#1.: első gondolat – a megközelítés hibája

Az állítást, amivel vitatkozunk, miszerint NEM a túlfogyasztás sodorja a civilizációt katasztrófa felé, én úgy interpretálom, hogy “a túlfogyasztás NEM felelős azért, hogy a civilizáció katasztrófa felé rohan”. Ezzel vitatkozom legelőször is…

Szerintem a túlfogyasztás abszolút felelős azért, hogy a mai civilizáció katasztrófa felé rohan. Miért? Mert az erőforrások felfokozott pusztítása ALAPVETŐEN ellentétes mindenféle koncepcióval, amely a civilizáció működését fenntarthatóvá szeretné tenni. Pazarlás ebbe nem fér bele. És ez még csak a “very” minimum, amit elmondhatunk.

Itt azonban ne álljunk meg. Ne elégedjünk meg azzal, hogy látványosan bizonyítottuk egy állítás “NEM IGAZ” logikai minőségét. Mert nem ez a cél.

Mi a cél? A helyzetről képet alkotni. Cselekvési tervet készíteni. Cselekedni. Nem igaz?

A vitatott állítás további hibája, hogy a túlfogyasztást hamisan, felületesen értelmezi. lásd a következő bekezdést…

#2.: mi a (globális) túlfogyasztás?

Alapvetően 2 kontrasztos megközelítésben tekinthetjük a túlfogyasztás jelenségét e vita kontextusában.

A.: egy nem előnyös működés, ami persze, nem jó, de önmagában nem oka semmi katasztrofálisnak…

B.: egy nagyon durva működés, ami, ha 5 motívumot kellene megjelölni fő válság-tényezőként, azok közt biztosan ott lenne…

Természetesen a B-verziót propagálom. S hozzáteszem, hogy bármilyen módon felmenteni a túlfogyasztást a válság-okok közül, stratégiai hiba. Mindenekelőtt azonban arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy mennyire egy “meghajlított” (biased, módosított, meggörbített, valójában “hamiskás”) érvelés azt mondani, hogy nem a túlfogyasztás az ok.

Hamiskás dolog ezt állítani, mivel… a válság, amellyel szembe próbálunk nézni, sokdimenziós. Baromira nem egy darab okot keresünk! Hanem egy gyakorlatot, amit módosítanunk kell a veszélyeztetett embertömegek túlélése érdekében. Másfelől pedig kérdezzük meg, mik közül lehet még választani (válság “okok” közül)?

Túlnépesedés? Klímaváltozás, alias felmelegedés? Nemnövekedés, alias the post-gowth state / stage? És még mi?

Szerintem teljesen fair azt mondani, hogy ezek mind! És még további okokat is meg lehetne jelölni. Csak annyi lenne a hiba, hogy ezek nem okok, hanem motívumok. Illetőleg tünetek – tünetei, velejárói egy válságnak. Illetve, tünetei, velejárói egy rossz működésnek – a civilizáció rossz (hibás, korrupt, manipulált, korrumpált) működésének, ami válsághoz vezetett és egy katasztrófa irányába sodorja a civilizációt.

#3.: mi a baj a (globális, szisztematikus) túlfogyasztással?

Ezt a kérdést feltenni kb. olyan, mintha azt kérdeznénk ma: mi a baj a 2019-es koronavírussal? És úgy folytatni, hogy “talán az, hogy járványt okoz?”. Majd hozzátenni, hogy “trillió vírus van, és mind képesek járványt létrehozni”.

A túlfogyasztás probléma, éspedig egy esszenciális probléma, amely a civilizáció működésének magját érinti – a kapitalizmusnak (és demokráciának is) nevezett rendszert, amelynek mai szinonimája, a '60-as évek óta, a “fogyasztói társadalom”.

Nem az az érdekes csupán, hogy mennyire torz és beteg jelenség a túlfogyasztás, hanem legelőször is az, hogy mennyire ELEMI RÉSZE a koncepciónak, amely alapjain a civilizáció működik? Én egy 100%-os skálán azt mondanám, 100%-ig elemi része annak, ahogyan a civilizáció ma működik. S megismételném, hogy “ma” – ahogyan “ma” működik. Mert a működése módosult…

#4.: növekedés = túlfogyasztás

Itt, a Nemnövekedés csoportban mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy civilizációnk a post-growth stádiumba lépett. Erre tehát kevés szót vesztegetek. Inkább lássuk, mi jöhet a növekedési periódus után? A nemnövekedés filozófiai rendszerében ekkor a csigaház modell lép érvénybe :) Továbbnövekedés, de befelé, anélkül, hogy az egész összmérete tovább nőne. Remek algoritmus, amit a Természet (Nature) a csigák házának építéséhez alkalmaz, lássuk be! :)

Feltéve, hogy elfogadja valaki ezt a modellt, egy olyan tovább-növekedést kell látnia lelki szemei előtt, ahol a kihasználtság, a hatásfok egyre jobb és jobb lesz. Azaz, egyre több ember képes élni egyre kevesebb anyag (anyag = energia, oké: anyag és energia rögzített viszonyban állnak, lásd e = m*c² :) ) felhasználásával.

Ettől a civilizáció még nem menekül meg a katasztrófától…. és tegyük hozzá, egy-egy civilizáció összeomlása után az élet megy tovább, csak másképp, és új alapokon… a mi civilizációnk, ugyebár, a Római civilizáció összeomlása után kezdett el kialakulni… a sötét “középkorban”… ami valójában inkább “kezdeti kor” címet érdemelne… és a mi civilizációnk után is lesz civilizáció, mivel az emberi faj életfeltételei totálisan adottak… csak nem pontosan 8 milliárd ember számára, és nem igazán egy ilyen kapitalista / fogyasztói társadalom koncepciójú működés mellett.

Elfogadni, hogy a nemnövekedés állapota bekövetkezett, illetve, hogy ez már a post-growth periódus, azt is jelenti, hogy hadat üzenünk a fogyasztói társadalom rendszerének. Ezzel pedig egyszersmind hadat üzentünk a túlfogyasztásnak is. A túlfogyasztás rendszerének.

A csigaház modell alkalmazásának lényege persze a csigaház (maximált) tömegének valós megfeleltetése civilizációnk esetében…

# 5.: mi a limit?

Ahogyan a túlfogyasztást lehet úgy interpretálni, mint egy jelenséget a sok közül, ahelyett, hogy esszenciálisan jellemzőként jelölnénk meg civilizációnk működését illetően, ugyanígy ezer limitet lehet megnevezni. Csak úgy. Anyagfelhasználás. Szemét kibocsájtás. Állattenyésztés számára lefoglalt területek. Telefonrendszerek rádiófrekvenciás lefedettsége. Az összefüggő vad természeti területek minimális mennyisége. Genetikai módosulások (természetes módosulások) mértékének ellenőrzése, s a mesterséges módosítások keret közt tartása. Autóforgalom. Légiforgalom. Logisztikai túlkapások (szegény országból olcsóbb, mint a szomszéd kerületből). Hogy az ipar kiszervezését Kínába ne említsük !! :(

Amit valójában vizsgálunk – a civilizációnk – egy 4 dimenziós gömb, mondhatni, amely felszínének miden egyes pontja úgy néz ki a 3 dimenziós megfigyelő számára, mintha egy 3 dimenziós gömb középpontja lenne. Ezer limitet lehet említeni! És kell is! Ivóvíz. A felmelegedés mértéke. A 3. és 4. világ instabilitása. A kinanizáció, “Chinezation”, etc. etc.

De végül a lényeg az, hogy lássuk: ezer tünete van annak a ténynek, hogy ez a civilizáció így, ahogy működik, fenntarthatatlan. Ezer hullafolt, ha nem egy millió, vagy milliárd. Limitként pedig, ezek alapján, ezer vagy milliárd limitet lehet felállítani. Maradjon valami 5 Celsius fok alatt, vagy 5 milligramm felett. Vagy R maradjon 1 alatt. De nem a tüneteket kell megszüntetni (akarni), hanem magát a válságot.

#6.: ha a túlfogyasztás nem gond… akkor semmi sem az…

Volt egy Degrowth hétvége a Belgrád Rakparton, ahol egy teljesen felkészült, okos srác amellett érvelt, hogy az olaj nem probléma. Azaz, azzal foglalkozni, hogy elfogy az olaj, butaság (baromság, nevetséges, szerinte), mivel olaj lesz még évtizedek múlva is. A Norvégok például totál másképp állnak ehhez… pedig neki van olajuk :)

Igaza volt? Igen… és Nem. Mindig így van: igen, és nem. Igen, és nem, szóval, végül nem.

Értsd, a cél nem az – mint egy amerikai filmben a folyosón rohanó szuperintelligens elnökkel és a mellette lihegő szorgalmas szakértő tanácsadóival – hogy ki legyen mondva, hogy mi az a cucc/dolog/tényező, ami a katasztrófát közvetlenül előidézi… hanem az, hogy megértsük azt, ami történik… Mert ez a belépő ahhoz, hogy arról beszélhessünk, hogyan kerüljük el a katasztrófát… minden más esetben a beszélgetés tárgyát érdemes arra módosítani, hogy “és mit csináljunk, miután mi, akik (saját elképzelésünk szerint) benne vagyunk a belső körben, túléltük?”.

A túlfogyasztás, ahogyan az olaj túlfogyasztás sem, nem kezelhető bocsánatos körülményként. “Bocs, túlfogyasztás van éppen, de ez nem jelent semmit” – ez nem ér. Mert nagyon is sokat jelent. Sőt, ez a tény – hogy full túlfogyasztásban vagyunk – alapvetően jellemzi az egész rendszer működését.

#7.: végső 2 kérdés

Igazból azt kellene eldöntenünk, hajlandóak vagyunk-e kritizálni a rendszert. A rendszer a kapitalizmus, illetve ma a fogyasztói társadalom rendszere. Hajlandóak vagyunk-e ezt a rendszert kritizálni? Vagy … Bill Gates és mások közreműködésével – Al Gore ideértve – akarjuk a válságot kezelni?

Mert összességében 2 kérdés van…

#1 mitől fenntarthatatlan ez a mostani globális civilizáció?

#2 mi a baj a kapitalizmussal? mitől fenntarthatatlan rendszer a kapitalizmus (és a fogyasztói társadalom) rendszere?

Amint elkezdünk válaszokat adni ezekre, a két kérdés összeolvad “majd” (már rég összeolvadt). Bill Gates pedig nem tűnik már majd úgy, mint “egy közülünk” (oe of us).

#8.: konklúzió

Ebben a megközelítésben a túlfogyasztás vagy a felmelegedés, vagy az olaj- vagy nyersanyag használat máris nem kiragadott, hanem esszenciális indikátorokként jelennek már meg… Csökkentésük pedig, nyilvánvaló, nem valósítható meg direktben…

Ahhoz, hogy a túlfogyasztást megszüntessék az emberek ezen a bolygón, olyan változásokat kell kivívniuk, amikről ma (2020 december) még álmodni sem mernek…

De érdemes álmodni ezekről! Mert ezek az álmok a túlélést jelentik az emberiség 80%-a (vagy 70 vagy 60 vagy 50, vagy 90%-a) számára…