Az Utolsó Műszak
A mozi, illetve a filmek az oktatási rendszer elemi részét képezik, éppen ezért nagyon utáljuk az olyan filmeket, amik „rosszról szólnak”, amik beteges és veszélyes cselekvési, viselkedési mintákat propagálnak – nézők százmillióinak. Az Utolsó Műszak pont ilyen. Két srác élvezetből zsaruskodik. Megállítanak egy autót, két gangszta kiszáll, elkezdenek rájuk lőni, mármint a gangszták, ők meg vissza, aztán a gangszták bemurdelnek, ők meg túlélik a tűzpárbajt. Ez volt az első bevetés, ilyen egy sikeres bevetés. Hú!! Kemény volt, túlélték, megcsinálták! A Néző ezzel a viselkedéssel, ezzel a cselekedetsorral azonosul – mintha ő lőtt volna. Mégiscsak kemény dolog, ha valakire lőnek, nemde? Mégiscsak kemény dolog, ha valaki megöl egy embert, nem? Kemény = speciális, nem mindenkivel történik meg, és nem mindenki éli túl, tehát különleges, plusz egyfajta módon tiszteletet parancsoló.
Persze, fogalmunk sincs, mi a különbség egy ilyen cops film és aközött, hogy fiatal srácok fegyvereket fognak a kezükbe és csodálattal tekintenek az eszközre, amivel egy másik ember életét ki lehet oltani? Vagy, ha ez már nem lehetséges, akkor legalább egy komputer game (VG) segítségével ugyanezt?
Óriási pusztítás ez egy férfi elméjében. Óriási viselkedés-torzulás. Erőszakosság, a valóság tévéműsorként való felfogása, egy ember életének értéktelenségig való lebecsülése, egy gonosz, beteges, vérszomjas voyeur attitűd … tényleg beteg dolog (vicces persze, hogy akik ilyeneket néznek, egy művészfilm projektre simán azt mondják, hogy beteg .))
Azok a fiatalok, akik Gus Van Sant Elefánt-jában, illetve valóságban lemészárolták a diákokat egy iskolában, videó game-eket néztek, azzal játszottak. Egy ilyen film pontosan ugyanez – de mindegy, mert kell a bevétel, mindenkinek, az emberélet nem számít, a kultúra nem számít.
A film azért különösen rossz, mert nem szól semmiről, nem alakul ki belőle cselekmény, minden bevetés ugyanarról a szintről indul, egyik bevetés sem indít el történetet. Ami azt illeti, ez teljességgel meglepő, hiszen állandóan kameráznak, és az egyik helyszínen, zöldbe öltözött katonák „veszik át tőlük” a szitu kezelését, máshol meg a nyomozók megkérdik tőlük, hogy felvettek-e valamit kamerával. A film jeleneteiből konkrétan adódott volna, hogy kialakuljon valami történet, hogy felbukkanjon valami bonyodalom, például a felvett anyagok révén. De … semmi. Semmi, de semmi. Csak a jelenetek hangulata változik, csak az van, hogy egyre fáradtabbak leszünk. Aztán egyszer csak jön egy jelenet, ami a nagy leszámolás, azért, mert az egyik maffia berágott a hiperaktív zsarukra.
A film, bár elvileg a valóságot adja el, időnként eléggé eltávolodik a valóságtól. Már a legelső tűzharc is béna. Nem igaz, hogy 2x2 ember tüzel egymásra kevesebb, mint 10 méterről, és az egyik páros tagjainak egyetlen lövése sem talál, a másikénak viszont igen. Később, az egyik rendőrsrác spontán megverekszik egy nála 20 centivel magasabb, plusz hosszabb karú, lábú gengszterrel, és ő győz. Ez a gesztus pedig a film egyetlen cselekmény jellegű mozzanata, ezért fogja később a feka gengszter elmondani a rendőröknek, hogy mit hallott a mexikói bandáról. Később van olyan, hogy kb. 5 gépfegyveres zúdít sortüzet két alakra, akik fedezék nélkül ebben a tűzben kell, hogy megtegyenek 5 métert, és egyetlen lövés sem találja el őket. Á, hagyjuk is ezt … Egy ilyen film csak a szem rágógumija – butító tesztoszteronnal megküldve ...