1956 ma: ruszkik haza!

Szóval, mondjuk ki, amíg lehet: ma nem vagyunk szabadok. Magyarország nem szabad. 2010-ben még szabadok voltunk, sőt, szabadabbak, mint 2009-ben, de akkor is csak szerencsésen távol kerültünk a Szovjet – bocs, Orosz – befolyástól. Bár 2004-2006 körül az akkori miniszterelnök nyilvánosan megköszönte a Szovjetuniónak, hogy felszabadították hazánkat. Amikor pedig 2006-ban a szovjet emlékműről leszedték a vöröscsillagot, és a Dunába dobták, Oroszországban az ottani széljobossok berágtak, és jóformán hadat üzentek Magyarországnak – Putyin óhajától nyilvánvalóan nem függetlenül.

De a lényeg: aki azt mondja ma, hogy Magyarország szabad, téved is, és vét is. Mert azt mondani, hogy szabad országban élünk, miközben invaziv elnyomás van, vétek a közösségünk ellen. olyan, mintha egy bűncselekmény áldozatának azt mondanánk, nem történt semmi.

Akik a baloldalon foglalnak helyet, tudják, hogy nem vagyunk szabadok, de nem hiszik, hogy ha most baloldali kormány lenne, a GY nevű karakterrel, akkor sem lenne kisebb a szovjet-orosz “befolyás”, sem pedig a hajlandóság az együttműködésre. de most Jobboldali kormány van, szóval, fókuszáljunk Magyarország kormányára pártok és oldalak helyett.

Magyarország kormánya idén lefújta az 1956-os ünnepségeket. És ez nem járvány, és nem terrorveszély. Ez Putyin Ukrajnai Inváziójának (PUI) a következménye. Mert mi, magyarok, fel vagyunk dühödve, és ezért nem engednek minket ünnepelni, nehogy kicsússzon a szánkon, hogy:

RUSZKIK, HAZA!

Micsoda mézédes íz!!! Micsoda felemelő érzés kimondani, amit azok a magyar egyetemisták kimondtak ott, a műegyetem budai rakparti központi épületében – a szegediek által elkezdett gyűlések folytatásaként.

RUSZKIK HAZA! (hagyjuk a vesszőt!)

Russians GO HOME!

1956 nemcsak forradalom volt, hanem szabadságharc! Vajna filmje tökéletes (tudom, ezzel a baloldal nem ért egyet, ma még, de a filmet kell nézni, és nem azt, amit a producer később csinált). Már produkciós koncepció szintjén is az volt: egy profi amerikai forgatókönyvíró, megtámogatva egy magyar forgatókönyvíróval, aki ’56-ról írt már zseniálisat – Bereményi Géza, Megáll az Idő.

A végeredmény tökéletes. Bár kissé felsorolásszerű az egész, meg el-játék-filmezett, az események részletei ott vannak, éspedig tű pontosan. És egy megemlékezés filmnél ez a lényeg.

A filmben tökéletes a Huszár Zsolt (karaktere) által megfogalmazott összegzés is: az amerikaiak csak használtak minket, vérontást akartak látni, hogy a világ kiábránduljon az illúzióból, hogy a Szovjet Birodalomban szabadság van.

Mégsincs teljesen igaza. Mert a forradalom, Nagy Imre kivégzésével együtt – BTW, miért tüntették el Nagy Imre Szobrát Orbánék??? – győzött. A Szovjet birodalom bomlásnak indult, mint egy hulla, és már csak a terror tartotta össze. Amint feloldották a terrort, a kádári megtorlások (és 1968) után, egy “enyhülés” jegyében, a birodalom összes pontján megjelentek a hullafoltok.

Szóval 1956, Magyarország forradalma nemcsak győzött, és nemcsak azért, mert a ruszkik elindultak haza – megkezdték a kivonulást, végre egy valódi “felszabadulást” megvalósítva –, hanem azért is, mert világ látta a magyarországi vérontást, a 4000+ tankot, az inváziót, és a brutális és aljas megtorlásokat, és többé senki nem hitte el a földgolyón, hogy a Szovjet birodalomban “szabadság van”. Mint ahogyan nem volt.

És ahogyan ma ismét nincs szabadság a néhai keleti blokkon belül, mert ismét dübörög a keleti “befolyás” – már a vakcinák idején látható volt, x millió magyar ember lett a kínai és orosz vakcinák kísérleti alanya. És ott a kínai egyetemváros, a város a városban. STB, STB, STB…

Mondjunk csak annyit: Éljen a magyar szabadság, éljen a magyar szabadságharc! Éljen 1948, és éljen 1956! és tegyük hozzá, éljen 1968! Éljen a Prágai Tavasz!

És mondjuk ki: RUSZKIK HAZA!!