Nők lázadása - egy ronda (varga) ügy kapcsán ...
Ahogyan ez az egész posztmodern érára jellemző volt, a feminizmust sem erőszakkal, hanem korrumpálással vette vissza a hatalom. Nyilván mindenki emlékszik Jeles András Mosoly Birodalma c. művére (Mrożek Rendőrség c. drámája alapján), amelyben az utolsó politikai fogoly is jó belátásra tér, és feladja elveit, feladja az ellenállást, és csatlakozik a rendszerhez. Az un. értelmiség így kezdett el önként és dalolva csatlakozni a globális hatalmukat kiépítő multicégekhez, corportion-ökhöz. Az eredmény: mindenki győztes akart lenni, mindenki csapatjátékos akart lenni, mindenki együtt akart úszni a flow-val, és senki sem foglalkozott vele, hogy valójában mi is ez a folyamat, amiben részt vettünk. Nos, ma már tisztán látszik, mi ez, mi volt ez. Idióta erjesztő baktériumokként végre elkészítettük a pezsgőt, amiről Vonnegut beszélt. Ebben fuldoklunk most.
Sziget 2012 - a kép illusztráció
Nem egy elveszett Paradicsomról beszélünk, hanem a szabadság, a demokrácia szisztematikus visszabontásáról, sőt, „visszaépítéséről”. Az elmúlt 20 év során (amidőn a corporation-ök világszerte globális hatalmukat építették Halál Csillag network-ké) az összes szabadsággal kapcsolatos fogalom intézményt kicserélték valami hamisítványra, valami fake dologra. Minden ott van a helyén, a leltár egyezik, de már semmi sem az, ami. Ha egy komputeren ki akarsz törölni egy fájlt, nem a delete gombot érdemes megnyomni, hanem az overwrite-ot. Ha egy ugyanolyan méretű fájlt hozol létre az eredeti helyén, akkor azt senki nem tudja visszamenteni. Ha csak törlöd, az adat megmarad, regenerálható, de ha kicseréled valami egészen másra, sosem lehet visszaállítani az eredetit. Nos, ez történik. Ez történt ezidáig.
a feminizmus és a demokrácia visszabontásának kezdetei (dióhéjban)
Nem tudni, hol kezdődött, de tuti, hogy az MTV benne volt (music television). Az MTV kezdte el a fiatalokat leültetni a tévé elé, és eladni őket, mint a legértékesebb vásárlóközönséget (12 éves kortól felfelé!!!). A ipar, a corporation-ök „csak” azt akarták, hogy a fiatalokból egy engedelmes és szorgos vásárló-nemzedék váljon. Reklámokkal nevelték őket.
A reklámok először (a '90-es években majdnem végig) csábítóak voltak és felszabadítók. A szabadságot kínálták, az öndefiníciót a fiataloknak. Jó zenéket használtak, gyönyörű képeket, izgalmas jeleneteket, és persze minden reklám mélyén ott volt a fű, a kannabisz elásva, álcázva .))
Emlékeztek arra a Fanta reklámra (Fanta: cukrozott, színezett, sárga színű termék a Coca-Cola Company-tól), amikor a fiatalok rádiócsillagászati teleszkópon szórakoztak betépve, egymással büfizőversenyt tartva? A tévéhíradók meg kivonultak, mert a rádiócsillagászati vevők ezt úgy érzékelték, mint az űrből érkező adást, ami idegen intelligenciák üzenetének tűnt :))
fogkrém - női arccal (mint mindig)
Nos, ezek a reklámok még csodálták és megértették a fiatalokat. A fiatal lányokat pedig külön istenítették. Ez volt a beetetés kora. Ezután jöttek a megmondós reklámok, amelyek szofisztikált viselkedés-manipulációs technikákat alkalmazva (többé nem kommunikációról volt szó!) úgy mosták át a fiatalok agyát, mint valami szennyest. Állandóan olyan helyzeteket mutattak nekik, amelyekben egy egész társaság önfeledten és egyöntetűen benne volt valami trip-ben (egy termék élvezetében), az egyén pedig választhatott (gondolatban), hogy vagy csatlakozik, vagy kiesik abból, amiben kortársai (mind) benne vannak. Ez iszonyat durva átnevelés. Az egyéniség ledarálása, így jönnek létre azok a szegény tini tömegek, akiket primitív hálózatos reklámtechnikával olyan „bulikra” lehet odacsődíteni, mint a West Balkán-ban rendezett tragikus rendezvény.
Közben ezerrel hódított a hip-hop, ami a lányoknak olyan szerepet kínált, hogy tinédzser koruk ellenére kis feleségekké válhattak, a pasijuk pedig (akit az emberüknek neveztek, és aki asszonyként nevezte őket) az isten volt. A lányok a feneküket rázták a hip-hop számokban (még a legjobb zenékben is, pl. Dr. Dre „still dr. d.r.e.” c. klipjében is. A lányok kellékek, akik a feneküket rázzák. Az orális szex pedig ezerrel hódított – és itt többé nem Madonna „dining and eatig out” c. feminista éttermi rovatáról beszélünk.
kamu-feminizmus
Eközben a corportion-ök, beleértve a legnagyobbakat, mint az Egyesült Államok, szisztematikusan ügyeltek, hogy a szereposztás oké legyen, lásd Condoleezza Rice személyét, aki fekete és nő és sosem volt férjnél, és hú, de örülünk ennek – mért is? Mert lenyomta a világ torkán az Iraki Háborút, az aktuális Bush aktuális Iraki Háborúját. Az IMF elnöke is nő manapság. Így hitetik el az emberekkel, hogy nincs is miért lázadni, mert a nők mindenütt ott vannak, „megfelelő” arányban – és végül is csak ez kell, nemde? Közben pedig ezek a női vezetők (akiknek a nőiséghez semmi közük) a férfiaknál keményebben képviselik a férfiak hatalmát, pl. Bush tatalmát, az IMF hatalmát.
Maffiózók népszerűsége
A világ elkezdte nézni a Maffiózókat (Sopranos), amíg 1989-ben a Twin Peaks-ben Leo Johnson, mint az anti-feminista favágó a legbutább és legdurvább arc volt Bob után, és a sorozat központjában az áldozat, Laura Palmer állt, addig az idők annyira megváltoztak, hogy a nők elkezdték nézni a Sopranos-t, a Maffiózókat, és minden nő/lány egyben Keresztapa-rajongó is lett, és amíg az 1993-as Tiszta Románcban James Gandolfini a legdurvább arc volt, a világ a Maffiózókkal megszerette őt, bár ugyanaz a karakter volt: egy maffiózó. A Született Feleségeket már talán nem is fontos említeni, aminek a címe is önmagáért beszél.
A nők megtanultak az iránt lelkesülni, ami iránt a férfiak, az embereik, megtanultak focimeccset nézni, megtanulták kielégíteni az igényeket, és megtanulták, hogy egy óriási piacon kell megélniük, ahol a férfiak ezer nő közül választják ki őket, és bármikor dobhatják is. Az internetes társkeresés erre csak további olajat öntött. A férfiak totál elgátlástalanodtak, a lányokból az lett, akik akarják a férfiakat, mert nélkülük az életük semmit sem ér (kvázi megszólják őket a faluban, a többi nő), a férfiakból pedig az a szörnyeteg lett, aki házassággal, gyerekekkel, anyagi biztonsággal kecsegteti a házasság-piacon önmagukat áruló lányokat, és learatják a szexet, és azt csinálnak, amit akarnak.
A férfi gátlástalanság egyik új hulláma (a hazudozáson kívül) az adatrablás lett, a lányok email fiókjának, és mindenféle passzainak ellopása, amely révén egy lány hirtelen azon kapja magát, hogy totálisan ki van szolgáltatva, beleéve akár a bankszámláját is.
a televízió penetrációja
Az egész szituációban azonban az legdurvább, amire legkevésbé figyelünk fel:a televízió penetrációja. Maffiózók? Focimeccsek? Született feleségek? Mindez mind a tévé előtt történik!!!
A tévé behatolt az emberek életébe, Magyarországon ez azzal járt, hogy például Gyurcsányt ugyanúgy választották újra 2006-ban, mint Kis Bush-t az USA-ban 2005-ben (a tévének ugrásszerűen megnőtt a hatalma), a reklámok pedig lementek a megélhetési nyomor talajára, felcímkézett húsokat mutatnak, úgy, hogy kilója ennyibe és ennyibe kerül, itt és itt. A nők és férfiak egymásról úgy kezdtek el beszélni, hogy „a párom”. Nemcsak a demokrácia, az emberi méltóság is lement a talajra – értelemszerűen.
Sziget 2012 - a kép illusztráció :) (a lány jól érzi magát a Szigeten :))
Amíg a miniszterelnök egy kampányban arról beszélt, hogy öregecske feleségeiket (a gazdasági konjunktúrának köszönhetően) lecserélhetik a férfiak, addig a pornográfiában a nők arca bestiális módon céltáblává vált, és tegyük hozzá, a pornográfia többé nem az, ami mondjuk a 80-as, 90-es években volt, hogy eldugott, lepusztult pornómozikba beült egy-két fiatal srác berúgva röhögni egy kicsit, a pornográfia a széles sávú internetnek és a kábelszolgáltatóknak köszönhetően a szexuális „kultúra” fő terjesztőjévé vált (mindezt vesd össze e mondat első felével, és képet kapsz arról, hogy mi a szitu).
Sokan például felkapják a fejüket, ha azt hallják, nemi erőszak házastársak között, sokan nem is hiszik el, hogy ez lehetséges ...
"A különbség a filmeken mutatott és a házasságon belüli nemi erőszak között az, hogy mi nem sikíthatunk, mert a gyerekünk felébredhet a szomszéd szobában. Vagy az, hogy az egész közben ott van mellettünk a gyerekünk, félelemtől eltorzult arccal. Különbség az is, hogy mindezt az teszi velünk, akit egyszer szerettünk, akiben mindenkinél jobban megbíztunk. És persze különbség az is, hogy minderről azt állítják, hogy csak mi találjuk ki. Hogy hazudunk. Vagy ha nem, és tényleg létezik ilyen, akkor meg nem olyan nagy ügy... Gondolják ők."
Egy otthon elkövetett nemi erőszak áldozata (az Amnesty International jelentése)
És már csak egy dolgot kell figyelembe vennünk, hogy az elénk táruló képet tényleg megértsük, hogy a tévé penetrációja révén az emberek az életüket a tévé előtt élik.
Ez nemcsak azért borzasztó, mert a tévében olyan „celebeket” látni, akik pornószínésznők, és mint ilyenek elismerést kapnak (sajnálat és részvét helyett a prostituálódásért), sőt, éppenséggel nagyobb elismerést, mint rengeteg nő, akik nem néznek ki olyan „jól”, és nem kerestek annyi pénzt. Ugyancsak az egész ország ismer egy bizonyos K-nevű pornófilm rendezőt, aki mint olyan, lányokat prostituál (mert ez az), és nem okvetlen kellene, hogy a közmegbecsülés tárgyává váljon a legnagyobb nyilvánosság előtt. Nem érdemli meg, sem ő, sem mi, emberek és ezen belül a nők – nem érdemlik ezt. Az anti-feminista ellenforradalom egyik csúcspontja az volt, amikor Magyarországon Malina Hedvig felé nem jött létre szolidaritás, illetve, amikor a fiatal nőt „állítólag” megerőszakolt 4 rendőr esetét a társdadalom a média vezetésével oly cinikusan kezelte. Most azonban Varga úrnak köszönhetően új negatív rekord született.
Sziget 2012 - a kép illusztráció
horror otthon – nem a tévében, a tévé előtt
A TV nemcsak ezért durva, és nemcsak az esküvős show-kért, amikor lányok versenyeznek egy bronzbarna pornósztár kegyeiért. A tévé leginkább azért durva, mert emberek, „a párok” olyan mértékben élik a tévé előtt az életüket .. hogy az basszus, egyfajta bezártság …
Mert mit csinál egy lány hajnal 2-kor otthon, egyedül, szemben a „párjával” … aki a sok frusztrációtól és maffiózó-nézéstől, meg pornó-nézéstől, meg kereskedelmi tévé nézéstől kicsit begőzölt? A bekapcsolt TV vibráló fénye közönyösen nézi, sőt, nem is látja, mi történik odaát, a képernyő másik oldalán … Az illető lány pedig mit tegyen? Hívja fel az anyját? Hajnal 2-kor? Szomorítsa el? Hívja fel a rendőrséget? A 170 a legritkább esetben válaszol … plusz „a párja” úgysem nézné végig, ahogy telefonál … Rohanjon el „otthonról” ? Éjszaka? Hova? És akkor hogy megy vissza másnap, vagy mikor megy vissza? Ehelyett inkább elszenvedi a konfrontációt, elvégre látott már ilyet … – a Maffiózók sorozatban. Fel van készítve. A kék foltokat meg majd elrejti valahogy.
a nők életét, életminőségét, szabadságát ugyanúgy kell védeni, mint a demokráciát
A nők nemcsak életet adnak, de az életet segítik, az életet védik egész életükben, akárhol is dolgoznak. Ha nem lennének a férfiak, bűnözés, agresszió (beleértve a háborúkat) alig lenne. A férfiak imádják a harcot, a háborút … a nők élni szeretnének, és ezt szeretnék lehetővé tenni maguk és mindazok számára, akiket szeretnek. Olaszországban a nők voltak azok, akik kiálltak a maffia ellen. Kimentek az utcára, és bár mindenkinek benne volt a férje, mind a maffia ellen tüntettek és követelték, hogy hagyják abba a gyilkolást – ugyanúgy, mint a Cranberries tette ezt a Zombie c. számmal az IRA-val szemben.
A nők az életet védik – a társadalomnak pedig a nőket kell védenie, szemben a férfiakkal.
Ennek ezer formája kell, legyen. Egy intézményes és kulturális, a törvényekbe és a napi viselkedésbe is beivódott kód-rendszer, egy szövet, amely ezer ponton védi a nők életét, biztonságát, (minimum) egyenjogúságát, emberi méltóságát. Ez a harc, ez a küzdelem visszaesett, az ellen-folyamatok pedig most erőfölényben vannak. Ezt a helyzetet meg kell fordítani, és szisztematikus küzdelmet kell folytatnunk, közösen a nők életének, személyének méltó megbecsüléséért. Többé nem is okvetlenül az egyenlő jogokról van szó - hanem dedikált NŐI jogokról ... a nők életének, életminőségének, szabadságának dedikált védelméről ...!!
Sziget 2012 - a kép laza illusztráció .)
A Das Experiment c. film egyik tanulsága, tudományos tézise, hogy a kiszolgáltatott emberek erőszakot, agressziót váltanak ki azokban, akik felé ki vannak szolgáltatva. A nők elleni (szisztematikusan megnyilvánuló) erőszak annak az indikátora, hogy a nők kiszolgáltatott helyzetben vannak, éspedig ezer ponton, ezer olyan ponton, amely pontok feladata az lenne, hogy védje őket (a rendőrség, a média, a hivatal, a többi nő, a törvények, a jogalkotók, a képviselők, a szokások, a társalgásban elfogadott fordulatok, a politikusok, az egyházak – ezer és ezer pont, melyek együtt egy kultúrát alkotnak!). Nyilvánvaló tehát, hogy szisztematikus harcot kell indítanunk és folytatnunk a nők kiszolgáltatottsága ellen (a férfiak, intézmények, a társadalom felé). A feminizmus egy szóban jelöli ezt a harcot, de ez többé nem csak annyit jelent, hogy egyenlő jogok, az egyenlőség a minimum, immár arról van szó, hogy a nőket meg kell védeni, a nőket, a nők szabadságát védeni és támogatni kell – a férfiakkal, corporation-ökkel, és bármivel és bárkivel szemben. A nők (minimum egyenlő) jogaiért, a nők szabad életéért ugyanúgy kell harcolnunk, mint a kultúráért és a demokráciáért, aminek hiányában a társadalom elsivatagosodik, mint Németország vagy Magyarország a nácizmus térhódítása idején. Mostantól a feminizmus a demokráciáért, az emberi életért folytatott kollektív küzdelem. Ez egy komplex háború - ugyanúgy, mint a demokráciáért ... 24/7
tipikus: egész Oroszországban csak a csajok álltak ki Putyin ellen .)
(Budapesten a 3 lányért pedig az Amnesty International Nők - csoportja .))
Egy civilizált világba nem fér bele egy olyan képviselő, aki ilyet mond, mint Varga „úr”, annak távoznia kell, de miközben távozik, meg kell értenie, hogy az, amit otthon a feleségével csinál, az nem magánügy, csak maximum abban az esetben, ha az teljességgel megfelel a civilizált normáknak (amelyek nevében őt most távozásra szólítjuk fel).
Mellesleg, az antifeminizmus, ugyanúgy, mint a rasszizmus, a neo-nácizmus, az antiszemitizmus mind-mind ugyanonnan jönnek és ugyanarról szólnak: ez pedig a férfiak elbukósodása, illetve az elbunkósodás, amit az elbunkósodott férfiak és a média művelnek. Az elbunkósodás első számú tünete az, hogy egy ember (férfi) azt képzeli, hogy felette áll más embereknek, hogy ő egy „úr”.
Varga „úrnak” meg kell értenie, hogy nemcsak a saját feleségét kell tisztelnie, hanem minden nőt, és hogy amiket összebeszélt a parlamentben, azzal az összes nőt, s így az egész társadalmat sértette meg. Nincsenek demokratikus szenzorai? Nincsenek feminista szenzorai? Ronda ügy – de ez nem menti az alól, amit elkövetett. Legközelebb pedig (már magánemberként, s nem parlamenti képviselőként), mielőtt nőkről bocsátkozna beszélgetésbe, tanuljon egy kicsit saját öt gyereke közül a lányoktól … s gondoljon rájuk, mielőtt bármit mond ...
PS: és persze lásd a Nők Lázadása c. tüntetést Vasárnap 3-kor