Norvégia: a 2021-es parlamenti választások eredménye

Jonas Gahr Støre (fotó: Javad Parsa/NTB)

Az Arbeiderpartiet (Munkáspárt) győzött, 26.35 %-kal, és az ő vezetésükkel áll össze egy baloldali koalíció a várakozások szerint. Az Erna Solberg miniszterelnöknő vezette Høyre (Jobboldal) elveszítette a kormányzó erejét, a 20.45%-os eredmény (a többi jobboldali párt gyenge szereplésével együtt) nem lett elég az eddigi két választási ciklus folytatásához. Erna, akire mindenki csak így utal, hiába volt végig népszerű politikus és miniszterelnöknő (a kampányplakátok is ezt kérdezték: "akarod, hogy Erna legyen a miniszterelnök?"), nem tudta ledolgozni pártjának a jelentős népszerűség-vesztését.

A norvég nép - az elemzők és a jelek szerint - a baloldaliságra szavazott, az AP által hirdetett "mindenki számít"- politikára, ami biztos munkát, erősebb jóléti államot ígér, ami mindenkire vonatkozik, egy igazságos klimapolitikát, ami visszavágja a kibocsájtást és egyben munkahelyeket teremt. A programjuk szerint: "Volt egy 8 évünk egy kormányzattal, aki azokat részesítette előnyben, akiknek korábbról is a legtöbbjük volt. Most az egyszerű, átlagos embereken a sor."

Erna Solberg - fotó: Terje Bendiksby / NTB

Az AP pártelnöke, Jonas Gahr Støre egy nagyon karizmatikus és elegáns 61 éves politikus, aki korábban volt külügyminiszter, illetve egészségügyi-és ellátásügyi miniszter a baloldali kormányokban. Szimpatikus és emberközeli karakter (akit bármikor láthatunk a zöld lámpára várakozva az utcán, mint én a múltkor), aki remekül vitatkozik, és ha elkezd beszélni, magával ragadja a hallgatóságát. Ő lesz a mindennapi emberek miniszterelnöke, a baloldaliság egy személyben, és aki már most is nagyon népszerű. Eleganciája abban is megmutatkozott, hogy az egyik utolsó pártelnöki vitában külön megdicsérte Erna-t, akit "jó és megbízható" miniszterelnöknek nevezett, aki "nagy tudású és alapvetően szilárd". Erna is hasonlóan jól reagált a választási eredményre, és az első volt, aki felhívta Støre-t és gratulált neki.

Støre most a napokban elkezd találkozni a potenciális koalíciós partnerekkel, de amint említette, nem sietnek sehova, megadják a módját az új kormányzat kialakításának. A tárgyalások a választási eredmények mentén haladnak majd: először a második legjobb baloldali eredményt elért (13.58%) Sentralpartiet, SP (Centrális párt) következik, majd a 7.48 %-os Sosialistisk Venstreparti, SV (szocialista baloldali párt), de találkozik majd a Rødt/"Vörös" (4.7%) pártelnökével és a MDG/Miljøpartiet De Grønne, vagyis a zöld párt vezetőjével is, azzal együtt, hogy a zöldek nem érték el a választási küszöböt (ami 4%), így elveszítették a reményt arra, hogy érdemben "rákényszeríthessék" a baloldali kormányt a környezetvédelmi, zöld politikájuk kormányzati programba való beemelésére.

Az SP-nek újév előtt 20%-ot is mértek, aztán a jött egy kis lejtmenet, azzal kezdődően, hogy a pártelnökük, Trygve Slagsvold Vedum bejelentkezett leendő miniszterelnöknek, majd az első pártelnöki vitában (amit az NRK köztévé sugárzott) kifejezetten rosszul szerepelt, úgyhogy az egész augusztus azzal telt, hogy a hírek arról szóltak, miszerint "az SP zuhan lefelé, mint egy elejtett kő". Ehhez képest a finishben sikerült visszatornázniuk magukat, és egy, az előző választáshoz képest 3.3% pontos növekedést abszolváltak.

(A programjuk tömören: decentralizáció, nemcsak a főváros, hanem az egész ország és a vidék számít, egyébként ők képviselik a gazdákat is, értékes és "rövidtávon utaztatott" norvég ételt a népnek, önellátásra való törekvés az élelmiszer-ellátásban, norvég munkavállalók előnybe részesítése az EU által erőltetett "munka-bevándorlókkal" szemben, a norvég természeti kincsek maradjanak norvég tulajdonban, a hivatalos (állami, kommunális) hivatalokban kevesebb felsővezetőt, több "rendes" munkást, felmondani a szabadkereskedelmi megállapodást, és helyette egy együttműködési és kereskedelmi szerződést kötni az EU-val, így biztosítani a norvég érdekek érvényesülését.)

az SV (szocialista párt)

Az SV is remekül szerepelt, és bár az SP kijelentette, hogy az SV nélkül képzelne el egy ideális koalíciót, a "szocialista baloldali párt" megkerülhetetlen és stabilan, országszerte népszerű.

(A programjuk tömören: együtt megoldani a klímakrízist, gondoskodni a természetről, kiegyenlíteni a hatalmi és vagyoni különbségeket, és egy békésebb világot teremteni. Az olajfüggőségtől eltávolodva sokoldalú üzleti ágazatok kialakítása, a centralizáció helyett, ami elvonta a hatalmat és lehetőségeket a helyi közösségektől, a "közelség" és a nagyobb demokrácia felé mozdulni, függetlenség a nagyhatalmaktól és az USA-tól, társadalmi igazságosság, nők felszabadítása, feminizmus, antirasszista tendenciák és ütőképesebb környezetvédelmi mozgalmak támogatása. Teljes idejű és 100%-os pozíciójú munkahelyek teremtése, erősebb közösségiesség és jóléti ellátás. Visszafordítani a jobboldal társadalomellenes megszorításait és a közszolgáltatások privatizációját.)

A 3 baloldali párt így együtt 89 mandátumot kap a parlamentben (amit Stortinget-nek neveznek, " a nagy dolog"), az összes 169 képviselői helyből.

a Rødt -- nem szélsőbalosok és nem kommunisták, de vörösök

A Rødt (4.7%) egyre népszerűbb lett az utóbbi időkben, és bár az utolsó felmérésekhez képest gyengébb számokkal zártak, mégis az eddigi (2017 óta vannak a parlamentben) legjobb eredményüket érték el. Eddig csak Bjørnar Moxnes, a 39 éves, értelmes és karizmatikus pártelnök vett részt (nagyon aktívan) a parlament munkájában, most viszont 8-ra nőtt a képviselőik száma.

Rødt képviselők -- csoport selfie

Bár ők helyezkednek el a baloldal legszélén, nem tartják magukat sem kommunista, sem szélsőbalos internacionalista pártnak, és az is említésreméltó, hogy Moxnes parlamenti felszólalásai, kérdés-feltevései voltak eddig az egyik legjobbak, és hogy a szociológus végzettségű, okos pártelnök nagyon sok jobboldali politikust sarokba szorított már az érveivel.

Moxnes a remek ünnepi beszédében többek közt azt hangsúlyozta, hogy most rávetik magukat a munkára, ami lecsökkenti a különbségeket, kidobja a profit-hajhász szereplőket a jóléti társadalomból és újjáépítik a szervezett munkáséletet.

A beszédében ilyen mondatok hangoztak el:

"8 év jobboldali kormányzás után végett kell vetnünk annak, hogy a milliárdosok mindent megkaphatnak, amire rámutatnak...",

"A Rødt kőről-kőre építkezett, megújítottuk a stratégiánkat, felvettük a harcot a Különbségek Norvégiájával szemben, megerősítettük az együttműködést a szakszervezetekkel, és felépítettük a pártot..."

"Norvégia nem egy szociáldemokrata meseföld. Mi egy olyan társadalom vagyunk, ahol a tőke ereje dominál." "Ennek a választásnak kell lennie a vég kezdetének a neoliberalizmus számára."

A jobb oldalon a KrF / Kristelig Folkeparti (Keresztény Néppárt) nem érte el a választási küszöböt, és 1936 óta a legrosszabb eredményt kapott. A politikai skálán a jobb oldal felé haladva a következő párt a Venstre (Bal), ami a nevével ellentétben egy liberális párt. Most 4.48%-kal ugrották meg a bejutási küszöböt, immáron harmadszor egymás után sikerült nekik a 4% felé menniük. (A programjuk tömören: egy zöld jövő teremtése, szabadsággal és lehetőségekkel mindenkinek. Csökkenteni a kibocsájtást, támogatni az iskolákat és új munkahelyeket teremteni.)

Mellettük van a Høyre (Jobb), az eddigi kormányzó párt, majd a sort a Fremskrittspartiet (FrP, Haladás Párt) zárja, a maguk 11.7 %-ukkal. Utóbbi párt jelenti a "szélsőjobbot" Norvégiában, míg ők magukat "liberális néppártnak" nevezik. (A programjuk tömören: több személyi szabadság és egyéni felelősség, alacsonyabb adók és díjak, szabad választás a szolgáltatók között az egészségügyben és az idősellátásban, szigorú és felelősségteljes bevándorláspolitika.)

46% nő

Az új parlamentben történelmileg kiugróan magas lesz a női képviselők aránya: 46%. (Egyébként az SV vezet ezen a fronton: 61 %-a nő a képviselőiknek). Plusz az előző ciklushoz képest megduplázódott a "nem-nyugati-hátterű" képviselők aránya, most 11-en lesznek.

A mostani választáson volt 2009 óta a legalacsonyabb részvételi arány: 76.5%.

Nagyon izgalmasnak ígérkezik a következő 4 év, szerintem klasszikus baloldali intézkedésekkel: vagyonadó, illetve általános adó-emelés, a magánszereplők kiszorítása az egészségügyből, idősellátásból, óvodákból, iskolákból, a személyzeti, HR-cégek visszaszorítása a szakszervezetek javára, nagyobb fókusz az állami, kommunális szektor munkahelyteremtő képességére, mint a bizalom a magáncégek felé, a biztos, teljes állások preferálása az ideiglenes, "beugró" pozíciókkal szemben, nagyobb tolerancia a bevándorlókkal, illetve a menekültekkel szemben, a jóléti társadalom megszilárdítása, a főváros-vidék egyforma képviselete, nagyobb távolság az EU-val szemben. "Vi får se" - mondják erre a norvégok. Vagyis: Meglátjuk.