a Világháború, amelyikre a legkevesebbet gondolunk…
Az első Világháborút illeti (WW I), hajlamosak vagyunk simán csak úgy tekinteni, mint valami értelmetlen dolgot, ami senkinek nem volt jó, és mindenkinek csak szenvedést okozott, és egy merénylet indította el az egészet.
Ez annyiban téves elképzelés, amennyiben azt gondoljuk, az, hogy senkinek nem volt jó, azt is jelenti, senki nem akarta. Illetve annyiban, amennyiben azt feltételezzük, ha nem lett volna az a merénylet, akkor nem lett volna I. Világháború.
A merénylet csak „triggerelte”, kipattantotta a háborút, mint egy szikra a robbantást, aminek az oka NEM a szikra, hanem a hatalmas mennyiségű robbanóanyag, amit a szikra aktivált. Különösen érdekes olvasmány Karl Polanyi (Polányi Károly) The Great Transformation.
Téves elképzelés az is, hogy mindenkinek csak szenvedést okozott, legalábbis annyiban, hogy sokaknak NEM CSAK szenvedést okozott, azoknak például, akiknek gyáraik voltak. Az iparmágnásoknak, ami azt illeti a kitörése előtt abszolút érdekük volt „a háború”.
A hatalomnak általában érdeke volt a háború, lévén, hogy a 20. századdal megjelent a munkások kizsákmányolásának fenntarthatatlansága is. Ha nem tört volna ki a háború, minden bizonnyal munkás forradalmak törtek volna ki. Ami azt illeti, a humanista Jean Jaurès (francia szocialista vezető) pontosan azon dolgozott, hogy elérje, a német munkások csináljanak forradalmat, mert ha ők összefognak, akkor nem lesz, aki a tőkések háborújában az életét áldozná.
Jean Jaurès-t megölték. Az ő meggyilkolása volt az a merénylet, ami Európát végérvényesen a Világháború kitörése felé sodorta – ahogyan ezt Isabelle Clarke és Daniel Costelle csodálatos módon megvilágítják Apocalypse: World War I. c. 5 részes tévésorozatukban, amely 2014-ben készült (mindenkinek ajánljuk a megtekintését – mellesleg, az alább belinkelt „Armistice – Can You Imagine it?” c. videóban képi részleteket használtunk a filmjükből. lásd ↓
videó ↑ megtekintése közvetlenül a youtube-on
Ami a háború végét illeti, Oroszországban a munkások forradalma vetett véget neki. Lenin-t elve azért segítették hatalomra, mert azt hirdette, ha hatalomra kerülnek a munkások, akkor kilépnek a háborúból. Ki is léptek. Németországban is kitört a munkás forradalom, Jean Jaurès álma végül valóra vált, első lépésük volt visszahívni a német tábornokot, aki addigra már meghirdette a harc az utolsó vérig állapotot.
A munkások forradalma a hétköznapi emberek forradalma volt, szemben a vagyonos, gazadagokkal, az un. tőkésekkel. További téves elképzelés mellesleg úgy tekinteni, hogy akik a háborúban meghaltak, életüket adták „a hazájukért”. A katonának besorozott embereknek nem volt lehetőségük arra, hogy ne vegyenek részt a háborúban. Rengeteg fiatalembert végeztek ki az övéi azért, mert nem akart háborúban részt venni, azaz, praktikusan, nem akart kirohanni egy gödörből, és hurrázva, a másik csapat géppuskáinak tüzébe rohanni.
Isabelle Clarke és Daniel Costelle, Hemingway-t idézve nyilvánvalóvá teszik, a háborús hősök saját kormányaik, saját uralkodóik áldozatai, és saját feletteseik végeztek volna ki őket, ha megtagadták volna a szolgálatot. Amikor hősökként emlékezünk a lemészárolt katonákra, kegyeletsértést követünk el, hiszen nem szabad akaratukból vettek részt a háborúban. Hősök, ezzel együtt voltak – természetesen. De ahogyan az egyik háborús hős, Manfred von Richthofen (a “Vörös Báró”), akit a filmjükben Isabelle Clarke és Daniel Costelle részletesen bemutatnak, kijelentette, egy ellenséges repülő lelövése háború idején is emberölés.