microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: OR -> ORendszer, hétköznapi valóság
    

2023-11-21

ügynökakták ma: Gervai András könyvének Bódy-fejezetéről…

A dolgokat rendbe kell tenni. Az ügynökaktákat nyilvánossá kellett volna tenni. Volt egy beszélgetés a Bem moziban, Schiffer beszélgetett Rétvári Bencével (nem becenév), amely utóbbi somolyogva állította, hogy Schiffer meg fog lepődni, mert az ügynökakták igen is nyilvánosak lesznek (az Orbán elintézi a 2/3-ával). Nos, nem így történt.

illustration

A helyzet ma: lehet kutatni az ügynökaktákat. Kutatók jelentkezhetnek, szervezetek, intézmények támogatásával. Jelentkezhet akárki? NEM. A kutatás egy intézményesült hobbi lett. Bizonyos összegbe kerül minden dokumentum oldal kikérése. Így pénz és idő, és az aranyásók igyekezhetnek profitálni belőle. Hogy hogyan? Hát úgy, hogy az emberek nem férnek hozzá az aktákhoz, az aranyásók pedig megosztják, amit találnak.

Mivel az emberek nem férnek hozzá az aktákhoz, amit bentről (akár a bitcoin bányászok) kitermelnek, odakint / idekint eladható. Az eladhatóságnak egyetlen aspektusa van, a szenzáció. Olyan ügyekkel kell előhozakodni, amik “robbannak” – a robbanás olvasottságot hoz, reklámokat, könyveladásokat.

Az ügynökakták interpretációja kultúra függő. Nálunk nincs kultúra ezen a téren sem – azaz, van, de ezen a téren is primitív. Az emberek általában spiclikként, patkányokként, nyomorult szemetekként utalnak azokra, akik jelentettek a III/3-as ügyosztálynak. Ez végtelenül primitív dolog. Hogy a kép teljes legyen, az aktákat az állambiztonsági levéltárban lehet kutatni. Figyelj fel a kifejezés tartalmára: az állambiztonsági levéltárban. Nem a Kádár rendszer múzeumának állambiztonsági levéltárában (mondjuk), hanem “az állambiztonsági levéltárban”. Az a rezsim megszűnt létezni! Nem lehet úgy hivatkozni annak az állambiztonsági hivatalára, mintha ma is létezne. De ez is kulturális probléma, akárcsak a sárdobálás, a mocskos szavak ráakasztása olyan emberekre, akiknek mellesleg volt egy-egy életük is, mindenkinek más.

fedőneve: szocializmus

Gervai András könyve – Fedőneve: “szocializmus” – sosem inspirált, hogy elolvassam, mit ír Bódy Gáborról. Tavaly decemberben azonban beszereztem, és elolvastam. Meg voltam döbbenve, és azóta is meg vagyok. Ha 14 éve olvastam volna, akkor azóta lennék – még mindig – megdöbbenve.

A korabeli HVG interjút olvasva úgy tűnik, két lehetséges viszonyulás volt feladva lehetőségként a nyilvánosság számára: utálni Gervait vagy elfogadni a művét. Beszámolt arról, hogy durva támadások érik, miközben ő csak a történelem feldogozásán dogozik. Jelezte, hogy zsidó családból származik, és azt is, hogy a szocializmus a családját keményen sújtotta.

Azok, akik Gervait elküldik, hogy “ne kutassál már!”, biztosan nem kultúremberek, és világos, hogy ne szimpatikusak. Ezzel együtt egy kutatás jelet jó és rossz, és a kettő közt bármi. Visszautasítom tehát a felkínált két extrém viszonyulást.

Amit Gervai csinált, azt fontos csinálni. Fontos feltárni az állambiztonsági múltat. Sajnos, hogy a hatalom megcsinálta, kifutottunk az időből, az akták már sosem lesznek nyilvánosak. A megtisztulás ezúttal (is) elmarad.

A Bódy Gáborra vonatkozó fejezetről beszélek kizárólagosan, más nem érdekelt. Megdöbbenésem tárgya az, hogy mindössze 10 oldalnyi szövegről van szó. Ez ásta alá a zseniális Bódy Gábor image-ét. Őrület. Hamarabb kellett volna elolvasnom. feltételezte, hogy az emberek nagykorúak, és többé nem lesz olyan, mint szegény Petőfivel, akit a Kazánkovács begyanúsított, hogy elárulta a hazáját, a forradalmat, mindent. Gervai András NEM KAZÁNKOVÁCS!!!! Könyve abszolút rendben is lenne, ha… picit körültekintőbben kutatott volna.

A probléma Gervai András könyvével – a Bódy fejezettről beszélek – az, hogy nem lépett át a vonal másik oldalára a kutatása során. Megmaradt a kultúra belső köreit kívülről szemlélő pozíciójában. Pedig, ha valaki elkezd írni Lollobrigida-ról ír, vagy Natalie Wood-ról, akkor elvárjuk, hogy lépje át a vonalat, kerüljön beljebb, és így készítse a tanulmányát. Gervai András nem így járt el – és innentől már a könyv Bódy fejezetének hibáit elemzem.

Gervai András úgy viselkedik, mint az a két rendőr a Kutya éji dalában. Úgy teszi fel a kérdéseit, és úgy értékeli a válaszokat. Nincs fogalma Bódy Gáborról. Úgy ír róla, hogy filmrendező és operatőr. Ez a statisztika, bizonyos művei végén ki van írva, hogy ő kezelte a kamerát. De sem nem végzett operatőr szakon, sem nem volt operatőre (cinematográfusa) a filmjeinek. Mások filmjében pedig végképp nem fényképezett. Szóval operatőrnek titulálni tárgyi tévedés.

A másik tárgyi tévedés az, hogy azt írja, “filmeket, de főleg videókat rendezett”. Nonszensz. Aki ilyet ír Bódyról, fogalma sincs. Akinek nincs fogalma, ne írjon Bódyról. Értsd, bárki írhat bármit Michelangeloról, de más egy esszé a saját weboldalán, és más egy nagy nyilvánosság előtt megjelent könyv. Ha a nagy nyilvánosságnak írunk, akkor bele kell ásnunk magunkat kutatásunk témájába, éspedig alaposan! Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni! A könyv, amelyben Bódyról ír valaki – egy az életét sommázó fogalmazást –, megköveteli Bódy alapos ismeretét. Nem adatokét csupán, hanem az egész kontextusét.

Miért? Mert máskülönben csak egy celebről ír, akiről az akták fényében elmondható, hogy “spicli volt”. Értsd: nincs meg a fék, nincs meg az ellensúly, Bódy személyét egy tucatszemélyre illő sémákkal közelíti meg, teljes tudatlansággal. Avagy: az akták hadd beszéljenek magukért!

Hogy ezzel mi a baj?? Nos, csak annyi, hogy az aktákat értelmezni kell. Az elemző célja nem lehet annyi, hogy amit talál, rádobja a “celebre”, hadd szóljon, és kész. Az elemző tartozik a kibányászott szövegek elemzésével!

Oké, Gervai András ezt is megteszi, csak nagyon durván. De e durvaság oka nem az ő lelkialkatából vagy esetleges (nincs ilyen) rosszindulatából következik, hanem a tudatlanságából, illetve tényből, hogy nem ismerte meg Bódy Gábort, mielőtt leírta abban a 10 oldalban, hogy miféle becstelen, szennyes alak. Ismétlem, kötelessége lett volna megismerkedni a kontextussal… a korabeli kultúrával.

De nem arról beszélek, hogy “aki nem ismeri (és szereti) Bódyt, az ne írjon róla”. És nem arról, hogy “ha értené a művészetét, akkor értené a tetteit is”. Nem-nem! Egyáltalán nem erről beszélek!

Amiről beszélek, az egy sémán alapuló elemzés és értelmezés – Gervai András munkája. Számára Bódy negatív karakter, mivel besúgó volt. És mivel negatív karakter – az automatikus “ergo” a magyar gondolkodás egyik pestise –, amit tett, nem jóindulatból tette. Most olvastam a Sötétség Délben-t, hát… eléggé hasonló szitu.

Gervai leírja, hogy Bódy, miután Bíró Yvette-et kirúgták a filmkultúra főszerkesztői állásából, és sorozatos letartóztatások történtek – Bíró, Haraszti, Konrád – kérvényezi, hogy engedjék el, ki akar lépni.

Gervai András ezt simán úgy interpretálja, hogy a genyó kis spicli előadta az aggályos figurát. Ó, hogy szegényke ki akar lépni. Szerintem ez nem fair.

Számomra nyilvánvaló – és engem csak annyi különböztet meg Gervai Andrástól, hogy ismerem Bódyt és a korabeli avantgárd kultúrát –, hogy Bódy mondott dolgokat Bíró Yvette-ről az ügynökségnek, majd utána Bírót kirúgták a Filmvilágtól, és ez megdöbbentette Bódyt.

“az aggályos”

Gervai András számára, aki “az aggályos” fejezetcímet adta annak a pár oldalnak, ami erről szól, Bódy egy vipera, aki ártani akar kultúrembereknek, és utána megjátssza magát – de ki előtt is?? A III/3-as tisztek előtt?? Mi célból? Hogy ha majd Gervai András 20 év múlva kutatja az aktákat, akkor meglegyen az “alibije” ? :)

Ha valaki nem sima “eladási” (megosztási) céllal ír, akkor érdekelhetné a személy, akinek a cselekedeteit interpretálja.

Ahogyan én rápillantottam azokra a jelentésekre (Gervai könyvében), egyből azt láttam, hogy Bódy szeretett volna kilépni. Lehetetlen másképp értelmezni azt, hogy kéri, már ne kelljen tovább jelentenie.

Azaz, itt kaphatott volna egy “H” mint humánus pontot Bódy. De nem kapta meg Gervaitól. és kaphatott volna egy “EK” mint etikailag korrekt pontot is, de hát ha valakit el akarnak ítélni, illetve az elítélést akarják “eladni”, akkor ez nem merül fel. Sötétség Délben, de tényleg.

illustration

Bíró Yvette

Gervai András szerint az, hogy Bódy később barátkozott Bíró Yvette-el, meglátogatta külföldön, meg minden, ugyancsak “gyanús”, és egyértelműen az ügynöki tevékenységéhez sorolható.

Gervai nem elégszik meg ennyivel. Azt írja: “Bíró nem vette észre Bódy ellenszenvét”. Szerintem Bódy totál rokonszenvezett Bíró Yvette-el. Másfelől, az ellenszenv említése ellenséges szándékot sugall, ami rosszindulat.

Szerintem Bódy szimpatizált a fiatal és szép, és nagyon okos esztéta lánnyal. Tudom, mert magam is találkoztam egy BBS vetítésen, a '80-as évek vén Bíró Yvette-el, és roppant szimpatikusnak találtam, és mint Bódy egyik utókori elemzője, tudom látni az embereket és jelenségeket Bódy szemével is – azt hiszem. Szóval Bíró Yvette egy nagyon jó és nagyon érdekes személy.

Az, hogy a filmiskolába Bírót is be akarta vonni, nem a 3/3= 1 nyomásának produktuma, hanem a szimpátiáé. Bódy soha 1 milligramm kompromisszumot nem hozott a művészetben. Pont. Bódyt egy alantas kis alakként láttatni nagyon meredek.

az operatőr barát (Haraszti Zsolt)

Aztán ott van a barát, akinek az érdekében Bódy szólt az ügynökségen, hogy kaphatna jobb megítélést. Ezt Gervai András úgy vezeti be, hogy “egyetlen egy eset akad, amikor ’Pesti’ kiáll valaki mellett, sőt az állambiztonsági kapcsolatait az ő érdekében próbálja meg felhasználni”.

Mit jelent egy ilyen (mérgezett) mondat? Nos, azt hogy a legtöbb ügynökségre kényszerített művész rengetegszer tett lépéseket ismerősei, barátai megmentésére, segítésére, Bódy azonban csak egyszer. Bocs: egyetlen egyszer!

Az, hogy Bódy aktái totálisan hiányosak, ilyenkor nem számít. Azt kell nézni, hogy mit akarunk eladni, és annak a koncepciónak kell alárendelni mindent. Sötétség Délben.

Szerintem az, hogy Bódy Gábor az egyik barátját igyekezett segíteni, és kiállt mellette, egy megfelelően szép és etikus tett.

negatív vélemények

Gervai András folyton citálja Bódy szövegeit, jelentéseit, beszélgetéseit a titkosszolgálat tisztjeivel, és nonstop rámutat, Bódy mennyire negatív jelentéseket / véleményeket fogalmaz meg mindenkivel szemben!

Hogyan értelmezné ugyanezt egy intelligens földönkívüli lény? Nos, úgy, hogy a negatív vélemény = kitérés. A téma elsikkad.

Nem úgy működik (mint Bíró Yvette esetében, amikor Bódy még zöldfülű volt), hogy mond egy kritikát valakiről, majd kirúgják a rátermett főszerkesztőt.

A beszélgetések során az történik, hogy valakiről kérdezik, ő pedig jelzi, hogy “á, csak béna értelmiségiek”. Mit jelent ez? Azt, hogy eltereli a beszélgetést, mondván, ez a téma nem érdekes. Ha ezt valaki nem érti, nincs megfelelően felkészülve.

Bódy helyett: Pesti

Gervai András szisztematikusan az ügynök fedőnevükön utal az ügynökökre. Azt kellene írnia: Bódy. De azt írja: Pesti. Ez szemétség (de ez csak a 11+1-ik probléma a könyvével).

Minden ilyen említéssel egyre jobban nő a plebs ellenszenve a pellengérre állított művésszel szemben. És nő a letöltések, reklámok, eladások száma. Nő a felháborodás, nő a hisztéria.

Szabadság, szerelem, művészet, tudományok

Amikor rájöttem, hogy kell majd írnom egy cikket Gervai András könyvéről, az az volt, amikor odáig jutottam a 10 oldalas dokumentumrész olvasása során, hogy Gervai Bódy önéletrajzát idézte.

Azt vártam volna, hogy az állambiztonság levéltárából ( fura elnevezés, nemde?) fellelt doksiból idéz. De nem. A Bódy halála után megjelent önéletraját idézi. Csak annyit kell előrebocsátania, hogy Bódy – miközben alantas ügynökként tevékenykedett – így írt magáról és az életéről. Erre a plebs olvasói azt mondják: szemét!!! spicli!!!

Én csak azt nem értem, hogy történelmünk egyik legzseniálisabb személyének önéletrajzát egy dokumentumban idézve miért nem lehet elkövetni azt a gesztust, hogy hagyjuk a szöveget a saját kontextusában érvényesülni? Magyar rosszindulat? Franc tudja… Lehetetlen megállapítani. De Európában ez nem így történik.

Bódy önéletrajzát pellengérre tenni, és rámutatni, hogy “micsoda álságos szöveg!”, egész egyszerűen szenyóság, illetve genyóság. Ez a önéletrajz konkrét és mély jelentéssel bír a kultúránkban. Aki kívül van, és nem óhajt becsatlakozni, annak “térkép e táj”, idegen e kultúra.

 

konklúzió:

Gervai könyve nem jó könyv. Az ügynökakták pedig nem nyilvánosak.

 

-jepe-
2023-11-21

Címkék: Gervai, ügynök akták, Rétváry Bence, Bódy, fedőneve socializmus