fekete vagy más színű karácsony: a covid válság és a helyzet Magyarországon

E cikk létrejöttének semmi értelme. Elolvassa 100 ember, 100 barátunk. Ezzel együtt mégis rengeteg értelme van. Mivel elolvassa 100 barátunk. És ezáltal elmondhatjuk, hogy nem némán várakoztunk, a média tájékoztatásait figyelve, kormány vs. ellenzék, hanem magunk is KÉPET alkottunk arról, ami történik.

megmagyarázhatatlan október

Miközben a járvány már felszálló ágban dübörgött, és Európa-szerte vezettek be korlátozó intézkedéséket, Magyarországon egy bekapcsolva felejtett propaganda rádió műsora szólt, mintha mi sem történt volna.

Tudta a kormány, hogy mit csinál? Tudta az Operatív Csapat, hogy mit csinálnak? Nem tudjuk, tudták-e? S nem tudjuk, mire gondoltak. Viszont nem csináltak semmit. Az ellenség rég a kapuknál volt, sőt, bent a házban, de Magyarország még mindig “hadd szóljon a biznisz” nótát fújva vidámkodott, s a híradók örömmel számoltak be arról, hogy a turisztikai utószezon is még remek kilátásokkal kecsegtet, ideértve 80%-os kihasználtságot. #Belfölditurizmus, yeah.

Az Operatív Törzs még az is közölte, hogy nem nő a szennyvíz mintákban a kimutatható vírus-minták előfordulása. Aztán képszakadás.

“Orbán Elment Horgászni” – egy szürreál kép

Aki ritkán néz televíziót, vagy soha, annak furcsa, hogy a Hungarian PM folyton horgászbotok közül beszél a kamerákhoz, miközben tájékoztatja a lakosságot. Persze, mikrofon állványok, jól van, de eléggé horgászbotoknak néznek ki, és az egész jelenet birodalmi megkomponáltságában van valami alapvetően idült – innen a horgászás metafora.

A magyar PM nem hogy nem csinált semmit (nem reagált a gyorsan eszkalálódó válsághelyzetre, nem indította be a vészforgatókönyvet), de jóformán frontál puszit játszott a járvánnyal, és hajlamot sem mutatott arra, hogy akárcsak pislogjon is, nem hogy félrerántsa a kormányt. Amikor végül bejelentett szigorításokat – a lakosság mozgását korlátozásait korlátozó rendeleteket – azokat s úgy tette, hogy “jövő héttől”. Azaz, még mindig csak azt jelentette be, hogy majd lesznek olyanok, majd lesznek intézkedések. Aztán pedig kiderült, hogy ezek csak kamu szigorítások. Már alig emlékszem, de éjfél utáni kijárási tilalom volt benne, és a tömeges rendezvények tiltása? Ja, és a fő szigorítás az volt, hogy nagyobb büntetést kell fizetnie annak, aki nem visel maszkot ott, ahol kell (akkor még nem volt szó mindenütt kötelező maszk viselésről!).

És jött a következő szerda (?), és bejelentették a már valódi szigorításokat. Nem várták meg a két hetet, ami az általuk meghatározott felülvizsgálási ciklus, és így “kremlinológiai” megközelítésben azt lehet feltételezni, hogy valaki rácsapott az asztalra az Operatív Törzsnél, jelezve, hogy a helyzet elérte a robbanásközeli állapotot. Ha volt ilyen asztalra csapás, akkor annak az embernek, embereknek rengeteget köszönhet a magyar társadalom. Annyi bizonyosnak látszik – kremlinológiai nézőpontból – , hogy volt valaki, aki kiállt az emberek mellett, és ennek köszönhetően módosult a kormány már bejelentett védekezési ütemterve.

túlterhelt kórházak – az akhilleuszi sarok

December 4 van. A járvány nem lassul. Sőt, a csúcson dübörög – és csak reménykedhetünk, hogy ez marad a csúcs. Nem csökken a napi új megfertőződések száma. És ez csak a kisebbik gond. A nagyobb gond az, természetesen, hogy naponta százak halnak meg. És ha feltesszük a kérdést, hogy miért, akkor az őszinte válasz valahol “a kórházak túlterheltsége” körül lelhető meg.

Úgy tűnik, valaki elméretezte a stratégiát, túl nagy számokkal kalkulált a kórházak teljesítőképessége terén. Most úgy tűnik, 8000 alatt marad a kórházban ápoltak száma, és emiatt tényleg úgy tűnik, mintha ezt a “görbét” választották volna, mintha itt húzták meg a maximum vonalat, amikor megtervezték a védekezés ütemeit. Viszont a 7000-es magasság, sajnos, már katasztrofális. Ezt mutatják a “számok”. A halálesetek napi számai.

Ehhez pedig hozzájött még az Orvosi Kamara állásfoglalása, még November elején, hogy ha/ahol választani kell, priorizálni, akkor azoknál a betegeknél alkalmazzák a terápiás kezeléseket, akinél nagyobb az esély arra, hogy a beteg felépül. Ne verbalizáljuk, mit jelent ez. Mármint, hogy mit jelent egy olyan helyzet, amelyben priorizálni kell. És persze kérdés, hogy a prioritást milyen alapon állítják fel két beteg közt. Statisztika vagy a valós állapot alapján? Értsd: statisztikailag valószínűbb, hogy egy 70 éves ember belehal, mint az, hogy egy 65 éves. Viszont a tényleges kondíció produkálhatja a totálisan ellenkező esetet is, sőt, olyan helyzetet is, hogy nem is állapítható meg, hogy melyik beteg esetében várható pozitív vagy fatális kimenetel.

télen le vagyunk gyengülve

A kórházban ápolt betegek napi számai ezzel együtt “csak” annyit mutatnak, hogy 3000 felett elkezdett bedurvulni a halálozások napi esetszáma. Lásd itt. 5000 felett pedig már bejött a 100-as nagyságrend, és most itt tartunk, a 200-as nagyságrend küszöbén. Persze, az emberek télen gyengébbek. De ami igazán le van gyengülve, az a kórházak működése, minőségi ellátóképessége. Mert a durva lefolyású esetek (amikor 8-10-12 nap után a tünetek hirtelen súlyossá válnak, ahelyett, hogy lecsengenének) minőségi, magas színvonalú kezelést igényelnek. Az ilyen kezelés pedig, talán egy laikus is mondhat ilyet, hiánycikk akkor, amikor a kórházak túl vannak terhelve. Azaz, nem a kórházi ágyak száma határozza meg, hogy hány emberről tud gondolkodni a kórházi ellátórendszer.

Ez a gond a 7000-es nagyságrenddel, azzal, hogy a kórházakban ápolt emberek száma 7000 felett jár. Mellesleg, az USA-hoz viszonyítva, ami nálunk a napi száz haláleset, az ott 3100 halálesetnek felelne meg, amire az USA-ban, ahol napi 200 000+ új esetet regisztrálnak, még nem volt, mi viszont ezt számot (100) már nov 6-án átléptük. Azóta tudjuk, hogy a kórházi ellátó rendszerünk, metaforikusan, jéghegynek ütközött.

A legsúlyosabb az, hogy ezt a túlterheltséget nem lehet kiheverni. Legközelebb talán a járvány harmadik hullámában áll majd rendelkezésre felkészült, minőségi terápiás kezelést nyújtó kórházi ellátó rendszer, akkor, amikor mindenki, orvosok, betegszállítók, katonák, nővérek (!!) pár hónapot már pihentek. Szabadságon voltak. Kikapcsolódtak. Addig azonban ez a kórházi ellátás már nem lesz olyan minőségű, mint áprilisban.

hangyák és tücskök: a csehek és mi

A csehek már enyhítenek. Megtehetik. De náluk a szigorítások október 20-án kezdődtek, és komolyabbak, mint a mieink. Lelkiismeretesek voltak, ők a hangyák. Nálunk november 10-én kezdődött a védekezés e fokozata. Azaz, 5 nappal azután, hogy a kórházi ellátás minőségének roskadozását indikáló halálozási számok elkezdtek megjelenni (nov 1), amely dátumot a matematikai modellekkel operáló IHME már szeptemberben előre jelezte, ahogyan azt is, hogy NOV 1 és JAN 1 között durva halálozási felfutás várható nálunk is is, ami azt illeti, mindenütt máshol is (amiről a híradók is beszámoltak).

De visszatérve Csehországhoz és hozzánk – OKT 20 vs. NOV 10. Hogy mit jelent 20 nap?? Kérdezzük meg az Olaszokat. Egy járványnál kegyetlen szorzók működnek, és egyetlen nap késlekedés is óriási hátrányt tud jelenteni, nemhogy 20 nap (!!!!). Mi vagyunk a tücskök.

a karácsony stratégiai időszak

Mielőtt félreértenénk, az, hogy ESETLEG nálunk csak dec 20-a környékén fognak csillapodni a számok (a napi új megfertőződések száma, megfelelő tesztmennyiség mellett, ami mondjuk, 30e / nap), nem jelenti azt, hogy bocsi, hibáztak, hibázott a kormány, ezért hát nálunk később lesz az, ami a cseheknél és osztrákoknál hamarabb. Nem jelenti azt, hogy mi majd januárban ünnepelünk, shoppingolunk, alkoholizálunk, s járunk éttermekbe. Nem jelenti ezt. A karácsony egy ünnepi szezon. A kereskedelem legnagyobb ünnepe. A fogyasztói társadalom legnagyobb ünnepe. És nem lehet megállítani. A karácsony, ezt laikusként is könnyű megmondani, egy járványügyi mélyrepülés.

Az, hogy ESETLEG nálunk csak dec 20-a környékén fognak csillapodni a számok, egy valójában nem is létező alternatíva. Mert karácsonyt tényleg nem lehet leállítani. Az emberek elfáradnak, tele lesz a hócipőjük, és ott a baj. Nincs többé fegyelem. Nincs járvány-tisztelet. Társadalmi szolidaritás. Mindenki elindul a maga feje után, kezdve ott, hogy nem viselnek maszkot. A távolságtartás a boltokban pedig nonszensz lesz. És akkor jöhetnek rendezvények, és a SHOPINGOLÁS! Plusz a tüntetések. Plusz ünneplések, családi, baráti összejárások. És… Szilveszter… (basszus).

E logika alapján azt mondhatjuk, hogy Dec 16-tól felfelé már nem fog csillapodni a járvány. Azaz, vagy csillapodnak dec 10-ére, és ez a full faltól-falig maximum, vagy nem csillapodnak egyáltalán. Mindez laikus állítás, és teoretikus, a valóság ettől teljesen eltérhet.

És ha (teoretikusan tekintve) dec 10-ig lemegy 4000-re, és még tartanak a szigorítások, mondjuk 16-áig, hogy egy jóóó hétvégéje még legyen mindenkinek, különösen az üzleteknek, akkor is, a következő nap már indul az ellenirányú tendencia, éspedig full fordulaton. És már láttuk, hogy napi 4000-ről milyen gyors és meredek út vezet a napi 6000-ig, ahol most tartunk. Illetve a napi 200 halálos áldozatig, aminek a küszöbéhez értünk. Értsd, teoretikusan szemlélve a helyzetet, DEC 16 és Jan 6 között a járvány magasabb intenzitásra “juthat”, mint ahol most tart. És amíg máshol egy harmadik hullám kezdődhet ekkor… nálunk lehet, hogy nem is lesz vége a másodiknak… ami a kórházakat és az ellátás minőségét tekintve végzetes stratégiai hátránynak bizonyulhat…

konklúzió

A járvány elleni védekezés olyan, mint egy sakk játszma. Vannak lehetséges jó és lehetséges rossz lépések. Egyetlen rossz lépés eldöntheti a játszma későbbi alakulását. Értsd, súlyos árat fizet az, aki (pl. gazdasági) előnyöket kínáló rossz lépésre ragadtatja magát… Illetve súlyos árat fizetnek a rájuk bízott emberek… De akármi is a kialakult helyzet, minden pillanatban lehet jó és rossz lépéseket elkövetni. A kormányunk már jelezte, hogy nem oldják fel a szigorításokat 10-én. Ez például nagyon-nagyon jó hír.