Csak a Szerelem Számít
A forgatókönyvet állandó alkotótársa, a már említett Anders Thomas Jensen (Wilbur Öngyilkos Akar Lenni, Ádám Almái) jegyzi, úgyhogy nem lepődhetünk meg azon a drámai felütésen, ahogy a film elkezdődik, miszerint a főszereplő Ida rákos, és épp egy khemoterápiás kezelésről megy haza, ahol a férje az egyik fiatal kolléganőjével csalja meg. 
Idát egy olyan nőnek látjuk, aki a boldognak tűnő családi környezet fenntartásért háttérbe szorítja a saját személyiségét, vakon megbízik a férjében, és mindent elnéz neki. Ez a megcsalás sem számít nála válóoknak, úgyhogy érdekes helyzetek alakulnak majd ki a gyerekük esküvőjén, ahova a férje elviszi a szeretőjét. De bízhatunk Jensen forgatókönyvírói képességében, Ida karaktere az események során nagyon finoman bomlik ki, és természetesen változni is fog a személyisége, ahogy megismerekedik a lánya vőlegényének az apjával, a hideg üzletember Philippel (Pierce Brosnan). 
A dán gyökerek nem engedik, hogy egy „átlagos”, amerikai típusú romantikus történetet lássunk, itt ismerősen életszerű karakterek találkoznak, és az események sem pont úgy alakulnak, ahogy azt várnánk. Jó nézni, ahogy az önbizalomhiányos, háttérbe húzódó Ida elkezdi megtalálni a saját hangját a lánya esküvője előtti napokban, Philip olaszországi birtokán, ahova egyedül érkezik végül, mivel a férje a huszonéves szeretőjét választja társául.
Ida és Philip katasztrofális megismerkedése is hasonlóan vicces-tragikus hangulatú, mint amilyen volt Ida férjének az ellentámadása, miután lebukott, hogy súlyosan beteg feleségét évek óta megcsalja. Elég mélyről indulunk tehát, Ida egy halálos betegséggel küszködve (és a khemoterápiás kezelés miatt kopaszon, parókával), egyedül kényszerül elutazni a lánya esküvőjére, úgy, hogy a repülés előtt belehajt a lánya vőlegényének az apjának (Philip) az autójába. Látjuk, ahogy Philip nem tud mit kezdeni a nővel, akivel együtt repül, és aki elvileg a rokona lesz nemsokára, de aki annyira más, mint ő, hogy leginkább csak idegesíti. 
A film remek manővere, ami a forgatókönyvet és a rendezést egyaránt dicséri, hogy milyen finoman tudja kibontani a főhősnő valódi személyiségét, az apró gesztusokból, megnyilatkozásokból, párbeszédekből egy valódi, talpraesett és érzékeny nő képe rajzolódik ki, aki alapvetően szimpatikus és szeretnivaló személyiség, csak az évek során egy átlagos és bizonytalan nő álarca mögött élte az életét. Trine Dyrholm, az Idát játsszó dán színésznő elképesztően valószerűen játszott, minden gesztusa a helyén volt, és nagyon jó volt őt és Pierce Brosnan-t nézni, ahogy ábrázolják a két külön világot jelentő, egymástól nagyon különböző karakter egymáshoz való közeledését, egymás megismerését.
Nehéz eldönteni, drámai vagy vidám a történet inkább, mindenesetre életszerű, és megvan benne az a speciális „dán íz”, ami különlegessé teszi Bier vagy Jensen fimjeit.
Ami pedig a romantikus vonalat illeti, az is a helyén volt, az összeházasulandó fiatalokkal kapcsolatban sem állt meg a „milyen helyesek, legyenek mindig boldogok együtt”- ábrázolás szintjén, az Ida-Philip kapcsolat pedig átélhető és kellően érzelemtelített volt.
Jól sikerült Susanne Bier kiruccanása a romantikus filmek terepére, egy igazán jó és egyedi filmet kaptunk tőle, amit nagyon kellemes moziélményként könyvelhetünk el.