuitív nézők számára egy szellő fuvallatnál is könnyedebb trip-et tesz lehetővé… Egyszerűen csak elengeded magad, és magával ragad az egész…
A film alapkoncepcióját a VHK együttes zenéje adja: mint a teliholdat ugató kutyák, úgy üvöltenek és dobálják magukat a színpadon… Ez adhatta Bódynak az ötletet a filmhez… aminek a forgatókönyvét sem írta meg… Egyszerűen csak kitalálta, és elkezdte forgatni… ez volt a forgatókönyvírás. A VHK performace-ait látva fogalmazhatta meg azt a gondolatot, hogy “mindannyian a szerelem, az élet és a halál hálójában vergődünk” (nem szószerinti idézet*). A csillagvizsgálóban dolgozó csillagász, Grandpierre Attila, aki a barátaival közösen “ugatja a holdat”, tökéletes alapmotívum volt a számára. A film végül egy körkép formájában bemutatja a szeretetnélküliséget, ami mindenütt jelen van, és mint valami sav, marja az emberek életét… (A piros/pink fények alkalmazásával még a szeretet melegét is “sikerült” megjelenítenie Bódynak :)) Általános a frusztráció… leszámítva Mariettát és a művészeket… Amíg a katonatiszt frusztrált a Bizottság koncerten az FMK-ban, Wahorn egyáltalán nem az, sőt… és Marietta is megtalálta a neki való munkát és életstílust…
A VHK és a hold, és a csillagvizsgáló és a kutyák (akik hang effektusként eléggé intenzíven jelen vannak, de egyetlen képet sem látunk róluk) tökéletes koncepciót adtak Bódy kezébe: “Kutya éji dala”.
Tökéletes, mert mást jelent a párt cenzorai, elvtársai számára, és mást az intuitív, szabadság éhes nézők és művészek számára. Ezért tudott átmenni a film a cenzúrán tök simán… Mert azt hitték az elvtársak, hogy ez “csak kutya éji dala”. Azaz, a lázadás, ami a szemük előtt zajlik, nem komoly… csak kutya éji dala… Ezek a punkok csak vonyító kutyák… stb. És ez nyilván tetszett a párt fejeseknek, és hagyták a filmet, Bódy amúgy is egy fiatal rendező üdvöske volt… Nem harapna bele a kézbe, ami eteti őt, gondolhatták. Pedig beleharapott, és ekkora harapást még nem láttak az elvtársak… Bódy konkrétan hülyét csinált belőlük. Mert a “Kutya éji dala” nem a lázadó fiatalok, művészek sehova nem vezető ugatását mutatta be, hanem a rendszer mindenütt jelenlévő rothadását, amelyben csak a művészek és nők élnek egészségesen… Lásd a csillagvizsgálós jelenetet Bódy Verával és Grandpierre Attilával…
A film végül egy katartikus befejezést produkál… illetve katartikus befejezetlenséget: nyitva marad az egész, mint amikor Marietta elmegy otthonról, és a szobaajtó, bár becsukta, újra kinyílt… De a Pilinszky álomnak és a holdnak, és a pozan játéknak köszönhetően mégis van katarzis… Pontosan olyan, mint amiről Grandpierre Attila beszél:
“Olyan, mintha megtisztulna az égbolt,
hirtelen derült lesz, és áttetsző…
trombita hangját hallod a tóból…
minden tó szélén fenyőfa áll,
a magasabb rangúak partján több is,
ha meg akarod nézni magad a tóban, trombita hangját hallod…
ahogy közelebb érsz, egyre erősebben…
s mire meglátnád tükörképedet,
fodrozódni kezd a víz, s megtelik a hold.”
Amikor ezt a filmet nézed, válts bátran intuitív üzemmódra…. mellesleg, a film segít felismerni azt is, hogy ez a természetes üzemmódod :)
______________________
* az idézet pontosan:
“A z Igazán nagy művészet — és, más módon, a giccs is, ami engem rendkívül izgat — mindig az élet banális alapkérdéseit érinti: a férfi-nő, élet-halál, test és szellem konfliktusait; s mi is ezeknek az érzeteknek a hálójában vergődünk.” (A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig)