MÁV – utazás a középkorba... magyar állami vasúton...

Megveszed a jegyed az interneten keresztül, vagy egy app-ben (ami ugyanaz, lebutítva). Kimész az állomásra és felszállsz. Aztán várod, hogy induljon a vonat, de nem indul el. Ez az a pont, amikor láthatóvá válik, hogy mi (minden) változott meg az elmúlt néhány év során, és hogyan.

Nem indul a vonat? Volt már ilyen. Mi történik ilyenkor normál esetben? Bemondják. Ülsz a helyeden, és hallod a tájékoztatást.

Ma már angolul és magyarul tájékoztatnak minden állomáson, és minden járattal kapcsolatban. Ez most kimaradt. Mit tesz ilyenkor a fogyasztó, a MÁV kliense, aki a szolgáltatást megvásárolta és szeretné igénybe venni?

telefonon érdeklődni?

Felhívja a MÁV direkt vonalat. Végighallgatja az első szöveget, majd a másodikat. Beüti a számokat. Majd... jön egy beszélő szoftver, aki úgy mutatkozik be, hogy “Elvira vagyok, a MÁV asszisztense”.

Mi emberek megszoktuk, hogy aki a nyelvünkön beszél, és bemutatkozik, az egy ember. Plusz elvárnánk, hogy ha nem az, akkor ezt jelezze: én a MÁV által alkalmazott beszélő szoftver vagyok, egy test nélküli robot, aki limitált segítséget tud nyújtani Önnek (felolvasom az előre megadott válaszokat, gyakorlatilag egy hang GYIK / voice FAQ vagyok, a verziószámom 3.0.1.

Nos, ez elmarad. A robot emberként mutatkozik be. Ez félreértést eredményez. Mert ha valaki nem tudja, milyen limitjei vannak egy ilyen robotnak, akkor nem azt kapja, amire (okkal s joggal) számít. Azt tapasztalja, hogy egy ostoba asszisztens van szolgálatban, aki egy kukkot sem ért semmiből. Nem kap semmi felvilágosítást a vonatával kapcsolatban, ami ott áll a pályaudvaron, és nem indul el.

járat-infó?

Következő lehetőség: “járat infó” az applikációban. Egy éve még volt “térkép” menüpont az app-ben. A térképen látszott az összes vonat az országban, s azok iránya, sebessége, és a késés is. Nagyon jó volt. Az ügyfél (az utas, a fogyasztó) el volt kényeztetve az információ mennyiségével és minőségével is. De a kapitalista cégek arra törekednek, hogy ez minél kevésbé következzen be. Az ügyfél csak azt kapja meg, amit feltétlenül szükséges megkapnia (a jogok és törvények miatt).

Ma már nincs térkép, csak járt infó. Ez nem jelent mást, mint az adott vonat (járat) menetrendjét. Rákeresve a vonatunkra, láthattuk a menetrendet. Ha éppen minden oké lett volna, és megy alattunk a vonat, akkor még valós infónak is számított volna, így azonban fikció, hibás infók egy csomagja.

kalauz?

Nincs más lehetőség: meg kell kérdezni a kalauzt. Kinézel a vonat ajtajánál, a korlátba kapaszkodva. Leszállni nem akarsz, hiszen egy késésben lévő vonat bármikor elindul, és az nem jó. Kidugod a fejed, és mit látsz? Nulla kalaj. Nem látsz kalauzt sehol.

De nem tudsz mást csinálni, hiszen semmilyen információs csatorna nem áll a rendelkezésedre. Leszállni nem akarsz. A pályaudvart felhívni nem lehet (ez már nem a ’90-es évek: Keleti pályaudvar, jegypénzár, tessék).

Tízpercenként elsétálsz az ajtóig, és kinézel, ez a maximum, amit tehetsz. Ugyanaz, mintha Indiában lennél. Vagy a középkorban. A ’80-as éveknél azonban milliószor rosszabb a helyzet. És a 2010-es éveknél is. Ha működik a vonatod, akkor minden oké. De ha nem működik, akkor csak egy hangya vagy egy dinnyehéjon. Egy vonatra felkapaszkodott ember, mint Indiában.

Aztán megpillantasz egy kalauzt a messze távolban... De egyszersmind azt is észreveszed, hogy a vonaton nincs is mozdony. Bő félórával az indulás után (a menetrend szerinti indulás) még mozdony sincs rajta. Ez megmagyarázza, hogy miért nincs légkondi, se infó képernyő, se áram a konnektorokban. Ennyivel okosabbak lettünk.

egyszer csak elindul

Az utason nem hiszik el, hogy ez történik. Csak magukra támaszkodhatnak, egymást világosítják fel. Aztán egyszer csak elindul a vonat. Nem mondták be, hogy indulni fog. Csak elindult. Örülhetsz, ha nem szálltál le.

Kaphattunk volna felvilágosítást, infót, több csatornán, beleértve a kalauzt, aki végigment volna a vonaton, és tájékoztatott volna, személyesen is, és meggyőződött volna a körülményekről, mint szellőzés, hőmérséklet, esetleges egészségügyi panaszok, bármi. Szó sem lett volna katasztrófa helyzetről. Késni 55 percet? Malőr. Kellemetlen, de megesik.

De most nem ez történt. Nemcsak késés történt, hanem az is, hogy egy járat utasai 50 percen keresztül azt se tudták, mi történik velük, és hogy mire számíthatnak.